Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

6/10/2018

Választottbírósági ítélet I. Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg [1959-es Ptk. 209. § (1) bek.]. II. Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [1959-es Ptk. 339. § (1) bek.]. III. A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget [1959-es Ptk. 340. § (1) bek.].

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes egyező előadásuk szerint felperes 1998 óta private banking szolgáltatást vett igénybe alperestől, alperessel private banking tanácsadó („Tanácsadó”) tartotta a kapcsolatot. 2008. július 17-én a korábbi ügyfélkapcsolat keretei között „Megállapodás pénzügyi szolgáltatások nyújtásáról kiemelt magánügyfelek részére” elnevezéssel szerződést kötöttek, illetve ugyanezen napon „Keretszerződés befektetési szolgáltatások nyújtására”, valamint Treasury keretszerződés, „Keretszerződés tőzsdei és tőzsdén kívüli azonnali és származtatott, valamint strukturált betét ügyletek kötésére” elnevezéssel megkötésére is sor került a felek között.
[5] Első alkalommal üzleti kapcsolatuk során felperes kitöltötte a MIFID tesztet is, mely alapján felperes közepes kockázatot vállaló ügyfélnek minősült. A Tanácsadó ezt követően – más alperesi banki munkavállaló bevonásával – a perbeli IRS kamatswap ügylet megkötését javasolta felperesnek. A tájékoztatón átadásra került felperes részére az IRS kamatswap ügyletre vonatkozó írásos tájékoztató, amelyet alperes szóban is elmagyarázott. A magyarázat lényege az volt, hogy az ügylet „hamar kiütődik”, kockázata alig van. A banki munkatársak sem számítottak ekkor a forint árfolyama jelentős romlására. (A tájékoztató alkalmával átadott alperesi leírásban is ez szerepel.) Az esetleges pótlólagos fedezet nyújtásának szükségességéről, annak lehetséges mértékéről, feltételeiről sem hangzott el tájékoztatás. Nem kapott tájékoztatást az ügyfél a pozíció 5 éven belüli lezárása esetén bekövetkező veszteségről, az 5 év kivárása esetleges célszerűségéről. Végül arról sem kapott tájékoztatást az ügyfél, hogy az alperes a perbeli kamatswap ügyletekre „tükörügyletet” kötött más nagybankkal.
[6] A tájékoztatás alapján felperes leszűrte, hogy az írásbeli anyagban jelzettek mellett elérhető 5% nyereség, illetve a kamat elmaradására szorítkozó lehetséges veszteség nem jelent számára bonyolult és nagy kockázatú ügyletet.
[7] Közvetlenül a tájékoztatót követően a Tanácsadó ismételten MIFID tesz kitöltésére kérte felperest, mert észlelte a Tanácsadó, hogy a korábbi teszt alapján felperes a javasolt, perbeli kamatswap ügyletet nem köthetné meg. Nem vitásan a Tanácsadó javasolta a felperesnek a kockázatviselés szempontjából lényeges 11. számú kérdés esetében a c) pont megjelölését. A megjelölt pontban magas kockázat vállalásról, a befektetett összeg mellett pótlólagos fedezet biztosítása lehetőségéről nyilatkozott felperes.
[8] Ezt követően 2008. szeptember 2-án rögzített telefonbeszélgetés alapján, 2008. szeptember 3-án írásban foglaltan és szeptember 5-i indulónappal 5 évre szóló kamatswap (IRS) ügylet jött létre felek között CHF 200.000 szerződéskötési névértéken.
[9] Az ügylet szabályai szerint évente egy alkalommal számoltak el felek, a strukturált kamatfizetésre évente egyszer került sor. A fedezet és fedezetpótlás szempontjából lényeges körülmény volt alperes intézkedése: felperesi 120.000 CHF zárolása.
[10] Az ügylet megkötését követően 2008 októberében már a felperes szempontjából kritikus CHF/HUF szint fölé emelkedett az árfolyam. Felperes az alperes által közölt mértékű pótlólagos fedezetet eleinte biztosította, befizette. A fedezet összegének leírását, a képletét felperes nem kapta meg alperestől. A befizetett összegek alapja alperesi közlés, felhívás volt.
[11] Az IRS ügylet fennállása egy idő után felperes már nem tudott eleget tenni alperes irányába pótlólagos fedezetnyújtási kötelezettségének.
[12] 2009. februárjában alperes részletesebb tájékoztatást igyekezett adni a veszteség tompítási lehetőségről, a fedezetpótlás szabályairól, szükségességéről és igyekezett bemutatni magát a derivatív ügyletet.
[13] 2009. szeptember 4-én „Ajánlat árfolyamindex swap átstrukturálására” elnevezéssel ügyletet kötöttek, mely a korábbi ügylet helyébe lépett. Az eredeti ügyletben felek 2009. szeptember 7-i érték/kamatforduló nappal elszámoltak.
[14] Az átstrukturált kamatswap ügylet alapján 287.797,52 CHF veszteséget realizált felperes 5 év alatt.
A peres felek nyilatkozatai
[15] Felperes keresetében kérte alperes kötelezését a 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján a jogellenes befektetési tanácsadással, valamint befektetési szolgáltatással összefüggő jogellenes magatartásával az átstrukturált kamatswap ügylettel kapcsolatban okozott 287.797,52 CHF tőkeösszegű kár és késedelmi kamat megfizetésére. Előadta, hogy a kamatswap ügyleteket megelőző előzetes private banking tanácsadói tájékoztatások felületesek és hiányosak voltak, a szóbeli tájékoztatások alkalmával alperes munkatársai az ügyletek gyors kiütődésének valószínűségét hangsúlyozták, azonban nem hívták fel felperes figyelmét arra a kockázatra, hogy az árfolyamok kedvezőtlen elmozdulása korlátlan veszteség bekövetkezését okozhatja. Alperes a szóbeli tájékoztatások során olyan ügyletet ajánlott, amely valójában nem felelt meg a felperesnek. Az ügyletek ajánlása alkalmával felperes alkalmasságát alperes az általa ajánlott válaszok és nem a tények alapján vizsgálta. Ha ellentmondás volt a tények és felperes nyilatkozat között, alperes ezt nem tisztázta. Felperes álláspontja szerint alperes elmulasztotta a perbeli ügylet ajánlása alkalmával a Bszt. 45. § (1) bekezdése alapján kötelezően figyelembe venni ügyfélminősítést, nem figyelmeztette arra a felperest, hogy az ügylet számára nem felel meg, ezzel megsértve a Bszt. 46. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést is. Az ügyletekre vonatkozó szóbeli tájékoztatásokkal alperes megtévesztette a felperest a perbeli ügyletek valós kockázatai és a fedezeti követelmény tényleges mértékének tekintetében is, továbbá olyan befolyásolási módszert alkalmazott, amellyel hamis biztonságérzetet alakított ki felperesben az ügylettel kapcsolatban. Felperes hivatkozott továbbá arra, hogy a Ptk. és az Fgytv. értelmében fogyasztónak minősül, mert a perbeli ügyleteket gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból kötötte meg.
[16] Az alperes ellenkérelmében vitatta felperes fogyasztói minőségét, és a perbeli ügyletek fogyasztói szerződésként minősítését. Hivatkozott a Kúria BH2015. 283. számú döntésére, valamint a Gfv.VII.30.343/2015/5 számú döntésére. Ez utóbbi kapcsán hivatkozott a felperes iskolai végzettségére is, a MIFID tesztnek az átstrukturált ügylet esetében időben történt elvégzésére. Alperes tagadta, hogy befektetési tanácsadást nyújtott volna felperesnek, mivel arra irányuló szerződést nem kötött a felperessel. Előadta továbbá, hogy a Bszt. szerinti előzetes tájékoztatási kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett. Kiemelte, hogy a perbeli ügyletek kockázatairól mind az általános mind pedig a speciális kockázatfeltáró nyilatkozat részletes tájékoztatást adott, amelyek tudomásulvételét a felperes aláírásával igazolta. A kártérítési felelősség vizsgálatával kapcsolatban alperes kifejtette, hogy a tájékoztatási kötelezettségének a hivatkozott dokumentumok átadásával mindenben eleget tett, ezért jogellenes magatartást nem tanúsított, mind a szóbeli mind pedig az írásbeli tájékoztatások során felhívta a felperes figyelmét a perbeli ügyletek minden lényeges jellemzőjére, így terhére felróhatóság nem állapítható meg. Állította továbbá, hogy a felperest nem kár, hanem a perbeli ügyletek árfolyamkockázatából eredő, a felperes számára kedvezőtlenül alakuló devizaárfolyamok miatt bekövetkező veszteség érte, emiatt pedig nincs okozati összefüggés az alperesi magatartás és a felperesi veszteség között. Hozzátette, hogy a felperes megtévesztésre való hivatkozása nem bizonyítja a kártérítési követelése jogalapját, amiatt ugyanis a szerződés megtámadásának lenne helye, a megtámadási határidők azonban már leteltek.
A Választottbíróság ítélete
[17] A Választottbíróság először a saját hatáskörét vizsgálta, különös figyelemmel arra, hogy a felperes keresetében azt állította, hogy a perbeli ügyletekkel kapcsolatban fogyasztónak minősül, a perbeli ügyletek pedig fogyasztói szerződésnek minősülnek. A felperes fogyasztói minőségét és a perbeli ügyletek fogyasztói szerződés minősítését alperes vitatta, ezért arról a Választottbíróságnak kellett döntenie.
[18] A Választottbíróság fogyasztónak minősítette felperest. Nem állapított meg olyan tényt vagy körülményt, amely szerint a felperes gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében kötötte volna meg a kamatswap ügyleteket. Önmagában a szakmai végzettség nem alapozza meg a természetes személy felperes fogyasztói minőségétől eltérő minősítését. Az Európai Bíróság C-110/14 számú ítélete kiemeli: a jogügylet, a szakmai tevékenységtől eltérő tevékenység határozza meg a fogyasztói jelleget.
[19] Felperes a kereseti követelését szerződésen alapuló kár megtérítésére hivatkozva terjesztette elő, a 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdésére, mint jogalapra való hivatkozással. A Választottbíróság a rendelkezésére álló okirati bizonyítékok és a tanúmeghallgatások alapján megállapította, hogy felperes a kamatswap ügyletek megkötését megelőzően nem rendelkezett tapasztalattal, a tőkepiaci ügyletekkel kapcsolatban. A Választottbíróság azt is tényként állapította meg, hogy Felperes a második MIFID teszt kitöltése és ezt követően az eljárásban tárgyalt ügyletek megkötése során a Tanácsadó, illetve kijelölt munkatárs javaslata, információja alapján járt el.
[20] A 1959-es Ptk. 205. § (3) bekezdése szerint a feleket a szerződés megkötése során együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terheli. A 1959-es Ptk. által általános jelleggel előírt, részletesen nem szabályozott együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget a befektetési szolgáltatások keretében kötött tőkepiaci ügyletek vonatkozásában a jogalkotó különös részletezettséggel szabályozta a felperes által hivatkozott Bszt. előzetes tájékozódásra és előzetes tájékoztatásra vonatkozó rendelkezéseiben.
[21] Amint azt az állami bíróságok gyakorlata is elismeri (lásd a Kúria 6/2013. PJE határozatának 3. pontjához fűzött indokolását), az alapvetően közjogi jellegű törvényeknek, mint pl. a Hpt. és a Bszt., a szerződéskötést megelőzően a feleket terhelő tájékoztatási kötelezettség körében speciális többletkövetelményeket tartalmazó rendelkezései is alkalmazandók egyes, a kötelmi jogi jogintézmények és jogkövetkezmények vizsgálata során.
[22] A Választottbíróság ezért vizsgálta, hogy az alperes eleget tett-e az eljárásban tárgyalt kamatswap ügyletek megkötését megelőzően a 1959-es Ptk. által előírt és a Bszt. által többletkövetelményekkel kiegészített együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének? A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes aláírásával tudomásul vette az általános és a kamatswap ügyletekre vonatkozó speciális kockázatfeltáró nyilatkozatokat, valamint átvette az ügyletekre vonatkozó írásbeli tájékoztató anyagot is. Mindezen írásbeli tájékoztatások megfelelően mutatták be a kamatswap ügyletek lényeges jellemzőit.
[23] Felperes nyilatkozata, a tanúmeghallgatások alapján azonban a Választottbíróság azt is megállapította, hogy a szóbeli tájékoztatások során az alperes eljáró munkatársai az ügyletek előnyeinek túlzott hangsúlyozása mellett nem adtak megfelelően korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatást az ügylet hátrányairól, kockázatairól, különösen pedig arról a kockázatról, hogy az ügyfélre kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén a kamatswap ügyletek olyan mértékű veszteséget okozhatnak, amely veszteségnek nincsen elméleti korlátja. Kiemeli a Választottbíróság azt is, hogy a MIFID-teszt kitöltése és megismétlése körülményei arra mutatnak, hogy az előzetes tájékozódás teljesítése, vagyis tulajdonképpen a felperes kockázatvállalási hajlandóságának, érdekeinek a feltárása sem történt meg megfelelően.
[24] A tanúk által előadottak szerint úgy tűnik, hogy alperes maga is a kamatswap ügyleteket legfeljebb erős közepes kockázatú ügyletként értékelte, holott azok – amint a későbbi események azt igazolták – valójában magas kockázatú befektetésnek minősülnek.
[25] Mindezek alapján az alperes a Választottbíróság álláspontja szerint nem tett maradéktalanul eleget a 1959-es Ptk. 205. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének, azaz az ügyletkötéseket megelőzően nem tájékoztatta megfelelően a felperest az ügylet valamennyi lényeges feltételéről, nevezetesen az ügylet árfolyamkockázatáról, továbbá az előzetes tájékozódás körében történt eljárása során nem volt kellő figyelemmel a felperes jogos érdekeire.
[26] A 1959-es Ptk. 318. § (1) bekezdése értelmében a szerződésszegésért való felelősségre és a kártérítés mértékére is a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni. Alperes kártérítési felelősségét ezért a Választottbíróság a 1959-es Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint vizsgálta és megállapította, hogy felperest kár érte. Megállapította továbbá, hogy alperes az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségének a megsértésével a fent írtak szerint jogellenes magatartást tanúsított. A felperest ért kár és alperes jogellenes magatartása között fennállt az okozati összefüggés, ugyanis abban az esetben, ha alperes megfelelően feltárta volna a kamatswap ügyletek tényleges kockázatait, akkor felperes – kockázatvállalási hajlandóságának ismert mértékére figyelemmel – nem kötötte volna meg az ügyleteket. Alperes a jogellenes magatartását nem tudta kimenteni, ugyanis nem bizonyította, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható, vagyis nem tájékoztatta arról szóban a felperest, hogy a tárgyalt ügyletek magas kockázatot hordoznak, mivel kedvezőtlen árfolyamváltozás esetén elméletileg korlátlan veszteséget okozhatnak, és a felperes ismert kockázatvállalási hajlandóságának ismeretében azok megkötése valójában nem áll összhangban felperes jogos érdekeivel.
[27] Mindezek alapján a Választottbíróság megállapította, hogy alperest szerződésszegésen alapuló kártérítési felelősség terheli.
[28] Ugyanakkor a Választottbíróság azt is hangsúlyozni kívánja, hogy az együttműködési kötelezettség nem jelent egyoldalú kötelezettséget, az ügyletkötés kockázata ugyanis a szerződő feleket egyaránt terheli. Az együttműködési kötelezettségnek megfelelően ezért elvárható lett volna a felperestől is, hogy a nagy összegű és hosszú távra szóló tőkepiaci ügylet jellegéhez, a vállalt kockázatok mértékéhez igazodóan megfelelően tájékozódjon a szerződés megkötése előtt. Ha olyan rendelkezéseket észlelt, amelyeket nem értett, akkor megfelelő magyarázatot kellett volna igényelnie. E körben nem lehet eltekinteni attól a ténytől sem, hogy felperes amennyiben nem rendelkezett a tőkepiaci ügyletekre vonatkozó ismeretekkel, akkor akár az alperestől független tanácsadót is megbízhatott volna az adott ügyletek lényeges jellemzőinek, sajátosságainak, és nem utolsósorban kockázatainak megismerése, megismertetése céljából. A felperes nem élt ezzel a lehetőséggel, sőt ellenkezőleg járt el: figyelmes elolvasás nélkül aláírásával tanúsította a Keretszerződésben, a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a második MIFID-teszt kiértékelésében is foglalt azon nyilatkozatokat, amelyek valójában nem feleltek meg a tényleges ismereteinek.
[29] A felperes eljárásának megítélése során figyelemmel kell lenni a 1959-es Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglalt kárenyhítési, kárelhárítási kötelezettségre is. A Választottbíróság észlelte, hogy a felperes keresetében foglalt okfejtés egy jelentős része arra irányul, hogy bizonyítsa azt az állítást, mely szerint az alperes valójában megtévesztette a felperest a kamatswap ügyletek lényeges kockázatainak tekintetében.
[30] Amennyiben ez az okfejtés helytálló, úgy felperesnek már az első kedvezőtlen árfolyamváltozásról és az azzal szükségképpen együtt járó fedezetfeltöltési kötelezettségről való tudomásszerzés időpontjában fel kellett volna ismernie azt a tényt, hogy az általa lényegében kockázatmentes befektetésnek tekintett kamatswap ügyletek valójában nagyon is magas kockázatot hordoznak.
[31] A Választottbíróság álláspontja szerint megoldást jelentett volna a szerződések határidőben történő megtámadása, akár azzal az okfejtéssel egyébként, amelyet felperes a keresetében ismertetett. Márpedig egy sikeres megtámadás révén a felperest ért kár, de legalább annak nagy része minden bizonnyal elkerülhető lett volna.
[32] A Választottbíróság szerint a felperes a fent ismertetett eljárásával, illetve mulasztásával nem tett eleget maradéktalanul az őt is terhelő együttműködési kötelezettségnek és a kár elhárítására, csökkentésére vonatkozó kötelezettségének sem. Ezen felróható magatartásának a következményeit pedig felperes még a szerződésszegésért való kárfelelősség révén sem háríthatja át az alperesre.
[33] Az eset körülményeinek mérlegelése alapján a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes és a felperes felróható magatartása azonos mértékben hatott közre a kár bekövetkezésében.
[34] A fent kifejtett indokok alapján a kereset vonatkozásában a Választottbíróság 50–50 százalék mértékű kármegosztást alkalmazott, ennek megfelelően a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelezte alperest a felperest ért kár megtérítésére, ezen belül a felperes által követelt deviza-(tőke)összegek 50 százalékának és azok késedelmi kamatainak a megfizetésére.
(4/2017)