Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
(1) A peres felek 2011 októberében ügynöki szerződést kötöttek melyet később úgy módosítottak, hogy a szerződés 2015 áprilisában megszűnik. A felek között ugyan vita volt az ügynöki szerződés minősítése tekintetében, azonban az nem vitatott tény volt, hogy a felperes az alperes javára árukat és szolgáltatásokat értékesített díjazás ellenében. A megbízás tartós volt, és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó eszközök értékesítését is magába foglalta. Az sem volt vitás a felek között, hogy a felperes és jogelődjei már 1998 óta folytatták a kereskedelmi tevékenységet és az alperes ezen tevékenységért ügynöki jutalékot fizetett. A felperes a keresetében a tartós ügynöki jogviszony megszűnése miatt kiegyenlítés iránti igényt érvényesített a Választottbírósági eljárás során.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
(2) A felperes keresetében a 2000. évi CXVII. törvény (-KÜSZ tv.-) 18. § (1) bek. a és b pontja alapján kiegyenlítési igénye megtérítésére kérte az alperest kötelezni.
(3) Az alperes válasziratában először azt vitatta, hogy a felperesi tevékenység megfelelt a KÜSZ tv. 18. § -ban írt feltételeknek azaz, azt állította, hogy a felperes nem a jogszabály értelmében vett ügynökként járt el, nem fejtette ki, hogy milyen tevékenységet végzett az új ügyfelek megszerzése vonatkozásában és azt sem igazolta, hogy a felperes által közvetített szerződések nyomán az alperes a szerződés megszűnését követően is jelentős előnyre tett szert. Hiányzik annak a bizonyítása is, hogy a felperes által követelt összeg mennyiben tekinthető méltányosnak. Ezt a védekezését alapvetően megváltoztatta, illetve kiegészítette azzal, hogy a felperest egyáltalán nem illeti meg kiegyenlítés, mivel a felek együttműködése a felperes kérésére a perbeli szerződés határozott idejének lejárta után is folytatódott. A felperes tulajdonosi köre profiltisztítás miatt testvérvállalatba szervezte ki a felperes tevékenységét és az új társaság ugyanazon értékesítési pontokon belépett a felperes korábbi jogviszonyába és a munkát ugyanazon munkatársakkal és ugyanazon eszközökkel folytatta.
A Választottbíróság ítélete
(4) A Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresete nem alapos. Az alperesi védekezések között a Választottbíróság előkérdésként foglalkozott a KÜSZ tv. 19. § c pontjában írtakkal. Ezek szerint nem illeti meg kiegyenlítés a kereskedelmi ügynököt, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Tényként állapította meg a Választottbíróság, hogy a felperes kezdeményezte az alperessel érvényben lévő szerződés módosítását egy évvel annak lejárta előtt úgy, hogy azt a társvállalatára kívánja engedményezni. Az engedményezéssel egyidejűen a felperes értékesítési ponton dolgozó munkatársait, eszközeit, a dolgozókat munkáltatói jogutódlással a társvállalat átvette és az új cég a munkát az értékesítési ponton változatlanul folytatta. A jutalékokat az alperessel folyamatosan elszámolták.
- A kiegyenlítés, amit a KÜSZ tv. a 18. § -ban szabályoz, az ügynök részére a jogviszonyhoz kapcsolódó és a jogszabály alapján biztosított jog. A lényege az, hogy a megbízó javára hosszú éveken keresztül dolgozó ügynök szerződésének megszűnése miatt elesik azon ügynöki jutalékoktól, amelyek őt megillették volna abban az esetben, ha a szerződés a felek között továbbra is fennáll. Ezen ügyleteket ugyanis a megbízója javára ő hozta létre, azok az ő munkájának eredményét tükrözik. A KÜSZ tv. korlátozott körben szabályozza azokat az eseteket, amikor az ügynököt mégsem illeti meg a kiegyenlítés. Ilyen eset, amikor az ügynök szerződésszegése miatt a megbízó a szerződést azonnali hatállyal felmondta, vagy az ügynök mondta fel a szerződést annak kivételével, ha a felmondást az ügynök életkora olyan testi fogyatkozása vagy betegsége, vagy a megbízó olyan magatartása indokolta, amely miatt a tevékenység folytatása nem várható el a kereskedelmi ügynöktől. A kiegyenlítést kizáró esetek közé tartozik a KÜSZ tv. 19. § c pontban írt eset is, ha a kereskedelmi ügynök a megbízó hozzájárulásával a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit harmadik személyre ruházza át. Ebben az esetben az ügynök maga mond le jövőbeli jutalékáról az új ügynök javára, kiegyenlítési igény nélkül. Mivel a tényállás alapján ez a feltétel megvalósult, ezért a felperes megalapozatlan keresetét a Választottbíróság elutasította.
