Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A peres felek a FIDIC Sárga Könyv alkalmazásával vállalkozási szerződést (a továbbiakban: Szerződés) kötöttek létesítmény tervezése és kivitelezése tárgyában. A Szerződés értelmében a teljesítés során az alperes javára a képviseletével megbízott Mérnök járt el. A felperes értesítette a Mérnököt, hogy a munkálatok előrehaladtával olyan feladat szükségessége merült fel, amely nem került rögzítésre a felperes kötelezettségei körében. A Mérnök változtatási utasításában utasította a felperest a további feladat ellátására irányuló javaslat benyújtására. A felperes javaslatát a munka idő- és költségigényének megjelölése mellett megtette. A Mérnök a megvalósítás időtartamának meghosszabbítására tett felperesi javaslatot elutasította, a szerződéses ár kiigazításának kérdésében döntését az egységárakkal és mennyiségi számításokkal alátámasztott igazolás felperesi benyújtásáig elhalasztotta. A felperes a Mérnökkel folytatott egyeztetést követően előterjesztette az általa a Mérnök változtatási utasítása apján elvégzett munkákat, és azok értékét tartalmazó változtatási javaslatát. A Mérnök a felperesi javaslatban foglalt értéknél nagyságrendileg alacsonyabb összegben határozta meg a felperes járandóságát.
- A felperes keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az általa a Mérnök változtatási utasítása alapján elvégzett tervezés és kivitelezés teljes vállalkozói díját, vagy szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén kötelezze az alperest a teljes vállalkozói díjjal azonos összeg, és a követelés érvényesítésével járó, a felperes oldalán felmerült, szerződésszegéssel okozott kár, továbbá mindezek kamatainak, valamint a választottbírósági eljárás valamennyi költségének megfizetésére.
- Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását annak alaptalansága miatt, hivatkozva arra is, hogy az alperesi követelés elévült. Az alperes jogi álláspontja szerint a Mérnök egyoldalúan dönthetett a változtatás körében, mert a Szerződés alkalmazásában a változtatási eljárásban az alperes nem vett részt. Állította, hogy a Mérnök díjcsökkentő határozata kellően alátámasztott volt.
- A Választottbíróság hatáskörének fennállását egyik fél sem vitatta.
- A Választottbíróság nem értett egyet az alperes álláspontjával abban, hogy a felperesnek ne lenne jogalapja a vitatott díjrész követelésére, de egyetértett abban, hogy a díjazás iránti igényének összegszerűségét a felperesnek kellett bizonyítania, akár vállalkozói díj, akár kártérítés iránt érvényesített igényt. Ítélkezésének kiindulópontja az volt, hogy a felek Szerződése átalánydíjas vállalkozási szerződés volt. A változtatási utasítás szerinti feladat pótmunkának minősült, azaz műszakilag szükséges olyan munkának, amelyet a projekt műszaki dokumentációja nem tartalmazott. Átalánydíjas szerződés esetén nincs olyan költségvetés, amelyhez a vitatott pótmunka viszonyítható lenne.
- A Választottbíróság jogi álláspontja szerint az alperes képviselőjeként eljáró Mérnök utasításai, döntései a Szerződés teljesítése során tanúsított jogszerű megrendelői magatartásnak minősültek. Ez vonatkozott a Szerződéses ár által nem fedezett pótmunka (Változtatás) elrendelésére, elhalasztására, leállítására egyaránt. Az alperesi megrendelő a vállalkozási szerződésben az ügy ura, aki bármikor – a Szerződésre háttérként alkalmazandó (1959-es) Ptk. alapján akár indokolás nélkül is –, egyoldalúan megszüntetheti az egész Szerződést is, feltéve, hogy a felperesi vállalkozónak a jogszerű elállással/felmondással okozott kárát kiegyenlíti (1959-es Ptk. 395.§ (1), (2) bek.).
- Az (1959-es) Ptk-hoz kapcsolódó iránymutatás (XXXII. PED) szerint a vállalkozó olyan szolgáltatása esetén, amelyre a felek kifejezetten nem állapodtak meg, a bíróságnak körültekintően vizsgálnia kell, hogy a szerződés nem terjedt-e ki erre a szolgáltatásra is. Ha a vállalkozó a szerződés kereteit meghaladó szolgáltatást is nyújtott a megrendelő részére, e szolgáltatás tekintetében a felek közötti jogviszony a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak a megfelelő alkalmazásával rendezhető (azaz: ha a munka helyénvaló volt, a vállalkozónak díj jár). A megrendelő (alperes) nem gazdagodhatott olyan munka ellenértékével, amelynek elvégzése műszakilag szükséges volt, és amelyet a felperesi vállalkozó elvégzett.
- A BH2016.85. számon közzétett ügyben a Kúria kimondta, hogy közbeszerzési eljárás hatálya alá tartozó átalányáras építési vállalkozási szerződés esetén a szerződés keretein túlmutató olyan írásbeli megrendelés adhat alapot a pótmunkák ellenértékének követelésére, ami a szerződés módosításának tekinthető, vagy olyan előre nem látható többletköltség felmerülése, amelyre a vállalkozó gondos előrelátás mellett sem számíthatott. A felperes – a jelen perben igazolta, hogy olyan többletköltségei merültek fel a kiegészítő munkák körében, amelyek felmerülésére a Szerződés megkötésekor irányadó tender-terv keretei között gondos előrelátás mellett sem számíthatott.
- A felek között nem volt vita abban, hogy a felperes által végzett munkák elkészültek, azok műszakilag szükségesek voltak, és arra sem volt peradat, hogy az elvégzett munkák bármelyike is hibás lett volna, vagy ne épült volna be a létesítménybe, azaz, hogy e munkákat (eredményüket) az alperesi megrendelő ne használta volna fel. A Választottbíróságnak a régi Ptk.-n alapuló álláspontja a Szerződéshez képest többletként foglalta magában azt, hogy az alperesi megrendelő képviseletében eljáró Mérnök változtatási döntéseit nem a szerződésszegés, hanem a jogszerű megrendelői magatartás, a felperesi vállalkozói díjigény mértékének maghatározása körében kell minősíteni akkor, ha a felperesi vállalkozó munkájának az eredménye beépült a megrendelő által megrendelt létesítménybe.
- A Választottbíróság nem osztotta a felperes jogi álláspontját abban, hogy az alperes szerződésszegést követett volna el, így a felperes kontraktuális kárigényét megalapozatlannak ítélte. A jelen esetben a kártérítés feltételei közül az összeolvadó jogellenesség és felróhatóság az alperesi oldalon hiányzott. A felperes azt tudomásul véve kötötte meg a Szerződést, hogy a Mérnöknek döntési jogai vannak, s ezek körében elfogadhatja vagy elutasíthatja a Szerződéses ár kiigazítására tett vállalkozói javaslatot. A Mérnök döntései megfeleltek a Szerződés feltételeinek, megismerte a felek álláspontját, mérlegelt, és döntött. Az adott esetben azt találta igazságosnak, hogy a felperes valóban vitatható díjkövetelésének csak részben adjon helyt. Ez sem jogellenes, sem felróható magatartás nem volt, ilyen magatartás hiányában pedig a felperes kártérítési igénye alaptalan volt. Ugyanakkor viszont a felperes által elvégzett, a létesítménybe beépült munka eredménye alapján a felperest vállalkozói díj illette meg. Ellenkező esetben az alperes jogalap nélkül gazdagodott volna.
- Mindezen okok miatt a Választottbíróság a kereset jogalapjának a vállalkozói díjigényt tekintette.
- A Szerződés szerint napi munkáknak minősültek a kisebb, vagy esetlegesen előforduló munkákra vonatkozó változtatások körében felmerülő munkák. A Választottbíróság kimondta, hogy a Szerződés műszaki tartalmából kimaradt, műszakilag szükséges munkák körébe eső részmunkák nem minősültek napi munkáknak.
- A díjat az igazolt önköltség + rezsi + haszon elszámolási elv szerint kellett kiszámítani, tehát az nem osztotta a Szerződés átalánydíjas jellegét, megfelelően dokumentált, igazolt önköltség hiányában azonban a Választottbíróság – jobb híján – csak becslésből indulhatott ki.
- A Választottbíróság a kamatról a Szerződés alapján rendelkezett. Minthogy az alperes által fizetendő összeget vállalkozói díjként minősítette, a kamatfizetés kezdő időpontjának a marasztalással érintett díjösszeg, mint követelés esedékességének napját határozta meg. A Szerződésben kikötött pénznem az Euro volt, ezért az Európai Központi Bank jegybanki alapkamata az ún. referencia kamatláb volt. A Szerződés a kamat havonta történő megállapításáról rendelkezett. A Választottbíróság iránymutatása szerint ez azt jelentette, hogy a késedelem időtartama alatt hónapokra lebontva kellett megvizsgálni, hogy a referencia-kamatláb megváltozott-e, és a kamatláb esetleges hóközi megváltozását csak a következő hónap első napjától kellett figyelembe venni. Azonban ez a szerződési kikötés nem érintette a Szerződésre alkalmazandó (1959-es) Ptk. késedelmi kamatra vonatkozó azon általános hatályú szabályát, hogy a kikötött, vagy jogszabályban meghatározott kamatot éves kamatnak kellett tekinteni. A felek gazdálkodó szervezetek voltak, és a diszpozitív kamatmegállapítási szabálytól a kamat mértéke tekintetében eltértek, emiatt viszonyukban ezt az eltérő kamatmértéket kellett alkalmazni. A kamatmértéket éves kamatként meghatározottnak kell tekinteni. Az ettől eltérő értelmezés túlzott mértékű kamatkikötésnek minősült volna, különös tekintettel a körülbelül 10 éves késedelmi időszakra. A kamat mértékét, ha az túlzott, a Választottbíróság az erre irányuló indítvány hiányában is mérsékelheti az (1959-es) Ptk. 301.§ (3) bekezdése alapján, amelyet a gazdálkodó szervezeteke között esedékessé váló késedelmi kamatra is alkalmazni kell a 301/A.§ (1) bekezdése alapján. A kifejezett kamatmérséklő határozat funkcióját a Választottbíróság szerződésértelmezése töltötte be, e szerint pedig a felek által kikötött kamat éves kamat volt.
- A fentiek alapján a Választottbíróság a felperes keresetét összegszerűségében kisebb részben alaposnak találta, ezt meghaladóan elutasította.
- A Választottbíróság a választottbírósági díj és a felek költségei (ügyvédi munkadíj) viseléséről a Díjszabályzat 6.§ (1) és (2) bekezdése, valamint 8.§ (1) bekezdése alapján akként döntött, hogy a választottbírósági díjnak és költségnek minősülő összeget egyenlően osztotta meg a felek között. A döntés alapja az volt, hogy a felperes a keresete jogalapja tekintetében pernyertes, az összegszerűség tekintetében azonban jelentős részben pervesztes volt. A bonyolult beruházás vállalkozói díjelszámolási vitájában azonban így is az volt indokolt, hogy a felek között lehetőleg egyenlően oszoljon meg az eljárás díjából és költségeiből álló összeg. A Választottbíróság a választottbírósági díjról és a költségviselésről szóló döntéssel azt kívánta a felek értésére adni, hogy a per tárgyát képező jelentős beruházás megvalósítására kötött vállalkozási szerződéssel összefüggő elszámolási viták legmegfelelőbb rendezési módjának a felek álláspontjának kellő kifejtése után a Választottbíróság közvetítő iránymutatása segítségével történő egyezségkötést tartja. Átalánydíjas, jelentős volumenű vállalkozási szerződés esetén utólag már nem lehet pontos számítás alapján rendezni a szerződés műszaki tartalmához nem tartozó, vitatottan ellentételezés nélkül maradt szolgáltatások fejében járó ellenszolgáltatásokat.
