1/3/2021. Választottbírósági ítélet

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

1. Az I. r. felperes és az alperes jogelődje Üzemeltetési szerződést, Depóniagáz szolgáltatási szerződést és Bérleti szerződést kötöttek.
2. Az Üzemeltetési szerződés alapján az I. r. felperesi megrendelő az alperes kizárólagos tulajdonát képező ingatlanon kiépítette a depóniagáz elégetésére szolgáló gázmotoros rendszert (a továbbiakban: Gázmotor), és megrendelte a szolgáltatótól a Gázmotort ellátó létesítménye depóniagáz részének üzemeltetését, amit az alperesi jogelőd mint szolgáltató elvállalt, azzal, hogy a Gázmotor depóniagáz rendszerét olyan módon üzemelteti, hogy a Gázmotor a lehető legtöbb villamos energiát termelje. A szolgáltatási kötelezettség a Gázmotor kereskedelmi üzembe helyezésének napját követő határozott időre jött létre. A felek kölcsönös kötelezettséget vállaltak arra, hogy haladéktalanul egymás tudomására hozzák mindazon információkat, adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek a szerződés teljesítéséhez szükségesek vagy a szerződésszerű teljesítést veszélyeztetik, akadályozzák. Kölcsönösen kijelentették azt is, hogy a szerződés teljesítése mindkét fél alapvető érdeke és a felek minden szükséges intézkedést megtesznek a szerződés megfelelő teljesítéséért. Az I. r. felperesi megrendelőt az alperesi szolgáltató irányában terhelő üzemeltetési díj a Gázmotorból értékesített villamos energia havi mennyiségéhez igazodó többsávos mérték szerint került meghatározásra. A szerződés hatálybalépését a felek a Depóniagáz szolgáltatási szerződés hatálybalépéséhez kötötték, és úgy rendelkeztek, hogy a szerződés automatikusan megszűnik azon a napon, amikor a Depóniagáz szolgáltatási szerződés hatályát veszti. A szerződés rendes felmondás útján nem volt megszüntethető, de mindkét fél részére biztosította az azonnali hatályú felmondás lehetőségét.
3. A Depóniagáz szolgáltatási szerződés alapján az alperes jogelődje mint szolgáltató vállalta a hulladéklerakó telephelyen a depóniagáz összegyűjtésére szolgáló rendszer (gázkinyerő kutak, gázvezetékrendszer, kompresszorállomás, gázfáklya) teljes mértékű kiépítését, kiépíttetését, és üzemének a szerződés tartama alatti fenntartását. A szolgáltató továbbá vállalta azt is, hogy az üzemelés során keletkező depóniagázt minden körülmények között elsősorban az I. r. felperesi fogyasztó részére adja át, az annak Gázmotorjában történő elégetés céljára. Az I. r. felperesi fogyasztó ezzel szemben arra vállalt kötelezettséget, hogy a szolgáltató által átadott depóniagázt a Gázmotorjában saját költségére és felelősségére történő eltüzelés útján megsemmisíti. A szolgáltatás megkezdésének időpontját – a szolgáltató előteljesítését megengedve – a szerződés kitűzte, amely egyben az I. r. felperesi Gázmotor kereskedelmi üzembe helyezésének tervezett napja volt. A szolgáltatási kötelezettség a Gázmotor kereskedelmi üzembe helyezésének napját követő határozott időre jött létre. A felek kikötötték, hogy a szerződés hatálya alatt az alperesi szolgáltató a hulladéklerakóban keletkezett depóniagázt csak és kizárólag az I. r. felperesnek adhatja át, és azt kizárólag akkor használhatja fel más célra, ha a gázmennyiséget az I. r. felperes bármely okból nem tudja átvenni. Az alperes a szolgáltatás megkezdésének késedelme esetére a késedelem minden megkezdett napjára késedelmi kötbér megfizetését vállalta. A felek kölcsönös kötelezettséget vállaltak arra, hogy haladéktalanul egymás tudomására hozzák mindazon információkat, adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek a szerződés teljesítéséhez szükségesek vagy a szerződésszerű teljesítést veszélyeztetik, akadályozzák. Kölcsönösen kijelentették azt is, hogy a szerződés teljesítése mindkét fél alapvető érdeke és a felek minden szükséges intézkedést megtesznek a szerződés megfelelő teljesítéséért. A szerződés rendes felmondás útján nem volt megszüntethető, de mindkét fél részére biztosította az azonnali hatályú felmondás lehetőségét.
4. A Bérleti szerződés alapján az alperesi jogelőd bérbe adta, az I. r. felperes bérbe vette a hulladéklerakó telephely szomszédságában található, a Gázmotor működtetéséhez szükséges, a szerződés mellékletét képező vázlatrajz szerinti területet (a továbbiakban: Bérlemény). A szerződés a Gázmotor kereskedelmi üzembe helyezésének napját követő határozott időre jött létre. Az alperesi bérbeadó vállalta, hogy az I. r. felperesi bérlő számára biztosítja a Bérlemény kizárólagos és zavartalan használatát, és szavatolta, hogy nem léteznek a Bérleményre vonatkozó olyan tények vagy körülmények, amelyek megakadályozzák, illetve hátráltatják vagy gátolják az I. r. felperesi Gázmotor létesítését vagy üzemeltetését, karbantartását. A szerződés hatálybalépését a felek a Depóniagáz szolgáltatási szerződés hatálybalépéséhez kötötték, és úgy rendelkeztek, hogy a szerződés megszűnik a határozott időtartamának lejártakor, ha azt a felek nem hosszabbítják meg. A szerződés rendes felmondással nem volt megszüntethető.
5. Az I. r. felperes a Gázmotort a szerződésekben rögzítettek szerint üzembe helyezte, az alperesi jogelőd azonban a szerződéses szolgáltatási idő kezdetétől nem biztosította depóniagázt a Gázmotor működéséhez, s emiatt a Gázmotor üzemelése teljesen leállt. Az I. r. felperes és az alperesi jogelőd az Üzemeltetési szerződésüket kiegészítették, és megállapodtak abban, hogy az alperesi területen tervezett gázrendszer megvalósításához lefolytatandó közbeszerzési eljárás végéig az alperesi üzemeltetési feladatokat az I. r. felperesi megrendelő átvállalja; azzal, hogy az átvállalás időszakában a szolgáltató az üzemeltetési díjra nem jogosult. Ugyanezen a napon – a hulladéklerakó terület végleges gázrendszerének műszaki átadásáig terjedő hatállyal – a Depóniagáz szolgáltatási szerződés is módosult: az alperesi jogelőd megengedte az I. r. felperesnek, hogy saját költségén és saját felelősségére, kutatófúrások, próbafúrások céljára kutakat létesítsen és azokból kitermelt gázt a Gázmotorjának próbaüzeméhez, kipróbálásához, használatához szabadon felhasználja, az I. r. felperes pedig vállalta, hogy a végleges gázrendszer kivitelezése során az eredeti állapotot saját költségére teljes mértékben helyreállítja. A felek az alperesi szolgáltató által szerződésszerűen, késedelemmentesen teljesítettnek tekintették azt az időszakot, amelyben az alperes az I. r. felperes számára biztosítja a próba-kutak működését és az ezekből származó gáz felhasználását. A szerződő felek e megállapodásukkal az egyéb szerződéseik hatályát és feltételeit nem érintették.
6. Az I. r. felperes a próba-kutakat megépítette, a Gázmotort ebből üzemeltette, majd az alperessel létrejött megállapodásában – amelyben az alperes az I. r. felperes többségi tulajdonostól és tulajdonostársaitól megvásárolta a gázrendszert tulajdonában tartó társaság (a továbbiakban: Társaság) üzletrészeinek mindegyikét – a felek hatályon kívül helyezték az Üzemeltetési szerződésüket és a Depóniagáz szolgáltatási szerződésüket. Az I. r. felperesi társaság tulajdonosai ugyanebben a megállapodásban úgy nyilatkoztak, hogy az I. r. felperesi társaság üzletrészeinek mindegyikét szintén eladják az alperesnek; erre az ügyletre utóbb ténylegesen nem került sor. Ettől az időponttól kezdve az I. r. felperes Gázmotorjának gázellátására az alperesi tulajdonba került Társaság gázrendszerében keletkezett, a Társaság gázmotorját is ellátó depóniagáz szolgált; ennek tárgyában azonban a hatályon kívül helyezett szerződések helyébe lépő új szerződés megkötésére nem került sor.
7. A Társaság ezt követően azzal az indokkal szüntette be a depóniagáz szolgáltatását az I. r. felperes részére, hogy a gázrendszerben csak annyi gáz keletkezik, amely a saját gázmotorja működtetéséhez szükséges, ezért az I. r. felperesnek nem tud depóniagázt biztosítani. Emiatt az I. r. felperes kénytelen volt a Gázmotorját leállítani, és azt később sem tudta már üzembe helyezni a szükséges tüzelőanyag – depóniagáz – hiánya miatt.
8. Az I. r. felperes engedményezési szerződéssel az alperessel szembeni, a fentiekre alapított perbeli kártérítési követelését és az azzal kapcsolatos kötelezettségeket a II. r. alperesre mint engedményesre átruházta, hozzájárulását adva ahhoz, hogy az engedményes az eljárásba felperesként belépjen, egyúttal kérve a perből történő elbocsátását. Az utóbbihoz szükséges beleegyezését az alperes megtagadta, ezért az eljárás további szakaszában a felperes I. r. felperesként a II r. felperes mellett vett részt, azzal, hogy a követelés engedményezése folytán a perbeli követelés anyagi jogi jogosítottja a II. r. felperes lett.

A peres felek nyilatkozatai

9. A II. r. felperes a Választottbíróság által beszerzett szakvélemény tartalmára tekintettel véglegesített keresetében felperesi vagyonvesztés és elmaradt haszon együttes összegét kitevő kártérítésre, az ez után az esedékességtől a kifizetésig járó szerződéses – a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő – késedelmi kamatra és a perrel felmerült felperesi költségek alperes általi megtérítésére tartott igényt. Az alperes a keresetet jogalapjában és összegszerűségében vitatta, ezért kérte a kereset elutasítását és a felperesek kötelezését a perköltség viselésére. A tárgyalás berekesztését megelőző utolsó nyilatkozatában, a kereset teljes elutasítása iránti kérelmét fenntartva az alperes úgy vélekedett, hogy a felperesekre terhesebb kármegosztás alkalmazásával a felperesi oldal az I. r. felperes által bevallottan realizált összeg levonása utám fennmaradó összegű forint kártérítésre lehetne jogosult az alperestől.

A Választottbíróság ítélete

10. Bár a felek azt nem vitatták, a választottbírósági tanács saját hatáskörének fennállását hivatalból vizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy hatásköre a felek között létrejött Üzemeltetési szerződés, továbbá a Depóniagáz szolgáltatási szerződésük, valamint a Bérleti szerződésük vonatkozó rendelkezésein alapult; e rendelkezések a Választottbíróság hatáskörét összeghatárhoz kötött jogvitáikra kötötték ki, amely feltételnek a jelen eljárás megfelelt. A szerződésekben nem szabályozott kérdésekben a felek a magyar jog rendelkezéseit tekintették irányadónak, ezen belül a jogvita megítélése során a Ptké. 50.§-ának (1) bekezdése alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) volt alkalmazandó, annak ellenére, hogy azt időközben hatályon kívül helyezték, mert a perbeli követelések eredetét képező szerződéseket a felek az új Ptk. hatálybalépése előtt kötötték meg, és nem jött létre közöttük a Ptké. 50.§-ának (2) bekezdése szerinti eltérő megállapodás. A felek az eljárás nyelve tekintetében nem állapodtak meg a magyartól eltérő nyelv használatában, így az eljárás nyelve a magyar volt.
11. A felperesek módosított keresete nagyrészt alapos volt.
12. A Választottbíróságnak kiindulásként a kereseti kártérítési igény jogalapját kellett vizsgálnia. Ennek során megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az I. r. felperesnek szolgáltatói vállalása ellenére – maga az alperes által sem vitatottan – nem, illetve nem szerződésszerűen szállította az I. r. felperes társaság működéséhez szükséges tüzelőanyagot, megszegte az Üzemeltetési szerződés és a Depóniagáz szolgáltatási szerződés vonatkozó rendelkezéseit: az I. r. felperesi Gázmotor depóniagáz rendszerét nem olyan módon üzemeltette, hogy a Gázmotor a lehető legtöbb villamos energiát termelje, nem tett meg minden szükséges intézkedést az Üzemeltetési szerződés megfelelő teljesítéséért, a szeméttelepen keletkezett depóniagázt nem kizárólag az I. r. felperesnek adta át, és nem kizárólag akkor használta fel más célra, amikor az I. r. felperes a gázmennyiséget nem tudta átvenni, nem tett meg minden szükséges intézkedést a Depóniagáz szolgáltatási szerződés megfelelő teljesítéséért. Mindezek következtében az I. r. felperest károsodás érte, ezért a Választottbíróság a keresetet a jogalap tekintetétében a ténybizonyítással alá nem támasztott alperesi vitatással szemben megalapozottnak találta.
13. Az alperes az I. r. felperes által állított károk mértékét mind a vagyoncsökkenés, mind az elmaradt haszon tekintetében vitatta, ezért a Választottbíróság – az alperes ez irányú, az I. r. felperes által nem ellenzett bizonyítási indítványának eleget téve – az elmulasztott gázszolgáltatás mennyisége és az I. r. felperest ért károk mértéke tárgyában felmerült szakkérdések megválaszolására igazságügyi szakértői bizonyítást rendelt el. A kirendelt szakértő az általa a szakvélemény elkészítésébe bevont társszakértők véleményével egyesített igazságügyi szakértői véleményében az iratok megvizsgálása és a lefolytatott helyszíni szemlén észlelt tények alapján úgy foglalt állást, hogy az alperesi szolgáltatás fogyatékosságai miatt az I. r. felperesnek mind a vagyonának csökkenésében megnyilvánult tényleges kára, mind pedig az elmaradt hasznában kifejeződött bevételkiesése is keletkezett.
14. Az igazságügyi szakértői vélemény megállapította, hogy miután az alperes a depóniagáz vállalt szolgáltatását a szerződések szerinti időben nem tudta megkezdeni, az I. r. felperes az alperes által számára biztosított, a szerződésekben foglaltnál kisebb területen, a saját maga által telepített próbakutak működtetésével kezdte meg az elektromos áram termelését. 2015. április 1-jén az akkor már az alperes tulajdonában lévő Társaság – I. r. felperesével megegyező típusú – gázmotorját is üzembe helyezték, így az alperes a szerződés szerinti gázszolgáltatását ettől kezdődően már nem kizárólag az I. r. felperes részére teljesítette. Ezt követően az alperes az I. r. felperesnek addig nyújtott szolgáltatását teljesen és véglegesen megszüntette.
15. A szakértő a vizsgált időszakra havonkénti bontásban mutatta ki az I. r. felperes által értékesített villamos energia mennyiségét, a Társaság termelési adataiból pedig azt állapította meg, hogy a csökkentett méretű területről kitermelt depóniagázzal a gázmotor a vizsgált időszakban nagyságrendileg félkapacitású kihasználtsággal tudott üzemelni.
16. A szakértő az I r. felperes vagyonvesztésének körében megállapította, hogy a depóniagáz-szolgáltatás hiánya az I. r. felperes számára a működés nélküli években a feltételezett éves kihasználtság mellett évi milyen mértékű áram termelés kiesést okozott. Az áram eladási árát átlagosan számolva meghatározta az I. r. felperes éves bevételkiesésének mértékét. A szakértő megállapította azt is, hogy a mérlegadatokban szereplő működési és amortizációs költségek alapján a szolgáltatás kiesése az I. r. felperesnek mekkora évi vagyonkiesést okozott. A szakértő meghatározta az I. r. felperes mérlegében a releváns időpontra vetített tárgyi eszköz érték nettó összegét. Az eszköz – a Gázmotor – annak speciális jellege miatt korlátozottan volt piacképes, ezért a szakértő a piaci érték meghatározása során megfelelő mértékű értékcsökkenés figyelembevételét tartotta indokoltnak, s a felperesnek a termelés ellehetetlenülése és a Gázmotor végleges üzemen kívül kerülése miatti vagyonvesztésének összegét ennek megfelelőlen értékelte. A szakértő az I. r. alperes elmaradt hasznának körében kimutatta, hogy a Gázmotor műszaki paraméterei alapján az I. r. felperesnek nagyságrendileg üzemóránként mekkora mennyiségű, milyen intenzitású metán tartalmú depóniagázban kellett volna részesülnie az alperestől. Így a szakértő meghatározta a projekt tervezett időtartama alatt az I. r. felperes terhére szakértői eszközökkel megállapítható kártérítési összeg mértékét.
17. A Választottbíróság a kirendelt szakértő által benyújtott egyesített szakvélemény fenti megállapításait megalapozottnak látta, és fő megállapításai tekintetében döntése alapjául elfogadta, figyelemmel annak hiteles mérlegadatokra épített, objektív voltára, és arra is, hogy az alperes, illetve az általa a bizonyítási eljárásba bevont szakértők a kirendelt szakértői vélemény valóságtartalmát – sem ellenbizonyítás útján, sem pedig a tárgyalás közvetlenségével lefolyt vélemény-ütköztetésük eredményével – cáfolni nem tudták. A szakvélemény ténymegállapításait a felperesek is elfogadták, és véglegesített keresetüket teljes egészében e kirendelt szakértői vizsgálat eredményéhez igazították, emellett pedig maga az alperes is az általa tárgyalás berekesztése előtt tett írásbeli nyilatkozatában – ellenkérelme fenntartása mellett – előterjesztett kármegosztási felvetésében a kirendelt szakértői megállapítás szerinti összes kárnak a szakértő által meghatározott összegét kezelte lehetséges kiindulásként. Ugyanígy járt el a Választottbíróság is akkor, amikor a kárösszegre vonatkozó döntése alapjául a kirendelt szakértői vélemény szerinti értékelést vette alapul, a következők szerint:
18. A Választottbíróság a felpereseket ért tényleges kár összegét a szakértővel egyezően az irányadó éves mérleg szerinti vagyonvesztés értékével azonosan határozta meg, megjelölve e tőkeösszeg után a törvényes (a régi Ptk. szerinti) mértékű késedelmi kamat esedékességének kezdő időpontját.
19. Az elmaradt haszon összegének megállapítása tekintetében a Választottbíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a határozott időszak teljes figyelembevétele ellen szólt, hogy ilyen hosszú tartamú idő alapulvételekor a vagyoni előny elmaradását, mértékét a károkozástól független piaci tényezők, mikro- és makrogazdasági hatások is befolyásolhatják, így ennek elfogadása irreális eredményre vezetett volna, s így a határozott szerződéses időszak végéig a kereseti kérelem szerinti mértékű elmaradt-haszon számításra nem látott jogszerű alapot, ezért az elmaradt haszon szakértői úton megállapított értékét a Választottbíróság a régi Ptk. 339.§-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a keresetben az eltelt időszak során realizált árbevételre jutó fedezet címén levonásba helyezett összegre is, a felére mérsékelte. Az ez után járó késedelmi kamat mértéke az Üzemeltetési szerződés szerint a mindenkori jegybanki alapkamat másfészerese, esedékességének kezdete pedig a kirendelt szakértő által a szakvélemény pontosításában megállapított, a véglegesített keresetben a felperesek által is elfogadott időpont volt.
20. A jogalapot vitató védekezésében az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az Üzemeltetési szerződés és a Depóniaszolgáltatási szerződés - megállapodásos - hatályon kívül helyezését a kereseti igény és az alperesi kárfelelősség szempontjából úgy kellett tekinteni, mintha az így hatályon kívül helyezett szerződések létre sem jöttek volna, azokból ezért jogok és kötelezettségek sem származhattak, a kereseti követelésnek ezért nem volt jogalapja. A Választottbíróság ezt az alperesi értelmezést nem osztotta. A szerződések „hatályon kívül helyezése” eleve nem a polgári jog (a régi Ptk.) bevett terminológiája, nem tartozik a szerződés felek általi megszüntetésének nevesített esetei (szerződés közös megegyezéses megszüntetése, felbontása, felmondása, elállás) közé. Ennek a szóhasználatnak az alkalmazása eleve különös volt az ellenjegyzést is teljesítő jogi képviselő közreműködésével készült okiratban, de ennél is zavaróbb volt, hogy a szerződés felszámolásának ex tunc vagy ex nunc hatályáról és velejáró jogkövetkezményéről (elszámolás, eredeti állapot helyreállítása, bánatpénz stb.) maga a megállapodás egyáltalán nem rendelkezett, ami a perbeli értelmezési vitának valóságos melegágyát szolgáltatta. A polgári jogban azonban – szemben az alperesi értelmezéssel – a visszamenőleges hatállyal megszüntetett (felbontott) szerződések sem válnak semmissé, illetve nem létezővé, hanem a felek között szigorú elszámolási jogviszonyokat keletkeztetnek, éppen annak igazolásaként is, hogy a szerződés a felek között visszamenő hatállyal szűnt meg. A jelen esetben ilyen elszámolási szándék jeleként lehetett értékelni a „megszüntető” megállapodásnak az I. r. felperesi társaság üzletrészeinek későbbi, már itt rögzített áron történő alperesi megvásárlásáról szóló rendelkezését, amely tranzakció azonban nem történt meg. Ilyen körülmények között az alperes minden érdemi bizonyítás nélküli hivatkozása a szerződések semmisségére az alperesi védekezést nem alapozhatta meg.
21. Jogértelmezési jellegű volt az alperes azon védekezése is, hogy a szerződésekben sem a gáz, sem a villamos energia alperes által szolgáltatandó mennyiségének alsó határa nem került meghatározására. Az alperes értelmezése szerint ez a hiányosság a szerződés olyan üzleti kockázatát eredményezte, amelyből fakadóan az alperes az I. r. felperessel szemben szabadon és egyoldalúan dönthetett a nulla volumenű, mégis szerződésszerű szolgáltatás teljesítése mellett, vagyis az alperesnek a szerződések alapján semmilyen számon kérhető kötelezettsége nem állt fenn, s amely kockázatot az alperes szerint az I. r. felperesnek kellett viselnie már csak azért is, mert a szerződésből a mennyiségi kötelezettségvállalás hiányzott, az üzleti tervét pedig az I. r. felperes maga készítette. Ilyen egyoldalú kockázatviselés azonban a szerződések rendeltetésszerű értelmezése alapján a felperesi oldal terhére nem volt megállapítható. Ez ellen szólt ugyanis az a műszaki tény, hogy a szerződésben a depóniagáz természete miatt az esetleges átmeneti nulla volumenű szolgáltatás lehetőségével az I. r. felperesnek az alperes javára jóhiszemű esetben számolnia kellett, továbbá a szerződéseknek az alperesi szolgáltatási volumenre vonatkozó azon egyértelmű rendelkezése, hogy a szolgáltató köteles a Gázmotor depóniagáz rendszerét oly módon üzemeltetni, hogy a Gázmotor a lehető legtöbb villamos energiát termelje, és hogy az alperes a szeméttelepen keletkezett depóniagázt csak és kizárólag az I. r. felperesnek adhatja át, de ugyanezt erősítették meg a szerződésekben hangsúlyosan szereplő jóhiszemű ügyviteli, együttműködési és „jólteljesítési” kikötések (a szerződések teljesítése mindkét fél alapvető érdeke és a felek minden szükséges intézkedést megtesznek a szerződések megfelelő teljesítéséért), amelyeket az alperes bizonyítottan, többszörösen is megszegett, s amely szerződésszegéseit a bizonyítási eljárás során az alperes a Ptk. 318.§ szerint alkalmazandó 339.§-ának szabályai szerint sikerrel nem mentette ki. Mindezek folytán a Választottbíróság ezt az alperesi védekezést sem találta alaposnak.
22. Végül a jogalap vitatása körében tett azon alperesi hivatkozást, hogy az I. r. felperesi megvalósíthatósági tanulmány mennyiségi feltételei, gázgörbéje és a kinyerhető gázmennyiségre vonatkozó adatai valótlanok és a gázmező teljesítőképessége miatt teljesíthetetlenek voltak, ezért a felek szerződései eleve lehetetlen szerződésre irányultak, illetve emiatt az alperesi teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért az I. r. felperes volt felelős, s ezért a szerződések semmisek voltak, illetve az alperesi kötelezett szabadult a kötelezettségei alól, a kirendelt szakértői vélemény megalapozottan cáfolta a terület gáztermelő képességének – fokozatosan csökkenő, de a perbeli időszakban minimálisan félkapacitású kihasználtságot biztosító – tárgyszerű kimutatásával, amellyel szemben az alperes sikeres ellenbizonyítást nem ajánlott fel. Ennélfogva a Választotttbíróság ezt az alperesi – semmisségi – védekezést sem fogadta el, és az alperes vitatásával szemben a felperesi kártérítési követelés jogalapjának – az alperes felróható károkozásának, a kár bekövetkeztének és e kettő okozati összefüggésének – fennállását állapította meg.
23. A kereset összegszerűségének vitatása körében az alperes a reá át nem hárítható felperesi befektetési kockázatként hivatkozott a Gázmotor eltúlzott méretére és a beruházáshoz nem kapcsolódó, indokolatlan költségek I. r. felperesi elszámolására. Ennek kapcsán kifogásolta a kereset azon összegszerű tényezőit, amelyeket utóbb a felperesek a kirendelt szakértői véleményhez igazodva változtattak meg. Kifogásolta az alperes e körben a késedelmi kamatszámítás azon kezdő időpontját is, amelyet utóbb a kirendelt szakértői vélemény és azzal összhangban a kereset is az alperesi álláspontnak megfelelően módosított. Az alperes e hivatkozásai részben általánosak voltak, amelyek az összegszerűségre kiható számszerű következtetéseket nem tettek, részben pedig a szakértői vélemény által számszerűen is cáfolatra kerültek, amivel szemben az alperes tényszerű bizonyítást nem ajánlott fel.
24. Az alperes a régi Ptk. 340.§-a alapján – a kártérítési felelősség alóli mentesülése körében – arra is hivatkozott, hogy az I. r. felperes a károkozó magatartás előidézésében, a kár bekövetkeztében, a kár súlyosodásában az elvárható magatartás elmulasztásával közrehatott, s kérte ennek - a kár megosztásával - az alperes javára történő értékelését. Ugyanakkor az alperes nem bizonyított, de nem is állított, és a Választottbíróság sem észlelt az elvárhatósági követelményekbe ütköző olyan konkrét I. r. felperesi közreható magatartást, ami az alperes részleges mentesülését megalapozta volna. Ellenkezőleg, a Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy az I. r. felperes a kár enyhítése érdekében az alperessel aktívan együttműködő, a szerződésekben rögzített kötelezettségeihez képest többletterheket is vállaló magatartást tanúsított, és minden elvárhatót – vagy azon túlesőt is – megtett a szerződés lehetséges fenntartása és teljesítése érdekében. A Választottbíróság által az elmaradt haszon körében alkalmazott mérséklés nem a régi Ptk. 340.§-a szerinti részleges mentesülés jogalapjához kapcsolódott, hanem a 339.§ (2) bekezdése alapozta meg, amelynek alapján a Választottbíróság a kárért felelős alperest rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények (az alapul szolgáló jogviszonyok hosszú időtartamának torzító hatásai) alapján a felelősség alól részben mentesítette.
25. Az I. r. felperes a perbeli jogai és kötelezettségei anyagi jogi engedményezését követően kizárólag azért maradt az eljárás alanya, mert a perből történő elbocsátásához szükséges hozzájárulását az alperes megtagadta. Az I r. felperesnek az engedményezés folytán az alperessel szemben igénye nem volt, ezért a kereset megalapozott részének helyt adó választottbírósági marasztalás egészében a II. r. felperes javára szólt.
26. Mindezek alapján a Választottbíróság a keresetnek nagyrészt helyt adott, azt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.

(Vb/16121)