AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A felperesi Franchise átadó és a franchise átvevő (a továbbiakban: Franchise partner) franchise szerződést (a továbbiakban Szerződés) kötöttek. A Szerződés értelmében a Franchise partner egyszeri franchise díj fizetésére volt köteles, amelyet a Szerződés szerinti tevékenység tényleges folytatásától, illetve a szerződés időtartamától függetlenül egyösszegben, visszaszolgáltatási és elszámolási igény nélkül kellett megfizetnie a Franchise átadónak. A Szerződés ezen felül különböző egyéb díjakról (folyamatos franchise díj, szolgáltatási díj, promóciós- és reklámdíj, képzés költsége) is rendelkezett.
[2] A Szerződés előírta, hogy a Franchise partner képviseletében a Szerződés megkötése során eljáró természetes személy a Franchise partnerrel egyetemleges felelősséggel saját nevében is fogadja el a Szerződés rendelkezéseit, különös tekintettel de nem kizárólag a fizetési kötelezettségekre, az adatvédelemre, szerzői jogi és szellemi tulajdonra vonatkozó rendelkezésekre, a szerződés hatálya alatti és annak megszűnése utáni időszakra vonatkozó versenytilalmi rendelkezésekre és különösen azok következményeire. A Franchise partnernek tudomásul kellett vennie, hogy a nevében a Szerződés alapján végzett tevékenysége érdekében csak olyan természetes személy működhet közre, aki a fentiek szerinti kötelezettségeket kifejezett írásbeli nyilatkozatával magára nézve egyetemlegesen elfogadta. A Szerződésből eredő mindennemű fizetési késedelem esetére a Franchise partner a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat megfizetésére volt köteles.
[3] A fentiektől eltérően a felek a Franchise átadóval szemben fennálló fizetési kötelezettségek tekintetében abban állapodtak meg, hogy a Franchise partner a lejárt tartozása után évi 25%-os ügyleti és a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatot is köteles fizetni a Franchise átadó részére.” A Szerződés aláírásával egyidejűleg az alperesek külön-külön aláírtak egy-egy „közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat” elnevezésű, két-két tanú által hitelesített, azonos szövegezésű dokumentumot, amelyben a Szerződésre utalással kijelentették, hogy egyetemleges felelősséget vállalnak a Szerződésben foglalt mindennemű díj (például de nem kizárólag kötbér) megfizetésére, egyben a Franchise partnernek a Szerződésből eredő mindennemű fizetési kötelezettsége tekintetében készfizető kezességet is vállaltak. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatban az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy magukra nézve elfogadják a Szerződésben foglalt választottbírósági kikötést. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatot az alperesek általi aláírás napján „tudomásul vesszük és elfogadjuk” szövegezéssel a felperesi Franchise átadó és a Franchise partner is aláírta.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[4] A felperesi Franchise átadó keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alpereseket az egyetemlegesen készfizető kezességvállalásuk alapján a felperesi tőkekövetelés megfizetésére, ennek az esedékességtől a kifizetés napjáig járó évi 25%-os mértékű ügyleti kamatával, valamint az ugyanezen időszakra járó, a mindenkori jegybank alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatával együtt. Kereseti kérelmét elsődlegesen a Ptk. 6:416.§-ára és a Szerződés vonatkozó rendelkezésére, másodlagosan a 6:27.§-ára és 6:186.§-ára alapította. Mind az elsődleges, mind a másodlagos jogalap mellett további jogalapként jelölte meg a Ptk. 6:26.§-át.
[5] Tényként állította, hogy a Szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségei alapján a Franchise partner részére számlákat állított ki, amelyeket az nem fizetett ki, ezért a Szerződést a felperes felmondta. A Franchise partner ezt követően felszámolás útján megszűnt, a felperes követelése tőle sem egészében, sem részben nem térült meg. A felperes a II. r. alperessel megállapodást kötött, amelyben a II. r. alperes elismerte a felperes követeléseinek jogosságát, és vállalta azok kötbér címén, részletekben történő kiegyenlítését, amely vállalásának azonban csak elenyésző részben tett eleget, így a vele szembeni követelés legnagyobbrészt továbbra is fennállt.
[6] Az I. r. felperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a kamat mérséklését kérte, arra hivatkozással, hogy a Szerződés megkötésekor nem rendelkezett kellő üzleti tapasztalattal. Előadta, hogy a Szerződés, és különösen a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat előzetes megismerésére, áttanulmányozására nem volt lehetősége. Álláspontja szerint a felperes megsértette a Ptk. 6:418.§-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségét, nem tájékoztatta I. r. alperest sem a teljesítés elmaradásáról, sem a követelés időközbeni növekedésének mértékéről. Hivatkozott arra, hogy a Szerződés a felek jogai és kötelezettségei tekintetében súlyosan egyoldalú, a felperes a Franchise partner helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, ezért a Szerződés a Ptk. 6:97.§-a alapján semmis. Állította, hogy a Ptk. 6:58.§-ára, 6:63.§-ára, valamint 6:416. §-ára tekintettel nem teremt kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatot, nem minősül szerződésnek az az okirat, amelyet az egyik fél (a felperes) „tudomásul vesszük és elfogadjuk” szöveggel írt alá. Az I. r. alperesnek nem volt lehetősége a Szerződés megtámadására azon időtartam alatt, ameddig a megtámadás joga megillette, s mivel a Szerződés megkötése tekintetében a megtévesztés esete állt fenn, a Ptk. 6: 91 §-a alkalmazandó. Jogi oszthatatlanságra vonatkozó megállapodás a felek között nem született, ezért osztható szolgáltatásról van szó, az I. r. alperest legfeljebb csak a felperes által követelt összeg 50%-a terhelhetné. Az I. r. alperes semmilyen tartozáselismerő nyilatkozatot nem tett, nevében joghatályosan ilyet a II. r. alperes sem tehetett.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[7] A II. r. alperes védekezést nem terjesztett elő, a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A Választottbíróság a II. r. alperes védekezésének hiányát, tekintettel az általa kötött tartozáselismerő megállapodás tartalmára is, úgy értékelte, hogy a felperesi keresetben foglaltakat nem vitatja.
[8] A Választottbíróság a Ptk. 6:89.§-ának (2) bekezdése alapján úgy tekintette, hogy az alpereseknek érdekükben áll a Szerződés érvényességének megdöntése, ezért - nem minősültek szerződéskötő feleknek – nem voltak elzárva attól, hogy védekezésük keretében a perben a Szerződés érvénytelenségére hivatkozzanak. Az általa állított jogsértésekkel, érvénytelenségi okokkal kapcsolatban az I. r. alperes csak állításokat tett, bizonyítékot nem ajánlott fel. A megtámadási okokkal kapcsolatban az I. r. alperes maga sem tagadta, hogy a Ptk. 6:89.§-ának (3) bekezdésében foglalt megtámadási határidőt elmulasztotta, s egyértelmű megtámadási nyilatkozatot a per folyamán sem tett. A határidő elmulasztásával kapcsolatban az I. r. alperes csak annyit állított, hogy a megtámadásra nyitva álló idő alatt a megtámadásra nem volt lehetősége, a Ptk. 6:89.§-ának (4) bekezdésére vonatkozó érvelést nem terjesztett elő.
[9] A Szerződést a Választottbíróság – az I. r. alperes érvénytelenségre vonatkozó érveinek elutasításával – érvényesnek fogadta el. A Választottbíróság sem az I. r. alperes által állított megtámadási okokat, sem a semmiségi okokat nem látta fennforogni. A Szerződés megkötése során felperes és Franchise partner üzleti felekként jártak el, az alperesek a Szerződés teljesítésében működtek közre, illetve a Szerződésben foglalt kötelezettségekért vállaltak kezességet, fogyasztónak nem minősülhettek. Az üzletszerű tevékenysége keretében szerződést kötő Franchise partnertől, illetve a nevében eljáró I. r. alperestől elvárható lett volna, hogy a piaci viszonyokról, a szándékolt tranzakció jellegéről, a Szerződéssel kapcsolatos kockázatokról tájékozódjon. Ha az I. r. alperes a Szerződés rendelkezéseit a maga számára túlzottan terhesnek találta, módosításukat kezdeményezhette volna, vagy akár el is állhatott volna szerződéskötési szándékától. Amennyiben I. r. alperes úgy érezte, hogy nincs elegendő ideje a Szerződés, illetve a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozat áttanulmányozására, további időt kellett volna kérnie, és a Szerződés aláírását el kellett volna halasztania. I. r. alperesnek magának kellett gondoskodnia a saját, illetve az általa vezetett társaság, a Franchise partner, érdekeinek védelméről, nem támaszkodhatott a felperes biztató szavaira, és abból sem indulhatott ki, hogy egy bonyolult jogviszony létesítésekor a felperes az alperesi érdekek védelmét is ellátja.
[10] Sem a Ptk. bevezető rendelkezései között szabályozott jogelvek, sem a Ptk. 6:62.§-ában szabályozott együttműködési és tájékoztatási kötelezettség nem szolgáltatnak alapot arra, hogy segítségükkel a szerződő fél mentesülhessen a gondos magatartás tanúsításának kötelezettségétől, megtakaríthassa az aláírásra előterjesztett szerződés rendelkezéseinek részletes megismerését és értelmezését, és arra sem, hogy üzletkörükben eljáró felek a szerződésekkel kapcsolatos kockázataikat ezen rendelkezések segítségével a másik félre háríthassák. Mindezek miatt a tévedésre, megtévesztésre, a felperesi magatartásnak a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütköző mivoltára vonatkozó alperesi érvek nem foghattak helyt. Nem volt alapos a jogellenes fenyegetésre vonatkozó érvelés sem, az I. r. alperes ugyanis ilyen magatartást a II. r. alperes részéről nem bizonyított, azt pedig még csak nem is állította, hogy a felperes a II. r. alperes részéről tanúsított kényszerítő, fenyegető magatartásról tudott volna, vagy arról tudnia kellett volna. Mindezek miatt I. r. alperesnek a Szerződés megtámadása folytán fennálló érvénytelenségére alapított érvei akkor sem lettek volna sikeresek, ha I. r. alperes a Szerződést kifejezett nyilatkozattal megtámadta volna, illetve megtámadási jogát a Ptk. 6:89. § (4) bekezdésére vonatkozó kifejezett hivatkozással érvényesítette volna.
[11] A Szerződés megkötésével kapcsolatos körülmények, illetve a Szerződés tartalmával kapcsolatban tett I. r. alperesi állítások a Szerződés uzsorás, illetve jóerkölcsbe ütköző jellegét sem alapozzák meg. A Szerződés uzsorásnak állított jellegével kapcsolatban az I. r. alperes nem tett világos állítást arra vonatkozóan, hogy a Franchise partner, illetve az alperesek helyzetében mi lett volna az az elem, amelyet felperes a franchise rendszerben történő ingatlanközvetítési tevékenységben történő megállapodás megkötésekor kihasznált volna, vagy ami lényegesen megkülönböztette volna a konkrét felek helyzetét a hasonló szerződés keretében hasonló feladatra vállalkozó felek helyzetétől. A Szerződés jóerkölcsbe ütköző mivoltával kapcsolatban I. r. alperesnek a Szerződés tartalmára, a Szerződésben foglalt jogok és kötelezettségek számára vonatkozó állításai pedig – noha kétségtelenül jelezték, hogy a Szerződést kidolgozó felperes elsősorban saját érdekeinek és az általa felállított franchise rendszernek a védelmét tartotta szem előtt –, a Szerződésnek a Ptk. 6:96.§-ának megfelelő nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző jellegét nem alapozták meg.
[12] A felperes követelése az általa a Szerződés alapján a Franchise partner részére kibocsátott számlákon nyugodott. A Szerződés a fizetési kötelezettségek különböző jogcímei tekintetében egyértelmű rendelkezéseket tartalmazott. A jogcímeket felperes a Franchise partner részére kibocsátott számláin megjelölte. A felperes a felszámolási eljárás keretein belül megkísérelte a számlákban foglalt követelésének érvényesítését, a követelést a felszámolási eljárásban bejelentette, azt a Franchise partner felszámolója visszaigazolta.
[13] A Szerződés aláírásával egyidejűleg az alperesek által külön-külön aláírt felelősségvállaló nyilatkozatok szövegezése és tartalma nem hagyott kétséget afelől, hogy a felek szándéka készfizető kezességvállalásra irányult. Az alperesek a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatokat a Szerződés aláírásával egyidejűleg írták alá, a felelősségvállaló nyilatkozatok utaltak a Szerződéssel létrejövő franchise jogviszony teljesítésében való személyes közreműködésükre, és egyértelű utalást tartalmaztak a Franchise partner Szerződésből származó kötelezettségeire és ezek biztosításának szándékára. A felelősségvállaló nyilatkozat felperes általi tudomásulvételével és elfogadásával, annak aláírásával a felperes és I. r. alperes, illetve felperes és II. r. alperes között a készfizető kezességi szerződés a Ptk. 6:58.§-a, 6:63.§-a és 6:416.§-a alapján létrejött. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatok alperesek általi aláírása és az így született nyilatkozatok felperes általi „tudomásul vesszük és elfogadjuk” szöveggel történő elfogadása kielégítette a Ptk. 6:416.§-ában a kezességi szerződéssel szemben támasztott követelményeket. A Ptk. 6:58.§-a és 6:63.§-a alapján a feleknek szabadságukban állt kezességi szerződésüket készfizető kezességként létrehozni. I. r. alperes a perben nem mutatott rá olyan körülményre, amely a felek kölcsönös akarategységét megkérdőjelezte volna.
[14] A felperes által elsődlegesen készfizető kezességre alapított kereseti kérelem miatt a Választottbíróságnak az egyetemleges kötelezettségvállalás mint a felperesi követelést megalapozó önálló jogcím kérdésében nem kellett határoznia. A Franchise partner képviselője, illetve a Franchise partner nevében eljáró természetes személy egyetemleges kötelezettségvállalására utaló nyilatkozatot a Választottbíróság úgy értékelte, hogy az nem voltak ellentétes a készfizető kezességvállalásnak a közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatban kinyilvánított szándékával. A közvetlen felelősségvállaló nyilatkozatot az alperesek egyidejűleg, a Szerződésre való hivatkozással, a Szerződésben vállalt tevékenységben történő személyes közreműködésükre tekintettel, azonos szövegezéssel tették meg, ezért a Ptk. 6:427.§-ának (1) bekezdése alapján a készfizető kötelezettség tekintetében az alperesek egyetemleges kötelezettekké váltak.
[15] A felperes és alperesek jogviszonyában a fogyasztói kezességi szerződés szabályait nem lehetett alkalmazni, mert a Szerződés teljesítésében személyesen közreműködő alperesek nem minősíthetők olyannak, akik a Szerződést szakmájuk, önálló foglalkozásuk vagy üzleti tevékenységük körén kívül eljárva kötötték volna meg. Az I. r. alperes fogyasztóvá minősítésének ezen felül a Ptk. 6:430. § (5) bekezdése is akadályát képezte, hiszen a kezességi szerződést a Franchise partner ügyvezetőjeként és egyedüli tagjaként kötötte.
[16] A Választottbíróság nem fogadta el I. r. alperes azon kifogását, hogy a Ptk. 6:418.§-a alapján kezesként külön személyre szóló értesítést kellett volna kapnia. Az I. r alperes ugyanis a Szerződés megkötésétől kezdve a Franchise partner megszűnéséig annak egyedüli tagja és egyedüli ügyvezetője volt, ily módon a kötelezett teljesítésének elmaradásáról, illetve a Franchise partner anyagi helyzetéről és a felperesi követelés mértékéről közvetlen és naprakész információkkal kellett rendelkeznie. Tudnia kellett, hogy a Franchise partner teljesítésének elmaradása a Franchise partnerrel szemben fennálló megtérítési igényét hátrányosan befolyásolja. A Ptk. 6:418. §-ában foglalt rendelkezés célja, hogy a kezes felkészülhessen arra, hogy helytállási kötelezettsége esedékessé válhat, adott esetben tisztázhassa a helyzetet a főadóssal, valamint különösen, hogy megtehesse a szükséges lépéseket esetleges megtérítési igénye biztosítására. Az I. r. alperes tisztában volt azzal, hogy a Franchise partner általi teljesítés elmaradása részéről helytállási kötelezettséget válthat ki, sőt ennek pontos mértékével is tisztában kellett lennie. A személyesen neki szóló párhuzamos értesítés az érdekeinek védelmét nem mozdította volna elő. A Franchise partnernek megküldött számlák és értesítések mellett az I. r. alperesnek szóló azonos tartalmú, párhuzamos értesítés megkövetelése olyan felesleges formalitásként jelentkezett volna, amely nem szolgálta volna a Ptk. fent idézett rendelkezése által követett cél megvalósulását, az alperesi érdekek védelmét.
[17] A felperes által érvényesített kamatkövetelést a Választottbíróság nem találta megalapozottnak. A Szerződés a 25%-os mértékű kamatot ügyleti kamatnak minősítette, noha kimondta, hogy az - a jegybanki alapkamat kétszeresében meghatározott másik kamattételhez hasonlóan - a Franchise partner lejárt tartozása után fizetendő. A felperes a 25%-os mértékű kamatot keresetében ügyleti kamatként érvényesítette, jóllehet megjegyezte, hogy joghatásában az valójában késedelmi kamat. A Ptk. 47.§-ának (1) bekezdése értelmében pénztartozás után kamat jár. A 6:48.§-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni. A Ptk. 6:155. §-a vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamat mértékét a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értékében határozza meg. A Ptk. 6:132. §-a lehetővé teszi, hogy a túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelje.
[18] A Választottbíróság megállapította, hogy a Szerződés a Franchise partner részére különböző jogcímeken fennálló, különböző időpontokban esedékes fizetési kötelezettségeket állapított meg, de a Ptk. 47.§-ának (1) bekezdése értelmében vett pénztartozás a Franchise partnert a felperes irányában nem terhelte. A Franchise partner a felperes pénzét nem használta, a franchise jogviszony nem tartalmazott olyan elemet, amelynek értelmében a felperes lemondott volna saját pénze használatáról és ezt ideiglenesen a Franchise partner részére engedte volna át. A Franchise partner tehát a felperes pénzét a jogviszony Szerződés által szem előtt tartott „normál” lebonyolódása során nem használta, legfeljebb a Szerződés alapján fennálló – a felperes által részére kiállított számlákon alapuló – fizetési kötelezettségével esett késedelembe. A 25%-os „ügyleti”-nek nevezett kamat tartalma szerint így legfeljebb késedelmi kamatként volt értékelhető. A jegybanki alapkamat kétszeresén felül érvényesített 25%-os kamatmérték ekként azonban jelentősen eltért a Ptk. 6:155.§-ában meghatározott késedelmi kamat mértéktől. Az I. r. alperes a kamat mérséklését kérte. A Választottbíróság a Ptk. 6:132.§-ában foglalt felhatalmazást a késedelmi kamatra, mint a kamat egyik fajtájára vonatkoztatta, és a késedelmi kamat mértékét – a Szerződésben szereplő másik késedelmi kamatmértéknek megfelelően – a jegybanki alapkamat kétszeresére csökkentette.
Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetének a 25%-os kamatra irányuló követelés kivételével helyt adott, és az alpereseket egyetemlegesen kötelezte a felperes követelése jogszerű részének megfizetésére.
Vb/21060
