Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] A peres felek 2019. évtől többoldalú jó gazdasági együttműködésben álltak egymással, amelynek keretében – cégeik bevonásával – együttműködtek PV. erőművek tervezése és kivitelezése során. Ennek az együttműködésnek volt része a felek cégei között 2019. november 1-jén megkötött ún. „IVF megállapodás”, amely nem tárgya a jelen pernek, valamint a jelen per tárgyát képező Szindikátusi szerződés (a továbbiakban: Sz. sz.), amelyet a peres felek 2020. június 4. napján személyesen kötöttek egymással „Kizárólagos beszállítói megállapodás létrehozására és teljesítésére az … számú nyílt közbeszerzési eljárásban.”
[2] Az Sz. sz.-ben az alperes azt vállalta, hogy az általa alapított és vezetett OS Kft. (2021. augusztus 1-től Zrt.) ajánlattevőként indul az MZ Kft. ajánlatkérő által megindított „PV. erőművek kiviteli tervezése és kivitelezése” elnevezésű nyílt közbeszerzési eljárásban. A felperes pedig az Sz. sz. I/4. pontjában azt vállalta, hogy az erőművekhez szükséges, ott meghatározott eszközök beszerzése érdekében „önállóan vagy mások bevonásával az Európai Unió területén bejegyzett és ott kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságot hoz létre (a továbbiakban: Társaság) vagy vásárol meg”, amely megfelelő szakértelemmel rendelkezik az eszközök beszerzéséhez.
[3] A Sz. sz. 5. pontjában a felek arra vállaltak kötelezettséget, hogy az általuk irányított gazdasági társaságok (nevezetesen az OS Kft. és a Társaság) között kizárólagos beszállítói megállapodást fognak létrehozni az eszközök beszerzésére a szerződésben meghatározott lényeges szerződési feltételek szerint. Az Sz. sz. 2020. szeptember 8. napján módosított 10. pontja értelmében a kizárólagos beszállítói megállapodást az MZ Kft. és az OS Kft. közötti Keretmegállapodás alapján létrejövő első egyedi szerződés hatálybalépésének napjáig kellett megkötni.
[4] Az Sz. sz. 11. és 12. pontjaiban a felek meghatározták, hogy mit tekintenek olyan súlyos szerződésszegésnek, amely esetére a 13. pontban meghiúsulási kötbér fizetésére vállaltak kölcsönös kötelezettséget. A 13.1.-13.6. pontok részletes szabályokat tartalmaztak a meghiúsulási kötbérrel kapcsolatban. A 14. pont szerint a szerződés a Keretmegállapodás aláírása napján lép hatályba. A 15. pont pedig a választottbírósági kikötést tartalmazta. A Keretmegállapodás megkötésére végül 2020. augusztus 26. napján került sor, így az Sz. sz. – és benne a választottbírósági kikötés – e naptól vált hatályossá.
[5] Az OS Zrt. 2021. december 21-én nyerte meg a Sz. II. projektre vonatkozó versenyújranyitásos közbeszerzési eljárást. A Keretmegállapodás alapján az egyedi vállalkozási szerződést a Sz. II. projektre 2022. március 9-én kötötte meg az MZ Kft. és az OS Zrt., a szerződés azonban csak 2022. július 22-én lépett hatályba.
[6] A felperes 2022. január 7-én „Üzletrész vételi jogot biztosító szerződést” kötött B.B.G-vel a T. d.o.o. horvát cég tulajdonosával arról, hogy a felperes az alperessel az Sz. sz. alapján kötendő kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésével egyidejűleg, illetve azt követően megkötendő adásvételi szerződéssel megszerzi a Társaság 50 %-os üzletrészét, amelyre azonban végül nem került sor. Az opciós szerződésről a felperes nem tájékoztatta az alperest.
[7] A felperes 2022. január 13-án 6:20 órakor e-mailen megküldött az alperesnek egy előző napi keltezéssel ellátott levelet, azzal, hogy azt aznap postán is megküldi. A levélben a felperes közölte az alperessel, hogy az Sz. sz. I/4. pontja alapján a T. d.o.o. céget jelöli ki és kéri az alperest, hogy öt munkanapon belül tegye meg ajánlatát a Kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésére. Az alperes 7:58 órakor e-mailen azt válaszolta: „Rendben! Vettem!” (F/12.)
[8] 2022. március 1. és május 30. között a felek képviselőik e-mail váltásain keresztül még kapcsolatban voltak egymással operatív kérdésekben, folyamatban volt a műszaki egyeztetés.
[9] Az alperes 2022. május 20-i keltezéssel levelet írt a felperesnek, amelyet a felperes – az alperes jogi képviselőjén keresztül – 2022. május 28-án kapott meg. Ebben az alperes többirányú kritikai észrevételeit fogalmazta meg a felperes, illetve cégei üzleti magatartásával kapcsolatban. Ezt a levelet a felperes úgy értékelte, hogy az alperes ezzel a levéllel szakította meg az üzleti együttműködésüket.
[10] 2022. június 20-i kelettel a felperes jogi képviselője küldött levelet az alperes jogi képviselőjének, amelyben nehezményezte, hogy az alperes nem tett semmit a kizárólagos beszállítói szerződés megkötése érdekében és felvetette, hogy kezdjenek tárgyalásokat a felperes meghiúsulási kötbér igényéről. E levélre az alperes jogi képviselője 2022. június 27-i kelettel válaszolt közölve, hogy alperesi álláspont szerint a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésére mindeddig azért nem került sor, mert a felperes által megjelölt T. d.o.o. nem felel meg az Sz. sz. 4. pontjában foglaltaknak, mivel abban a felperes nem tulajdonos.
[11] 2022. július 22-én hatályba lépett az MZ Kft. és az OS Zrt. közötti egyedi szerződés, márpedig az Sz. sz. módosított 10. pontja értelmében eddig az időpontig kellett volna megkötni a kizárólagos beszállítói megállapodást. Mivel a felperesi álláspont szerint ez az alperes szerződésszegő magatartása miatt hiúsult meg, a felperes jogi képviselője 2022. szeptember 6-i kelettel a meghiúsulási kötbér igénnyel kapcsolatos per előtti felszólító levelet küldött az alperes jogi képviselőjének. A peres felek személyes részvételével pedig 2022. szeptember 27. napján egy eredménytelen egyeztető megbeszélésre is sor került.
[12] Ilyen előzmények után terjesztette elő a felperes 2022. október 17-én a jelen választottbírósági eljárást megindító keresetlevelét. Ezt követte 2022. december 6-án az alperesnek az Sz. sz.-től való elállási nyilatkozata, amelyet a felperes nem fogadott.
A peres felek nyilatkozatai
[13] A felperes keresetében … euró meghiúsulási kötbér és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét eredetileg az OS Zrt. II. rendű alperessel szemben is előterjesztette, a Választottbíróság azonban – helyt adva az alperes hatásköri kifogásának – e tekintetben hatásköre hiányát állapította meg, és az eljárást az OS Zrt.-vel szemben megszüntette, mert megállapította, hogy nem volt szerződött fele az Sz. sz.-nek és így nem vált alanyává az abban szereplő választottbírósági kikötésnek sem. A 2023. április 7-i keresetváltoztatásban a felperes az alperes marasztalásának tőkeösszegét … euróra leszállította. A tőkeösszeg után a kifizetésig járó – az Sz. sz. 13.2. pontjában meghatározott mértékű – késedelmi kamatot 2023. július 23. napjától kérte.
[14] A felperes a perben meghiúsulási kötbér iránti követelése jogalapjaként az Sz. sz. 13. pontját jelölte meg állítva, hogy az alperes elkövette a szerződés 11.1., 11.2. és 11.3. pontjai szerinti súlyos szerződésszegéseket, amikor annak ellenére nem tett ajánlatot a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésére, hogy a felperes – eleget téve az Sz. sz. 4. pontja szerinti kötelezettségének, kijelölte „Társaság”-ként a T. d. o. o. horvát céget és erről az alperest tájékoztatta. Az alperes azonban erre nem reagált, nem tett eleget a cége nevében vállalt ajánlattételi kötelezettségnek, így a felperes nem tudott élni az „Üzletrész vételi jogot biztosító szerződésen” alapuló vételi jogával. Az alperes ezzel megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét (Ptk. 6:62. §), ami által közbenső szerződésszegést (Ptk. 6:150. §) követett el.
[15] Az alperes a perben a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem követett el szerződésszegést, mert a felperes nem jelölt ki olyan „Társaságot”, amelyet ő alapított vagy vásárolt volna meg, így nem teljesítette az Sz. sz. 4. pontját. Az üzletrész vételi jogot biztosító szerződés erre nem volt alkalmas, mert annak alapján a felperes csak a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötését követően gyakorolt vételi jog alapján szerezhetett volna tulajdont a cégben. Az Sz. sz. szerint azonban nem ez volt a teljesítendő kötelezettségek sorrendje, nem volt tehát olyan megfelelő cég, akivel a kizárólagos beszállítói megállapodás megköthető lett volna. Hivatkozott az alperes arra is, hogy az Sz. sz.-ben vállalt kötelezettségek felek általi teljesítése egyrészt a felek közötti korábbi jó viszony megromlása következtében, másrészt pedig gazdasági okból (az eredetileg feltételezett nyereség nagymértékű lecsökkenése folytán) is lehetetlenné vált. Hivatkozott még az alperes a kötbérkikötés érvénytelenségére, valamint harmadlagosan a kötbér mérséklését is kérte.
A Választottbíróság ítélete
[16] A peres felek által kötött Sz. sz. célja az volt, hogy cégeik, az OS Kft. és a felperes által megjelölt „Társaság” között kizárólagos beszállítói megállapodás jöjjön létre. Ennek végső határideje a módosítás 5. pontjának helyes értelmezése szerint az egyedi szerződés hatálybalépésének napja, ami 2022. július 22. volt. Az nem volt vitás a felek között, hogy a kizárólagos beszállítói megállapodás nem került megkötésre, a felek a teljesítési határidőt sem módosították, vagyis az Sz. sz. teljesítése 2022. július 22-én jogi értelemben lehetetlenné vált, és ezáltal a szerződés megszűnt [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés]. A felek véleménykülönbsége abban áll, hogy mindkettőjük szerint a másik fél magatartása miatt hiúsult meg a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötése, vagyis az Sz. sz. teljesítése olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a másik fél a felelős. A felperes keresetének elbírálásához a Választottbíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy történt-e az alperes részéről olyan súlyos szerződésszegés, amely megalapozza a felperes meghiúsulási kötbér iránti igényét. Mivel a felperes nem késedelmi-, hanem meghiúsulási kötbér igényt érvényesített, az Sz. sz. pedig nem írt elő külön határidőket az egyes részcselekményekre, a Választottbíróság azt leszögezi, hogy 2022. július 22. előtt jogi értelemben egyik fél sem eshetett késedelembe a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésével, így valamely szerződésszerű magatartás elmulasztása, az azzal való késlekedés legfeljebb közbenső szerződésszegésként (Ptk. 6:150. §) értékelhető. A felperes szerződésszerű vagy szerződésszegő magatartását pedig csak abból a szempontból kellett vizsgálni, hogy az nem zárja-e ki az alperes szerződésszegését. Ügydöntő jelentősége tehát annak van, hogy a Sz. sz. szerint mi az egyes részcselekmények időbeni sorrendje, kinek kellett a teljesítéssel elől járnia. Lényegében ezzel a felperes is egyetért, amikor a III. számú előkészítő irata I.1. pontjában leszögezi, hogy „a szerződést elsőnek megszegő fél tehető felelőssé a szerződéskötés elmaradásáért”.
[17] A felperes a meghiúsulási kötbér iránti keresetét megalapozó súlyos alperesi szerződésszegést az Sz. sz. 11.1., 11.2., 11.3. pontjainak megsértésében jelölte meg, vagyis abban, hogy az alperes cége, az OS Kft. nem kötötte meg a kizárólagos beszállítói megállapodást a felperes által megjelölt Társasággal (11.1. pont), nem tett erre vonatkozó ajánlatot (11.2. pont), valamint az alperes a Társaságba nem jelölt ki vezető tisztségviselőt (11.3. pont) annak ellenére, hogy a Társaság kijelölését 2022. január 13-án tudomásul vette, azzal szemben kifogást egészen 2022. június 27. napjáig nem emelt. A perben mindvégig ez volt a felperesi álláspont lényege.
[18] Ami az Sz. sz.-ben vállalt kötelezettségek logikai sorrendjét illeti, azt a felperes is elismerte, hogy az Sz. sz. „teljesítésének folyamata azzal kezdődik, hogy megjelölik a I/4. pont szerinti céget …, ami meg is történt. Ezt követően kellett volna az alperes cégének megtenni az ajánlatot, és ezután lett volna értelme a felperesnek tulajdont szerezni ebben a cégben”. A felperes perbeli álláspontja mindvégig az volt, hogy ő a maga részéről a T. d.o.o. horvát cég kijelölésével és a B.B.G.-vel e társaság üzletrészének 50 %-ára vételi jogot biztosító szerződés megkötésével eleget tett az Sz. sz. 4. pontjában vállalt kötelezettségének, amit az alperes tudomásul is vett. A jogvita kulcskérdése, hogy helytálló-e ez az álláspont. A Választottbíróság nem találta helytállónak ezt a felperesi álláspontot az alábbi indokok alapján.
[19] Az Sz. sz. 4. pontjában a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy „önállóan vagy mások bevonásával az Európai Unió területén bejegyzett és ott kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságot hoz létre (a továbbiakban: Társaság), vagy vásárol meg …”. Mind az „alapítás”, mind a „megvásárlás” fogalmilag azt jelenti, hogy az alapítónak, illetve a vevőnek tulajdont kell szereznie a Társaságban. A felperes tehát csak azzal teljesítette volna az Sz. sz. 4. pont szerinti vállalását, ha tulajdont szerez a Társaságban, és a többi szerződésben vállalt kötelezettségének (kettős ügyvezetés létrehozása, a Társaság működtetése) is csak így tudott volna eleget tenni. Azt pedig maga a felperes is elismerte, hogy: „Végül is nem szereztem tulajdont a T. d.o.o. cégben, mert nem gyakoroltam az opciós jogomat, így természetszerű, hogy e céget nem is irányítottam soha.” A felperes által legalább részben tulajdonolt Társaság hiányában az alperes nem tudott kinek joghatályos ajánlatot tenni a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésére.
[20] A felperes tévesen ítéli meg a vételi jog jogintézményét, amikor beadványaiban a vételi jog létesítését a felperesi tulajdonszerzés módjának tekinti hivatkozva a Ptk. 6:225. § (1) bekezdésére, amely a vételi jogot az adásvétel egyik különös nemeként szabályozza. A Ptk. 6:225. § (1) bekezdés szerint: „Ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel vételi jogot alapít, a jogosult a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja.” A törvényszövegből is kitűnően a vételi jog gyakorlása folytán létrejövő adásvételi jogviszony két szerződést foglal magába. Az egyik a vételi jogot engedő megállapodás (opciós szerződés), amelynek nem tárgya a dolog tulajdonának az átruházása, a másik pedig maga az adásvétel, amelyet a vételi jog gyakorlása mint egyoldalú jognyilatkozat hoz létre. A Ptk. a két szerződést, a jogviszony két mozzanatát együtt tekinti az adásvétel különös nemének. Ha tehát a felperes úgy véli, hogy önmagában az opciós szerződés megkötésével már eleget tett az Sz. sz. 4. pontjában vállalt kötelezettségének, akkor jogi kérdésben tévedésben [Ptk. 6:90. § (1) bekezdés] van, amit azonban nem az alperes okozott, és azt fel sem ismerhette, hiszen a felperes nem is tájékoztatta az alperest az opciós szerződés megkötéséről.
[21] A felperes tévesen értelmezi az Sz. sz. 4. pontját és tévesen ítéli meg az együttműködés keretében vállalt egyes kötelezettségek teljesítésének sorrendjét, amikor úgy gondolja, hogy a T. d.o.o. a Társaság kijelölésével és az opciós szerződés megkötésével önmagában eleget tett a 4. pontban vállalt kötelezettségének, és a Társaságban való tulajdonszerzésére csak azt követően kell hogy sor kerüljön, hogy az alperes ajánlatot tett és a két cég megköti a kizárólagos beszállítói megállapodást. A felperes szempontjából gazdasági értelemben az lehet racionális érvelés, hogy csak ebben az esetben lett volna értelme a tulajdonszerzésének, és „nem vállalhatott egy olyan gazdasági kockázatot, kitettséget, hogy a Társaságban úgymond hiába, a szerződésben foglalt cél elérése nélkül részesedést szerezzen” . Csakhogy a felek nem így állapodtak meg, nem így szövegezték meg az Sz. sz.-t. Az Sz. sz. 4. pontja szerint csak egy olyan társaság megnevezése lett volna alkalmas arra, hogy az alperes annak ajánlatot tegyen, és azzal szerződést kössön, amelyben a felperes már tulajdont szerzett. A felperesnek kellett tehát elől járnia a teljesítés során egy olyan társaság megjelölésével, amelyben tulajdont szerzett. Ennek hiányával a felperesnek tisztában kellett lennie. A felperesi tulajdonszerzés hiányában pedig az alperes nem eshetett késedelembe, mulasztásba az általa vállalt – logikus időbeli sorrendben későbbi – szerződéses kötelezettségekkel, így elsősorban az ajánlattétellel. Az olyan körülményeknek pedig a jogvita elbírálása szempontjából nincs relevanciája, hogy a Társaság rendelkezik-e megfelelő szakértelemmel, személyi állománnyal, financiális hátérrel és kettős ügyvezetéssel.
[22] A felperes – némileg ellentmondásos módon – hol azt tekinti az alperes részéről a Ptk. 6:62. § szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértésének, hogy az alperes nem tájékoztatta a felperest arról, hogy nem tekinti megfelelőnek a T. d.o.o. társaságot, és így a felperes nem tudott másik társaságot keresni és kijelölni, hol pedig azt állítja, hogy az alperes a hozzá e-mailben 2022. január 13-án 6:20 órakor érkezett, a T. d.o.o. kijelölő értesítésre 7:58 órakor azon e-mail válasszal, amely szerint: „Rendben! Vettem!” tudomásul vette a T. d.o.o. kijelölését, az ellen kifogást nem emelt. A Választottbíróság álláspontja ezzel kapcsolatban az, hogy a felperes nem gondolhatta alappal azt, hogy az alperes a közlést követő 1 óra 38 perc után küldött válaszban érdemi tudomásulvételt közölt volna a felperessel. Ez nyilvánvalóan csak a tájékoztatás tényének tudomásulvételét jelenthette. Ez annál is inkább így van, mert a felperes levelében csak a T. d.o.o. kijelölésének a tényét közölte az alperessel, de semmiféle további információt nem közölt a cégről, és az opciós szerződés megkötéséről sem tájékoztatta az alperest. A felperes tehát alaptalanul állítja, hogy tájékoztatta volna az alperest arról, hogy az EU területén szakértelemmel működő gazdasági társaságot vásárolt.
[23] Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az alperes csak mintegy fél évvel később, a 2022. június 27-i keltű levélben közölte a felperessel, hogy a T. d.o.o. társaságot nem tekinti megfelelőnek, azt nem fogadja el az Sz. sz. 4. pontja szerinti kötelezettség teljesítésének. Ez az alperesi késlekedés valóban értékelhető a Ptk. 1:3. § szerinti jóhiszeműség és tisztesség elvét sértő mulasztásnak. Ugyanakkor ez a késlekedés mégsem minősíthető a Ptk. 6:62. § szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettség megsértésének. A Ptk. 6:62. § (2) bekezdése szerint ugyanis: „A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésre olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.” Márpedig a felperesnek tudnia kellett, hogy nem szerzett tulajdont a Társaságban. Ha a felperes másként értelmezte az Sz. sz. 4. pontját, akkor tévedésben volt, amelyet nem az alperes okozott és azt fel sem ismerhetett [Ptk. 6:90. § (1) bekezdés].
[24] A felperes az általa sérelmezett alperesi szerződésszegő magatartásokkal (mulasztásokkal) kapcsolatban keresete jogalapjaként a Ptk. 6:150. § szerinti közbenső szerződésszegésre is. A Választottbíróságnak tehát állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy azok a jogvita elbírálása szempontjából releváns körülmények, hogy az alperes késedelmesen tájékoztatta a felperest arról, hogy nem fogadja el a T. d.o.o. céget, valamint, hogy ennek következményeként az alperes cége (az OS Kft.) nem tett ajánlatot, és nem kötött szerződést ezzel a társasággal, tekinthető-e a meghiúsulási kötbér igény alapjául szolgáló közbenső szerződésszegésnek. A Választottbíróság álláspontja szerint a felperes által sérelmezett alperesi magatartások (mulasztások) nem minősíthetők közbenső szerződésszegésnek az alábbiak miatt.
[25] A Ptk. „Közbenső szerződésszegés” címet viselő 6:150. § (1) bekezdése szerint: „A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit teljesíthesse.” Az, hogy az alperes elmulasztotta megtenni (pontosabban késedelmesen tette csak meg) azt a nyilatkozatot, hogy nem tekinti megfelelőnek a T. d.o.o. társaságot, mivel abban a felperes nem tulajdonos, nem akadályozta a felperest a Társaságban való tulajdonszerzésben. Ebben egyedül saját tévedése akadályozta, amennyiben azt hitte, hogy tulajdonszerzés nélkül is eleget tett az Sz. sz. 4. pontjában vállalt kötelezettségének.
[26] A Ptk. 6:150. § (2) bekezdés szerint: „Az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza.” Az Sz. sz.-ben vállalt kötelezettségek sorrendje szerint a felperesnek kellett volna a teljesítéssel elől járnia akként, hogy az általa legalább részben tulajdonolt megfelelő Társaságot jelöl ki, és csak ezt követően várhatta volna el, hogy az alperes cége ajánlatot tegyen, majd pedig szerződést kössön ezzel a céggel. Ha ezeknek a cselekményenek a meg nem történtét mindkét fél részéről közbenső szerződésszegésnek tekintenénk, akkor a Ptk. 6:150. § (2) bekezdés alapján azt kellene megállapítani, hogy a felperes időben (sorrendben) korábbi (előbbi) közbenső szerződésszegése kizárja az alperes közbenső szerződésszegését, hiszen az alperes (pontosabban a cége) amiatt nem tudott ajánlatot tenni, majd szerződést kötni, mert a felperes nem jelölt a Sz. sz. 4. pontnak megfelelő szerződő partnert.
[27] Az előbbiekben kifejtett jogi indokok alapján a Választottbíróság egyhangú döntéssel arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy az alperes részéről nem történt semmiféle olyan súlyos szerződésszegés, amely megalapozná a felperes meghiúsulási kötbér iránti igényét, sőt még az sem volt megállapítható, hogy az Sz. sz. teljesítésének, vagyis a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésének lehetetlenné válásáért az alperes lenne felelős. Mindebből következően a Választottbíróság a felperes keresetét elutasította. Ugyanakkor tény, hogy az Sz. sz. a Ptk. 6:179. § (1) bekezdés alapján a teljesítés lehetetlenné válása folytán megszűnt. A Választottbíróság az azzal kapcsolatos álláspontját, hogy ez milyen okból következett be, az alábbiak szerint fejti ki.
[28] Az Sz. sz. módosított 10. pontja az Sz. sz. teljesítésének, vagyis a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötésének a végső határidejét a keretmegállapodás alapján megkötött első egyedi szerződés hatálybalépésének időpontjához kötötte, ami pedig 2022. július 22-e volt. Ez tehát az az időpont, amikor az Sz. sz. jogi okból történő lehetetlenülése a teljesítési határidő – újabb szerződésmódosítás hiányában történt – eltelte folytán bekövetkezett volna. A Választottbíróság megállapítása szerint azonban a teljesítés lehetetlenné válása már ennék korábban bekövetkezett, részint gazdasági okból, részint a felek közötti korábbi jó üzleti kapcsolat megromlása miatti kölcsönös érdekmúlás folytán. Ezt a folyamatot a következők bizonyítják.
[29] A felperes már a keresetleve 5. pontjában azt adta elő, hogy „a peres felek között a jó együttműködés 2021. év végére megszűnt”. A korábbi jó üzleti kapcsolat egyértelmű megromlását bizonyítja az alperesnek a felpereshez írt 2022. május 20-i keltű levele (F/7.), amelyben a felperes résztulajdonában álló IVF Holding Zrt. által az OS Zrt. ellen elkövetett szerződésszegő magatartásokat sérelmezte. Amint arra az ítélet [11] pontjában már utalás történ, ezt a levelet maga a felperes is úgy értékelte a 2023. júliu1 13-i tárgyaláson, hogy az alperes ezzel szakította meg az üzleti együttműködést. E levél valóságtartalmának a vizsgálata e perben nem volt a Választottbíróság feladata (mint ahogy az F/2. alatti megbízási szerződés és az azzal kapcsolatos elszámolás sem volt a per tárgya), annak alapján pusztán a felek közötti korábban fennállt jó üzleti kapcsolat megromlásának tényét állapította meg a Választottbíróság függetlenül attól, hogy arra melyik fél magatartása vezetett.
[30] Azt pedig, hogy ebben az időszakban már a felperes sem kívánta teljesíteni az Sz. sz.-t, vagyis nem kívánta megkötni a kizárólagos beszállítói megállapodást, bizonyítja a felperes jogi képviselőjének az alperes jogi képviselőjéhez írt, meghiúsulási kötbérigényt bejelentő 2022. június 20-i levele. A felperes érdekmúlásához – az alperesi érvelés szerint – az vezetett, hogy az alperes 2021. decemberétől folyamatosan tájékoztatta a felperest a beszerzési árak emelkedéséről, így a felperes számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogja tudni elérni az általa eredetileg szándékolt profitot. A tárgyaláson az alperes személyesen nyilatkozott az Sz. sz., illetve az annak tárgyát képező projekt gazdasági lehetetlenüléséről. Előadása szerint a bekerülési költségek időközbeni megváltozása folytán a felperesnek már nem fűződött gazdasági érdeke a beszállítói megállapodás megkötéséhez, mert a felek között 50-50 %-ban megoszló nyereség igen nagy mértékben lecsökkent. A tanú írásbeli tanúvallomása szerint a felperes ekkor személyesen kijelentette, hogy: „a szindikátusi szerződés alapján a felek között eredetileg 50-50 %-ban megosztani kívánt nyereség oly nagy mértékben lecsökkent, hogy a felek között létrejött szindikátusi szerződés teljesítéséhez, illetve a beszállítói megállapodás megkötéséhez többé már nem fűződik érdeke, így azt teljesíteni nem fogja”. (Ebben az időpontban erre egyébként már csak akkor lett volna lehetőség, ha a felek ismét módosítják a teljesítési határidőt, amire nem került sor.)
[31] A kifejtettek szerint tehát a Választottbíróság álláspontja az, hogy az Sz. sz. gazdasági és érdekbeli lehetetlenülése objektív okból (vagyis olyan okból, amelyikért egyik fél sem felelős) egy folyamat eredményeként már valamikor 2022. május-június hónapokban, tehát még a jogi lehetetlenülés (a teljesítési határidő 2022. július 22-ei eredménytelen eltelte) előtt bekövetkezett.
[32] Ebből következően az alperes 2022. december 6-ai elállási nyilatkozatának már nem volt a szerződést megszüntető relevanciája. Ennek az alperes által személyesen megtett írásbeli nyilatkozatnak a Választottbíróság bizonyos szempontból mégis jelentőséget tulajdonított. Ebben ugyanis az alperes – bár hivatkozott az üzleti kapcsolatukat negatívan érintő felperesi magatartásokra – végül mégsem a felperes szerződésszegését jelölte meg a szerződés megszűnésének okául, hanem a gazdasági lehetetlenülést. A 2022. szeptember 27-i személyes egyeztetésüket pedig úgy értékelte, hogy: „a közöttünk fennálló szerződést szóbeli nyilatkozatunkkal megszüntettük azzal, hogy közösen kimondtuk és elismertük annak lehetetlenülését, amelyért egyik fél sem felelős”.
[33] A lefolytatott bizonyítási anyag alapján a Választottbíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a felek együttműködését célzó Sz. sz. úgy szűnt meg, hogy a teljesítése lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, egyik fél részéről sem történt olyan súlyos szerződésszegés, amelyet a szerződés meghiúsulási kötbérrel szankcionál. Ebből következően a Választottbíróságnak a felperes keresetét el kellett utasítania.
[34] Mivel a Választottbíróság a felperes keresetét a jogalapot illetően találta alaptalannak, nem kellett érdemben foglalkoznia a kötbér összegszerűségével kapcsolatos kérdésekkel. Így nem kellett állást foglalnia az alperes azon érvelésével kapcsolatban, amely szerint – a kizárólagos beszállítói megállapodás megkötése hiányában – a kötbér összegének alapja értelmezhetetlen, így a meghiúsulási kötbér kikötés semmis. Ugyancsak nem kellett érdemben foglalkozni a kötbér mérséklésével kapcsolatos alperesi érveléssel sem.
[35] A Választottbíróság az alperes ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos, a perérték 0,5 %-át el nem érő költségszámítását nem találta eltúlzottnak, azt elfogadta, és annak megfizetésére a pervesztes felperest kötelezte. A horvát jogra vonatkozó – az Választottbíróság által nem kért – szakvélemény elkészítését viszont a Választottbíróság a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelennek találta, így annak költségét nem hárította át a felperesre.
VB/22050
