Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] 2015. december 22-én, egy pályáztatási eljárás eredményeként a felperes, a felperes jogelődje és az alperes „Virtuális Erőmű Üzemeltetéséről és Villamos Energia Értékesítéséről” szóló szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötöttek. 2016. március 1-én a felperes jogelődje és a felperes között a Szerződésben már előre szabályozott szerződésátruházásra került sor, amelynek értelmében a felperes vette át a szerződésből kilépő felperesi jogelőd szerződéses pozícióját. Így az alperessel szemben a felperes, mint egyetlen másik szerződő fél maradt.
[2] A Szerződés értelmében a felperes mint a tulajdonában álló Kiserőmű üzemeltetője arra vállalt kötelezettséget, hogy a Kiserőművet a Szerződés feltételei szerint saját költségén üzemelteti annak érdekében, hogy a Kiserőmű kapacitásai a tervszerű karbantartásokra szánt időtartam illetve a váratlan meghibásodások elhárítására igénybe vett időtartam kivételével a villamos energia termelésére alkalmas állapotban rendelkezésre, illetve a villamos energia értékesítésére, és a Rendszerszintű Szekunder Szabályozásra készen álljon. Ugyanezt a kötelezettséget erősítette meg a Szerződés egy másik pontja is, amelyben a felek abban állapodtak meg, hogy a Kiserőmű helyi üzemeltetési feladatait és tervszerű karbantartását, valamint a nem várt hibák elhárítását a felperes köteles saját költségére ellátni úgy, hogy a Kiserőmű a legnagyobb mértékben a termelésre üzemkészen és szabályozóképesen rendelkezésre álljon.
[3] Az alperes által vállalt egyik főkötelezettség az volt, hogy a Kiserőmű Kapacitásainak használatával termelt villamos energiát – a Szerződés feltételei szerint – a Szervezett Villamos Energia Piacon, a Rendszerszintű Szolgáltatások Piacán és Végfelhasználónak értékesíti.
[4] A megállapodás értelmében az alperes az értékesítésre átvett villamos energiáért a Szerződésben meghatározott díjat fizetett a felperesnek.
[5] A felek megállapodtak abban, hogy a felek fenti szerződéses kötelezettségeinek nem megfelelő teljesítése esetén pótdíjak kerülnek felszámításra.
[6] Az alperes pótdíj fizetésére volt köteles a felperes részére, amennyiben a teljes naptári évben átadott villamos energia mennyiség a meghatározott legkisebb villamos energia mennyiséget nem éri el.
[7] A felperest pótdíjfizetési kötelezettség terhelte az alperessel szemben, amennyiben a Kiserőmű rendelkezésre állása egy adott naptári hónapban nem éri el a 70 %-ot. Ez esetben a pótdíj mértéke az adott hónapra érvényes kapacitásdíj 20 %-a az elmaradás mértékére vetítve.
[8] A Szerződés rögzítette, hogy az alperes által kötelezően átvételre kerülő legkisebb villamos energia mennyiség a Kiserőmű hőfedezettel rendelkező kapacitásával a teljes naptári évben megtermelhető villamos energia mennyiség 65 %-a.
[9] A Szerződés szerinti pótdíjak mértékéről a Szerződés melléklete rendelkezik, amely a szerződésre utaló szám szerinti hivatkozásait illetően pontatlan ugyan, de a pótdíjak megnevezéséből egyértelműen megállapítható, hogy az Alulteljesítési Pótdíj a Szerződés mely rendelkezésében szabályozott pótdíj mértékét határozza meg. E szerint tehát a legkisebb villamos energia mennyiség 75-100 %-a között az alulteljesítési pótdíj összege 6,- Ft/kWh, míg 75 % alatt 10,- Ft/kWh.
[10] Rögzíti a Szerződés azt is, hogy a teljes naptári évre vonatkozó alulteljesítési pótdíjjal és a teljes naptári évre vonatkozó rendelkezésre állási pótdíjjal Felek 2016. december 31-el számolnak el.
[11] A Szerződést a felek egyéves időtartamra, 2016. január 1-től december 31-ig terjedő időszakra kötötték.
[12] A Szerződésben rendelkeznek arról, hogy amennyiben a felek békés úton nem tudják rendezni bármely vita eldöntésére, amely a jelen szerződésből vagy azzal összefüggésben, annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a felek alávetik magukat az Energetikai Állandó Választottbíróság kizárólagos eljárásának és döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját Eljárási Szabályzata szerint jár el.
[13] A Szerződés teljesítése során a felperes által üzemeltetett Kiserőmű éves szinten csupán 59,17 %-os mértékben állt rendelkezésre. Ezzel a rendelkezésre állással 53.208 MW villamos energia lett volna megtermelhető.
[14] Az alperes a teljes időszak alatt 17.829 MW villamos energiát vett át a felperestől, s ennek az árát fizette ki a felperes részére.
[15] 2016. december 22-én a felperes, valamint a felperes 100 %-os tulajdonosa, továbbá az alperes, a Társaság1 és e két utóbbi társaság közvetlen, illetve közvetett 100 %-os tulajdonosa, a Társaság2 egy úgynevezett ötoldalú megállapodást kötöttek, amelynek célja az alperesi kötelezettségek – közte a jelen perbeli Szerződésből eredő kötelezettségek – beszámítás és engedményezés útján, részletfizetési konstrukcióban történő rendezése volt. A Szerződésből eredő kötelezettségként ezen ötoldalú megállapodás a Szerződésből eredő, 2016. december 14-én fennálló tőketartozást és ennek késedelmi kamatát, továbbá a Szerződés tervezett meghosszabbítása során keletkező további tőketartozásokat és késedelmi kamatokat vették számításba, s ezek teljesítésére vonatkozó rendelkezéseket írtak elő.
[16] Az ötoldalú megállapodás akként rendelkezett, hogy az az alperes valamennyi kötelezettségének kifizetéséig marad hatályban.
[17] A megállapodásban a felek kötelezettséget vállaltak a megállapodás közokiratba foglalására, ami 2017. február 15-én történt meg.
[18] Az alperes állítása szerint a felperes 2017. május 19-én olyan nyilatkozatot tett, amely szerint az alperes tartozásai teljes egészében kifizetésre kerültek, s ezért az ötoldalú megállapodás megszűnt.
Peres felek nyilatkozatai
[19] A felperes a fentiek alapján alulteljesítési pótdíj iránti igénnyel lépett fel, amit az alperes elutasított. Ezért a felperes 2019. március 20-án keresetlevelet nyújtott be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbírósághoz. Keresetében azt kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest 126.497.669,- Ft kötbér, s ezen összeg után 2017. január 1-től számított, a Ptk. 6:48. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat, továbbá a perrel kapcsolatos költségek megfizetésére.
[20] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes nem teljesítette azt a kötelezettségét, hogy a Szerződésben előírt mértékben rendelkezésre álljon a Kiserőmű, s ez a felperesi szerződésszegés, amit az alperes hibás teljesítésnek minősített, kizárja az alperes szerződésszegését, illetve az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását. Hivatkozott továbbá arra az alperes, hogy a felperes által követelt pótdíj Szerződésben meghatározott összege a villamos energia piaci árának 2016-os csökkenése miatt olyan mértékű volt, hogy annak teljesítése lehetetlenné vált, mert a teljesítés feltűnően aránytalan terheket róna az alperesre. A per során az alperes hivatkozott még arra is, hogy ha kellene is kötbért fizetnie, a kötbér mértékét eltúlzottnak tartja, s ezért annak mérséklését kérte a Választottbíróságtól. Az alperes a kereset elutasítását kérte azon az alapon is, hogy a felperes az ötoldalú megállapodás teljesítését, s ezen belül az alperes minden tartozásának megfizetését elismerte. Az alperes igényt tartott arra is, hogy a felperes megtérítse a perrel kapcsolatos költségeit.
A Választottbíróság hatásköre
[21] A felek között nem volt vitás, hogy a perbeli jogvita elbírálása a jelen Választottbíróság hatáskörébe tartozik. Igaz ugyan, hogy a Szerződésben a felek az Energetikai Állandó Választottbíróság hatáskörét kötötték ki, azonban a választottbíráskodásról szól 2017. évi LX. törvény (Vbtv.) 67. § (1) bekezdése szerint ez a választottbíróság 2017. december 31-vel megszűnt. Ugyanakkor a Vbtv. 67. § (6) bekezdése akként rendelkezett, hogy a megszűnő választottbíróságok hatáskörének a megszűnésük előtti kikötése esetén a jogvita választottbírósági rendezésére 2018. január 1. napja után a Kereskedelmi Választottbíróságnak van hatásköre. Ezekben az eljárásokban a megszűnő választottbíróságok hatáskörének kikötésére irányuló megállapodást a Kereskedelmi Választottbíróság hatáskörének kikötésére irányuló megállapodásnak kell tekinteni. A Kereskedelmi Választottbíróság a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság, ezért a felek megállapodása alapján a jelen jogvita elbírálása e választottbíróság hatáskörébe tartozik.
A Választottbíróság ítélete
[22] A peres felek között létrejött Szerződés olyan vegyes tartalmú szerződés, amely a felek közötti együttműködést szabályozza, de magába foglalja az együttműködés keretében előállított villamos energia értékesítésére vonatkozó elemeket is. E komplex tartalommal a Szerződés nem sorolható be a Ptk. által nevesített egyetlen szerződéstípusba sem, de a felperes keresetén alapuló jogvita szempontjából bizonyosan lényeges eleme volt az adásvételi elem. A Szerződés kimondja, hogy a felek megállapodnak abban, hogy a Kiserőmű által termelt villamos energiát az alperes saját kockázatára vásárolja meg. A felek abban is megállapodtak, hogy az alperest mint vevőt kötelezettség terheli meghatározott mennyiségű villamos energia átvételére, azaz megvásárlására. Ezt a mértéket a felek a Szerződés mellékletében határozták meg a Kiserőmű hőfedezettel rendelkező kapacitásával a teljes naptári évben megtermelhető villamos energia mennyiség 65 %-ában.
[23] A felek között nem volt vitás az, hogy a szerződéses időszak alatt az alperes az őt terhelő kötelezettségeket milyen mértékben teljesítette. Ez a mérték nem felelt meg a Szerződés mellékletében előírt minimális követelménynek, hiszen a megtermelhető 53.208 MW villamos energia legalább 65 %-át, azaz 34.585 MW-ot sem érte el, helyette csupán 17.829 MW került átvételre.
[24] Az alperes ezt a tényt nem vitatta, csupán azt állította, hogy a felperes szerződésszegése miatt az alperesi szerződésszegést nem lehet megállapítani, illetve következményeit nem lehet alkalmazni. Ezen állításának megalapozására nem jelölt meg konkrét jogszabályhelyet.
[25] A felperesi igény és az alperes fenti védekezése szempontjából is jelentősége van annak, hogy a felperes pótdíj iránti igénye jogi értelemben miként minősül. A felek között ebben a kérdésben nem volt vita, a felperes és az alperes is a Ptk. szerint kötbérnek minősülő kikötésként értékelte a pótdíjakat. A Ptk. 6:186. § (1) bekezdése értelmében a kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Ezt a pénzfizetési kötelezettséget nevezi a Ptk. kötbérnek. Ugyanez a rendelkezés még hozzáteszi, hogy a kötelezett mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.
[26] E jogszabályi környezet alapján a Választottbíróság az alperes védekezését nem találta alaposnak. Nincs olyan általános szabály a polgári jogban, amely szerint az egyik fél szerződésszegését és annak következményeit a másik fél bármilyen szerződésszegése kizárná. Egyes rendelkezések szabályozzák a két fél szerződésszegésének viszonyát. Így például a Ptk. 6:150. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza, továbbá a Ptk. 6:156. § (2) bekezdés értelmében a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
[27] A jelen esetben azonban ilyen összefüggés a két fél szerződésszegése között nem áll fenn. Az alperes sem adott elő olyan körülményt, amely arra utalna, hogy az alperes az átvételi kötelezettsége minimális mértékére vonatkozó kötelezettségét azért nem tudta volna teljesíteni, mert a felperes nem teljesítette a rendelkezésre állási kötelezettsége minimális mértékét. Az alperes azt vállalta a Szerződésben, hogy a felperes rendelkezésre állása alapján megtermelhető villamos energia legalább 65 %-át átveszi, s ez a kötelezettség akkor is terhelte volna, ha a felperes Kiserőműve a Szerződésben előírt mértékben, vagyis a ténylegesnél nagyobb mértékben állt volna rendelkezésre. Ezzel szemben a felperes kisebb mértékű rendelkezésre állása alapján előállítható kisebb mennyiségű villamos energia előírt hányadát sem vette át az alperes, amely magatartását nem magyarázza, és nem menti az a körülmény, hogy a felperes kisebb mértékű rendelkezésre állást biztosított.
[28] A Szerződés rendszeréből is világosan látszik, hogy a két fél szerződésszegését nem kívánták egymáshoz kötni a felek. Mind a felperes, mind az alperes kötelezettségének megszegéséhez külön-külön szankciót (pótdíjat, azaz kötbért) rendeltek, ami arra utal, hogy a két szerződésszegés egymástól függetlenül, egymás mellett valósulhat meg. Ennek megfelelően egyébként a felperesi szerződésszegés következményeként a felperes is köteles volt saját szerződésszegéséhez rendelt pótdíj megfizetésére, amelynek összegét a felperes el is számolta az alperesi pótdíjtartozás összegének megállapításakor.
[29] Ugyanezen okok miatt a felperes szerződésszegése nemcsak, hogy nem zárja ki az alperes szerződésszegését, de az alperesi szerződésszegésért való felelősség alóli kimentésre sem alkalmas, ezért a kötbér alóli mentesülést sem alapozza meg. A korábban már idézett Ptk. 6:186. § (1) bekezdése szerint a kötelezett akkor mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti. A szerződésszegésért való felelősség alóli kimentés szabályát a Ptk. 6:142. §-a tartalmazza, s e rendelkezés szerint az a körülmény önmagában, hogy a másik fél is szerződésszegést követett el, nem mentesíti a szerződésszegő felet a felelősség alól. Az alperes nem adott elő a Ptk. 6:142. §-ában előírt mentesülési okokra vonatkozó tényeket, illetve az általa előadott tények nem voltak alkalmasak e mentesülési körülmények megállapítására.
[30] Mindezek alapján tehát az alperes olyan szerződésszegést követett el, amelynek esetére kötbér megfizetését vállalta, s szerződésszegését nem mentette ki, ezért kötbérfizetési kötelezettség terheli őt.
[31] A Választottbíróság az alperesnek az a védekezését, mely szerint az általa vállalt kötbérfizetési kötelezettség lehetetlenné vált, mert a Szerződés hatályban léte alatt a piaci viszonyok úgy változtak meg, hogy annak eredményeként az alulteljesítési pótdíj feltűnően aránytalanná vált, s ez oly mértékű hátrányt okozott az alperesnek, amely a Szerződés teljesítését nem tette elvárhatóvá, szintén nem találta alaposnak. A felperes keresetében nem a Szerződés teljesítésére irányuló igényt érvényesít, hanem a Szerződés nem megfelelő teljesítése miatti szankciót. Az alperes ennek a szankciónak az alkalmazását éppen a Szerződés pontos teljesítésével elkerülhette volna. Az alperes nem állította, s ilyen bizonyítást sem folytatott, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeinek teljesítése lehetetlenné vált volna. Ehelyett a nem szerződésszerű teljesítés szankcióját ítélte túlzottan súlyosnak. Ez azonban kívül esik a szerződés teljesítése lehetetlenülésének fogalomkörén, s legfeljebb a kötbér túlzott mértékének megítélésénél jöhet szóba.
[32] Az alperes hivatkozott a kötbér eltúlzott mértékére is, és kérte annak mérséklését. Erre a Ptk. 6:188. §-a lehetőséget ad, amikor úgy rendelkezik, hogy a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti. A Választottbíróság az alperesnek a per során előterjesztett kérelme alapján felszólította az alperest, hogy a kötbér eltúlzott voltával kapcsolatos álláspontját, tényállításait és ezek bizonyítékait terjessze elő, s erre a 2019. december 9-i tárgyaláson meghozott végzésében harminc napos határidőt biztosított az alperes részére. Az alperes ezen határidőben erről a kérdésről nem nyilatkozott, a szóbeli tárgyaláson ezzel kapcsolatban érdemben annyit adott elő, hogy a Szerződés szerint meghatározott mértékű kötbér megfizetése az alperes gazdálkodását ellehetetlenítené.
[33] Az alperes a Választottbíróság által megszabott határidőn túl, az összefoglaló periratában tért vissza a foglaló túlzott mértékének kérdésére, s az általa kötött más szerződések részleteinek becsatolásával adta elő, hogy ilyen típusú pótdíj kikötése nem tekinthető szokásosnak, s ha mégis megállapodnak a felek ilyenben, akkor annak mértéke a Szerződésben meghatározott mérték alatt marad. Az alperes által becsatolt dokumentumokból nem állapítható meg, hogy azok mely időpontban született szerződésekhez kapcsolódnak, s objektív, a piac egészére kiterjedő elemzésre amúgy is alkalmatlanok, hiszen kizárólag az alperes szerződéseinek adatait tartalmazzák.
[34] Az alperes a kötbér eltúlzott összegével kapcsolatban is hivatkozott a felperesi szerződésszegésre, amelynek hatásaival a korábbiakban már foglalkoztunk. Ezen kívül hivatkozott arra is az alperes, hogy a felperesnek nem keletkezett kára, illetve az felperesi szerződésszegés miatt éppen az alperes volt az, akit károk értek. E hivatkozások azért nem alaposak, mert a kötbér a ténylegesen bekövetkező kártól független szankció. A Ptk. 6:186. § (3) bekezdése szerint a jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e. Ami pedig az alperest ért károkat illeti, azokat vagy fedezi a felperes által fizetendő rendelkezésre állási pótdíj, vagy ha ezt ezek a károk meghaladják, akkor ezek érvényesítésére az alperesnek módja lehet a Ptk. 6:187. § (3) bekezdése alapján, de ezeket az igényeket nem lehet egy másik típusú kötbér eltúlzott mértékéről való döntésnél számításba venni.
[35] Az ötoldalú megállapodással kapcsolatban az alperes által előadott védekezést a Választottbíróság az alábbiak miatt nem találta alaposnak. Mindenekelőtt a megállapodás egész tartalmából egyértelmű, hogy a felek akarata a Szerződés teljesítésével kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére terjedt ki, s nem vették figyelembe a pótdíjakat, ami annál is kézenfekvőbb, mert az alulteljesítési pótdíj csak a megállapodás időpontja után volt elszámolható. De ha az alperesi érvelésnek megfelelően a Szerződés folytatásából eredő és az ötoldalú megállapodás hatálya alá vont tartozásnak tekintjük a pótdíjat, akkor az ötoldalú megállapodás hatálya a mai napig nem szűnt meg, hiszen a megállapodás szerint az alperes összes tartozásának megfizetésével szűnik meg a hatály. Maga az alperes sem állítja, hogy megfizette volna az alulteljesítési pótdíjat, tehát a hatály megszűnésének a megállapodásban kikötött feltétele ez esetben nem valósult meg. Ha a felperes tett is olyan nyilatkozatot, hogy valamennyi tartozás kifizetésre került, ez nyilván a Szerződés teljesítése során keletkező tartozásokra vonatkozott. Ha pedig az alperes álláspontjának megfelelően a tartozásokba a pótdíj is beleértendő, akkor a felperesi nyilatkozat nem felelt meg a valóságnak. Ez az esetlegesen téves felperesi nyilatkozat, amit maga az alperes is „tájékoztatásnak” nevez összefoglaló iratában, nem eredményezi egy egyébként fennálló tartozás megszűnését, s ezért nem eredményezhette az ötoldalú megállapodás hatályának megszűnését sem. A felperes nem joglemondó nyilatkozatot tett, hanem arról a tényről nyilatkozott, hogy fennáll-e az alperesnek tartozása. Ha ez a nyilatkozat téves, az az egyébként létező tartozást nem szünteti meg.
[36] A fentiek miatt tehát a felperesnek a kötbér iránti igényét a Választottbíróság alaposnak találta, s mivel a felperes a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően kalkulálta ki a kötbér összegét, amit csökkentett a felperes terhére fennálló rendelkezésre állási pótdíj összegével, a Választottbíróság a felperes keresetének megfelelően marasztalta az alperest.
(VB/19015)
