AA

3/5/2019

Elvi jelentőségű választottbírósági végzés I. Az érvénytelenségi ok fennálltát mindig a szerződéskötés időpontjában kell vizsgálni. A szerződéskötést követően bekövetkezett változásokat (...) az érvénytelenségi okok vizsgálata során nem lehet figyelembe venni. [Kúria 6/2013. Polgári jogegységi határozata 2. pont] II. Sem az 1994-es Vbtv. 4. §-a, sem pedig a nemzeti vagyontörvény („Nvt”) 17. § (3) bekezdése nem tesz különbséget már fennálló (létező) vagy a jövőben keletkező nemzeti vagyon között, e jogszabályok nem szűkítik le a szabály tárgyi hatályát már fennálló, a nemzeti vagyonba tartozó vagyontárgyakra. [1994-es Vbtv. 4. §-a, 2011. évi CXCVI. („Nvt”) 17. § (3) bekezdése] III. Az Nvt. választottbíráskodással kapcsolatos rendelkezésének értelmezési szempontjai [Nvt. 17. § (3) bek.]

A végzés alapjául szolgáló tényállás
  1. A felperes a 2018. október 2. napján érkezett keresetében a felek között 2012. szeptember 13-án létrejött szerződés ("Szerződés 1"), a 2012. szeptember 13. napján kelt szerződés ("Szerződés 2"), a 2014. december 18. napján kelt szerződés ("Új Szerződés 1."), továbbá a 2014. december 18. napján kelt szerződés ("Új Szerződés 2.") alapján kérte az alperesek kötelezését elsődlegesen a keresetlevél 10.3 pontjában megjelölt hibák megfelelő határidőben való kijavítására, másodlagosan pedig a javítási költségek felperes részére történő megfizetésére.
  2. Az I. r. alperes a hatásköri kifogásában arra hivatkozott, hogy a felek közötti szerződések jogszabályellenesen tartalmazzák a választottbíróság előtti vitarendezési kikötést, mivel a választottbírósági kikötés a szerződéskötéskor hatályban volt jogszabály, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. tv. („Nvtv”) 17. (2) és (3) bekezdéseiben meghatározott tiltó rendelkezésekbe ütközött, figyelemmel arra, hogy a szerződések teljesítése révén megvalósított beruházások az önkormányzat tulajdonába kerültek és az önkormányzat vagyonába tartoznak. Az I. r. alperes a hatásköri kifogásában hivatkozott továbbá az 1994. évi LXX1. tv. 4.§-ra (a továbbiakban rVbtv.).
A választottbíróság végzése
  1. A Választottbíróságnak a jogvitával kapcsolatban az alábbi kérdésekben kellett döntenie
  1. alkalmazandó-e a jelen perbeli jogvita tekintetében a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény („Nvt.”) 17. § (3) bekezdése választottbírósági kikötést tiltó rendelkezése?
  2. Hogyan kell megítélni azt a helyzetet, ha a szerződés tárgya olyan tevékenység, amelynek eredményeként nemzeti vagyonnak minősülő létesítmény jön létre, azonban a szerződéskötéskor ez a nemzeti vagyontárgy még nem létezik?
  3. Mi a relevanciája annak, ha a választottbírósági eljárást olyan időpontban indították, amikor a fenti tiltó rendelkezés már nem volt hatályban?
  4. Van-e a Választottbíróság jelen eljárásban való hatáskörére kiható relevanciája annak, ha a hatáskör hiányára nem a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult felperes, hanem a vele szerződő alperesek hivatkoznak?
  1. Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének hatálybalépése: 2012. január 1. (Nvt. 20. § (2) bek.). Az Nvt. 17. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésére 2015. március 19. napján került sor (2015. évi VII. törvény 33. és 35. §§).
  2. A szerződéskötések tekintetében releváns mindkét időpontban tehát hatályban volt a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény ("Nvt.") választottbírósági kikötést tiltó 17. § (3) bekezdése, amely az alábbi:
Nvt. 17. § (3) ") „Magyarország határa által kör bezárt területen lévő nemzeti vagyonra vonatkozó polgári jogi szerződésben a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult irányadóként kizárólag a magyar nyelvet, valamint a magyar jog alkalmazását, és jogvita esetére kizárólag a magyar bíróság - ide nem értve a választottbíróságot - joghatóságát kötheti ki. A nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult e jogviták eldöntésére választottbírósági eljárást nem köthet ki. ”
Az Nvt. 1. § (1) bekezdése alapján „Nemzeti vagyonba tartozik:
  1. az állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló dolgok,
  2. az a) pont hatálya alá nem tartozó, az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő dolog,
  3. az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések,
  4. az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető bármely vagyoni értékkel rendelkező jogosultság, amelyet jogszabály vagyoni értékű jogként nevesít
  1. Az Nvt. Nvt. 17. § (2) bekezdése alapján „Az e törvényben meghatározott nemzeti vagyon körébe tartozó vagyonnak minősül az e törvény hatálybalépését követően az állam vagy az önkormányzat tulajdonába kerülő vagyon. ”
  2. A rVbtv. szerződéskötéskor hatályos, a 2012. évi LXV. törvény 2. §-a által megállapított szövege az alábbi:
„ Nincs helye - sem magyarországi, sem Magyarországon kívüli választottbírósági hellyel (székhellyel) rendelkező eseti vagy állandó - választottbírósági eljárásnak a Polgári perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) XP-XXIII. fejezetében szabályozott eljárásokban, valamint olyan ügyben, amelyben a jogvita tárgya a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény hatálya alá tartozó Magyarország határa által körbezárt területen lévő nemzeti vagyon, illetve azzal kapcsolatos bármely jog, igény, követelés, továbbá olyan ügyekben, amelyekben törvény a jogvita választottbírósági eljárás keretében történő rendezését kizárja.”
  1. Az rVbtv. idézett szakasza, de különösen a nemzeti vagyontörvény imperatív, eltérést nem engedő jogszabály, amelyet szigorúan, a jogalkotó akaratával összhangban kell értelmezni, ezért a Választottbíróság megítélése szerint az ún. "teleológiai redukció" alkalmazásának nincs helye, vagyis nem lehet arra következtetni, hogy a jogalkotó nem kívánta volna a jogszabály érvényesülését olyan nemzeti vagyontárgyakra, amelyek később keletkeznek. Éppen ellenkezőleg: ha a jogalkotó azt akarta volna, hogy a tilalom jövőben létrehozandó nemzeti vagyontárgyra ne terjedjen ki, akkor ezt a szándékát világosan kifejezésre juttatta volna. Ennek azonban kifejezetten éppen az ellenkezője következik az Nvt. fent idézett 17. § (2) bekezdéséből.
  2. A felperesi érvelés elfogadása azt eredményezné, hogy a rVbtv. 4. § és a Nvtv. 17. § (3) bek. tilalma alól minden olyan szerződés kikerülne, amelynek tárgya valamilyen, a nemzeti vagyonba sorolt vagyontárgy (jövőbeli) előállítása (lenne), azaz valamennyi vállalkozási szerződés. A Választottbírósági Tanács véleménye szerint ez nem lehetett a jogalkotó szándéka, hiszen nem lenne következetes, ha minden más szerződéstípusra kiterjedne a tilalom, csak éppen a vállalkozási szerződésekre nem. Hozzátartozik ehhez, hogy a vállalkozási tevékenység fejében fizetendő vállalkozói díj már a vállalkozási szerződés megkötésekor is létezett és a nemzeti vagyon körébe tartozott.
  3. A fentiekre tekintettel a Választottbírósági Tanács nem vizsgálhatta azt, hogy a választottbírósági kikötést tiltó szabály 2015. március 19. utáni megszűnésének volt-e kihatása a hatáskörre, ugyanis a felek a Választottbíróság hatáskörét a tiltó szabály hatálya alatt kötötték ki.
  4. A fentiekből következően a perbeli szerződés által létrehozni célzott létesítmény a szerződéskötéskor olyan jövőbeli nemzeti vagyonnak minősült, amely az Nvt. 17. § (2) bekezdése értelmében az „e törvényben meghatározott nemzeti vagyon körébe tariozó vagyonnak minősül”. Az „e törvényben meghatározott nemzeti vagyon” szabályai alkalmazandók tehát rá, és ezek közé tartozik az Nvt. 17. § (3) bekezdése is. Ugyancsak a fentiekből következően a feleknek a választottbíróság eljárására vonatkozó kikötése érvénytelen kikötés.
  5. A Választottbírósági Tanács álláspontja szerint a határkor hiánya vagy megléte tekintetében nincs relevanciája annak, ha a hatáskör hiányára nem a nemzeti vagyonnal rendelkezni jogosult felperes, hanem a vele szerződő alperesek hivatkoznak, mivel a választottbírósági kikötés a fentiekben kifejtettek szerint érvénytelen (semmis), amelyre bármelyik fél határidő nélkül hivatkozhat.
(Vb/18077)
X public.szechenyi.title