Az elmúlt három és fél évben, Angela Merkelnek a szövetségi kormány éléről történt visszavonulása óta egy sor olyan, a Merkel-korszakban hozott döntésről vált még nyilvánvalóbbá azok téves jellege és negatív következménye (menekültek ellenőrzés nélküli beengedése, az atomenergia-termelésből való kiszállás felgyorsítása, stb.), melyek hosszú távon és negatívan befolyásolták/befolyásolják a szövetségi köztársaság társadalmi és gazdasági fejlődését, sőt – túlzás nélkül állítható - nemzetközi mozgásterét is.
Ezek egyike az adósságféknek a 2008/2009. évi gazdasági-pénzügyi világválságot követően az alaptörvényben rögzített bevezetése és alkalmazása volt, amely előírta, hogy a szövetségi és a tartományi kormányok költség-vetésének egyensúlya, lényegében hitelek felvétele nélkül. A szövetségi kormány esetében az alaptörvény a kiegyensúlyozott költségvetés elve alapján a bruttó hazai termék 0,35 százalékában maximált nettó hitelfelvételt engedélyez.
A szövetségi kormányt, a tartományokat, az önkormányzatokat és a társadalombiztosítást magában foglaló teljes állami költségvetés GDP-hez viszonyított aránya 2015 és 2019 között folyamatosan az 1,0 és 2,0 közötti tartományba eső szufficittel zárt, 2020-ban, a koronavírus-járvány évében és nyomán 4,3 százalékos deficit keletkezett, melynek mértéke 2021-től kezdődően évről évre mérséklődik. Az állam gazdálkodásában az alaptörvényben rögzített önkorlátozás – annak fenntartása mellett, hogy az állam eladósodásának 2021-től folyamatosan csökkenő mértéke rendre messze elmaradt az Európai Unió tagországai átlagától -, a társadalomban és a gazdaságban egyre határozottabban jelentkeztek az infrastruktúra folyamatosan romló állapotára, annak a gazdasági növekedésre gyakorolt fékező hatására és a korrekció szükségességére vonatkozó figyelmeztetések. (Megjegyezve, hogy a 2021 végén hivatalba lépett „jelzőlámpa-koalícióban” a pénzügyi tárcát irányító FDP vezetése folyamatosan ellenállt minden, a szigorú költségvetési fegyelem felpuhítására irányuló törekvésnek.)
Új kormány, új időszámítás
Március 18-án – a leendő nagykoalíciót alkotó pártok + a leendő szövetségi kormány megalakulása után ellenzékbe vonuló Zöldek összesen 513 képviselője - az Alternatíva Németországért (AfD), a Baloldali párt, továbbá a február 23-i választásokon elért eredményük, a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöbtől való elmaradásuk miatt a Bundestag elhagyására kényszerülő Szabaddemokrata Párt (FDP) és Sahra Wagenknecht Szövetség (SWB) összesen 207 szavazata ellenében - megszavazta az alaptörvény módosítását, illetve a CDU/CSU és az SPD által beterjesztett adósságcsomagot.
A Zöldek támogatásának megszerzése érdekében Friedrich Merz, a CDU frakcióvezetője, a leendő kancellár felajánlotta, hogy az infrastrukturális alapból – szemben az eredeti 50 milliárdos tervvel - 100 milliárd eurót a klímaváltozási és energiapolitikai intézkedések finanszírozására létrehozott költségvetési alapba irányít, ezen kívül az alaptörvényben rögzítik Németország "klímasemlegességi" célját.
Ez volt tehát a régi, az összetételében a 2021 szeptemberi választások eredményét tükröző Bundestag utolsó döntése. Voltak, akik a demokrácia megcsúfolásának nevezték, hogy még a régi parlament dönt az adósságfék feloldásáról, de a nemrég megválasztott és március utolsó hetében megalakuló Bundestagban a radikális jobboldali AfD-nek és a Baloldali pártnak blokkoló kisebbsége lenne. Azaz: a régi összetételű parlamentben még megvolt az alaptörvény módosításához szükséges kétharmados többség, (minimum 489 igen szavazat), de az új összetételű parlamentben ez már nem állna rendelkezésre.
Három nappal később, március 21-én a tartományok képviselőiből álló Szövetségi Tanács 69-ból 53 igen szavazattal, azaz a szavazatok 77 százalékával szintén elfogadta az alaptörvény módosítását. Csak azon kisebb lélekszámú tartományok – Brandenburg, Szász-Anhalt, Türingia és Rajna-Pfalz - tartózkodtak, melyekben a Sarah Wagenknecht Szövetség (BSW) és a Szabaddemokrata Párt (FDP) részt vesz a tartományi kormányban; ugyanakkor az a két tartomány – Bréma, Mecklenburg-Elő-Pomeránia - képviselői, ahol az SPD mellett a Baloldali párt, illetve Bajorország, ahol a CSU mellett a Szabad Választók koalíciós partnerek, pozitívan voksoltak. Ezzel a döntéssel zöld utat kapott a CDU/CSU és az SPD többszáz milliárd eurós pénzügyi csomagja, s korlátozott mértékben a szövetségi tartományok a jövőben ismét vehetnek fel hiteleket.
A szövetségi törvényhozás két háza által elfogadott alaptörvény-módosítás értelmében a védelmi és biztonsági kiadások egy bizonyos szint felett mentesülnek az adósságfék alól. Emellett 500 milliárd euró, az infrastruktúra-fejlesztést szolgáló különalapról is döntöttek a képviselők úgy, hogy a szövetségi tartományok hitelfelvételére vonatkozó szigorú korlátokat is enyhítették. Azaz: a parlamenti jóváhagyással elhárult az akadály az adósságfék lazítása elől, amely a bruttó hazai termék (GDP) 0,35 százalékában maximálta az állam által évente felvehető új hitelek felső határát a költségvetési fegyelem érvényre juttatása érdekében.
Friedrich Merz, a CDU frakcióvezetője és kancellárjelöltje arról próbálta meggyőzni a megállapodásnak az állam túlzott eladósodásának veszélyével érvelő ellenzőit, hogy a megállapodással nem csökken az állami költségvetésre háruló konszolidációs nyomás, s ezt takarékossági intézkedésekkel és a bürokrácia csökkentésével is alá kívánják támasztani. Lars Klingbeil, az SPD frakcióvezetője arra figyelmeztetett, hogy a rendelkezésre álló pénz önmagában nem lesz elegendő az ország előtt álló kihívások leküzdésére, hanem – mint fogalmazott – „minden tekintetben hatékonyabbnak, célirányosabbnak és professzionálisabbnak kell lennünk”.
Mire fordítandók a százmilliárdok?
A becslések szerint Németországban összesen körülbelül 130 ezer híd található, közülük csaknem 40 ezer az autópályákon és a főutakon. A Szövetségi Közlekedési Minisztérium szerint közülük kb. 5 ezer híd sürgős javításra szorul vagy le kell őket bontani, s a helyükre újakat építeni. 2024-ben 4,6 milliárd eurót irányoztak elő az autópályák, főutak és a kapcsolódó hidak felújítására. A 2025-ös költségvetési egyeztetéseken ugyanerre a célra 5 milliárdot különítettek el, de ezt egy, a Deutsche Welle által a közelmúltban nyilvánosságra hozott összefoglaló szerint a szövetségi tulajdonú Autobahn GmbH nem tartja elegendőnek.
Felújításra azonban nemcsak a hidak esetében van szükség, hanem az elöregedő utak és vasutak esetében, az energia- és vízellátásban, a távközlésben, az iskolákban, egyetemeken, kórházakban is. A klímasemleges energia-infrastruktúra átalakítása, bővítése hosszabb időt vesz igénybe, az ország digitalizációja pedig rendkívül lassan halad. A Német Kereskedelmi és Iparkamara (DIHK) legutóbbi felmérésében a megkérdezett cégek több mint negyede panaszkodott arra, hogy telephelyükön a gyors internet elérhetősége nem felel meg az igényeiknek.
A közgazdászok régóta érvelnek amellett, hogy több beruházásra lesz szükség. A kölni IW gazdaságkutató intézet tanulmánya 2024 nyarán 600 milliárd euróra becsülte az infrastruktúra fenntartása és fejlesztése finanszírozási szükségletét a következő tíz évben úgy, hogy a legtöbb pénzre a közlekedési infrastruktúra fenntartására és fejlesztésére van szükség.
Az erősen túlterhelt és egyre inkább a pontatlanságáról ismert Deutsche Bahn 2030-ig szeretné megjavítani a 40 legfontosabb, mintegy 4200 kilométeres szakaszt. Azt, hogy ez mennyire költséges lehet, egyetlen közlekedési projekt, a „Stuttgart 21” pályaudvar költségei mutatják. Az építési munkálatok 15 éve zajlanak, az építkezés költségei a kezdeti bő 4 milliárd euróról 2023 decemberére 11 milliárdra emelkedtek.
Óriási összegekre lesz szükség a megújuló energiák termelése további bővítéséhez és a szükséges elektromos hálózathoz is. A szélenergiát főleg Észak-Németországban állítják elő. Ennek elosztása, az ország más részeibe történő eljuttatása érdekében több és erősebb vezetéket kell építeni. Szakértői becslések szerint csak a villamosenergia-hálózatok bővítése 55 milliárd euróba kerülhet, további 110 milliárdba pedig a helyi elosztóhálózatok 2033-ig megvalósuló bővítése. Ennek költségei eddig a fogyasztókra, így a gazdaság szereplőire hárultak az áramáraknak az ún. hálózati díj formájában megjelenő magas szintjén keresztül, rontva a német vállalatok versenyképességét. Ha az állam tehermentesíteni akarja a fogyasztókat, részben fedeznie kell a hálózati díjakat. Nem beszélve a tartalék erőművek, a villamosenergia-tárolás és a hidrogénhálózat létesítési költségeiről.
Országosan, de különösen a nagyvárosokban jelentős a lakáshiány, ami a bérleti díjak drámai emelkedéséhez vezetett az elmúlt években. Ennek számos negatív következménye van: a normális keresők egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy városokban éljenek. Azok a munkáltatók, akik nem fizetnek legmagasabb fizetést, csak akkor találhatnak munkavállalót, ha a munkáltató által biztosított lakást kínálnak. A Német Ipari Szövetség (BDI) elemzése szerint a következő tíz évben 56 milliárd eurót kellene befektetni a lakásépítések fellendítéséhez.
Az óvodák, iskolák és egyetemek felújítása, valamint az összes oktatási intézmény digitalizálása is sok pénzbe kerül: a BDI itt 100, az oktatási és tudományos szakszervezet (GEW) 130 milliárd euró körüli finanszírozási igénnyel számol. S az oktatás ugyan tartományi ügy, azaz jórészt a 16 német szövetségi tartomány visel felelősséget, de a városokat és községeket is sújtja az infrastruktúra elöregedése és sürgős felújításának igénye.
Matthias Miersch, az SPD főtitkára egy, a Bild vasárnapi kiadásának adott interjúban az oktatási infrastruktúrába történő beruházásokat és az elektromos autók vásárlásának és – a koalíciós tárgyalásokon szóló döntéstől függően esetleges lízingelésének - „határozott ösztönzését” helyezte előtérbe. Emlékezetes, hogy az elektromos autók vásárlását segítő prémium 2023 őszi hirtelen megszüntetése az akkumulátoros autók iránti kereslet nagyfokú visszaesését okozta.
A CDU/CSU, az SPD és a Zöldek megállapodásáról, amely lehetővé teszi az adósságfék feloldását és az infrastruktúra-fejlesztés felgyorsítását, Michael Hüther, a kölni IW gazdaságkutató intézet igazgatója úgy fogalmazott: „Németország fellélegezhet. … A centrum tartja magát, a parlamenti demokrácia működik, Németország továbbra is cselekvőképes. Ez önmagában is fontos jel ezekben a viharos időkben.”
Hüther emlékeztetett arra a más neves közgazdász professzorokkal – Clemens Fuest, Moritz Schularick, Jens Südekum - közösen megfogalmazott dokumentumra, melynek szerzői arra figyelmeztetnek, hogy az adósságfék feloldása nyomán keletkező többletforrásokat nem szociális célokra, például nyugdíjakra, hanem fejlesztésekre kell felhasználni, s azt a tervezést és engedélyezési eljárásokat felgyorsítását szolgáló törvénnyel kell alátámasztani.
Ugyanakkor „keserű utóíznek” nevezte az összességében sikerként elkönyvelhető megállapodás szerinte túlságosan lassú megszületését. A felek a leküzdendő kihívások szempontjából sokadrendű kérdésekről vitatkoztak, „miközben Trump a tűzzel játszik, a NATO összeomlással fenyeget, Ukrajna és Európa pedig Németországtól vár valamiféle támogató hangot? … Az, ahogyan ez a tulajdonképpen pozitív megállapodás megszületett, a jelzőlámpa-koalíció nehéz éveire emlékeztet. Erre a bizonytalanságra nem volt szükség. Csak remélni lehet, hogy ez egy utolsó figyelmeztető lövés volt minden érintett fél számára”, írta a kölni gazdaságkutató intézet igazgatója.
Az adósságfék lazítása ellenére egyelőre szerény mértékben élénkülhet a gazdasági teljesítmény
Felvetődik a kérdés, hogy az alaptörvényben rögzített adósságfék március harmadik hetében elfogadott feloldása, s az annak nyomán megvalósuló infrastruktúra- és védelmi célú fejlesztések mennyiben gyakorolnak majd serkentő hatást a német gazdaságra.
A kieli IfW világgazdasági intézet jelentősen, 0,6 százalékponttal 1,5 százalékra emelte a jövő évre vonatkozó növekedési előrejelzését. „A tervezett védelmi kiadások strukturális lendületet kölcsönözhetnek Németországnak, ha azokat megfelelően költik el” – mondta Moritz Schularick, az intézet elnöke. Az az infrastruktura-fejlesztésre fordítandó 500 milliárd eurós különalap és a védelmi kiadások adósságfék alóli mentessége új beruházásokat indíthat el, melyek eredményeként 2026-ban ismét növekedhet a foglalkoztatás, s csökkenne a munkanélküliségi ráta.
A hallei IWH gazdaságkutató intézet tavaszi előrejelzésében abból indult ki, hogy az adósságfék feloldásából adódó fiskális mozgástérnek az idén még aligha lesz valós gazdaságélénkítő hatása. Azaz a bruttó hazai termék 2026-ig „nem növekedhet jelentősen”. Miközben a kieli kutatók ez évre még stagnálást feltételeznek, addig a hallei kollégáik enyhe, 0,1 százalékos növekedést prognosztizálnak.
Az IWH felhívta a figyelmet a növekedéssel kapcsolatban „a politikai környezet kiszámíthatatlanságából adódó kockázatokra”, különösen az amerikai vámpolitika tekintetében. A német gazdaság számára sok forog kockán, „mivel az Egyesült Államok az az ország, ahová messze a legtöbb német exportárut szállítják”.
Az esseni RWI gazdaságkutató intézet – az ez évre valószínűsített újabb, 0,1 százalékos csökkenés után - 2026-ra 1,2 százalékos gazdasági növekedést vár. „A fenntartható fellendüléshez olyan egyértelmű gazdaságpolitikai döntésekre van szükség, amelyek bizalmat keltenek és erősítik a növekedést” - magyarázta Torsten Schmidt, az RWI kutatásvezetője „A tervezett védelmi és infrastrukturális beruházások ösztönözhetik a gazdaságot, de az olyan strukturális akadályok, mint a szakképzett munkaerő hiánya és a túl sok bürokrácia megakadályozzák a fenntartható növekedést” - figyelmeztetett.
„Lehetőség a gazdasági növekedés és a versenyképesség javítására”
Clemens Fuest, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet elnöke az adósságfék feloldásáról szólva szárazon így nyilatkozott: „Az adósságról való döntés a könnyű rész. Ezt bárki meg tudja csinálni. A neheze még hátravan. Nevezetesen az, hogy mit kezdjünk az adóssággal. És itt a közgazdászok egyrészt nagy lehetőségeket, de jelentős kockázatokat is látnak. Sok múlik a politikán. Óriási a kudarc veszélye.”
Először is a pozitív oldal: a több százmilliárd eurós beruházási programok elhozhatják azt, amiről Németország már harmadik éve csak álmodhat: a gazdasági teljesítmény számottevő növekedését. Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnöke szerint „mindannyian tudjuk, hogy a vállalatok versenyképessége nem eléggé javul, és hogy a dezindusztrializáció kúszik előre. Ez a fiskálpolitikai csomag képes megfordítani ezt a tendenciát.”
A DIW szerint a német gazdaság 2026-ban 1,1 százalékkal növekedhetne az infrastruktúrára, az éghajlatvédelemre és a védelemre fordított többletkiadások nélkül. Az adósságfék felbontása nyomán adódó pótlólagos ráfordításokkal viszont 2,1 százalékos növekedés is lehetséges. Remény van arra is, hogy például a korszerűsített infrastruktúra - mint például a működő vasúti és autópálya-hálózat, a biztonságos hidak és a korszerű kommunikációs hálózat – hosszabb távon a jelenleginél jövedelmezőbb gazdasági tevékenységet tesz lehetővé.
Úgy tűnik, minden azon áll vagy bukik, hogy a következő években valóban az infrastruktúra-fejlesztés lesz-e a középpontban. Marcel Fratzscher szerint „a pénz szükséges, de nem elégséges feltétel. További reformoknak kell következniük a kapacitásbővítés, a dereguláció, a gyorsabb végrehajtás tekintetében.” A vállalatoknak több termelési kapacitást kell kiépíteniük. Több képzett munkaerőre van szükség, ami nem könnyű a szakképzett munkaerőhiány idején.
Arra, hogy az adósságfék enyhítéséről szóló döntés önmagában mennyire nem elég az infrastrukturális célú fejlesztések optimális megvalósulására számos, az elmúlt másfél-két évtizedben megvalósult vagy megvalósulóban lévő projekt igazolja. A Berlin-Brandenburg repülőtér, a hamburgi Elbphilharmonie koncertközpont és a „Stuttgart 21” főpályaudvar a kiemelt projektek dicstelen megvalósulásának iskolapéldái. Tervezési és építési hibák, az engedélyezési eljárások elhúzódása, többszörös költségtúllépések, jogi viták, évekig tartó építési késedelmek - a lista hosszú és több, mint indulatokat keltő.
Reiner Holznagel, az adófizetők szövetségének (BdSt) a Deutsche Welle által idézett elnöke szerint „Németország fuldoklik a bürokrácia és a nem hatékony struktúrák terhe alatt. Gyorsabb engedélyezési eljárásokra és egyértelmű felelősségi körökre van szükség! De egy új adósságalap nem oldja meg egyik problémát sem.”
Veronika Grimm, a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács tagja szerint „az adósságcsomagból származó többletpénzt nem lehetne ilyen gyorsan elkölteni. A tervezési és engedélyezési eljárások „szűk keresztmetszetet jelentenek a pénzek kiáramlásának”, fogalmazott a szakértő a Bundestag költségvetési bizottságában. Ezért sürgősen „növekedést ösztönző reformokra” van szükség. A jelenlegi előrejelzés szerint az adósságcsomagnak 2025-ben várhatóan nem lesz hatása a gazdasági növekedésre, mérsékelt hatás leghamarabb 2026-ban várható. „2027 gazdasági teljesítménye aztán attól függ majd, hogy mennyire jól használják fel a forrásokat”.
Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az adóssághegy növekedése nagyban korlátozhatja a jövő generációinak és kormányainak cselekvőképességét. Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza szerint: „Németország adósságszintje - azaz a bruttó hazai termékhez viszonyított államadósság - jelenleg 63 százalék körül van. Ez a következő tíz évben várhatóan 90 százalék fölé emelkedik.”
„Most óriási felelősség nehezedik a politikusokra" – figyelmeztetett Peter Adrian, a DIHK elnöke a Bundestag március 18-án elfogadott és a 21-én a Bundesrat által megerősített adósságfékről és a speciális alapokról szóló alaptörvény-módosításról. „Ez a pénzügyi csomag lehetõséget jelent a sürgetõ gazdasági növekedés és versenyképességünk szempontjából is."
Adrian szerint ennek azonban az az előfeltétele, hogy "a milliárdokat okosan és hatékonyan használják fel. Ha ez nem történik meg, a hatalmas adósság óriási kockázatot jelenthet. Mert egyértelmű: középtávon gazdaságunknak ismét gyorsabban kell növekednie, mint az adósságnak és a hitelkamatoknak. Ez az adósságcsomag csak akkor működhet, ha az új kormány következetesen kezeli hazánk strukturális problémáit és végrehajtja a sürgős reformokat… A fájdalmasan hosszú jóváhagyási eljárások, az elavult adminisztráció, a leromlott infrastruktúra, a magas adók és a bénító bürokrácia végre a múlté” – mondta Adrian. Azonban „a vállalkozóknak nagyobb szabadságra van szükségük ahhoz, hogy széles alapon sikeresek lehessenek. Ehhez megbízható gazdaságpolitikára van szükség. A világgazdaság nem vár ránk. Újra fittnek kell lennünk, hogy lépést tudjunk tartani az éllovasokkal. Nem szabad elszalasztani ezt a lehetőséget."
A bürokrácia csökkentése sokéves követelés. Ma már minden második vállalat a hosszadalmas adminisztratív eljárások, ellenőrzési és dokumentációs kötelezettségek, statisztikai jelentések és adatvédelmi követelmények terhét tartja a nagyobb gazdasági növekedés legnagyobb akadályának. Egy, a müncheni ifo intézet által 2024 végén nyilvánosságra hozott tanulmány szerint „Németország évente akár 146 milliárd euró gazdasági teljesítményt veszít a túlzott bürokrácia miatt”.
További problémát okozhat a szakképzett munkaerő hiánya, amely évek óta egyre nagyobb méreteket ölt. A kérdés nagyrészt azért tűnt el a címlapokról, mert Németország a recesszió harmadik évében jár. Az elbocsátások és a rövidtávú munkavégzés szerves részévé váltak, ez azonban gyorsan megváltozhat. Egy idő után a vállalatoknak sokkal több megrendelésük lehet, mint amennyit a személyzetükkel ténylegesen el tudnak látni, s felértékelődhet a kapacitások növelése.
Kérdés, hogy honnan lesz a többlet munkaerő. Németország elöregedő társadalom, és az elkövetkező években különösen sokan fognak nyugdíjba vonulni. Hiányzik az utánpótlás. A Bertelsmann Alapítvány 2024 végi tanulmánya szerint 2040-ig évente mintegy 288 ezer külföldi munkavállalóra lesz szükség, s ebben még nincs benne az a kereslet, amely a védelmi és infrastrukturális csomagból adódhat.
A már idézett Veronika Grimm arra figyelmeztet, hogy a többletforrásokat „valóban a termelési potenciál növelésére kell fordítani”. „Ellenkező esetben további árnyomás lesz”. Ha több a megrendelés, mint a kapacitás, a vállalatok többet követelhetnek az indokoltnál, különösen ott, ahol sürgetővé vált egy-egy projekt megvalósítása.
A Bundeswehr újrafegyverzése érdekében minden eddiginél gyorsabban kell fegyvereket és katonai felszereléseket beszerezni. A védelmi gazdaság szereplői az ukrajnai háború miatt már most is megfeszített erővel dolgoznak. „Donald Trump alatt az Egyesült Államok már nem tűnik megbízható NATO-partnernek, ezért a védelmi jellegű szerződéseket egyre inkább Európában ítélik oda. Ez aranyidőket ígér az olyan vállalatok számára, mint a Rheinmetall és az Airbus. Gyakorlatilag ők diktálhatják az árakat”, írta a Deutsche Welle elemzője.
Társadalmi visszhang
A Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje az adósságpolitikával kapcsolatos irányváltása nyomán romolhat a CDU/CSU imázsa. A ZDF által március 21-én, (tehát még a felsőházi szavazást megelőzően) nyilvánosságra hozott, 1.305 véletlenszerűen kiválasztott válaszadó körében végzett felmérés során a megkérdezettek 73 százaléka úgy vélekedett, hogy Merz és a CDU/CSU vezetése becsapta a választókat azzal, hogy beleegyezett az új adósságok felvételébe; ezen belül a CDU/CSU támogatóinak 44 százaléka véli ugyanezt. A leendő kancellár a februári szövetségi választások előtt még elutasította az állam eladósodását, majd néhány héttel később, az SPD és a Zöldek egyetértésével elfogadott rekordösszegű adósságcsomagot a politikai helyzet jelentős változásával indokolta.
A hitelből finanszírozott pénzügyi csomag melletti döntés és a megtévesztés vádja hatással volt Merz személyének megítélésére is, akinek március eleji felméréshez képest jelentősen romlott az elfogadottsága. Azt már csak a válaszadók 37 százalék tartaná jónak, 53 százalék viszont rossznak tartaná, ha Merz lenne az új kancellár. Március elején még 44 százalék gondolta úgy, hogy Merz jó választás, s 50 százalék tartotta rossznak. Ráadásul március közepén kevesebb válaszadó (45 százalék) gondolta úgy, hogy Merz jó munkát végezne kormányfőként, mint a hónap elején, (amikor ez az arány még 53 százalék volt), miközben rossz teljesítményre 44 százalék számít, szemben a március eleji 37 százalékkal.
Azt, hogy a következő tizenkét évben többszáz milliárd eurónyi adósságot is felvehetnek további infrastrukturális és klímavédelmi beruházásokhoz, a válaszok fele helyesnek tartja, 27 százalék szerint ez túl sok, 4 százalék szerint túl kevés, 15 százalék szerint viszont egyáltalán nem kellene új adósságot felvenni.
A CDU/CSU és az SPD által javasolt, az adósságféknek a védelmi kiadásokra vonatkozó lazítását azonban széles körben támogatják. A ZDF által idézett felmérés során a megkérdezettek csaknem kétharmada (64 százalék) szerint ez a helyes lépés, miközben ennek fele, 32 százalék helyteleníti azt. A szövetségi törvényhozásnak a védelmi kiadások növelését szolgáló döntéséhez Mark Rutte, a NATO főtitkára is gratulált.
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
