Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] 2007 decemberében a Hitelező és az alperes, mint adós között írásbeli kölcsönszerződés jött létre (a továbbiakban: Szerződés) egy személygépkocsi alperes általi megvásárlásához szükséges vételár finanszírozása érdekében. A kölcsön futamidejét a Szerződés 120 hónapban határozta meg. A kölcsön devizanemeként a felek a svájci frankban állapodtak meg olyan fix összegű törlesztési feltételek mellett, amelyek szerint a rendkívüli mértékű árfolyam- és kamatváltozásoktól eltekintve a havi törlesztő részlet a szerződésben meghatározott 39.894,- Ft fix összeg lesz, de a futamidő változhat a meghatározott deviza forinthoz viszonyított árfolyamának változása szerint.
[2] A Szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy a Szerződésben nem szabályozott kérdésekben a hitelező által kidolgozott általános szerződési feltételeket (a továbbiakban ÁSZF) fogják alkalmazni. Az alperes kijelentette a Szerződésben, hogy az ÁSZF tartalmát megismerte.
[3] Az ÁSZF szerint az alperes által felvett kölcsönt a hitelező a Szerződés szerinti devizanemben tartja nyilván, de a törlesztés magyar forintban történik, a törlesztés időpontjában érvényes, a Hitelező által megállapított, deviza eladási árfolyam szerinti értéken számolva. Ennek megfelelően a Szerződés értelmében 7 munkanapon belül elkészítendő hitelfolyósítási értesítő, amely tartalmazta a kölcsön devizában kifejezett összegét, a szerződéskötéskori devizaárfolyamot és a referencia-kamatláb mértékét is.
[4] Az ÁSZF-ben többek között kikötötték, hogy a deviza forinthoz viszonyított árfolyamának változása hogyan hat a futamidőre. Az ÁSZF értelmében a kölcsön összege után az adós ügyleti kamatot köteles fizetni, amelynek mértéke a hitelező által a svájci frankra megállapított referencia kamat mértékével azonos – azzal, hogy ez a referencia kamat mérték a futamidő alatt változhat. Arra az esetre, ha az adós valamely fizetési kötelezettségével késedelembe esne, az ÁSZF késedelmi kamat fizetését írja elő, amelynek mértékét a Szerződés a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresében határozta meg.
[5] A Szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy az adós az árfolyam változásának kockázatát viselni köteles, amelynek eredményeként a törlesztőrészletek az ÁSZF 20-22. pontja szerint módosulhatnak.
[6] A Szerződés megkötésének napján az alperes aláírt egy, a Hitelező által készített kockázatfeltáró nyilatkozatot is, amelyben a Hitelező tájékoztatta őt a THM-ről, valamint a devizaalapú kölcsön sajátosságairól, a Hitelező ezekkel kapcsolatos gyakorlatáról a kölcsönügylet megkötése előtt a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 203. §-a szerint. A nyilatkozat további költségeket és kockázatokat jelentő tényezőként sorolta fel többek között a vételi és eladási árfolyam közötti különbözetet.
[7] Az ÁSZF előírta, hogy az adós a kölcsönszerződés teljes időtartamára köteles a megvásárolt gépjárművet teljes körű casco-biztosítási és kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet alá vonni azzal, hogy a vagyonbiztosítási szerződés alapján járó kártérítés jogosultja a hitelező.
[8] Az ÁSZF szerint a hitelezőt azonnali hatályú felmondási jog illeti meg a szerződéskötés idején hatályos Ptk. (1959. évi IV. tv. a továbbiakban: régi Ptk.) 525. §-ában foglalt esetekben és további, tételesen felsorolt okok fennállta esetén, többek között, ha a kölcsönből vásárolt gépjárműben lopáskár következik be.
[9] A Szerződés biztosítékaként a Szerződés vételi jogot kötött ki a hitelező részére, az ÁSZF további szabályokat rögzített a vételi joggal kapcsolatban.
[10] Az ÁSZF tartalmazta a választottbírósági kikötést is, a Szerződésben a felek rögzítették, hogy az ÁSZF-nek erre a pontjára a hitelező külön is felhívta az adós figyelmét.
[11] 2010-ben a Hitelező beolvadással megszűnt, innentől kezdve tehát a jogutód társaság került a Szerződés hitelezői pozíciójába. E jogutód 2012 augusztusában a Szerződésből eredő követelései biztosítékaként jelzálogszerződést kötött az alperessel a kölcsönből megvásárolt személygépkocsira.
[12] 2014 novemberében a kölcsönből vásárolt gépkocsit ismeretlen tettes ellopta. A lopáskár bekövetkezte miatt a hitelező jogutódja 2014 decemberében a Szerződést felmondta, s közölte, hogy a felmondás miatt egy összegben esedékessé vált tartozások összege, aminek nyolc napon belül történő megfizetésére felszólította az alperest. A felmondó levélhez a hitelező csatolt egy tájékoztatót a fizetési késedelem következményeiről. Később a Hitelező jogutódja módosította ezt az elszámolást.
[13] A hitelező jogutódja és a felperes 2016 decemberében engedményezési szerződést kötött egymással, amelyben a hitelező az alperessel kötött Szerződésből eredő követeléseit a felperesre engedményezte. Az engedményező az engedményezésről szóló írásbeli értesítést és teljesítési utasítást adott ki, amelyet a felperes mint engedményes megküldött az alperesnek. A felperes levelében felszólította az alperest a teljesítésre.
[14] A felperes 2017 szeptemberében E. Járásbíróságnál terjesztett elő keresetet. Az alperes kérte, hogy a Járásbíróság vegye figyelembe a kölcsönszerződés részévé vált választottbírósági szerződést. A Járásbíróság 2018 novemberében permegszüntető végzést hozott.
A peres felek nyilatkozatai
[15] A felperes 2019 augusztusában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz nyújtott be keresetet, amely szerint kérte az alperes kötelezését a Szerződés alapján járó tőkeösszeg, ezen összeg után 2016. december 9-től a kifizetésig járó évi 8,14 %-os mértékű ügyleti kamat, a régi Ptk. 301. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat, továbbá lejárt késedelmi kamat és a perköltségek megfizetésére.
[16] A felperes másodlagos kereseti kérelmet is előterjesztett, amelyben az alperest a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeit alkalmazva kérte kötelezni összegszerűen az elsődleges kereseti kérelemmel azonos összeg megfizetésére. Ha a Választottbíróság a Szerződés érvénytelenségét állapítaná meg, akkor a felperes a szerződés érvényessé nyilvánítását kéri az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével.
[17] A felperes 2020. augusztusában az engedményezési szerződés kiegészítéséről állapodott meg a hitelező jogutódjával, amelyben az Engedményező/Jogátruházó az Engedményesre/Jogszerzőre átruházza az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására, érvénytelenség jogkövetkezményeinek érvényesítésére vonatkozó és ebből eredő igények érvényesítésére vonatkozó jogát, valamint a Kötelezettel szembeni Kölcsönügyletből eredően fennálló – bármely jogcímen érvényesíthető követelése igényérvényesítési jogát (Ptk. 6:202. § szerinti jogátruházás).
[18] Az alperes a felperes keresetével szemben mindenekelőtt hatásköri kifogást terjesztett elő.
[19] Arra az esetre, ha a hatásköri kifogás alaptalannak bizonyulna, az alperes másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is. A jogalapot illetően az alperes a Szerződés hatálytalanságát és érvénytelenségét is állította „az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás nem megfelelő volta miatt.” Sőt, más összefüggésben a szerződés létrejöttét is kétségessé tette, utalva arra, hogy az árfolyamkockázat a szerződés olyan lényeges eleme, amelyben történő megállapodás nélkül a szerződés nem jöhetett létre. Ugyanígy hiányzó lényeges elemként jelölte meg a kölcsön devizában meghatározott összegének a rögzítését, illetve az átszámítás alapjául szolgáló árfolyamot. Utalt ezekkel az elemekkel kapcsolatban arra is, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés írásbeli alakhoz kötött szerződés, tehát a szerződés kötelező tartalmi elemeinek az írásba foglalt Szerződésben kellett volna szerepelniük. Ennek elmulasztása miatt a szerződés az előírt alakiság hiánya okából is érvénytelen.
[20] Utalt arra az Európai Bírósági és a hazai joggyakorlatban is megjelenő elvre, mely szerint a fogyasztó tájékoztatását akkor lehet megfelelőnek tekinteni, ha a tájékoztatás nyelvileg és tartalmilag is érthető egy átlagos tájékozottságú fogyasztó számára, illetve tartalmazza azt a figyelmeztetést, hogy az árfolyam változásának nincs felső határa, s a változás reálisan bekövetkezhet a szerződés hatályban léte alatt, ezért a kölcsön törlesztő részlete a futamidő alatt szintén korlátlan mértékben, akár több alkalommal is növekedhet.
[21] A felperes tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban azt adta elő az alperes, hogy sem írásban, sem szóban nem kapott tájékoztatást a Szerződésből eredő kockázatokról. Az alperes álláspontja szerint a hitelező elmulasztotta az adós hitelképességének – jogszabályok szerint kötelező – felmérését, amit az alperes szintén semmisségi okként értékelt.
[22] Az alperes a felperes követelésének összegszerűségét is vitatta, többek között kifogásolta, hogy a felperes nem számolt el a gépkocsi ellopása miatt a biztosító által fizetett biztosítási összeggel.
[23] A szerződés érvénytelensége (nem létezése) miatt álláspontja szerint a felperes jogelődjének nem volt engedményezhető követelése, tehát a felperes sem szerezhetett ilyen követelést, ezért a kereset alaptalan. A másodlagos kereseti kérelemmel összefüggésben az alperes álláspontja az volt, hogy a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként elvégzendő elszámolás csak a szerződő felek között végezhető el, arra a felperes a per során becsatolt engedményezési szerződés kiegészítése alapján sem lehetett jogosult. Érdemben viszont arra is hivatkozott, hogy helyes elszámolás mellett az alperes túlfizetésben van, tehát az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása esetén sincs a felperesnek meglapozott követelése.
A Választottbíróság ítélete
[24] A Választottbíróság megállapította saját hatáskörének fennálltát, tekintettel arra, hogy az alperes a bírósági eljárásban maga kérte a választottbírósági kikötés érvényesítését, ezért a választottbírósági eljárásban nem hivatkozhat e kikötés érvénytelenségére.
[25] A kölcsönszerződésre az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk., a továbbiakban: 1959-es Ptk., ami a 2007. december 5-én hatályos változatot jelenti) szabályait kellett alkalmazni, hiszen a kölcsönszerződés alapján már fennállt a felek közötti jogviszony akkor, amikor a Ptk. hatályba lépett. Az engedményezés és a jogátruházás viszont a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatályba lépése után történt, ezért arra már a Ptk. szabályai irányadóak. A Szerződés megkötésekor az 1996. évi CXII. törvény volt hatályban, amelyet teljes egészében hatályon kívül helyezett a 2013. évi CCXXXVII. törvény, az új Hpt. Nyilvánvaló azonban, hogy a Szerződés létrejöttével, tartalmával kapcsolatos követelményeket a szerződéskötéskor hatályos szabályok szerint kell megítélni.
[26] Az alperes érdemi védekezésének egyes elemeit logikai sorrendbe állítva, felmerült a szerződés létének kérdése, majd ezt követően, a szerződés érvényességének kérdése. Ezek a kérdéseket főszabály szerint csak a szerződő felek viszonyában lehet elbírálni.
[27] A bírósági gyakorlat alapján egyértelmű, hogy egy szerződésből eredő követelés engedményezése nyomán az engedményes nem válik szerződő féllé, az engedményezett követelésen túl a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek szempontjából nem lép a szerződő fél helyébe.
[28] A Ptk. 6:197. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek. A szerződés létre nem jöttére, illetve érvénytelenségre való hivatkozás nyilvánvalóan olyan kifogás, amely a szerződéskötés időpontjában már létező jogalapot jelent. Ezt támasztja alá a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. május 18-19-ei Országos Tanácskozásának 10. számú állásfoglalása is.
[29] A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy az eredeti felek között létrejött a kölcsönszerződés, mert a szerződés lényeges elemei tekintetében a felek a 1959-es Ptk. 205. § szerint megkívánt kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatot tettek.
[30] A felek közötti megállapodás része a felek, illetve képviselőjük által aláírt egyedi szerződés.
[31] A Választottbíróság ezért azt állapította meg, hogy az általános szerződési feltételek a szerződés részévé váltak. [régi Ptk. 205/B. § (1) bek.], hiszen az alperes kifejezetten nyilatkozott arról, hogy annak tartalmát megismerte, s tudomásul veszi, hogy az a Szerződés részét képezi. Védekezésében az alperes ennek ellenkezőjét állította, de ezt nem tudta igazolni.
[32] A felek az egyedi szerződésben és az ÁSZF-ben is rögzítették, hogy az adós törlesztési kötelezettségének részletes adatait a hitelező a szerződéskötést követően fogja írásban közölni, A bírói gyakorlat szerint olyan esetben, ha a felek a szerződés valamely lényeges elemét nem is határozzák meg a szerződésben, de megállapodnak arról, hogy milyen módszerrel fogják meghatározni a hiányzó elemet, akkor a szerződés létrejöttnek tekinthető, ha legkésőbb a teljesítés idején megállapítható a szerződés alapján teljesítendő szolgáltatás. Ebből következik, hogy jelen esetben a hitelfolyósítási értesítőben és a fizetési ütemezésben szereplő adatok is a szerződés részévé váltak.
[33] A 1959-es Ptk. 523. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés létrejöttéhez a következő tartalmi elemek szükségesek: a hitelező és az adós személyének meghatározása, a rendelkezésre bocsátott pénzösszegben való megállapodás, a hitelező kötelezettségvállalása e pénzösszeg rendelkezésre bocsátására, valamint az adós kötelezettségvállalása a pénzösszeg visszafizetésére és a kamat megfizetésére.
[34] A szerződéses dokumentumokban a fenti elemek megtalálhatóak, s ezekre vonatkozóan a felek között konszenzus volt. Az árfolyamváltozásból eredő kockázati elem miatt a Szerződés megkötésekor nem lehetett meghatározni az egyes törlesztő részletek tényleges forintértékét, de a szerződésben rögzítették azt a módszert, ahogy a teljesítés időpontjában a teljesítendő szolgáltatás egyértelműen meghatározható lesz. A hitelfolyósítási értesítő és fizetési ütemezés tartalmazta azokat az adatokat, amelyek figyelembevételével a forintban folyósított kölcsön svájci frankban kifejezett értéke, továbbá minden egyes törlesztő részlet értéke, illetve a fizetendő kamat mértéke megállapítható volt, tehát létrejött a felek között a kölcsönszerződés.
[35] Az alperes hivatkozott arra, hogy a Szerződés ugyan írásbeli alakhoz kötött, de a szerződés egyes lényeges elemeinek írásba foglalása elmaradt, ezért a Szerződés formai okból érvénytelen [1959-es Ptk. 217. § (1) bek.]. A Választottbíróság előző pontban kifejtett álláspontja szerint a felek között minden lényeges kérdésben létrejött írásban rögzített megállapodás.
[36] A szerződés tartalmi okok miatti érvénytelenségének vizsgálata körében fontos kérdés, hogy az 1959-es Ptk. 685. § e) pontja alapján a Szerződés fogyasztói szerződésnek minősül. E fogyasztói szerződés részben általános szerződési feltételeket foglalt magában, de a Szerződés egyedi része is a hitelező által meghatározott, a fogyasztóval egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételeket tartalmazott. A 1959-es Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A 1959-es Ptk. 209§ (1) bekezdése szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg.
[37] A Kúria 6/2013. számú Polgári Jogegységi Határozatában a jelen perbeli Szerződésre is alkalmazható jogértelmezési kérdésekben foglalt állást, amelyben kifejtette, hogy „ezen szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi. A deviza alapú kölcsönszerződés mint szerződéstípus önmagában amiatt, hogy a kedvezőbb kamatmérték ellenében az árfolyamkockázat az adósnál jelentkezik, nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia. A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyamváltozás lehetőségére, és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre. A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére.”
[38] A 2/2014. Polgári Jogegységi Határozat azt is világossá tette, hogy nem egyszerűen a tájékoztatás megléte a kérdés, hanem az is, hogy ez a tájékoztatás – akár a szerződés főtárgya tekintetében is – világos és érthető volt-e.
[39] A Kúria Elnöke által az ún. devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási kérdéseinek vizsgálatára felállított Konzultációs Testület a 2019. április 10-ei ülésén úgy foglalt állást, hogy „a tájékoztatás – összhangban az Európai Unió Bírósága vonatkozó iránymutatásaival – akkor megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet.” (A Konzultációs Testület üléséről készült emlékeztető 8. pontja)
[40] A Választottbíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a hitelező által nyújtott tájékoztatás ez utóbbi követelménynek nem felelt meg. A Kockázatfeltáró nyilatkozat ugyanis csak arra utalt, hogy a „devizakölcsönök” esetén a forintkölcsönöknél gyakrabban és nagyobb mértékben változhatnak a törlesztő részletek, de arra történő utalás, hogy ez a forintkölcsönhöz viszonyított nagyobb mérték korlátlan lehet, nem rendelkezik felső határral, hiányzik a tájékoztatásból. Emiatt a hitelező által nyújtott tájékoztatás nem tekinthető megfelelőnek, ezért az árfolyamkockázatról hiányos tájékoztatás mellett megkötött megállapodás semmis, s mivel ez a szerződés olyan központi eleme, amely nélkül a szerződést a felek nem kötötték volna meg, illetve anélkül a szerződés nem teljesíthető, az érvénytelenség a 1959-es Ptk. 239. § alapján az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi.
[41] Ugyanakkor a szerződés érvénytelensége nem jelenti azt, hogy a feleket semmilyen kötelezettség ne terhelné egymással szemben, hiszen ez a vagyoni egyensúly indokolatlan megbomlását eredményezhetné.
[42] Csakhogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására alapvetően a szerződő felek viszonyában kerülhet sor. A jelen perben azonban nem a szerződő felek a peres felek: a hitelező helyett annak engedményese áll felperesi pozícióban. A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. május 18-19-ei Országos Tanácskozásának 10. állásfoglalása szerint az érvénytelenség jogkövetkezményeit az engedményezővel folytatott perben lehet alkalmazni, amelyben az engedményesnek nem is kell félként részt vennie.
[43] A felperes az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kapcsolatos jogátruházásra is hivatkozott, azonban ha kizárólag jogosultságként fognánk is fel az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását, akkor is olyan jognak kellene tekintenünk, amely a szerződés lényegéhez kapcsolódik, ezért a szerződéses pozíció nélkül nem ruházható át. A Ptk. különbséget tesz követelések és jogok átruházása és a szerződésátruházás között. Ez utóbbihoz megkívánja a másik szerződő fél egyetértését is [Ptk. 6:208. § (1) bek.] – elismerve, hogy a szerződő félnek a szerződő partner megválasztására vonatkozó szabadsága sérülne, ha a másik fél tetszése szerint ruházhatná át a szerződési pozíciót. A fentiek miatt a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen per felperese és alperese között a más felek szerződése érvénytelenségének jogkövetkezményei nem vonhatók le.
[44] A Választottbíróság a felperes keresetét elutasítja.
(Vb/19044)
