A 2023. évi 0,3 százalékos visszaesés után a GDP újabb, 0,2 százalékos csökkenése folytán tavaly folytatódott az „EU-27”-ek gazdasági teljesítménye közel negyedét, ezen belül az euró-övezet gazdasági teljesítménye csaknem 30 százalékát előállító német gazdaság világgazdasági térvesztése.
Teljesítményének visszaesése – az erőteljes „év végi hajrá” ellenére, a Szövetségi Statisztikai Hivatal első, véglegesnek még nem tekinthető adatai szerint – Európa vezető nemzetgazdasága múlt évi külkereskedelmi forgalmában is visszatükröződött. Bár 2024 decemberében az export- és az importforgalom mind a novemberihez képest (2,9, illetve 2,1 százalékkal), mind a 2023 decemberivel összehasonlítva (3,4, illetve 4,5 százalékkal) emelkedett, azt viszont nem sikerült elérni, hogy az év egészére számított áruforgalom értéke elérje az egy évvel korábbit.
Az e sorok írásakor rendelkezésre álló adatok szerint 2024-ben a német
- kivitel – 1.559,7 milliárd euró – 1,0, míg
- a behozatal – 1.318,5 milliárd euró – 2,8 százalékkal
csökkent az egy évvel korábbihoz képest, így
- a kiviteli többlet a 2023. évi 218,6 milliárd euróról 241,2 milliárd euróra emelkedett.
Ezek a számok az év folyamán, a statisztikai feldolgozás során még változhatnak, (csak valamikor az ősz folyamán lesznek véglegesek), a kivitel és a behozatal változásának előjele azonban bizonyosan nem fog változni. Mindenesetre „2024 már a második egymást követő év volt, amikor csökkent az export, ami egyértelmű jele a német ipar csökkenő versenyképességének”, figyelmeztetett Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) külkapcsolatokért felelős főtitkárhelyettese.
A vállalatoknak kevesebb bürokráciára, alacsonyabb adókra és energia-költségekre, valamint a kereskedelmi akadályok lebontására van szükségük – idézte a nagy gazdasági szervezetek többször, legutóbb az év elején megfogalmazott közös követelését a kamara külkapcsolatokért felelős vezető tisztségviselője. Emellett „az EU-n belüli együttműködés azért is különösen fontos, hogy harmadik felekkel szemben is felléphessünk. Az új kereskedelmi megállapodások jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a német gazdaság rugalmassága és versenyképessége ismét növekedjen.”
Romlott Németország befektetési telephelyi versenyképessége
A Német Szövetségi Bank által február közepén nyilvánosságra hozott előzetes adatok szerint Európa vezető gazdasági hatalma 2024-ben befektetési vonzerejéből is veszített; ráadásul a helyzet fordítva is aggodalmat keltő, ugyanis a német vállalatoknak sincs elég erejük ahhoz, hogy külföldön terjeszkedjenek.
A múlt évben külföldi vállalatok alig 35 milliárd eurót fektettek be a szövetségi köztársaságban. Ez 2015 óta a második legalacsonyabb érték, s - mint a mellékelt grafikon mutatja -, ennél rosszabb csak 2023-ban volt Németország telephelyi vonzereje.
A külföldi vállalatok németországi befektetései 2015 és 2024 között, milliárd euró
Ami az ellenkező irányt, a tőkekivitelt illeti: az elmúlt tíz évben a német vállalatok évi átlagban 132 milliárd eurót fektettek be más országokban, de ez 2024-ben alig 100 milliárd euró alá esett. Ezen beruházások közel egyharmada az Egyesült Államokba irányult - ami viszont lényegesen több annál, mint amennyi a korábbi években volt. Ezek szerint „az Egyesült Államokban jobban mennek a dolgok, az ottani gazdaság élénken növekszik, az energiaköltségek pedig alacsonyak. Az, hogy Trump most kereskedelmi vámokkal dobálózik, s enyhíti a hazai vállalatok adóterheit, valószínűleg tovább erősíti ezt a tendenciát”, írta Jürgen Matthes, a kölni IW gazdaságkutató intézet szakértője.
Aki szerint a február végi szövetségi választások után megalakuló új német kormánynak komolyan kell vennie a Bundesbank számait, mint figyelmeztető jelzést. Ha a következő törvényhozási időszakban nem javulnak a beruházási feltételek, s azok nem indulnak el ismét a növekedés irányába, akkor a német gazdaság, mint üzleti telephely számára rendkívül borúsan fognak alakulni a dolgok.
Néhány hónappal ezelőtt az IW és az IMK gazdaságkutató intézetek kiszámolták, hogy a következő tíz évben 600 milliárd eurót, (többségében hazai forrást) kellene befektetni csak az önkormányzatok beruházási elmaradásának felszámolására, a lerobbant állapotban lévő utak és vasutak rendbe tételére, az oktatási rendszer fejlesztésére és a klímaátalakítás megvalósítására. „Az államnak pozitív jelzéseket kell küldenie, vonzóbbá kell tennie a beruházás keretfeltételeit, s önmagának is többet kell beruháznia”, írta a „Standort Deutschland unattraktiv, Unternehmen investitionsschwach” címmel megjelent elemzésben a kölni gazdaságkutató intézet szakértője.
A válság a főbb ipari ágazatokat különösen súlyosan érinti
A német gazdaság nehéz helyzetére utal a Szövetségi Statisztikai Hivatalnak azon előzetes számítása, mely szerint a német ipar múlt évi termelése az ár-, szezonális és naptári hatásoktól megtisztítva 4,5 százalékkal elmaradt a 2023. évitől, s ezzel – mint azt Volker Treier megállapította – „a koronavírus-járvány kezdete óta a legalacsonyabb szintre esett vissza. A csökkenő tendencia tehát folytatódik. A gyenge rendelésállomány, a magas költségek és a túlzott bürokrácia rontja a vállalatok versenyképességét.” A gép- és berendezésgyártásban, valamint az autóiparban különösen érezhető a helyzet romlása, azaz e két, az ipar teljesítménye szempontjából volumenhordozónak számító ágazatban „sajnos különösen kedvezőtlenek a kiindulási feltételek az új esztendőben”.
Más gazdaságpolitikára van szükség egy újabb fellendüléshez
A müncheni Ifo gazdaságpolitikai intézet és a luzerni székhelyű IWP gazdaságpolitikai intézet legutóbbi közös felmérésének február 10-án nyilvánosságra hozott eredményei szerint 125 ország a felmérésben részt vevő csaknem 1.400 szakértője ez évre mindössze 0,4 százalékos gazdasági növekedést vár Németországban, amivel a szövetségi köztársaság a fejlett ipari országok rangsorának végén helyezkedik el. „Németországnak sürgősen más gazdaságpolitikára van szüksége a növekedés újbóli fellendítéséhez”, miután „sokat veszített vonzerejéből az üzleti telephelyek közötti nemzetközi versenyben. Az új kormánynak ezt piacorientált reformokkal kellene kezelnie”, figyelmeztetett Niklas Potrafke, az ifo szakértője.
A felmérésben részt vevő szakértők a 2024. évi 2,6 százalék után ez évre 2,9 százalékos világgazdasági növekedést valószínűsítenek úgy, hogy Afrikában és Ázsiában a világátlagot meghaladó, 3,9, illetve 3,8, míg Európában és Észak-Amerikában annál szerényebb, 2,1, illetve 2,4 százalékos
növekedést várnak. Ugyanezen szakértői kör 2026-ra a világgazdaság 3,2 százalékos növekedését valószínűsíti úgy, hogy a Németországra vonatkozó növekedési előrejelzés valamivel magasabb az ideinél, eléri ugyan az 1 százalékot, de továbbra is a többi iparosodott ország átlaga alatt marad.
2025 elején egyelőre semmi sem utal a gazdasági helyzet javulására
„A következő tizenkét hónapban továbbra is lényegesen több vállalat számít rosszabb, mint jobb üzletmenetre” - mondta Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) főtitkára a kamarai hálózat az év elején készített, 23 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat megkérdezésén alapuló felmérése „Növekedés? Téves feltételezés” címmel február közepén nyilvánosságra hozott eredményeinek bemutatásakor.
„Fel kell készülnünk arra, hogy Németországban 2025-ben már harmadszor egymás után csökken a gazdasági teljesítmény. Az adatok alapján egyre világosabbá válik, hogy milyen mély a strukturális válság”, s – mint a főtitkár fogalmazott - még sürgetőbb, „hogy a politikusok a február 23-i szövetségi választások utáni átrendeződést arra használják fel, hogy végre ismét egyértelmű lendületet adjanak a növekedésnek”.
A felmérés eredményei alapján a DIHK az év egészére – más, gazdasági előrejelzések készítésével foglalkozó intézmény és kutatói műhely várakozásával ellentétben – nem a bruttó hazai termék szerény mértékű növekedésével, hanem annak 0,5 százalékos zsugorodásával számol. „2023 és 2024 után 2025-ben már a harmadik egymást követő recessziós év felé tartunk, s ez Németország háború utáni történetének leghosszabb gyengélkedési időszaka” - figyelmeztetett a kamara főtitkára.
2025 elején semmi sem utal a gazdasági helyzet javulására. Saját aktuális üzleti helyzetét – a legutóbbi, múlt évi felméréshez hasonlóan – az abban részt vevő vállalatok mindössze 26 százaléka nevezte jónak, 25 százalékuk viszont a „rossz” jelzővel jellemezte; így azok egy százalékpontos különbsége nem változott, s továbbra is jelentős mértékben elmarad a „jó” és „rossz” válaszok aránya +20 százalékpontos sokéves átlagától. „Olyan tényezők fogják vissza a gazdasági aktivitást, mint a magas energiaköltségek, a globális bizonytalanságok és a gazdasági változások okozta zavarok”, olvasható a felmérés eredményeit összegző tanulmányban.
„Az ipar nem találja a kiutat a strukturális válságból. Tartósan gyönge rendelési helyzet, magas költségek és bizonytalan gazdaságpolitikai keretfeltételek sújtják számos iparvállalat hangulatát.” A múlt év őszi felméréshez hasonlóan az iparvállalatok 19 százaléka nevezte a maga üzleti helyzetét jónak, miközben egyharmaduk, 33 százalék tartja azt rossznak. Az ebből adódó -14 pont a negatív válaszok többségét jelzi, s nagyon távol van a +21 százalékpontos sokéves átlagtól.
A beruházási javak gyártóinak helyzetértékelése - -11 pont – nem változott a 2024 őszihez képest. Az autóipar helyzete rendkívül kritikus, ott az aktuális helyzetét rossznak tartó vállalatok arányának 30 százalékpontos többsége az őszi felméréshez képest mindössze egyetlen ponttal javult. „A beérkező megrendelések minimális növekedése és a némileg optimistább exportvárakozások ellenére az ágazat továbbra is masszív nyomás alatt áll. A kereslet folyamatos bizonytalanságai és a szabályozási követelmények, mint például a belső égésű motorral ellátott járművek forgalomba hozatalának Európában várható tilalma és a geopolitikai kockázatok nagyban akadályozzák a tartós stabilizációt. És ez olyan főbb beszállítói ágazatok üzleti helyzetére is negatív hatást gyakorol, mint például a szerszámgépgyártás.”
A vállalatok összességében borúlátó üzleti várakozásai szintén alig változtak az őszi felméréshez képest. A felmérésben részt vevő vállalatok változatlanul közel egyharmada, 31 százaléka negatívan látja a közeljövőt, míg az üzletmenete javulását váró vállalatok aránya minimális mértékben, 14 százalékra emelkedett. Az ebből adódó -17 pontos különbség jóval elmarad a 3 százalékpontos sokéves pozitív átlagtól. „A leendő szövetségi kormány gazdaságpolitikai irányvonalával kapcsolatos bizonytalanság vissza-fogottságot vált ki a vállalatoknál. Ehhez jön a gyönge belföldi konjunktúra, a külföldi kereslet alakulására háruló nyomás és az olyan strukturális problémák, mint a szakemberhiány, a foglalkoztatás emelkedő költségei és az energia- és nyersanyagárak továbbra is magas szintje.”
Mindezen túlmenően „a feldolgozóipari vállalatok a többé-kevésbé robusztus világkonjunktúra ellenére a külföldi üzleteknél alig várnak impulzusokat.” Ezen belül az autóiparban ugyan javultak az üzleti várakozások, de a borúlátó vállalatok arányának 24 százalékpontos többsége – az őszi felméréshez képest 10 pontos javulás ellenére – még mindig jóval elmarad, 28 százalékponttal kedvezőtlenebb a +4 százalékpontos sokéves átlagtól.
Kétségtelen, hogy az ún. egyéb járművek gyártói (pl. repülőgépipar) körében túlnyomórészt pozitív a hangulat, ami a nagy megrendeléseknek köszönhető. Ezzel szemben a gép- és berendezésgyártásban, ezen belül különösen a szerszámgépgyártók körében a magas költségek, a kereslet gyöngélkedése és a nemzetközi nyomás erősödése következtében a várakozások rendkívül borúlátók.
Az iparvállalatok exportvárakozásait illetően a legutóbbi, őszi felméréshez képest bekövetkezett minimális javulás ellenére továbbra is a negatív várakozást tápláló vállalatok vannak többségben, fordulatra továbbra sem lehet számítani. Mindent egybe vetve a német iparvállalatok túlnyomórészt pesszimisták a külföldi üzleteket illetően: az őszi felmérés 31 százalékos mutatójával szemben a vállalatok 28 százaléka még mindig kivitele csökkenésével számol, míg csupán minden ötödik vállalat (20 százalék) számít annak növekedésére. Az ebből adódó -8 pontos különbség négy ponttal ugyan kedvezőbb az őszinél, de jóval, 23 százalékponttal elmarad a +15 pontos sokéves átlagtól.
A felmérés eredményeit összegző tanulmány szerzői szerint „a korábbi válságokkal ellentétben az export oldaláról nem indulnak ki a növekedést serkentő pozitív konjunkturális impulzusok. A német ipar súlyos strukturális válságban van és elveszíti nemzetközi versenyképességét. A világgazdaság és a világkereskedelem kilátásai ugyan robusztusak, mégis sok a bizonytalanság. A növekvő protekcionizmus, mint például az új amerikai adminisztráció vámok alkalmazásával kapcsolatos fenyegetései terhelik a globális kereskedelmi kapcsolatokat. Ezek az exportorientált német gazdaságot különösen érzékenyen érintik. Ezen kívül a tartós trendje is fékezi egyes vállalatok nemzetközi üzleti tevékenységét.”
A négy nagy ipari ágazat közül a villamosiparban (27 százalék), a gép- és berendezésgyártásban (22 százalék) és a vegyiparban (21 százalék) az export bővülésére számító vállalatok aránya meghaladja a 20 százalékos ipari átlagot, az autóipar (15 százalék) mutatója ugyanakkor öt százalékponttal alacsonyabb annál. Az exportforgalom csökkenésére számító vállalatok aránya a gép- és berendezésgyártók (30 százalék) körében meghaladja a 28 százalékos ipari átlagot, míg az autóiparban (27 százalék), a vegyiparban (26 százalék) és a villamosiparban (23 százalék) kis mértékben elmarad attól.
A német vállalatok beruházásai szándékai továbbra is visszafogottak. A felmérésben részt vevő vállalatok 23 százaléka tervezi beruházásai növelését, míg egyharmaduk csökkenést jelez. „A beruházási motor egyszerűen nem indul be. Az üzleti fejlődés kockázatai különösen nagy nyomást gyakorolnak a vállalatok beruházási terveire”, azaz mind a belföldi, mind a külföldi kereslet területén jelzett üzleti kockázatokat, mint a beruházási tevékenységet fékező tényezőként jelző vállalatok körében a beruházásaik csökkentését tervező vállalatok aránya meghaladja a -10 pontos átlagot. Ami megegyezik az őszi felmérés során számított mértékkel, s továbbra is jóval alacsonyabb a +3 százalékpontos sokéves átlagnál.
Az iparban a beruházási készség különösen kedvezőtlen, azaz a beruházásaik csökkenését, illetve növekedését tervező vállalatok arányának különbsége,(-17 pont) 7 százalékponttal rosszabb a nemzetgazdaság átlagnál és jellemzően a beruházásaik csökkentését tervező vállalatok magas arányából (39 százalék) adódik. Az ipari átlagnál jóval kedvezőtlenebb a helyzet az autóiparban, míg csupán valamivel kedvezőtlenebb a kohászatban, a gép- és berendezésgyártásban és a villamosiparban.
A gazdaság gyöngélkedése a vállalatok beruházási motivációiban is visszatükröződik. A leggyakoribb a „pótló jellegű beruházás” (67 százalék), amit nagy különbséggel (33 százalék) a termelési folyamatok hatékonyabbá tételét szolgáló racionalizálás követ. A hazai és külföldi kereslet gyöngesége, a nagyfokú bizonytalanság és a strukturális problémák folytán a vállalatok egészen kis hányada (20 százaléka) tervezi kapacitásai bővítését. A környezetvédelem, mint beruházási motiváció némileg a háttérbe szorult, (az őszi 21-ről 16 százalékra mérséklődött az érintett vállalatok aránya), míg a jövőbeli növekedésre serkentő hatást gyakorló termékinnovációt a vállalatok 28 százaléka nevezte meg, ami 2 százalékponttal szintén alacsonyabb a sokéves átlagnál. A nagy ágazatok közül az iparban a nemzetgazdasági átlagot meghaladja mind a termelési tevékenység racionalizálását, mind a termékek innovációját, mind pedig a környezetvédelmi célú beruházásokat tervező vállalatok aránya.
A gazdaság gyöngélkedése, az üzleti várakozások kedvezőtlen megítélése a vállalatok foglalkoztatási terveiben is megjelenik. Miközben a a foglalkoztatottak létszáma növelését tervező vállalatok aránya nem több 12 százaléknál, a létszámcsökkentést tervezőké eléri a 22 százalékot. Az ebből adódó -10 százalékpontos különbség éppen 10 százalékponttal kedvezőtlenebb a sokéves átlagnál, amikor a létszámnövekedést és létszámcsökkentést tervező vállalatok aránya kiegyenlítette egymást. A kedvezőtlen gazdasági helyzet és a foglalkoztatottak iránti kereslet ebből fakadó lanyhulása oda vezetett, hogy a szakképzett munkaerő hiánya, mint a vállalatok tevékenységét érintő üzleti kockázat veszített korábbi jelentőségéből.
A nagy gazdasági ágazatok közül az iparvállalatok körében a létszámnövekedést tervező vállalatok aránya (11 százalék) alig marad el a nemzetgazdaság 12 százalékos átlagától, a létszámcsökkentéssel számolóké azonban (30 százalék) jelentősen, 8 százalékponttal meghaladja azt.
Mint az alábbi táblázatból kitűnik, az orosz-ukrán háború kitörése óta megnövekedett a vállalatok által megjelölt üzleti kockázatok száma. A kérdőív szerkesztői által meghatározott nyolc kockázati tényező közül a vállalatok által megjelölt tényezők átlaga a 2025 év eleji felmérés során 3,1-re, (ezen belül az iparban 3,5-re) emelkedett, 0,6, (illetve az iparban 0,7 százalékponttal) meghaladva a 2,5-es, (ezen belül az iparban 2,8-es) sokéves átlagot.
A kamarai felmérés során a vállalatok által megjelölt üzleti kockázatok megítélése a német gazdaságban, illetve azon belül az iparban
A felmérések történetében először fordult elő, hogy a legtöbben, a vállalatok 60 százaléka a gazdaságpolitikai keretfeltételeket jelölte meg fő kockázati tényezőnek, amit minimális különbséggel (59 százalék) a belföldi kereslet alakulásának megnevezése követett. A harmadik legfontosabb kockázati tényező a foglalkoztatási költségek alakulása, a negyedik helyen az energia- és nyersanyagárak magas szintje található. A szakképzett munkaerő hiánya, mint már utaltunk rá, visszaszorult az ötödik helyre az üzleti kockázatok sorában.
A gazdaságpolitikai keretfeltételek és a belföldi kereslet, mint üzleti kockázatok megítélése, (százalékos aránya), az ipari és kereskedelmi kamarák konjunktúra-felméréseiben
Az egyes kockázati tényezők – ahogy az lenni szokott – különbözőképpen érinti a nagy gazdasági ágazatokban tevékenykedő vállalatokat:
- az iparvállalatok esetében a belföldi kereslet hiánya (70 százalék) megelőzte az energia- és nyersanyagárak magas szintjét (69 százalék), továbbá a gazdasági keretfeltételek (63 százalék), a foglalkoztatási költségek (60 százalék) és a külföldi kereslet (45 százalék) alakulását, (megjegyezve, hogy a szakképzett munkaerő hiánya nem is szerepel az öt legfontosabb kockázati tényező sorában);
- ezzel szemben a szolgáltatások területén a vállalatok a gazdaságpolitikai keretfeltételeket (59 százalék), a foglalkoztatási költségek magas szintjét (54 százalék), a belföldi kereslet alakulását (51 százalék) és – a negyedik helyre sorolva – a szakképzett munkaerő hiányát (49 százalék) nevezték meg tevékenységük üzleti kockázati tényezői sorában.
Forrás: DIHK Konjunkturumfrage 2025 Jahresbeginn
A 23 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat körében az év elején végzett felmérés eredményei alapján – mint a fenti összefoglaló táblázatból kitűnik – a DIHK szakértői a korábbi két év 0,3, illetve 0,2 százalékos csökkenése után 2025-re a bruttó hazai termék újabb, fél százalékos csökkenését valószínűsítik. A magánháztartások és az állam fogyasztási jellegű kiadásai 0,5, illetve 2,0 százalékkal bővülnek, miközben a gépi és építési jellegű beruházások, valamint az export mennyisége – a behozatal egy százalékos emelkedése mellett - tovább mérséklődik. A foglalkoztatottak száma két év növekedése után 50 ezer fővel csökken, míg az infláció mértéke – megjegyezve, hogy a tavaly decemberi 2,6 százalékról januárban 2,3 százalékra mérséklődött - a múlt évi 2,2 százalékos szinten stabilizálódik.
Készítette:
Juhász Imre
volt gazdasági szakdiplomata
