A felek a szerződés fennállása alatt és megszűntetése során együttműködni kötelesek és tájékoztatniuk kell egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. Aki ezen kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát megtéríteni. (Ptk. 6:62. (1) és (3) bek.) A szerződéskötési szabadság a magán autonómia határait az együttműködés keretében az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának kötelezettsége jelöli ki. Az együttműködési kötelezettség különös nyomatékkal merül fel a felek tartós jogviszonyában. A szerződéses kapcsolatban egymás mellé rendelt felek ugyan egyenlő jogokkal rendelkeznek, de az egyenlő jogok mögött jelentős cselekvési, lehetőségbeli, gazdasági súlybeli különbség van. A szerződéses jogviszonyba történő jogszabályi beavatkozásra csak kivételesen van lehetőség, egyensúly hiánya miatt, a gyengébb fél védelme érdekében. Másfél éves rövid idejű tevékenységi idő miatt az üzleti nyereséget felmutatni nem tudó kezdő vállalkozás tekintetében a kár összegszerűsége szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Az alperest az általános kártérítés szabályai szerint – mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére lehet ilyenkor kötelezni. (Ptk. 6:531 §)
Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A felek között 2015 októberében bérleti szerződés jött létre egy bevásárlóközpontban. A bérlő a területet abból a célból vette bérbe, hogy azon egy elárusító pultot létesítsen. A területen felállítandó pult elhelyezkedését jóváhagyták a felek. A szerződés öt éves időtartamra jött létre. Két évvel a szerződéskötést követően az alperes arról tájékoztatta a felperest, hogy a bevásárlóközpont arculatváltását határozta el, ami azt eredményezi, hogy az a rész, ahol a bérlemény is található, elbontásra kerül. A felek szerződése szerint a bérbeadó jogosult volt a pult elhelyezkedésén előzetes egyeztetés után változtatni. Az egyeztetés után tett megfelelően indokolt változtatási javaslatot a bérlő köteles volt elfogadni. A felperes az alperes által felajánlott új lehetőségeket nem fogadta el, mivel álláspontja szerint azok számára lényegesen hátrányosabb körülményeket eredményeztek volna. Ezt követően az alperes az eredménytelen tárgyalások után a szerződést felmondta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes álláspontja szerint a pult elhelyezkedésén az alperes előzetes egyeztetés után ugyan változtathat, ez azonban magára a területre nem vonatkoztatható. Az alperes így nem volt jogosult a szerződés felmondására és a jogellenes felmondással az alperes megszegte a szerződést, amivel a felperesnek kárt okozott. A felperes kereseti követelésének összegszerűségét könyvszakértői véleménnyel támasztotta alá, amely vélemény meghatározta a felperest ért károsodás mértékét.
(3) Az alperes védekezésében kifejtette, hogy a szerződés helyes értelmezése szerint a bérlemény, a terület és a pult azonos jelentéstartalommal bír, azok egymástól nem választhatóak el. A bérleti szerződés lehetőséget biztosított az alperesnek, mint bérbeadónak, hogy megváltoztassa a pult elhelyezkedését, melyre tett javaslatokat a felperes nem fogadott el. Ezért az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést és azt nem szegte meg. A felperes köteles lett volna elfogadni a felajánlott helyszínek egyikét.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság nem osztotta sem a felperes sem az alperes álláspontját a terület és a pult fogalmának értelmezése kapcsán. A terület és a pult fogalma a Választottbíróság szerint nem azonosítható. A szerződés szerint a bérlő felperes területet vett bérbe, azzal a céllal, hogy azon elárusítópultot létesíthessen. A terület a bérbeadó tulajdona, míg a pultot a bérlő felperes létesíti. Nem fogadta el a Választottbíróság a felperesnek azt az álláspontját, hogy az alperest a terület tekintetében nem illeti meg a bérleti szerződés felmondásának joga. Az alperesnek jogszerű lehetősége volt arra, hogy az üzleti tervei végrehajtása érdekében indítványozza a felperes által bérelt pult elhelyezkedésének a megváltoztatását. A felmondási jog gyakorlása önmagában nem volt szerződésszegő magatartás az alperes részéről.
Az alperes különféle területeket ajánlott fel a felperesnek, melyek megfelelősége nem szakkérdés, így azok megfelelősége szakértői módszerekkel sem állapítható meg. A felperes okszerűen és ésszerűen indokolta, hogy álláspontja szerint a felajánlott lehetőség visszautasítása önmagában nem jelenti a bérelt terület átadásának megtagadását, mindössze a felajánlott megoldások megfelelőségét vitatta. Ez azonban nem szerződésszegés. A Választottbíróság osztotta a felperes ezzel kapcsolatos álláspontját.
(5) Ezt követően a Választottbíróság a Ptk. 6:62. § (1) bek.-ben írtak alapján vizsgálta, hogy a felek mennyiben tettek eleget az együttműködési kötelezettségüknek. A felek ugyanis kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről. A Ptk. 6:62. § (3) bek. szerint az a fél, aki ezen kötelezettségét megszegi köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni. A magán autonómia széleskörű elismerése a szerződések világában a szerződéskötési szabadságban ölt testet. A felek maguk határozzák meg, hogy kivel kötnek szerződést és a szerződés tartalmát szabadon alakítják ki. A szerződést alakító jogi normák többsége diszpozitív jellegű, ez azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződési szabályoktól eltérően is megállapodhatnak. A szerződéses jogviszonyba történő jogszabályi beavatkozásra csak kivételesen van lehetőség, egyensúly hiánya miatt a gyengébb fél védelme érdekében.
A szerződéskötési szabadság a magán autonómia határait az együttműködés keretében az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának kötelezettsége jelöli ki. Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki egy adott magatartás tekintetében. Az együttműködési kötelezettség különös nyomatékkal merül fel a felek tartós jogviszonyában.
A felek közötti bérleti szerződés öt évre jött létre, és mint tartós jogviszony a feleket az együttműködési kötelezettség fokozott mértékben terheli. Eminens és alapvető alperesi érdek az üzletközpont működtetésével kapcsolatos üzletpolitikai elgondolások és az ezeknek megfelelő döntések megvalósításának biztosítása. Mindez hangsúlyosan megjelenik a bérleti szerződésben. Ha a pult elhelyezkedésén történő változtatás kérdésében a felek között egyetértés nem jön létre, adott esetben ez olyan bérlői és felperesi magatartás, amely a szerződés megszüntetését eredményező súlyos szerződésszegésnek minősülhet. Az alperes érdeke az volt, hogy az általa hosszabb időre létrehozott vállalkozás a bérleti szerződés időtartama alatt biztosítsa az üzlet kialakítása és beindítása költségeinek megtérülését majd ezt követően azt a tisztes üzleti hasznot, amely a vállalkozás elindítását részéről motiválja. Az együttműködés a felek között nem csupán morális alapon elvárható magatartás, hanem a Ptk. idézett rendelkezéseiből folyó kártérítési kötelezettséggel szankcionált törvényi kötelezettség. Az alperes magatartása csak formálisan felelt meg a szerződésben rögzített együttműködési kötelezettségnek. Az egyeztetési folyamat rövid intervallumot ölelt fel. A csereajánlatok elutasítása felperes részéről okszerű, racionális, méltányolható érveken alapult.
A szerződéses kapcsolatban egymás mellé rendelt felek ugyan egyenlő jogokkal rendelkeznek, de az egyenlő jogok mögött jelentős cselekvési, lehetőségbeli, gazdasági súlybeli különbség van. A felperes a bérleménye megtartását annak nyereséges működtetését a piaci helyzettét tekintve lényeges hátrányosabb helyzetben volt, mint az alperes. Az alperes rövid időt biztosított az egyeztetési folyamatra. Az egyeztetési folyamat egyoldalú lépéssel az áramszolgáltatás megszüntetésével ért véget, ami a felperes működését ellehetetlenítette. A Választottbíróság szerint a tárgyalások folytatása elvárható lett volna, így az alperes nem tett maradéktalanul eleget az együttműködési kötelezettségének. Az elsősorban alperesi érdekeket megjelenítő bérleti szerződésből, a felek közötti erőfölény tényéből következően az alperestől fokozottabb toleranciára és tárgyalási hajlandóságra való törekvés lett volna elvárható. Az együttműködési kötelezettség megsértése jogellenes magatartás, amely kártérítési kötelezettséget alapoz meg. A rendelkezésre álló rövid, mintegy másfél éves tevékenységi idő miatt az üzleti nyereséget felmutatni nem tudó, kezdő vállalkozás tekintetében a kár összegszerűsége megnyugtató módon, szakértői módszerekkel sem állapítható meg. Minderre figyelemmel a Választottbíróság a Ptk. 6:531. § rendelkezésiből kiindulva az alperest az általános kártérítés szabályai szerint – mérlegeléssel megállapított összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.
