Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A peres felek 2014-ben üzemeltetési szerződést kötöttek, melynek értelmében a felperes vállalta a társasházi közös tulajdon üzemeltetésének kialakításával, felügyeletének ellátásával kapcsolatos feladatokat. Az üzemeltetési szerződés melléklete felsorolásszerűen részletezte a felperes feladatait. A feladatok elvégzéséért a felperest átalánydíjazás illette meg. A felek az üzemeltetési szerződést két alkalommal módosították, kizárólag az átalánydíj tekintetében. Az alperesi közös képviselő havonként teljesítésigazolást bocsátott ki, melyek blankettaszöveg-szerűen azt tartalmazták, hogy a felperes az adott hónapban a szerződés tartalma szerinti szolgáltatást hiánytalanul teljesítette és így benyújthatja a számláját, melyet az alperes befogad és fizetést teljesít.
- 2015-től a felperes számláit az alperes nem fizette ki. A felek 2016-ban részletfizetési megállapodást kötöttek, mely rögzítette az alperesi tartozást.
- A felperes az üzemeltetési szerződés mellett csatolta a szerződést, amelyet a teljesítési segédek bevonására kötött és csatolta az azokhoz kapcsolódó terjedelmes dokumentációt, az alperesi társasház éves közgyűléseinek jegyzőkönyveit, munkalapokat, számlákat, állapotfelmérő szakvéleményt és egyéb iratokat.
- Az alperes két építészeti és épületgépészeti kérdésekben készült magánszakértői véleményt, a társasház tulajdonostársai közötti e-mail levélváltásokat, a társasház főkönyvi kivonatát és a bankszámlakivonatait, valamint az alperes részére kiállított különféle szolgáltatási számlákat csatolt.
- A választottbíróság a tényállás felderítése miatt felperesi és alperesi tanúkat hallgatott meg.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes eredeti kereseti kérelmében az alperes ki nem fizetett megbízási díjában, törvényes járulékaiban kérte az alperes marasztalását. Ezen igényét az 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 298.§-ára, illetve 300. §-ának (1) bekezdésére alapította. Kérte továbbá az alperes marasztalását a választottbírósági lejárást megelőzően megindított fizetési meghagyásos eljárás díjában, az azzal kapcsolatos ügyvédi munkadíjában. A felperes előadta, hogy a Választottbíróság hatáskörrel rendelkezik a perek jogvitájára és hivatkozott az üzemeltetési szerződés rendelkezéseire, az előzményi eljárásokra, amelyekben az alperes kifejezetten elismerte a Választottbíróság hatáskörét, a Vbt.5. §-ára illetve 8.§-ának (4) bekezdésére, valamint a G.40372/2017/13 számú, illetve a Gfv.3226/2015/11 számú bírósági határozatokra.
- Az alkalmazandó jogszabály vonatkozásában a felperes keresetében a Ptk. szabályaira hivatkozott és kifejtette, hogy az üzemeltetési szerződés ugyan az 1959-es Ptk. hatálya alatt született, azonban a felek részletfizetési megállapodása, amely az új Ptk. hatálybalépése után köttetett, a jogviszonyt az új Ptk. hatálya alá helyezte.
- A felperes hivatkozott továbbá a teljesítési igazolásokra és a felek által kötött részletfizetési megállapodásra mely kizárja a felperes hibás teljesítését és ezek tartozáselismerésnek minősülnek az ott feltüntetett számlák tekintetében. A felperes eleget tett az üzemeltetési szerződésben foglaltaknak azzal, hogy az alperesi társasház számvizsgáló bizottságának ülésein az előző időszakra vonatkozó un. munkalapokat az alperesi képviselő részére átadta, azaz írásbeli beszámolóként bemutatta.
- Az alperes által késve átadott szakvélemények a természetes elhasználódást igazolják, a felperesi hibás teljesítést nem.
- A felperes álláspontja szerint az alperes viszontkereseti követelése elévült, mert a szavatossági igényérvényesítésére a fogyasztói szerződésekre alkalmazandó kétéves határidő eltelt a 1959-es Ptk. 308.§ (4) bekezdése szerint. A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul.
- Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy a felperes nem végezte el a teljeskörű üzemeltetési szolgáltatást. Hivatkozott továbbá az alperes az 1959-es Ptk.474. §-ának (1) bekezdésére, illetve a 478.§ (2) bekezdésére. Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő a keresettel szemben az 1959-es Ptk. 296.§ és a Választottbírósági Eljárási Szabályzat 35.§ (4) bekezdése alapján. Ezt követően az alperes viszontkeresetet is előterjesztett az 1959-es Ptk. 339.§ (1), 305-306.§-ára illetve a 301.§-ának (1) bekezdésére és a 318.§-ára illetve bekezdéseire hivatkozva. Az ellenkérelmet és a viszontkeresetet az alperes azzal indokolta, hogy a felperes az üzemeltetési szerződést nem teljesítette teljeskörűen és hibátlanul, amelyre tekintettel az alperesnek egyrészt más vállalkozások részére szolgáltatási díjat kellett fizetnie, amely az alperesnél kárként jelentkezett, másrészt a felperesi szolgáltatást ki kellett javíttatnia, így a felperesi hibás teljesítés okán a felperesi szolgáltatás valós ellenértéke nem állt összhangban az üzemeltetési szerződés szerinti megbízási díjjal. (árleszállítási szavatossági igény) Az alperes viszontkeresetében egyrészről szavatossági igényt érvényesített (kijavítás címén). Az 1959-es Ptk. 308.§ (4) bekezdése értelmében fogyasztói szerződéseknél a fogyasztó a teljesítés idejétől számított kétéves elévülési határidőn belül érvényesítheti szavatossági igényét. Az 1959-es Ptk. 311/A § értelmében a szavatossági szabályokat, így a szavatossági igények elévülésére vonatkozó rendelkezéseket az üzemeltetési szerződés szerinti facere típusú szolgáltatások esetén is alkalmazni kell, így elévülésről nem lehet szó.
- Az alperes hatásköri kifogást is előterjesztett, mivel álláspontja szerint az üzemeltetési szerződés az 1959-es Ptk. szerinti fogyasztói szerződésnek minősül (1959-es Ptk. 685.§) és egyébként az alperes közös képviselője úgy kötötte meg a felek közötti üzemeltetési szerződést, hogy erre őt a társaság közgyűlése nem hatalmazta fel.
- Az alperes szerint a felek jogvitájára az 1959-es Ptk. az irányadó, mivel a felek között nem került sor olyan megállapodásra, hogy a szerződésüket az új Ptk. hatálya alá helyezték volna. Nem vitatta az alperes, hogy nem fizette a felperesi számlákat, azonban álláspontja szerint nem eshetett késedelembe, mert a számlák kifizetése csak azt követően történhetett volna meg, hogy azokat az alperesi számvizsgáló bizottság valamely tagja jóváhagyja.
- A felperes hibás teljesítését pedig az alperes szerint az általa csatolt két szakvélemény alátámasztja. A hibás teljesítés abban áll, hogy a felperes egyrészt nem tett eleget a karbantartási szerződésben írt írásbeli tájékoztatási kötelezettségének másrészt hibásan teljesített a felvonók, az épület, épületgépészeti karbantartások és azok üzemeltetése és a takarítási szolgáltatások kapcsán. Vitatta alperes a teljesítésigazolásokat és a részletfizetési megállapodást, illetve ezek érvényességét is. Az üzemeltetést ellátó felperes felett a közös képviselet ellenőrzési jogát ugyanazon személy gyakorolta. A felvonók karbantartási munkálatait a felperes nem látta el.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság mindenekelőtt a hatáskörének kérdésével foglalkozott. A Választottbíróság az alperesi hatásköri kifogást, mint elkésettet és megalapozatlant elutasította. Az Eljárási Szabályzat 30-§-ának (2) bekezdése és a Vbt. 17.§-ának (2) bekezdése értelmében a választottbírósági tanács hatáskörével kapcsolatos kifogást legkésőbb a válaszirat benyújtásával egyidejűleg kell megtenni. Az alperes a válasziratában hatásköri kifogást nem terjesztett elő, sőt többször és kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy elismeri a Választottbíróság hatáskörét, sőt ellenkérelmet és viszontkeresetet is előterjesztett. Mindkét eljárási alakító cselekmény feltételezi a választottbírósági hatáskör elismerését. Az ehhez képest közel egy évvel későbbi hatásköri kifogás elkésett.
- A hatásköri kifogás tartalmilag sem alapos. A Vbt. 1.§-ának (3) bekezdése az ún. non-arbitrability (az arbitrabilitás hiánya) egyik esetköreként definiálja a fogyasztói szerződéseket. A Vbt. hatályba lépését megelőzően a fogyasztói szerződések esetében nem volt törvényi akadálya a választottbírósági vitarendezésnek ezen szerződések esetében A jelen ügyben pedig az üzemeltetési szerződést több évvel az új Vbt. hatálybalépése előtt kötötték.
- A Ptk. fogalomrendszerét használó anyagi jogszabályt a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. A Ptk. 1:2 §-ának (2) bekezdése szerinti alapelvi szabályból az következik, hogy a polgári jogi jogviszonyokra vonatkozó jogszabályokat a Ptk.-val összhangban kell értelmezni. A fogyasztói szerződés vitán felül polgári jogi jogviszony. Fogyasztó a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy. A Ptk. konzekvensen a vállalkozás és a - Ptk. fenti definíciója szerinti – fogyasztó közötti szerződést minősíti fogyasztói szerződésnek. Az alperest képviselő közös képviselő a Thtv.43.-ának (1) bekezdése alapján képviseleti joggal rendelkezett az üzemeltetési szerződés megkötésére.
- A társasház ex lege jogalanyiságát a Thtv.3. §-ának (1) bekezdése „az épület fenntartása és közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése” fordulattal alapozza meg. Ez az a kör, amelyen belül a társasházi tulajdonosok közössége a Thtv. erejénél fogva az egyes tulajdonosoktól elkülönülő, azaz önálló jogalanyisággal bír, (bár egyidejűleg nem jön létre jogi személy). A perbeli üzemeltetési szerződés a lakóépület fenntartására irányult. Ebben a körben a közös képviselő köteles minden szükséges intézkedést megtenni. Nincs szükség közgyűlési határozatra ahhoz, hogy a közös képviselő képviseletei jogosultsággal rendelkezzen a társasházi közösség nevében a lakóépület fenntartására vonatkozó szerződések megkötésére. Annak szükségszerű velejárójaként ki kell terjednie az e jogok és kötelezettségek érvényesítésére vonatkozó eljárási kérdéseiben, vitarendezési mechanizmusban (választottbírósági eljárásban) történő megegyezésre is. Az alperesi közös képviselő tehát a Thtv.43. §-ának (1) bekezdése alapján képviseleti joggal rendelkezett az üzemeltetési szerződés megkötésére.
- A Választottbíróság álláspontja szerint amennyiben az üzemeltetési szerződés (illetve az abban foglalt választottbírósági szerződés) megkötésével a közös képviselő valamely okból a képviseleti jogosultsága körén kívül járt volna álképviselőként el, az üzemeltetési szerződés akkor is létrejöttnek tekinthető, mivel az alperes utólag ráutaló magatartással is jóváhagyta, a szerződést magát módosította is.
- A Kúria a Pfv.20.243/2013/5 és Pfv.21.444/2015/6 számú határozataiban rögzítette, hogy a társasházi közgyűlés utólag (például a beszámoló elfogadásával) a közös képviselő álképviseleti tevékenységét ráutaló magatartással jóváhagyhatja az 1959-es Ptk.221.§-ának (1) bekezdése értelmében.
- A Választottbíróság az alkalmazandó jog tekintetében megállapította, hogy a felek nem kötöttek a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII törvény (Ptké.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését következően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve a tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint a felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik. Ilyen megállapodás a felek között nem jött létre.
- A Választottbíróság megállapította, hogy az üzemeltetési szerződés – szemben a Vbt. 1.§ (3) bekezdése szerinti minősüléssel - az anyagi jogi megítélésre irányadó 1959-es Ptk. 685. § d) és e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül, ugyanis az alperes nem vitásan „gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból” kötött szerződést a felperessel. Az alperes nem üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató jogi személy (gazdasági társaság), hanem egy speciális és jogalanyisággal rendelkező személy-közösség. Mivel az üzemeltetői szerződés fogyasztói szerződés, így kétség esetén az alperesre kedvezőbb szerződés értelmezést kell elfogadni, így a szerződés kiterjed a felvonók rendszeres karbantartásának és szervízellátásának elvégzésére.
- A Választottbíróság a ki nem fizetett átalánydíj számlák kapcsán kifejtette, hogy az alperes belső szervezeti szabályai a számlák kifizetésével kapcsolatban a felperesre kiterjedő hatállyal nem rendelkeznek. A felperesi számlák kifizetésének elmulasztásával az alperes szerződésszegést követett el, kötelezetti késedelembe esett. (1959-es Ptk. 298.§)
- A hibás teljesítés kapcsán tett alperesi előadásokat vizsgálva a Választottbíróság a teljesítésigazolások és a részletfizetési megállapodás kapcsán annyiban osztotta a felperes álláspontját, hogy e dokumentumok formai érvénytelensége nem állapítható meg, azokat képviseleti joggal rendelkező személyek írták alá. E körben a Választottbíróság tanúkat hallgatott meg és az is megállapítható, hogy a felperes ügyvezetője az alperesi társasház közös képviselet körében is meghatározó befolyással bírt. Erre is tekintettel a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a részletfizetési megállapodás és a teljesítésigazolások bizonyító ereje rendkívül alacsony, arra semmiképpen nem alkalmasak, hogy a felperesi teljesítés teljeskörűségét és hibamentességét bizonyítsák.
- A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után azt állapította meg, hogy a felperes nem készített az üzemeltetési szerződés szerinti írásbeli tájékoztatást a teljes perben releváns időszakban (az ömlesztve az alperesnek átadott bizonylatok ezt a tájékoztatást nem helyettesítik). Nem látta el a felperes továbbá a felvonók szerződés szerinti karbantartását, folyadékhűtőkkel kapcsolatos tevékenységét a releváns időszak egy részében, illetve az időszakos ezzel kapcsolatos szivárgás-vizsgálatot, nem szervezte meg az éves kéményseprőipari ellenőrzést a releváns időszak egy részében és nem szervezte meg a hőtermelő és légkondicionáló rendszerek energetikai felülvizsgálatát, a légszűrők cseréjét, karbantartását. Ezek tekintetében az alperes igazolta a felperesi szerződésszegést ezt meghaladóan azonban nem, így a Választottbíróság a beszámítási kifogás és viszontkereset alapján a felperes részleges szerződésszegését állapította meg.
- A jogkövetkezmények között elsőként a felperes elévülési kifogását vizsgálta a Választottbíróság. Az alperes viszontkeresetében egyrészt kijavítás címén szavatossági igényt terjesztett elő. Az 1959-es Ptk. 308. § (4) bekezdése értelmében fogyasztói szerződés esetében a fogyasztó a teljesítés időpontjától számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét. A Választottbíróság megállapította, hogy az alperes a rendelkezésre álló kétéves határidő elteltét követően, elkésetten terjesztette elő a hibás teljesítésből eredő szavatossági igényét. Menthető ok hiányában az elévülés nyugvása sem volt megállapítható.
- Az alperes a viszontkeresetben szerződésszegéssel okozott kárt is érvényesített. Az 1959-es Ptk. 310. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti a kártérítés szabályai szerint. A viszontkereseti kártérítés kapcsán azonban a Választottbíróság nem osztotta a felperesi elévülési kifogást. Az 1959-es Ptk. 318. §-a alapján irányadó deliktuális kártérítési szabályok értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. (1959-es Ptk.360. § (1) bekezdés). Az 1959-es Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmében az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A kontraktuális igényekre is irányadó az általános öt éves elévülési idő. (1959-es Ptk. 324. § (1) bekezdés) A viszontkereset esetében egyetlen számla sem vált esedékessé az öt éves elévülési határidőt megelőzően, így az elévülési kifogást a Választottbíróság, mint alaptalant elutasította. A Választottbíróság - mint többen a kevesebbet - kifogásként is értékelte ezen követeléseket, hiszen az 1959-es Ptk. 308/C § rögzítette, hogy a szavatossági jogok ugyanabból a jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is érvényesíthetőek. Ezek azonban csak a felperesi követelés összegszerűségének erejéig voltak figyelembe vehetőek. Az alperes kijavítási költségekre vonatkozó kifogását a szakvélemények sem igazolták, így ezt a tételt, mint bizonyítatlant elutasította a Választottbíróság. Az alperes viszontkereseti kártérítési igényei kapcsán kizárólag a felvonók karbantartása kapcsán sikerült igazolnia a felperesi szerződésszegést és az azzal okozati összefüggésben álló kárt, illetve annak mértékét A felperes ebben a körben az 1959-es Ptk. 318. § és 339. § szerinti kimentést meg sem kísérelte.
- Az árleszállítási szavatossági igény kapcsán a Választottbíróság mérlegelte, hogy a szerződés szerinti írásbeli tájékoztatás fontos garanciális funkció az üzemeltetési szerződés szerinti jogviszonyban, ugyanis ez tette volna lehetővé az alperes számára, hogy a felperesi tevékenységet jobban átlássa és adott esetben hamarabb vagy könnyebben észlelje, ha a felperesi teljesítés eltér a szerződésben írtaktól. A Választottbíróság az árleszállítás kapcsán figyelemmel volt a konzekvens bírói gyakorlatra, mely szerint a szavatossági igényt vagy kifogást elbíráló bíróság az eset összes körülményei alapján elsődlegesen a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás szinallagmájának helyreállításának céljával határozhatja meg az árleszállítás mértékét. Mivel az alperes kifogásként előterjesztett és tartalmilag árleszállításként is értékelendő szavatossági igényét részben megalapozottnak találta, ekként megállapította, hogy a felperes által követelt díjazás 15 %-os csökkentésének van helye a felperes szerződésszegésére tekintettel.
- A felperes azon kártérítési igényét mely a korábbi fizetési meghagyásos eljárás költségeinek megtérítését kérte a Választottbíróság elutasította. Nem jogellenes magatartás, azaz nem valósít meg joggal való visszaélést vagy rendeltetésellenes joggyakorlást, ha a fél a vele szemben indult fizetési meghagyásos eljárásban ellentmondással él. A felperes szabadon, saját kockázatára dönthetett arról, hogy a választottbírósági eljárást megelőzően fizetési meghagyásos eljárást kezdeményez.
(Vb/18080)