A VÉGZÉS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A hitelező bank (a továbbiakban: Bank) és az alperesi adós között kölcsönszerződés (a továbbiakban: Kölcsönszerződés) jött létre. A Kölcsönszerződés alapján a Bank az alperes részére kölcsönt nyújtott személygépkocsi megvételéhez. A Kölcsönszerződés aláírásával egyidejűleg a felek biztosítéki célú vételi jogot alapítottak a Bank javára az alperes által megvásárolandó gépjárművön. A Bank a kölcsönt CHF alapon nyújtotta azzal, hogy a kölcsönösszeg folyósítása és az alperes általi törlesztés is forintban történt. A Bank általános szerződéses feltételek (ÁSZF) című szerződés-blankettája irányadó jogként a hatályosmagyar jogszabályokat jelölte meg, az eljáró fórum tekintetében pedig a következő választottbírósági kikötést tartalmazta: A Kölcsönszerződésből eredő jogvitáik rendezésére az Adós, Adóstárs, a Biztosítéki Szerződés felei, valamint a Hitelező alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választott Bíróság kizárólagos illetékességének, amely Választott Bíróság saját eljárási szabályai alapján jár el. A tárgyalás helye Budapest. Mindegyik fél egy-egy választottbírót jelöl, és az így jelölt két választottbíró választja meg az elnököt. Ha bármelyik fél a választottbíró jelölésével késik, vagy azt elmulasztja, a másik fél jogosult a választottbírót kijelölni, és az így kijelölt választottbírók jogosultak megválasztani az elnököt.”
[2] A Bank a Kölcsönszerződést a törlesztőrészletek megfizetésének elmulasztására, mint az alperes súlyos szerződésszegésére hivatkozással, a fennálló tartozás összegének közlésével azonnal hatállyal felmondta.
A Bank és a felperes közös levelükben tájékoztatták az alperest, hogy követelés adásvételi és engedményezési szerződésükkel a Bank az alperessel szemben fennálló követelését a hozzátartozó biztosítékokkal együtt a felperesre ruházta át.
[3] A felperes a követelés érvényesítése érdekében a közjegyző előtt fizetési meghagyásos eljárást indított az alperessel szemben. Az alperes a fizetési meghagyásos eljárásban ellentmondást terjesztett elő, ebben a követelésnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét vitatta. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a Kölcsönszerződés részét képezte az ÁSZF, amely választottbírósági kikötést tartalmazott, és jelezte, hogy az igény elbírálására rendes bíróság hatáskörrel nem rendelkezik. Az alperes ellentmondása folytán perré alakult perben a rendes bíróság a felek közötti eljárást végzésével megszüntette.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[4] A felperes a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságnál előterjesztett keresetében kérte, hogy az alperest kötelezze tőke, ügyleti kamat, késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére. Az alperes elsődlegesen hatásköri kifogást terjesztett elő, és kérte, hogy a Választottbíróság az eljárást hatáskörének hiányára tekintettel szüntesse meg. Másodlagosan – arra az esetre, ha a hatásköri kifogása alaptalannak bizonyulna – a kereset elutasítását és a felperes eljárási költségekben történő marasztalását kérte. A Választottbírósági hatáskört az ÁSZF-ben foglalt választottbírósági kikötésre alapozta, és hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárást megelőző fizetési meghagyásos eljárásban maga az alperes hivatkozott a választottbírósági kikötésre, és maga állította, hogy az ügyben választottbírósági eljárásnak van helye. Utalt arra, hogy a Kölcsönszerződés 2018. január 1-jét megelőzően jött létre, ezért a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbtv.) 1.§-ának (3) bekezdésében foglalt, a fogyasztói szerződésekben a választottbírósági kikötés lehetőségét kizáró rendelkezés a Vbtv. 66.§-ának értelmében a jelen eljárásban nem alkalmazható.
[5] Az alperes vitatta, hogy a választottbíróságnak hatásköre lenne a jelen eljárásban. Hatásköri kifogását arra alapította, hogy a választottbírósági kikötés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 209/A.§-ának (2) bekezdése alapján semmis, figyelemmel a 3/2013. számú polgári jogegységi határozatban foglaltakra. Állította, hogy az ÁSZF lényegesen eltért a jogszabályi rendelkezésektől és nem vált a Kölcsönszerződés részévé.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRI DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
A választottbírósági kikötésre irányadó jogszabályok
[6] A Vbtv. 17.§-ának (1) bekezdése értelmében a választottbírósági tanács saját hatásköréről – beleértve bármely, a választottbírósági szerződés létrejöttét vagy érvényességét illető kifogást – maga dönthet. Az Eljárási Szabályzat 30.§-ának (1) bekezdése ezzel összhangban azt rögzíti, hogy a választottbírósági tanács hatásköre kiterjed a saját hatáskörének fennállásáról vagy hiányáról szóló döntésre, valamint a választottbírósági szerződés létezését vagy érvényességét illető kifogás elbírálására. A Vbtv. 66.§-a értelmében az 1.§ (3) bekezdése, a 8.§, a 41.§ és az 56.§ rendelkezéseit a 2018. január 1. napját követően megkötött választottbírósági szerződésekre kell alkalmazni. A hivatkozott jogszabályok a választottbírósági eljárás alól kivont ügyeket [1.§ (3) bek.], a választottbírósági kikötés szabályait (8. §), az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályt (41. §) és a választottbírósági szerződésbeli jogutódlást (56. §) szabályozzák. A Vbtv. 66.§-ából következett, hogy a 2018. január 1. napját megelőző választottbírósági kikötések létrejöttét és érvényességét nem a jelenleg hatályos Vbtv., hanem az ezt megelőzően hatályban volt, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (rVbtv.) alapján kellett megítélni.
[7] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 1 §-a értelmében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. rendelkezéseit a hatálybalépését követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megtett jognyilatkozatokra kell alkalmazni. A Ptké. 50.§-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. A Kölcsönszerződés a Ptk. hatálybalépésekor már fennállt, ezért a választottbírósági kikötés vizsgálatakor a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok, így az rVbtv. és az 1959-es Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
[8] A felek nem vitatták, hogy az alperes fogyasztónak minősült, ezt a felperes keresetlevelében maga is kifejezetten állította. Ezért a Választottbíróság a jelen ügyben a fogyasztói szerződések 1959-es Ptk-beli szabályait alkalmazta. A felek között nem volt vitás a Bank és a felperes közötti engedményezés megtörténte és érvényessége sem, ezért a Választottbíróság ezt a kérdést külön nem vizsgálta, hanem abból indult ki, hogy a felperes engedményezés útján megszerezte a jelen eljárásban érvényesített követelést, így a választottbírósági kikötés rá is kiterjedt.
A választottbírósági kikötés egyedi megtárgyalásának kérdése
[9] Tekintettel arra, hogy a választottbírósági kikötés alperes által hivatkozott tisztességtelensége az 1959-es Ptk. 209-209/A.§-ai alapján akkor vizsgálható, ha egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül, a választottbírósági tanács elsőként azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a választottbírósági kikötés egyedi megtárgyalásának megtörténte. Az 1959-es Ptk. 205/A.§-ának (2) bekezdése az egyedi megtárgyalás megtörténtének bizonyítási terhét a fogyasztóval szerződő félre terheli, kimondva, hogy az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e.
[10] Az alperes a hatásköri kifogásában akként nyilatkozott, hogy a választottbírósági kikötés általános szerződési feltételnek minősült. Noha a felperes az alperes ezen állításával ellenkező állítást a választottbírósági eljárás során nem tett, bizonyítékot nem csatolt és bizonyítási indítványt sem terjesztett elő, a Választottbírósági ennek ellenére vizsgálta, hogy az egyedi megtárgyalás ténye a csatolt okiratokból megállapítható-e. A Kölcsönszerződés a Bank az ÁSZF szerinti választottbírósági kikötésre az alperes figyelmét külön is felhívta, az alperes pedig kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy ezen figyelemfelhívó tájékoztatást megértette és azt kifejezetten elfogadta.
[11] A Választottbíróság szerint azonban a fenti kitétel sem bizonyítja az egyedi megtárgyalás megtörténtét. Egyrészt az idézett nyilatkozat maga is általános szerződési feltételnek minősül, másrészt egyedi megtárgyalásról csak akkor lehet szó, ha a másik szerződő félnek módja volt arra, hogy a kikötés tartalmát érdemben befolyásolja, alakítsa, választási lehetősége nem csupán a szerződéskötéstől való elzárkózásra terjedt ki [a Kúria 2/2012. (XII. 10.) PK véleménye, indokolás 1. pont]. A Kölcsönszerződés alapján nem volt megállapítható, hogy a Bank a Kölcsönszerződés megkötését megelőzően a választottbírósági kikötést az alperessel olyan módon megtárgyalta volna, hogy az alperesnek lehetősége lett volna ezen kikötés befolyásolására (módosítására, törlésére). A Kölcsönszerződés egyértelműen akként fogalmazott, hogy a Bank a választottbírósági kikötésre az alperes figyelmét felhívta, amit az alperes kifejezetten elfogadott. Ez a szerződéses rendelkezés nyilvánvalóan az 1959-es Ptk. 205/B.§-a (2) bekezdésének való megfelelést szolgálta, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltérő vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltérő általános szerződési feltételek szerződés részévé válásának szabályát rögzíti.
[12] A Kölcsönszerződés értelmezésére, tekintettel arra, hogy ez is általános szerződési feltétel volt, az 1959-es Ptk. 207.§-ának (2) bekezdése volt irányadó. Eszerint, ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az 1959-es Ptk. 207.§-ának (1) bekezdésben foglalt általános szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ebből következett, hogy a Kölcsönszerződés értelmezése körében felmerülő bizonytalanságot a fogyasztó (tehát az alperes) javára kellett feloldani. Mivel a hivatkozott szerződési feltétel arra nem tér ki, ezért annak alapján nem volt megállapítható, hogy a választottbírósági kikötést a felek egyedileg megtárgyalták, s ezért pusztán ezen szerződéses rendelkezés alapján nem lehetett olyan megállapításra jutni, hogy az egyedi megtárgyalásra valóban sor került. Tekintettel arra, hogy az egyedi megtárgyalás megtörténte kapcsán a bizonyítási teher az 1959-es Ptk. 205/A.§-ának (2) bekezdése alapján a felperest terhelte, a bizonyítás sikertelenségének a kockázatát is a felperes viselte.
A választottbírósági kikötés szerződéses tartalommá válása
[13] A Választottbíróság – az alperes vitatására figyelemmel – megvizsgálta, hogy a választottbírósági kikötés a Kölcsönszerződés részévé vált-e. E kérdés megválaszolásakor az 1959-es Ptk. 205/A.§-ának (1) bekezdését és 205/B.§-ának (1)-(2) bekezdéseit kellett alkalmazni. Ezek szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Az általános szerződési feltétel csak akkor vált a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kellett a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltért. Ilyen feltétel csak akkor vált a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. A Kölcsönszerződésben foglaltak alapján megállapítható volt, hogy a Bank a választottbírósági kikötésről külön tájékoztatta az alperest, az alperes pedig azt a Bank figyelemfelhívó tájékoztatását követően, külön, kifejezetten elfogadta, ezért a választottbírósági kikötés a Kölcsönszerződés részévé vált.
A választottbírósági kikötés érvénytelensége
[14] A Választottbíróság ezt követően megvizsgálta, hogy a választottbírósági kikötés az alperes által megjelölt okból érvénytelen-e, ennek során az 1959-es Ptk. szerződéskötéskor hatályos, vonatkozó rendelkezéseit tekintette irányadónak. E szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapította meg. A fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. A hivatkozott jogszabály, az 1959-es Ptk. módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény 11.§-ának (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló – a Kölcsönszerződés és a választottbírósági kikötés megkötésekor hatályban volt – 18/1999.(II.5.)Korm. rendelet 1.§-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, kivéve, ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti. Tekintettel arra, hogy a Kölcsönszerződés fogyasztói szerződés, a választottbírósági kikötés pedig egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, az 1959-es Ptk. 209.§-ának (1) és (4) bekezdései, 209/A.§-ának (2) bekezdése, és a 18/1999.(II.5.)Korm. rendelet 1.§-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a választottbírósági kikötés semmis volt.
A Választottbírósági Kikötés érvénytelenségére történt alperesi hivatkozás
[15] A felek közötti hatásköri vita a fentiek vizsgálatát követően azon kérdés körül forgott, hogy az alperes jogosult volt-e a jelen választottbírósági eljárásban a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére hivatkozni annak ellenére, hogy korábbi fizetési meghagyásos eljárásban a választottbírósági kikötésre hivatkozással kérte a rendes bíróság eljárásának megszüntetését. Az 1959-es Ptk. 209/A.§-a (2) bekezdésének második fordulata értelmében a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Az 1959-es Ptk. 688.§-ának a) pontja értelmében az 1959-es Ptk. 209/A.§-ának (2) bekezdése a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvnek (Irányelv) való megfelelést szolgálta. Ezért a Választottbíróság figyelemmel volt az Európai Unió Bíróságának (EUB) az Irányelvvel kapcsolatos esetjogára is.
[16] Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését végrehajtva a tagállamok előírták, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket. Az EUB az Irányelv idézett rendelkezése értelmezése körében mondta ki, hogy a nemzeti bíróságnak az Irányelv alapján nem kell mellőznie a kérdéses feltétel alkalmazását, amennyiben a fogyasztó e bíróság általi kioktatást követően nem kíván hivatkozni a tisztességtelen jellegre és a kötelező erő hiányára (C‑243/08. sz. Pannon GSM ügy, [33] bek.).
[17] Azt, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltétel esetén mi a követendő eljárás, és a fogyasztó a kikötés érvénytelensége kapcsán milyen feltételek mellett tud joghatályosan nyilatkozni, az EUB a C-472/11. sz. Banif ügyben hozott ítéletében részletesen kifejtette, rámutatva arra, hogy az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságnak ahhoz, hogy levonhassa az ezen észlelésből származó következményeket, nem kell megvárnia, hogy a jogairól tájékoztatott fogyasztó az említett feltétel megsemmisítését kérő nyilatkozatot tegyen. A kontradiktórius eljárás elve főszabály szerint kötelezi a szerződési feltétel tisztességtelen jellegét hivatalból észlelő nemzeti bíróságot arra, hogy a peres feleket tájékoztassa erről, és lehetőséget biztosítson számukra, hogy az ezzel összefüggő kérdéseket a nemzeti eljárásjogi szabályokban erre vonatkozóan előírt eljárások szerint kontradiktórius eljárásban vitassák. A fogyasztó számára az ezzel kapcsolatos nyilatkozat megtételére vonatkozóan biztosított e lehetőség megfelel a nemzeti bíróság azon kötelezettségének is, hogy adott esetben figyelembe vegye a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen feltétel kötelező ereje hiányának tudatában ez utóbbi mégis kijelenti, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és világos hozzájárulását adja a kérdéses feltételhez (C-472/11. sz. Banif ügy, 35-36. bek.).
[18] Az EUB esetjoga alapján a fogyasztó jogosult tiltakozni a tisztességtelen általános szerződési feltétel mellőzése ellen. Ezt azonban akkor teheti meg, ha az eljáró bíróság a feltétel tisztességtelenségéről (kötelező volta hiányáról) kioktatta. A fogyasztó a tisztességtelen feltétel kötelező ereje hiányának tudatában tudja szabad és világos hozzájárulását adni a feltételhez. A 3/2013. számú polgári jogegységi határozat az EUB idézett esetjogával összhangban írja elő, hogy az eljáró bíróságnak e körben tájékoztatni kell a fogyasztót ezen szerződési feltétel tisztességtelenségéről, és felhívni őt – határidő tűzésével, a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel –, hogy kíván-e arra hivatkozni. Amennyiben a fogyasztó a határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a tisztességtelenségre nem kíván hivatkozni, a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania vagy a pert meg kell szüntetnie [Vbtv. 8.§ (1) bekezdés]. Amennyiben a fogyasztó – határidőn belül tett nyilatkozatában – a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére hivatkozik, a bíróságnak a kereseti kérelmet érdemben kell tárgyalnia.
[19] A fentiek alapján mind az EUB esetjogából, mind a 3/2013. sz. polgári jogegységi határozatból az következik, hogy a fogyasztó azt követően tud joghatályosan tiltakozni a semmisség alkalmazásával szemben, miután a bíróság kioktatta őt a semmisségről. A fenti joggyakorlat abból indult ki, hogy a fogyasztó nem feltétlenül van tisztában a kikötés semmisségével, ezért azt követően tudja eldönteni, hogy a semmisségre hivatkozik vagy sem, miután a semmisségről a bíróság tájékoztatta, és a fogyasztó teljes mértékben megértette a jogi helyzetet. A jelen ügyben a Választottbíróság szerint a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem volt megállapítható, hogy a fizetési meghagyásos eljárást követő peres eljárásban az alperes a fentiek szerint elvárható tájékoztatást és felhívást kapott volna az eljáró bíróságtól és azt követően, ilyen felhívás alapján a választottbírósági kikötés tisztességtelenségének tudatában tiltakozott volna a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása ellen. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján mindössze annyi volt megállapítható, hogy az alperes a fizetési meghagyásos eljárásban benyújtott ellentmondásában magára a választottbírósági kikötésre hivatkozott és arra, hogy ezen kikötésből következően a fizetési meghagyást követő perben az eljáró bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a felperesi igény elbírálására. Az alperes fizetési meghagyásos eljárás során tett jognyilatkozata nem szólt a választottbírósági kikötés tisztességtelenségéről, semmisségéről, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményeiről. A per iratai alapján nem lehet megállapítani azt sem, hogy az alperes a fizetési meghagyásos eljárás vagy az azt követő per során tisztában volt-e a választottbírósági kikötés semmisségével és azzal, hogy lehetősége van a semmisségre hivatkozni, vagy a semmisség jogkövetkezményei ellen tiltakozni.
[20] A fentiek alapján a Választottbíróság megítélése szerint nem teljesült az EUB által elvárt azon feltétel, hogy az alperes, mint fogyasztó a tisztességtelen feltétel kötelező ereje hiányának tudatában jelentse ki, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és világos hozzájárulását adja a kérdéses feltételhez. A rendelkezésre álló iratok alapján az alperes a jelen eljárásban tett először a választottbírósági kikötés tisztességtelenségével, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményével kapcsolatos jognyilatkozatot. Az alperes ezen nyilatkozata szerint a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére és ennek jogkövetkezményeire hivatkozni kívánt. Ezen jognyilatkozat megtételére az 1959-es Ptk. 209/A.§-ának (2) bekezdése és 234.§-ának (1) bekezdése kifejezetten lehetőséget biztosított számára. A fent kifejtettek szerint az alperes fizetési meghagyásos eljárás során tett nyilatkozata sem volt akadálya annak, hogy a jelen eljárásban választottbírósági kikötés semmisségére hivatkozzon. Az alperes a jelen választottbírósági eljárásban megtette a Választottbírósági Kikötés semmisségével kapcsolatos jognyilatkozatát, amelyhez a továbbiakban annyiban kötve van, hogy a Választottbírósági Kikötés irányadó voltára alappal már nem hivatkozhat semmilyen, ugyanezen tárgyban induló eljárásban.
A semmisség jogkövetkezménye
[21] A Legfelsőbb Bíróság 1/2010.(VI. 28.)PK véleményének 2. pontja értelmében az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. A választottbírósági kikötés semmissége azt eredményezi, hogy a célzott joghatás – a rendes bíróság eljárásának kizárása és a választottbíróság döntésének való alávetés nem érvényesül. Semmis választottbírósági kikötés nem alapozhatja meg a választottbíróság hatáskörét.
Döntés a hatásköri kifogásról
[22] A Választottbíróság a fentiek alapján azt állapította meg, hogy a választottbírósági kikötés semmis, és az alperes jogosult volt a jelen eljárásban a kikötés érvénytelenségére hivatkozni. Az alperes hatásköri kifogása tehát alapos volt, a Választottbíróság nem rendelkezett hatáskörrel a jelen jogvita elbírálására.
[23] Az Eljárási Szabályzat 46.§-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Választottbíróság végzéssel megszünteti az eljárást, ha hatáskörének a hiányát állapítja meg, az eljáró választottbírósági tanács ezért az eljárás megszüntetéséről döntött.
(Vb/22022)
