Osztrák gazdasági kilátások a kormányalakítás árnyékában és a kutatói előrejelzések tükrében

December 20-án, azaz a karácsonyra készülődés hajrájában mutatta be téli konjunktúra-előrejelzését a bécsi Wifo és az IHS gazdaságkutató intézet elnöke és prognózisok készítéséért felelős vezető tisztségviselője.

Az osztrák belpolitikai helyzet súlyos sajátossága, hogy gazdaság aktuális helyzetére és 2025. évi várható fejlődésére vonatkozó kutatóintézeti elemzések, illetve előrejelzések nyilvánosságra hozataláig, sőt még azóta sem alakult meg az új szövetségi kormány.

A szeptember 29-én megtartott országos választásokon a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) a szavazatok 28,85 százalékával első ízben lett a legerősebb erő a parlamentben, míg az ÖVP konzervatív néppárt 26,3, a szociáldemokrata SPÖ pedig 21,1 százalékot ért el. Az FPÖ így 57 mandátumot szerzett a nemzeti tanácsban, 26-tal többet, mint 2019-ben, míg a néppárt 51 mandátuma 20 fős veszteséget jelent. Korábban az ÖVP a szociáldemokratákkal és más, kisebb párokkal együttműködve jó két évtizeden át távol próbálta tartani az FPÖ-t a hatalomtól, de ez a helyzet most gyökeresen megváltozott.

Mivel Herbert Kickl, az FPÖ vezetője a választásokat követően nem tudott partnert találni, (azaz pártját annak a hatalomtól való távoltartása szándékával minden szóba jövő koalíciós partner elutasította), amire 1945 óta még nem volt példa az ország történetében, három párt, nevezetesen az ÖVP, az SPÖ és a liberális Neos kezdett – január elejére meg nem egyezéssel végződő koalíciós tárgyalásokat. (Megjegyezve, hogy ezzel szemben a november végén Stájerországban tartott választások után szokatlanul gyorsan, már a karácsonyi ünnepeket megelőzően megalakult az FPÖ és az ÖVP alkotta új tartományi kormány.)

Miután a Neos kiválása után január 4-én az ÖVP és az SPÖ „kettősére apadt” koalíciós tárgyalások is megfeneklettek, a 2021 óta hivatalban lévő Karl Neuhammer néppárti pártelnök-kancellár pedig bejelentette lemondását, január 6-án Alexander Van der Bellen államfő Herbert Kicklt kérte az ország első, az FPÖ vezette, a két leendő kormánypárt párt színei alapján kék-fekete koalíciós kormánya megalakítására, a néppárt főtitkári székéből annak ügyvezető elnöki tisztségébe átkerült Christian Stocker pedig bejelentette, hajlandó koalíciós tárgyalásokra a Szabadságpárttal. 

Elemzői vélemények szerint a pozícióváltás annak beismerése, hogy az eddigi kormányzó párt társadalmi támogatottsága egyre csökken, s Nehammer nem tudta visszaszerezni a választók Sebastian Kurz bukása után elveszített bizalmát. Egyes szövetségi tartományok politikusai és az ipar számos képviselője is az ÖVP-nek az FPÖ-hez való közeledését szorgalmazta. Christian Stocker pedig azzal indokolta a pártvezetés színeváltozását, hogy „az országnak most stabil kormányra van szüksége, s nem pazarolhatjuk az időt választási kampányra vagy olyan választásokra, amelyekre nincs is szükségünk”.

Az új helyzetben Kickl nyilván megengedheti magának, hogy – több mint három hónap, mint ma már tudjuk, elvesztegetett idő után - a majdani koalíciós tárgyalásokon maximális követeléseket támasszon. Ha pedig a tárgyalások kudarcba fulladnak, nyugodtan hátra dőlhet, mert a közvéleménykutatások szerint az új választások kiírása újabb elsöprő győzelmet eredményezne a Szabadságpártnak.

Az alpesi köztársaság gazdasága a tartós recesszió időszakát éli: a 2023. évi 1,0 százalékos visszaesés után 2024-ben csaknem ugyanilyen mértékben csökkent a még mindig az új koalíciós kormány megalakítására váró osztrák gazdaság teljesítménye és – úgy tűnik – a növekedés gyöngesége folytán a következő két évben sem sikerül a 2022. évi teljesítmény újbóli elérése.

A 2024 július és szeptember közötti időszak megszakítás nélkül a kilencedik olyan negyedév volt, amikor csökkent vagy legalábbis stagnált az osztrák gazdaság teljesítménye.

Mint a Wifo elnöke kifejtette: 

• amennyiben az év folyamán nem lennének szükségesek a költségvetés konszolidációját szolgáló intézkedések, 2025-ben az osztrák gazdaság teljesítménye 0,6,
• s 2026-ban is csupán 1,2 százalékkal bővülne.

A leendő szövetségi kormány előtt álló alighanem legfontosabb feladat ugyanis a költségvetés konszolidációja. A december 20-án bemutatott előrejelzés a kiinduló gazdasági helyzetet írja le és változatlan gazdaságpolitikai feltételek feltételezésével készült. Felbermayr szerint „a költségvetési hiánynak a GDP 3 százaléka alá csökkentése 2025-ben tovább gyengítené az amúgy is gyöngélkedő osztrák gazdaságot. Amennyiben a költségvetésnek a GDP-hez viszonyított hiányát a jövő évben a kutatóintézeti előrejelzésben feltételezett 4,2 százalékáról 3 százalékra mérsékelnék, 0,5-0,9 százalékkal zsugorodna az ország gazdasági teljesítménye, vagyis - a borúlátó változatot feltételezve – annak változása könnyen újra a negatív tartományba kerülne és a mérsékelt ütemű növekedés helyett folytatódna annak csökkenése. 

Ha viszont egy harmadik recessziós év küszöbén állunk, akkor tovább súlyosbodik a munkanélküliség, növekednek a társadalmi különbségek és teher éri a költségvetést. Egyben megerősítve azt a véleményt, hogy a válság okai strukturális, nem pedig ciklikus jelleget öltenek, s a válság megfékezéséhez strukturális, nem pedig konjunkturális természetű intézkedésekre van szükség, mondta Gabriel Felbermayr, a Wifo elnöke. Az ipar és az építőipar továbbra is recesszióban van, emellett a magánháztartások szokatlanul óvatosak fogyasztási kiadásaik tekintetében.  

Az osztrák gazdaság egy sor külső bizonytalansági tényezővel szembesül, figyelmeztetett Felbermayr. A január 20-án az Egyesült Államokban hivatalba lépő Donald Trump olyan vámemelésekkel fenyeget, amelyek nagyban megnehezítenék az oda exportálók helyzetét, a gázkiviteli engedélyek szűkítésével tovább emelkedne az amerikai és európai gázárak közötti hatszoros különbség, ráadásul az Európa védelmében vállalt amerikai szerepvállalás mérséklése súlyosbítaná az európai bizonytalanságot. 

Németországot, Ausztria legfőbb gazdasági-kereskedelmi partnerét súlyos bizonytalanságok terhelik. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet épp emiatt két változatban készítette el a maga 2025. évi előrejelzését. Ezek közül a borúlátóbb változatban 0,4 százalékos növekedést valószínűsít, ezzel szemben a 2019 és 2021 között történetesen épp Felbermayr vezetése álló kieli IfW és a Német Szövetségi Bank egyáltalán nem várja a gazdasági teljesítmény bővülését. Ha viszont – pozitív fordulatként - a február végi választások után megalakuló új kormány intézkedéseivel serkentené a német gazdaságot, az osztrák gazdaságra is jótékony hatást gyakorolna.  

A bizonytalanságok nagyban fékezik a beruházásokat és a magánfogyasztást, folytatta tájékoztatóját a Wifo elnöke. Nem zárhatók ki persze a bizonytalanságok mérséklését szolgáló intézkedések és fejlemények. A pozitív meglepetések közé tartozhat a német költségvetés gazdaságélénkítést szolgáló alakítása, egy, az amerikaiakkal a gázárak csökkentésével járó megállapodás megkötése és az amerikai gazdaságot serkentő olyan intézkedések meghozatala, melyek nyomán mégis csak javulnak az oda irányuló európai kivitel feltételei. 

A Wifo előrejelzése összeállításakor három pozitív sarokponttal számolt. Ezek:

• A fogyasztás – feltételezve, hogy az infláció további csökkenése és a bérmegállapodások a rendelkezésre álló reáljövedelem 1,6 százalékos növekedését eredményezik, s bár a megtakarítási ráta nem csökken, a reálfogyasztás – a múlt évi csökkenés után - 2025-ben 0,8, 2026-ban újabb 1,5 százalékos növekedése valószínűsíthető. A munkaerőpiac a vállalati csődök ellenére viszonylag stabil marad, ha viszont a munkaerő-felvétel befagyasztására kerülne, a foglalkoztatás csökkenne, ami a fogyasztásra is hatással lenne.
• A beruházások - a kamatlábak alakulása. Három év csökkenése után az építési beruházásoknál enyhe növekedésnek kell bekövetkeznie. Ha azonban az állam visszafogná az eddig meglehetősen stabilan működő

mélyépítést, akkor ez is veszélybe kerülne, megjegyezve, hogy az állóeszköz-beruházások 2025-ben valószínűleg amúgy is jelentősen visszaesnek.

• Az export – feltételezve, hogy az osztrák exporttermékek versenyképessége nem fog tovább romlani, s az exportpiacokon - Németország kivételével - fellendülés várható, 2025-re az áruexportban 1,5, míg a -behozatalban 2,0 százalékos bővülés valószínűsíthető. Jó hír, hogy 2024-ben a cserearányok javultak, azaz az exportárak erőteljesebben emelkedtek, mint az importárak.

Ausztriában azonban a kutatóintézeti előrejelzés bemutatásáig nem volt jele a fordulatnak. A vállalatok körében a hangulat továbbra is túlnyomórészt pesszimista, bár az ipar kivételével itt-ott megjelentek az enyhe javulás jelei. Az energiaáraknak a hálózati díjak növelése miatt várható emelkedése ugyanakkor negatívan hat a fogyasztói bizalomra.

A Wifo előrejelzése szerint a második félévben enyhe gazdasági élénkülés várható, melynek folytatódása 2026-ban 1,2 százalékos GDP-növekedést eredményezne. A tartósan gyenge gazdasági fejlődés a munkanélküliségi ráta átmeneti emelkedését fogja kiváltani, a 2024. évi 7,0 százalékról 2025-ben 7,4 százalékra, s az csak 2026-ban esik vissza 7,0 százalékra. Az infláció 2024-ben 3 százalékra lassult, 2025-ben és 2026-ban tovább mérséklődik: 2025-ben a háztartási energiaárak év eleji emelkedése miatt még meghaladja a 2 százalékot, majd 2026-ban 2 százalékra esik vissza. 

Az IHS előrejelzése, az abban megfogalmazott érvrendszer és számszerűségek nagyjából megegyeznek a Wifo a fentiekben ismertetett előrejelzésével. Ez alól azonban kivételt képez a gazdasági növekedés mértékének meghatározása, az IHS ugyanis – részint a fogyasztási hangulat javulására, részint az euró-övezet ipari konjunktúrájának az exportkeresletre, részint pedig a kamatcsökkentésnek a beruházási keresletre gyakorolt serkentő hatására számítva – mind 2025-re – 0,7 százalék -, mind 2026-ra – 1,3 százalék – a Wifo előrejelzését minimális mértékben meghaladó mértékű teljesítmény-bővülést valószínűsít.  

2024-ben az IHS szerint a magánfogyasztás a Wifo számításánál némileg szerényebb mértékben, 0,2 százalékkal mérséklődött, 2025-ben 1,0, 2026-ban pedig újabb 1,4 százalékkal emelkedik. A megtakarítási ráta 2026-ra a korábbi 12 százalékhoz képest egy százalékponttal csökken, de így is történelmileg magas szinten marad. Emellett figyelemre méltó az export és import, ezen belül az árukivitel és -behozatal alakulásának megítélésében jelentkező különbség.

A Wifo és az IHS 2025. és 2026. évi előrejelzésének egyes fő mutatói

Forrás: Wifo, IHS 2024. dec. 20.

A gazdasági kamara követelései a versenyképesség erősítéséért

„A gazdaságkutatók téli előrejelzésének sürgős ébresztőnek kell lennie számunkra, hogy kezeljük a növekedési kilátásokat terhelő strukturális problémákat. Mindent meg kell tenni a versenyképesség erősítése érdekében, hogy tompítsuk a termelékenység, a fajlagos munkaerőköltségek és az energiaárak nemzetközi versenytársakhoz képest kedvezőtlen alakulását” - mondta Karlheinz Kopf, az Osztrák Gazdasági Kamara (WKÖ) főtitkára a WIFO és az IHS téli konjunktúra-előrejelzése kapcsán.

Amelyben a két gazdaságkutató intézet 2024-re 0,9 százalékos gazdasági zsugorodással számol, s ezzel a 2023. évi 1,0 százalékos GDP-csökkenés után az osztrák gazdaság már a második egymást követő évben recesszióban maradt. Így Ausztria az EU legrosszabbul teljesítő országai közé került.

A gazdaság átfogó javaslatokat, mindenekelőtt egy olyan célzott tehermentesítő intézkedéscsomagot terjesztett elő, amely a nagyon magas munkaerőköltségek alól mentesítené a vállalatokat. Sürgősen csökkenteni kell a béren kívüli munkaerőköltségeket, azok növekedésének némi ellensúlyozása céljából. Emellett teljesítményösztönzőket kell bevezetni az adórendszerbe, hogy vonzóbbá tegyék a munkaidő növelését, például adómentes túlórák és a hosszabb munkaidőre ösztönzők révén. Mérsékelni továbbá a túlzott bürokráciát is, különös tekintettel az EU-s szabályozások túlzott teljesítésének elkerülésére és visszafordítására.

A gazdaság élénkítése érdekében a vállalatoknak versenyképes energiaárakra és a fenntartható energiainfrastruktúra bővítésére is szükségük van. „Különösen az energiaigényes termelő vállalatok függenek a megbízható energiainfrastruktúrához való hozzáféréstől” - mondta Kopf. Ugyanakkor a vállalatoknak lendületre van szükségük ahhoz, hogy beruházásokat tudjanak eszközölni, már pedig a magánberuházások ösztönzéséhez adó-kedvezményekre van szükség.  

„A gazdasági helyzet továbbra is nehéz, és csak gyors, messzemenő és következetes intézkedésekkel változhat jobbra. Minden eszközt be kell vetnünk, és meg kell oldanunk a strukturális problémákat, hogy a helyszín ismét versenyképessé váljon, s végre ismét növekedési pályára álljon” – figyelmeztetett a kamara főtitkára.

A 2023 és 2024. évi recesszió után az ipar teljesítménye 2025-ben várhatóan stagnálni fog. A magas béremelések megterhelik a vállalatokat, de még nem vezettek a fogyasztás élénküléséhez. Ehelyett a megtakarítási ráta emelkedett, és az 2025-ben és 2026-ban is magas marad. Ausztria a fajlagos munkaerőköltségek erőteljes emelkedése és a versenytársakhoz képest magas energiaárak miatt a versenyképesség romlásával küzd. A termelési költségek bérhányada a reálbérek erőteljes emelkedése nyomán 2024-re rekord-magasságba emelkedett. Mindent egybe vetve a Wifo (+0,6 százalék) és az IHS (+0,7 százalék) 2025-ben enyhe fellendülésére számít, ami a fogyasztói hangulat javulása, az alacsonyabb kamatlábak és a nemzetközi környezet pozitív irányú változásának együttes hozadéka.

Készítette:  

Juhász Imre

volt külgazdasági szakdiplomata