AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] Az I. r. alperes mint adós és a II. r. alperes mint adóstárs CHF alapú gépjárművásárlási célú kölcsönszerződést (a továbbiakban: Kölcsönszerződés) kötöttek a Bankkal, amelyben vállalták, hogy önrész formájában közvetlenül a gépjárműkereskedésnek megfizetik a finanszírozott gépjármű vételárának egy részét, továbbá az általuk felvett kölcsönösszeget a Bank irányában fix összegű havi törlesztőrészletek formájában teljesítik. A kamat- illetve árfolyamváltozás a konstrukció értelmében a futamidőt, illetve az utolsó törlesztő részlet összegét változtatta, azzal, hogy az utolsó törlesztőrészlet nem haladhatta meg az előző havi törlesztő részlet összegét, valamint rendkívüli kamatváltozás, illetve árfolyam elmozdulás esetén a futamidőn túl a havi törlesztőrészlet összege is változhatott. A Bank a Kölcsönszerződés alapján a kölcsönösszeget az alperesek által megvásárolt gépjármű vételárrészeként közvetlenül folyósította a gépjármű eladója részére. Az alperesek és a Bank a Kölcsönszerződés biztosítékaként a gépjárművön vételi jogot alapítottak a Bank javára. Az alperesek a járművet átvették, a Bank elkészítette a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) szerinti elszámolást, majd a Kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, arra hivatkozva, hogy az alperesek nem teljesítették a Kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségeiket. A felperes a Bank jogutódjától mint engedményestől engedményezéssel megszerezte az alperesekkel szemben a Kölcsönszerződésből eredően fennálló követelést. Az engedményezésről az alpereseket az engedményes, a felperes által aláírt nyilatkozattal pedig a felperes értesítette. Az alperesek a Kölcsönszerződésből eredő követelés engedményezése alapján felperessel szembeni fizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[2] A felperes keresetében a keresetváltoztatását követően azt kérte, hogy
- a Választottbíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze a tőketartozásuk, a tőkeösszeg után az esedékességtől a kifizetés napjáig számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére;
- amennyiben pedig a Választottbíróság a Kölcsönszerződés érvénytelenségét állapítaná meg az ügyleti kamat százalékos mértékének hiánya miatt, úgy másodlagos kereseti kérelmében kérte, hogy a Választottbíróság nyilvánítsa érvényessé a Kölcsönszerződést a szerződéskötéskori ügyleti kamat mellett, majd az alpereseket egyetemlegesen kötelezze a tőketartozásuk, a tőkeösszeg után az esedékességtől a kifizetés napjáig számított, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére.
[2] Az elévülés körében a felperes hivatkozott az engedményezési értesítésre, melynek alperesek általi kézhezvétele megszakította az elévülést. Az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatás körében hivatkozott arra, hogy az alperesek a tájékoztatót kifejezetten elfogadták, ezért az alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy a kapott tájékoztatás nem volt számukra világos és érthető, felvilágosítást kértek, de azt nem kapták meg Banktól. A Kölcsönszerződés megkötését követően megnövekedett futamidő körében hivatkozott a konstrukció sajátosságára, miszerint a törlesztőrészletek változatlansága mellett a futamidő változhatott, ugyanígy a DH2 tv. szerinti elszámolás további futamidő növekedést eredményezett. A követelés összegszerűségének bizonyítására folyószámla-kivonatot, illetve részletes levezetést csatolt, csatolta a szerződéskötéskor hatályos ÁSZF-et és Hirdetményt, valamint a DH2 tv. szerinti elszámolási törvényre tekintettel eszközölt módosításokat.
[3] Az éves kamat százalékos mértéke meghatározásának hiánya körében előadta, hogy a változó kamat százalékos formában történő rögzítése fogalmilag kizárt, hiszen az előre nem látható, de az a szerződés részét képező ÁSZF és hirdetmény alapján egyértelműen kiszámítható. A szerződésben a felek az ügyleti kamatról megállapodtak, annak szerződéskötéskori számszerűsített összegét a szerződésben meg is határozták. A felperes hivatkozott arra is, hogy a DH2 tv. értelmében az elszámolás ún. felülvizsgált elszámolásnak minősült, amely más polgári jogi eljárásban nem vitatható. Az érvényessé nyilvánításra vonatkozó kérelemmel összefüggésben előadta, hogy a felperes jogos érdeke azon alapult, hogy ő volt az engedményezett követelés kizárólagos jogosultja.
[4] Az alperesek elsődlegesen elévülési kifogást terjesztettek elő arra való hivatkozással, hogy a Kölcsönszerződésből eredő követelést felperes a Bank felmondásától számított öt éven belül érvényesíthette volna az rPtk. 5 éves elévülési szabályára tekintettel. Az alperesek vitatták továbbá a követelés tényét, jogcímét és összegszerűségét, valamint a késedelmi kamat felszámíthatóságát is, bizonyítottság hiányára hivatkozva. Az alperesek hivatkoztak továbbá a Kölcsönszerződés érvénytelenségére, azzal, hogy
- a Kölcsönszerződés nem tartalmazta a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (rHpt.) 213.§-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamat éves százalékos mértékét; valamint
- az árfolyamkockázatról nyújtott banki tájékoztatás nem felelt meg a világosság és érthetőség követelményének.
Az alperesek végezetül hivatkoztak arra, hogy érvénytelen szerződés nem mondható fel, érvénytelen szerződésből eredő követelés nem engedményezhető, illetve nem érvényesíthető, a felperesnek nincs kereshetőségi joga az alperesekkel szemben, a felperes mint engedményes az érvénytelenségi okokat kiküszöbölni nem tudja, nem jogosult jogalakítási kereset benyújtására, így az érvénytelen szerződés érvényessé nyilvánítását sem kérheti. Az alperesek vitatták felperes keresetváltoztatási jogát is e körben. Az alperesek az Európai Bíróság (EUB) vonatkozó előzetes döntéseire hivatkozva általánosságban is vitatták az érvénytelen fogyasztói szerződés bíróság által történő utólagos érvényessé nyilvánításának lehetőségét.
AZ ALKALMAZANDÓ ELJÁRÁSI ÉS ANYAGI JOG
[5] A felek jogviszonyában alkalmazandó jog tekintetében a Választottbíróság megállapította, hogy szerződő felek a Kölcsönszerződés szerint a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXXI. törvényre (rVbt.) hivatkozó választottbírósági szerződést kötöttek. Az rVbt-t a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 69.§-ának a) pontja hatályon kívül helyezte, és a 65.§-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy 2018. január 1-től kezdődően indult választottbírósági eljárásokban a Vbt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vbt. 67.§-ának (9) bekezdése szerint a Választottbíróságnak 2018. január 31-ig kellett megalkotnia a Vbt. rendelkezéseinek megfelelő eljárási szabályzatát. Az ezen előírásra figyelemmel elfogadott Eljárási Szabályzat (ESZ) 1.§-ának (2) bekezdése szerint – a felek eltérő rendelkezése hiányában – az egyes választottbírósági eljárásokra az ESZ-nek az eljárás megindításának napján hatályos szövege az irányadó. Minderre figyelemmel a jelen eljárásban a Vbt-t, valamint a 2021. február 9-én hatályos ESZ volt alkalmazandó.
[6] A Kölcsönszerződés a régi Ptk. hatálya alatt jött létre. Ezért annak tartalmát, a belőle fakadó követelések és jogosultságok átruházhatóságát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 49.§-ának (1) bekezdése és 50.§-ának (1) bekezdése értelmében a Választottbíróságnak a jelen ügy kereseti kérelmére annak ellenére a régi Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmaznia, hogy a felperes a Kölcsönszerződés szerinti követelést az új Ptk. hatálybalépése után kötött jogügylettel szerezte meg. Ugyanezen okok miatt az rHpt. rendelkezései voltak irányadók a Kölcsönszerződés jogi értékelése során.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG HATÁSKÖRE
[7] A Választottbíróság megvizsgálta hatáskörének fennálltát. A Választottbíróság hatáskörét a Kölcsönszerződés alapozta meg. Az állam bíróságának jogerős döntése megállapította a rendes bíróság hatáskörének hiányát arra való tekintettel, hogy felperes jogelődje és az alperesek között létrejött fogyasztói szerződés részévé vált választott bírósági kikötés ugyan tisztességtelen, azonban e szerződéses kikötés tisztességtelensége jogkövetkezménye a relatív semmisség, azaz a bíróság a kikötést csak akkor hagyhatja figyelmen kívül, amennyiben erre a fogyasztó érdekében hivatkoznak. Tekintettel arra, hogy az alperesek a választottbírósági kikötés tisztességtelenségére nem hivatkoztak, a szerződés részévé vált választottbírósági kikötés miatt a rendes bírósági út igénybevételének nem volt helye. A választottbírósági kikötés érvényességét alperesek a választottbírósági eljárásban sem vitatták, így megtámadás hiányában a Választottbíróság azt érvényesnek fogadta el.
[8] A Kölcsönszerződés szerinti választottbírósági kikötés nem a peres felek között jött létre. A Vbt. 56.§-a szerint szerződésbeli jogutódlás és engedményezés esetén a jogelőd által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjed a jogutódra is. Mivel a Vbt. 56.§-a a korábbi joggyakorlatot (pl. BH 2002/3., a Gfv.XI.30.556/2008/4. sz. ítéletben hivatkozott VBH 1998/7. és 1999/2. számú jogeset) kodifikálta, a jogérvényesítési mód felperesre való átszállása annak ellenére bekövetkezett, hogy a Vbt. 66.§-a szerint az 56.§ formálisan csak a 2018. január 1-ét követően kötött választottbírósági szerződésekre irányadó. Így a felek mindegyike jogosult volt a másik fél ellenében a választottbírósági kikötés fennálltára hivatkozni.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[9] Az eljárásban előterjesztett kérelmek elbírálása során a Választottbíróságnak először az elévülés kérdésében kellett döntenie. Az alperesek helyesen hivatkoztak arra, hogy az rPtk 324.§-ának (1) bekezdése értelmében a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik, valamint, hogy az rPtk 326.§-ának (1) bekezdése értelmében a követelés elévülése az esedékessé válással, azaz a Bank alpereseknek küldött felmondásának kézhezvételével kezdődött. Ugyanakkor helyes volt az a felperesi hivatkozás, hogy az elévülést az rPtk. 329.§-a (2) bekezdésének értelmében a kötelezettnek küldött engedményezési értesítés megszakítja. Az engedményezésről az alpereseket a Bank, mint engedményes és a felperes által aláírt nyilatkozattal a felperes értesítette. A követelés elévülése tehát az esedékessé válást követő öt éven belül megszakadt és újra kezdődött, így a felperes által előterjesztett kereseti kérelem nem elévült követelésre irányult, ennek alapján ezért a kereset elutasításának nem volt helye. Az alperesek azon hivatkozása, hogy a követelés érvényesítésének a felperes általi, rendes bírósági úton történő megkísérlése a bíróság illetékességének hiányában nem szakította meg az elévülést, minderre tekintettel nem bírt jelentőséggel.
[9] A Választottbíróság ezt követően a Kölcsönszerződés érvényességével kapcsolatos kifogásokat vizsgálta. Az alperesek az éves kamat százalékban kifejezett értékének a szerződésben való feltüntetésének hiányára, valamint az rHpt. 213.§-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva érveltek a Kölcsönszerződés érvénytelensége mellett. Eszerint az éves ügyleti kamat a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt kiszámítható, de a kiszámíthatóság egyébként sem lett volna elégséges, mert az rHpt 213.§-a (1) bekezdésének c) pontja olyan kógens szabály, amely a fogyasztó érdekében kötelezővé teszi az éves kamat szerződésben történő kifejezett rögzítését is. Érvelésük szerint a fogyasztó megfontolt döntéshozatalához alapvetően szükséges megfelelő tájékoztatás az éves kamat kifejezett feltüntetése hiányában nem valósul meg, ezért a törvény annak hiányához az érvénytelenség jogkövetkezményét fűzi. Kifejtették, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem az Alaptörvényben rögzített cél, mely védelem szintjének leszállítását jelentené az, ha a bíróság elfogadhatónak tekintené a kamat pontos megjelölése helyett annak puszta kiszámíthatóságát.
[10] A felperes álláspontja szerint a százalékos kamatmérték szerződési feltüntetésének hiánya nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Kifejtette, hogy a változó kamat éves mértékének előzetes rögzítése fogalmilag kizárt, legfeljebb az induló kamat mértéke rögzíthető a szerződéskötéskor, mert ekkor a felek előtt még nem ismert, miként fog változni a referenciakamat. Ebből következően az egyértelmű meghatározottság követelménye nem jelentheti azt, hogy az éves kamatot számszerűen vagy százalékos mértékben kötelező megjelölni a szerződésben. A szerződésnek ez a tartalmi eleme akkor is egyértelműen meghatározottnak tekintendő, ha a szerződés részét képező üzletszabályzat és hirdetmény rendelkezéseit is figyelembe véve az kiszámítható. Tekintettel arra, hogy a szerződésben a felek az ügyleti kamatról megállapodtak, annak szerződéskötéskori számszerűsített összegét a szerződésben meg is határozták, a kamat éves százalékos mértékének hiánya csupán alaki hiányosság volt, s erre tekintettel a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánításának van helye az rPtk. 237.§-a alapján. Hivatkozott továbbá arra, hogy a fogyasztási lakossági kölcsönszerződésnek a kamat éves százalékos mértéke meghatározásának hiányából eredő érvénytelensége jogkövetkezményét a jogalkotó a DH2 tv.-ben foglalt felülvizsgált elszámolás szabályainak megalkotásával rendezte, így az elszámolásnak tartalmaznia kellett a kölcsön induló kamatlábát is, melynek meghatározásával az érvénytelenség oka elhárult, a szerződés érvényessé vált. A fogyasztó a perbeli elszámolást a DH2 tv.-ben meghatározott módon és határidőn belül nem vitatta, így az felülvizsgált elszámolásnak minősült, s mint ítélt dolog, más polgári eljárásban nem volt vitatható.
[11] A Választottbíróság alperesek jogi álláspontját nem osztotta, s helyt adott a felperesi érvelésnek, a következők szerint: A Választottbíróság leszögezte, hogy bár az Alaptörvény 25. cikkének (3) bekezdése értelmében a Kúria jogegységi határozatai nem kötelezőek a bírósági szervezeten kívül álló Választottbíróságra, Választottbíróság egyetért a Kúria 1/2016. Polgári jogegységi határozatának gondolatmenetével és következtetéseivel, ezért – bár annak tárgyát a fogyasztási kölcsönszerződés más, az rHpt. 213.§-ának (1) bekezdésében szabályozott kötelező tartalmi elemei képezik –, azt jelen kérdés jogi értékelése során analógiaként alkalmazta. E szerint a deviza alapú fogyasztási és lakossági kölcsönszerződés nem kell, hogy százalékos mértékben és összegszerűen jelölje meg a kamatot, hanem az abban az esetben is megfelel az rHpt. 213.§-a (1) bekezdésének c) pontja által előírtaknak, ha az írásba foglalt szerződés - ideértve az annak a szerződéskötéskor részévé vált általános szerződési feltételeket is - kiszámítható módon tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos kamatokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. A kamatok és azok éves százalékos értéke kiszámíthatónak tekintendő, ha a szerződés rögzíti legalább azokat az adatokat és azt a számítási módot, amelyek alapján a kamatok, valamint azok éves százalékos értéke pontosan meghatározható. A szerződéses dokumentáció adatai alapján az induló éves kamat meghatározható volt, annak egyértelműségét a felperes által bemutatott levezetésen túl az is igazolta, hogy a felek a DH2 tv. szerinti felülvizsgált elszámolás során is az így kiszámított induló kamatot tekintették az elszámolás alapjának. Mindezekre tekintettel tehát önmagában a kamat és annak éves százalékos értéke meghatározásának hiánya miatt a szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható.
[12] A Választottbíróság ezt követően az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás körében előadott kifogásokat vizsgálta. Az alperesek álláspontja szerint az árfolyamkockázatról nyújtott tájékoztatás nem felelt meg a tisztességesség követelményének, tekintettel arra, hogy az nem biztosította a felperesek számára a jogügylethez kapcsolódó árfolyamkockázat mibenlétének, a fizetési kötelezettségükre gyakorolt hatásának, valamint annak felismerhetőségét, hogy az árfolyamkockázatnak nincs felső határa, nem tartalmazott egyértelmű, világos, konkrét, a figyelem felhívására valóban alkalmas rendelkezéseket. Az alperesek részletesen érveltek amellett is, hogy a felperesi jogelőd köteles lett volna az árfolyamkockázat várható alakulásának, realitásának megjelölésére is.
[13] A felperes álláspontja szerint az alperesek a felperes által adott tájékoztatást az árfolyamkockázat mibenlétéről, illetve arról, hogy azt kizárólag az alperesek viselik, kifejezetten tudomásul vették és elfogadták, erre tekintettel az alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy a tájékoztatás nem volt számukra világos és érthető, illetve, hogy a szerződéskötéskor olyan téves tájékoztatást kaptak, amelynek alapján alappal gondolhatták, hogy az árfolyamkockázat nem valós, korlátozott, azt nem ők viselik, vagy a tájékoztatást nem értették meg, további tájékoztatást kértek, de azt nem kapták meg.
[14] A Választottbíróság a 6/2013.PJE határozat, valamint az EUB C-51/17. számú ítéletére hivatkozva utal arra, hogy az árfolyamkockázat a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből, a kirovó és a lerovó pénznemek eltéréséből automatikusan következik. A 2/2014. PJE határozat szerint a kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései a szerződés főszolgáltatására vonatkoznak, ezért a világosság és érthetőség hiánya miatt idézhetik elő a teljes szerződés érvénytelenségét, a kikötések tisztességtelenségén keresztül. Az árfolyamkockázat mibenlétét szabályozó szerződéses feltételek átláthatóságával kapcsolatban felállított követelményrendszert maga a 93/13/EGK irányelv (fogyasztói irányelv), az irányelvet a hazai jogba átültető szabályozás, az EUB-nak a fogyasztói irányelvet kötelező jelleggel értelmező ítéletei, valamint a Kúria 2/2014.PJE jogegységi döntése tartalmazzák.
[15] Az EUB a C-26/13. számú ítéletében a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye alatt nem kizárólag az érintett feltétel nyelvtani szempontú a fogyasztó általi érthetőségét kell érteni, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket. A C-26/13 számú ítélet tehát a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a világos és érthető megfogalmazás szempontrendszerébe tartozóként generális jelleggel határozta meg az alaki és nyelvtani érthetőség teljesülését, ezen felül a fogyasztó megalapozott döntéséhez olyan egyértelmű és érthető kritériumok megadását, amelyekből a fogyasztó előre láthatja a kikötés eredményeként jelentkező, őt érintő gazdasági következményeket. Ugyancsak általánosan követelményként jelenik meg a C-26/13 számú ítéletben az az elvárás, hogy a fogyasztó számára ténylegesen lehetőséget kell biztosítani a szerződés valamennyi feltételének, továbbá a szerződéskötés következményeinek megismerhetőségére. A felállított szempontrendszer alkalmazása során fogyasztó alatt nem a konkrét fogyasztó értendő, hanem az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó. A 2/2014. PJE határozat értelmében a világos és érhető megfogalmazás, illetve az átláthatóság elvéből következően a vizsgált szerződéses feltétel tekintetében a fogyasztót a szerződéskötéskor olyan helyzetbe kell hozni, hogy megfelelően fel tudja mérni az általa vállalt kötelezettségeket, árfolyamkockázat esetén azt, hogy a jövedelme szerinti pénznem leértékelődésével annak hatása a fizetési kötelezettségére korlátlan. Az általános szerződési feltételekben szereplő, az árfolyamkockázat mibenlétére, tartalmára, viselésére vonatkozó kikötés akkor világos és érthető, ha az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára felismerhető, hogy a számára kedvezőtlen árfolyamváltozás korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának felső határa nincs. A jogegységi döntés indokolásából az is levezethető, hogy az árfolyamkockázat várható alakulásának, realitásának megjelölése nem elvárás a fogyasztó irányában teljesítendő tájékoztatással szemben.
[16] Az EUB C-51/17. számú ítéletében kifejezetten az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződéses feltétellel összefüggésben értelmezte a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdését. Kimondta, hogy a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazásának követelménye ahhoz, hogy a fogyasztók tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem tudnia kell értékelni egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeit is. A fentiek szerint tehát a kölcsönfelvevőnek világos tájékoztatást kell kapnia egyrészt arról, hogy a devizaalapú kölcsönszerződés aláírásával bizonyos mértékű árfolyamkockázatot vállal, amely gazdaságilag akár nehezen viselhetővé is válhat, amennyiben az a pénznem, amelyben jövedelmét kapja, leértékelődik azon devizához képest, amelyben a kölcsönt nyújtották; másrészt a pénzügyi szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a devizában felvett kölcsönnel összefüggő kockázatokra; végül pedig a fogyasztó számára tényleges lehetőséget kell biztosítani az összes szerződéses feltétel megismerésére.
[17] A Választottbíróság a rendelkezésére bocsátott szerződéses dokumentációt a fenti kritériumrendszer alapján vizsgálta. A szerződési feltételek világos és érhető jellegéhez alapvető jelentőségű alaki, nyelvtani szempontból elvárt érthetőséggel kapcsolatban megállapította, hogy mind a kockázatfeltáró nyilatkozat, mind pedig a Kölcsönszerződés fizetési kötelezettséget, illetve a fizetési kötelezettség módosulásait szabályozó rendelkezései áttekinthető szerkezetben, egyértelműen azonosítható és értékelésre alkalmas, a fogyasztó által érthető tartalommal jelentek meg, azaz az alaki szempontú érthetőség elvárása nem sérült. Az alperesek részéről aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat vizsgálatával megállapítható volt, hogy az irat szemléltető, a forint árfolyamának a szerződésben kikötött devizához képest lehetséges változására (gyengülésére, erősödésére egyaránt) modellezett példák mellett, részletes és informatív szöveges magyarázatot is adott a devizaalapú kölcsönügyletekben rejlő - a forintügyletektől eltérő - kockázatokra. A vizsgált kockázatfeltáró nyilatkozat első helyen - mégpedig kiemelten, figyelemfelhívó jelleggel megszövegezett formában - tartalmazta a nyilatkozat rendeltetésének ismertetését. Eszerint a nyilatkozat célja a felperesi jogelőd pénzügyi szolgáltató természetes személy ügyfeleinek teljes körű tájékoztatása volt a gépjármű vásárlásához nyújtott deviza alapú kölcsönök sajátosságairól, a pénzügyi szolgáltató lakossági ügyfeleknek nyújtott devizahitelezési gyakorlatáról, annak érdekében, hogy az érintett ügyfelek a kölcsönügylet megkötése előtt a devizakölcsönhöz kapcsolódó kockázatokat megfelelően áttekinthessék. Ezt követő részében a kockázatfeltáró nyilatkozat meghatározta a devizakölcsön fogalmát: devizakölcsön alatt olyan kölcsön értendő, amelynél a kölcsön összege nem forintban, hanem valamely más pénznemben kerül meghatározásra és a futamidő alatt a tartozás nyilvántartása is ebben a pénznemben történik. A pénzügyi szolgáltató a devizahitelt svájci frank és euró alapon nyújtja, úgy, hogy mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés forintban történik.
[18] A kockázatfeltáró nyilatkozat mindezeket követően öt pontba rendezetten – i) a devizahitelezés költségei és kockázatai, ii) a vételi és eladási árfolyam különbözete, iii) a törlesztőrészletek mértékének változása, iv) a devizakölcsönök kamatait a devizakamatok ingadozása is befolyásolhatja, illetve v) a teljes hiteldíjmutató - tartalmazott külön magyarázatot. A „devizahitelezés költségei és kockázatai” címszó alatt elsőként az a kiemelt tájékoztatás szerepelt, hogy a devizakölcsönök kamatlába jelenleg alacsonyabb a forintkölcsönökénél, ezért a devizakölcsönök aktuális törlesztőrészlete alacsonyabb; a devizában nyilvántartott kölcsönök rendelkeznek azonban néhány olyan jellemzővel, amelyek további költségeket és kockázatot jelenthetnek az üzletfeleknek. A „törlesztőrészletek mértékének változása” címszó alatt külön pontban arra tér ki a kockázatfeltáró nyilatkozat, hogy a devizában nyújtott, forintban folyósított és törlesztett kölcsönöknél, a kamat- és az árfolyamváltozások hatásaként a devizaalapú kölcsönök havi törlesztőrészlete a forintkölcsönöknél gyakrabban és nagyobb mértékben változhat. A törlesztőrészletek ingadozása a kamat- és az árfolyamváltozás irányának függvényében kedvezően (az adott havi törlesztőrészlet csökkenésével) és kedvezőtlenül (az adott havi törlesztőrészlet növekedésével) is érintheti az üzletfelet. Amikor a forint árfolyama gyengül a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis egy svájci frankért/euróért a korábbinál több forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet növekszik. Amikor viszont a forint árfolyama erősödik a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis 1 svájci frankért/euróért a korábbinál kevesebb forintot kell fizetni), akkor a törlesztőrészlet csökken. Külön címként tartalmazza e helyen az irat azt is, hogy a devizakölcsönök kamatait befolyásolhatja a devizakamatok ingadozása is. E szerint fixrészletes konstrukció esetén a számlázás devizanemében kifejezett havi törlesztőrészletek összege - a mindenkori utolsó törlesztőrészlet összegét kivéve – a 60 hónapos futamidő alatt változatlan, kivéve, ha az előző havi számla után elszámolt kamat és tőke korrekciós tételek összege meghaladja a fix havi törlesztő részlet összegét. Erre tekintettel a Kölcsönszerződés utolsó havi részlete és/vagy a futamidő módosulhat. Amennyiben a fizetendő havi törlesztőrészlet az árfolyam és kamatváltozás okán az előző havi törlesztőrészlet összegét meghaladja, a futamidő újabb hónapokkal nő/csökken. Rendkívüli (10 %-ot meghaladó) árfolyamváltozás és kamatváltozás esetén a pénzügyi szolgáltató jogosult a még meg nem fizetett törlesztőrészletek összegét is módosítani. A Kölcsönszerződés VI. pontja rögzíti, hogy az adós és az adóstárs tudomásul veszik, hogy a finanszírozás devizaneme szerinti referencia kamatlábváltozásának, valamint a deviza alapú szerződések esetén az árfolyamváltozás kockázatát viselni kötelesek, melynek eredményeképp a törlesztőrészletek változhatnak. A kockázatfeltáró nyilatkozat utolsó, „teljes hiteldíjmutató” címmel megadott szövegrésze – a mutató definíciójának, főbb jellemzőinek ismertetése mellett – kiterjedt arra is, hogy a THM mértéke a meghatározására tartozó, aktuálisan figyelembe vett feltételek változása esetén módosulhat, továbbá arra is, hogy a mutató mértéke nem tükrözi a kölcsön kamatkockázatát és a devizaalapú kölcsönök árfolyamkockázatát. A felek között létrejött devizaalapú Kölcsönszerződés utalt a kirovó és a lerovó pénznem eltérésére: a forintösszegben meghatározott finanszírozási igény alapján svájci frankban meghatározott kölcsönösszegre, egyúttal a folyósítás és a törlesztések pénznemeként egyaránt forintban történő teljesítésre.
[19] Mindezeket követően a kockázatfeltáró nyilatkozat záradékában az alperesek nyilatkoztak arról, hogy adósként, illetve adóstársakként megértették és tudomásul vették, a kölcsön igénybevételével együttjáró kockázatokat, a Kölcsönszerződést ezen kockázatok teljeskörű ismeretében kötik meg. A felek közti Kölcsönszerződés kikötései, valamint a kockázatfeltáró nyilatkozat együttesen meghatározott tartalma alapján a alperesek - az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjén keresztül - nemcsak azt vehették számításba, hogy a perbeli kölcsönszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, de fel kellett ismerjék annak konkrét lényegét, mibenlétét, a fizetési kötelezettségükre gyakorolt hatását, továbbá azt, hogy kockázatviselésüknek nincs felső határa, az korlátlan. A korlátlan árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás teljesítette a világos és érthető megfogalmazás, illetve az átláthatóság követelményét, ebből következően a Választottbíróság nem látta megállapíthatónak az alperesek ellenkérelmében támadott, főszolgáltatást megállapító szerződéses kikötés tisztességtelenségét.
[20] Végezetül a Választottbíróság a követelés fennálltának, jogcímének, összegszerűségének, illetve a késedelmi kamat számításának bizonyítottságát vizsgálta tekintettel arra, hogy alperesek vitatták a keresetben foglalt követelés jogcímét és összegét is, hiányolva többek között a felperes és a felperesi jogelőd közti engedményezési szerződést, s a DH2 tv. szerinti törvényi elszámolást. A követelés jogcímre és összegszerűsége tekintetében Választottbíróság kellőképpen bizonyítottnak találta és elfogadta a felperes által benyújtott számszerű levezetést, amelyet megfelelően dokumentált, a per anyagává tett hivatkozásokkal támasztott alá, ezért a felperes keresetének teljes egészében helyt adva kötelezte az alpereseket a felperessel szembeni fizetési kötelezettségeik teljesítésére.
[21] A Választottbíróság az alperesek egyéb kifogásait, úgymint a kereshetőségi jog hiányát, a felperes általi jogcímváltás kérdését, az érvénytelenségi ok kiküszöbölhetetlenségének kérdését, az érvénytelen szerződésből eredő követelés felmondhatóságának, illetve engedményezhetőségének lehetetlenségét, illetve a felperes másodlagos kereseti kérelmét nem vizsgálta, mert ezek az érdemi döntésre nézve nem bírtak relevanciával.
(Vb/21006)
