Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

2/7/2019

Választottbírósági végzés I. Választottbírósági szerződésnek minősül az írásban megkötött szerződésben választottbírósági kikötést tartalmazó iratra való hivatkozás azzal, hogy az abban foglalt kikötés a szerződés részét alkotja. [1994-es Vbt. 5.§. (5) bek.] II. A fióktelep által kötött szerződés részét képező választottbírósági kikötést nem lehet olyan formán kiterjesztően értelmezni, hogy a fióktelep által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjedne a fióktelepet alapító külföldi székhelyű vállalkozásra is. [Ftv. 3. §. (1a) bek.] III. A külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért, az ezzel összefüggő eljárások magyar bíróság előtt is megindíthatók a külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep ellen. Ezt a jogszabályi rendelkezést nem lehet olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy kifejezett alávetés hiányában fennáll a Választottbíróság hatásköre a külföldi székhelyű vállalkozás vonatkozásában. [Ftv. 11. §. (2) bek. ]

A végzés alapjául szolgáló tényállás 
[1] Felperes és I. rendű alperes 2010. márciusában szerződést kötöttek, melyet több alkalommal módosítottak. Mindezek alapján felperes tevékenysége kiterjedt adóbevallások, éves beszámoló, bérszámfejtés és könyvelés elkészítésére. Felperes a köztük fennálló szerződés és annak módosításai alapján az általa elvégzett tevékenységről számlákat állított ki I. r. alperes felé, amelyeket azonban I. r. alperes nem fizetett meg. Felperes a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 3. §. (1a) bekezdése és 11. §. (2) bekezdése alapján keresetét egyidejűleg II. r. alperessel szemben is előterjesztette. 
 
A felperes kereseti kérelme és az alperesek hatásköri kifogásai 
[2] Felperes kereseti kérelmében 30.653,81 euró tőke összes és az utána járó késedelmi kamat megtérítésére kérte egyetemlegesen kötelezni I. r. alperest és II. r. alperest. A keresettel érvényesített jog alapjaként I. r. alperes tekintetében a szerződést, annak módosításait és az 1959-es Ptk 478. §-át, II. r. alperes tekintetében az Ftv. 11. §. (2) bekezdését jelölte meg. 
[3] A felperes keresetlevelében a Választottbíróság hatáskörét a szerződés 9. pontjában foglalt választottbírósági kikötésre alapította. 
Felperes I. r. alperes vonatkozásában előadta, hogy a szerződés – a felek által nem vitatottan – bár nem került az I. r. alperes által cégszerűen aláírásra, azonban a későbbi szerződésmódosítások igen. I. r. alperes tehát utóbb, a módosításokkal írásban és cégszerűen megerősítette a szerződés szerződésmódosítással nem érintett részeit is, így a Választottbírósági kikötést is. 
Felperes II. r. alperessel szemben a Választottbíróság hatáskörét az Ftv. 2. §. b) pontjára, 3. §. (1a) bekezdésére és 11. §. (2) bekezdésére alapozta. 
[4] I. és II. r. alperesek a válasziratban a kereseti kérelem teljes egészében történő elutasítását kérték figyelemmel arra, hogy felperest díjazás csak a ténylegesen elvégzett tevékenysége alapján illette meg, azonban felperes erre vonatkozó bizonyítékot nem szolgáltatott. 
[5] I. és II. r. alperesek a válasziratban hatásköri kifogást terjesztettek elő és elsődlegesen kérték az eljárás megszüntetését mindkét alperes vonatkozásában az ESZ 30. §. (3) bekezdése és 46. §. (1) bekezdés c) pontja alapján. Később I. r. alperes megszűnése okán alperesi képviselő kérte I. r. alperessel szemben az eljárás megszüntetését az ESZ 46. §. (1) bekezdés g) pontja alapján is. 
[6] I. r. alperes hatásköri kifogásában hivatkozott arra, hogy a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződést I. r. alperes nevében nem írták alá cégszerűen, így nincs írásba foglalt választottbírósági szerződés. Előadta továbbá, hogy mivel a szerződésmódosítások nem utalnak kifejezetten arra, hogy az alapszerződésben lévő választottbírósági kikötés ezzel a felek jogviszonyának részévé válik, így a módosítások nem hoztak létre írásbeli választottbírósági szerződést. 
II. r. alperes hatásköri kifogásában hivatkozott arra, hogy írásba foglalt választottbírósági szerződés felperes és II. r. alperes között nem jött létre, az Ftv. 11. §. (2) bekezdését nem lehet olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy a fióktelep által kötött választottbírósági szerződés hatálya automatikusan kiterjedne a fióktelepet létrehozó külföldi vállalkozásra. 
[7] Az eljáró tanács előkészítő egyeztetését követően II. r. alperes bejelentette, hogy I. r. alperes a cégjegyzékből való törléssel megszűnt, így mint nem létező I. r. alperessel szemben az ESZ 46. §. (1) bekezdés g) pontja alapján meg kell szüntetni. Mivel kifejezett jogszabályi vagy szerződéses rendelkezés hiányában II. r. alperes nem tekinthető I. r. alperes jogutódjának, így hivatkozott rá II. r. alperes, hogy az eljárás erre tekintettel II. r. alperessel szemben sem folytatható. 
 
A Választottbíróság eljárást megszüntető végzése 
[8] Az eljáró tanács elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a hatásköri kérdés elbírálására és a választottbírósági eljárásra a régi vagy az új Vbt. rendelkezései alkalmazandók. Az eljáró tanács megállapította, hogy míg a választottbírósági eljárásra az új Vbt. rendelkezéseit kell alkalmazni, a választottbírósági kikötés létrejötte és érvényessége tekintetében a szerződéskötéskor hatályos 1994-es Vbt. az alkalmazandó.  
[9] Az I. r. alperes tekintetében az eljáró tanács megállapította a hatáskörének hiányát tekintettel arra, hogy az I. r. alperes a cégjegyzékből való törléssel megszűnt, vele szemben a választottbírósági eljárás folytatása lehetetlen. 
[10] A II. r. alperes tekintetében az eljáró tanács szintén megállapította a hatáskörének a hiányát tekintettel arra, hogy a felperes és II. r. alperes között választottbírósági szerződés nem jött létre. II. r. alperes a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződésnek nem volt alanya, elfogadására nem tett ráutaló magatartást, valamint nem vetett alá magát az eljárásban a választottbíróság hatáskörének, hatásköri kifogását végig következetesen fenntartotta. 
[11] Amennyiben nem lehetne egyértelműen megállapítani a választottbírósági szerződés létrejöttét, abban az esetben másodsorban kerülhetne sor annak vizsgálatára, hogy bármilyen más jogszabály alapján létrejött-e választottbírósági szerződés. 
[12] Jelen esetben az eljáró tanács az Ftv. 3. §. (1a) bekezdését és 11. §. (2) bekezdését vizsgálta. A fenti jogszabályhelyek alapján az eljáró tanács az alábbi megállapításokra jutott: Az Ftv. 3. §. (1a) bekezdése alapján a fióktelep jogképes, a külföldi vállalkozás terhére kötelezettségeket vállalhat, azonban önállóan perképes és perelhető. Mindezek alapján nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a fióktelep által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjedne a fióktelepet alapító külföldi székhelyű vállalkozásra is. Az Ftv. 11. §. (2) bekezdése vonatkozásában, miszerint „a külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep egyetemlegesen és korlátlanul felel a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért, az ezzel összefüggő eljárások magyar bíróság előtt is megindíthatók a külföldi székhelyű vállalkozás és a fióktelep ellen”, megállapította az eljáró tanács, hogy nem lehet olyan módon kiterjesztően értelmezni, hogy kifejezett alávetés hiányában ezen jogszabályhely alapján fennáll a Választottbíróság hatásköre a külföldi székhelyű vállalkozás vonatkozásában. 
[13] A fentiekben kifejtettek alapján a Választottbíróság az eljáró tanács az I. és II. r. alperesek hatásköri kifogásának helyt adott és hatáskörének hiányában a választottbírósági eljárást megszüntette. A választottbíróság kötelezte felperest az általa előlegezett választottbírósági eljárási díjnak a viselésére és az alperesi ügyvédi munkadíj megfizetésére. 
 
(Vb/18081 )