Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

1/6/2019

Választottbírósági ítélet I. A szállítási ütemtervet a szállítási szerződések melléklete rögzítette kötbérterhes időtartamként. A perbeli szakértői álláspont szerint tényszerűen nem volt megállapítható a Felperes oldalán olyan késedelem, amely az Alperes szerződéses kötelezettségeire olyan hatást gyakorolt volna, hogy emiatt teljesített az Alperes késedelmesen, ezért a felelőssége alól nem tudta magát kimenteni. A vis maior helyzetre a kimentés szándékával a szerződés fennállta alatt lehet hivatkozni, a szerződés megszűntét követően már nem. Az alperesi késedelem egyrészt azzal a következménnyel jár, hogy a Felperes jogosult késedelmi kötbérre vonatkozó követelést előterjeszteni, de egyúttal a szerződések felmondását is eredményezi. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál fogva meghatározott időpontban –és nem máskor-kellett volna teljesíteni vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott és az is eredménytelenül telt el. [1959-es Ptk. 246. §. (1) bek. és 300. § (2) bekezdés ] II. Alperes köteles volt a szerelvényeket a szzerződés szerint a saját költségén fogadott fuvarozóval leszállítani a szerződés szerinti címre. Az Alperesnek ezáltal számítania kellett a szállítási és rakodási költségekkel és a még a pályázati eljárás szakaszában megismert telephely adottságaival. A szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben kell teljesíteni és a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta és abba a kötelezett beleegyezett. Késedelembe esik a kötelezett, ha a jogosult felszólítására nem teljesít és követelheti a teljesítést függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette- e. [1959-es Ptk 277. §. (1) bek. és 300. § (1) bekezdés ] III. Egy jogügylet bonyolítása során a felek belső és külső jogi tanácsadók szolgáltatásait is igénybe veszik. A jogügylet teljesítése során keletkezett vita költségei részét képezi az ügylet költségeinek, ez kárként nem érvényesíthető. Peres eljárás előkészítésével majd folytatásával kapcsolatos költségek perköltség címén igényelhetők, ezek további jogellenes magatartás nélkül kártérítésként nem érvényesíthetőek. Jogszerű magatartással, különösen a jog által biztosított jogorvoslati lehetőség igénybevételével kártérítést megalapozó kár nem lehet követelni [1959-es Ptk. 318. § ( 1) bek. 339. § ( 1) bek. és 355. § ( 4 ) bek.] IV. A szerződéskötés alapját képező közbeszerzési eljárásban a Felperes által készített és az Alperes által feltétel nélkül elfogadott pályázati dokumentáció kizárta a részajánlat tétel lehetőségét. Részajánlat tétel kizárása szükségszerűen jelenti a szolgáltatás oszthatatlanságát. [1959-es Ptk. 317. §.]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. A Felperes közbeszerzési eljárást indított egy meglévő közlekedési vonal (A vonal) felújítása és egy új közlekedési vonal (B vonal) építése kapcsán járművek valamint a járművek közlekedését biztosító és kiszolgáló egyéb rendszerek beszerzésére. Az „A” vonalra megrendelt járműszerelvények a feltételezések szerint fokozatosan kiváltották volna a meglévő vonatokat. Az „B” vonali járműszerelvények pedig egy újonnan épített vonalon közlekedtek volna. A Felperes az “A” és a “B” vonalakra szállítandó meghatározott darabszámú járműszerelvény, karbantartó eszközök, pótalkatrészek szállítására és kapcsolódó szolgáltatások és karbantartási tevékenység ellátására több ajánlattevőnek küldött ajánlati felhívást. Az Alperesből és egy másik társaságból álló konzorcium benyújtott, a fenti áruk és kapcsolódó szolgáltatások szállítására, illetve karbantartási tevékenység ellátására vonatkozó végleges ajánlatát (a továbbiakban: „Végleges Ajánlat”) a Felperes elfogadta.
  2. A járművek beszerzésére kiírt pályázatot tehát a konzorcium nyerte el, az egyéb rendszerek szállítására vonatkozó pályázatot pedig egy külföldi társaság. Ezt követően a sikeres közbeszerzési eljárás alapján három megállapodás, azaz két szállítási szerződés és ezekhez kapcsolódó Keret-Megállapodás jött létre a Felperes és a nyertes konzorcium között.
  3. Az első Keret-Megállapodás egyrészt utal arra, hogy a felek külön szerződéseket kötnek az “A” és “B” vonalakra, de egyúttal az egyesített árat és annak kibontását is megadja a két külön szerződés vonatkozásában. A Keret-Megállapodás részletezi továbbá, hogy mely dokumentumok képezik a Keret-Megállapodás részeit és meghatározza a felek fő kötelezettségeit. A második szerződés meghatározott számú és megjelölt típusú, járműszerelvény, karbantartó eszközök, tartalék alkatrészek szállítására és kapcsolódó szolgáltatásokra jött létre az „A” vonalra (“A” szállítási szerződés). A harmadik szerződés pedig a „B” vonalra vonatkozó szállítási szerződés (“B” szállítási szerződés) konkrétan meghatározott db megjelölt típusú járműszerelvény, karbantartó eszközök, tartalékalkatrészek szállítására és kapcsolódó szolgáltatásokra jött létre. Mindegyik szerződés magában foglalt egy karbantartási szerződést az adott járműszerelvényekre.
  4. A szerződő felek tekintetében annyiban változás történt, hogy a konzorcium másik tagjának a felszámolása miatt a szerződő felek a szerződéseiket úgy módosították, hogy a szerződéseiket az Alperes, mint a konzorcium egyedüli megmaradt tagja teljesíti és minden a szerződésekből eredő kötelezettséget magára vállal.
  5. Az „A” vonali járműszerelvényeket járművezető vezette volna automatikus rendszer segítségével. A „B” vonali járműszerelvényeket – egy kezdeti fázist követően, amikor felügyelő kísérte volna a működésüket – a tervek szerint automatikus rendszer vezette volna járművezető nélkül. A tervek szerint mindkét automatikus rendszert a Felperes bocsátotta volna rendelkezésre a külföldi társasággal kötött külön szerződések keretében, és az Alperes építette volna be a járműszerelvényekbe.
  6. Ahhoz, hogy a Felperes rendelkezésére bocsássa a járműszerelvényeket a szerződéseknek megfelelően, az Alperesnek mindkét vonalra nézve a következőket kellett tennie:
- Előzetes Típusengedélyt szerezni a közlekedési hatóságtól (a továbbiakban KH)
- építeni egy-egy prototípust,
- tesztelni a prototípusokat a nemzeti jogszabályoknak és a KH követelményeinek megfelelően
- a Végleges Típusengedélyt megszerezni a KH-tól.
  1. Különböző okok miatt ezek a lépések tényszerűen késtek a szerződéses határidőkhöz képest. A Felperes kötbért és egyéb igényeket érvényesített az Alperessel szemben, és felmondta a szerződéseket. Az Alperes vitatta a felmondás jogszerűségét és álláspontja az volt, hogy a késedelmet a Felperes magatartása okozta.
  2. Az Alperes a Szállítási Szerződésekben foglaltakkal összhangban mindkét vonalra vonatkozó Szállítási Szerződés tekintetében teljesítési bankgaranciát és előleg-visszafizetési bankgaranciát, adott a Felperesnek.
  3. Közvetlenül a Szállítási Szerződések Felperes általi felmondását követően a Felperes kísérletet tett a bankgaranciák lehívására, amely az Alperes álláspontja szerint jogellenesen történt, mivel a Szállítási Szerződések felmondása Alperes álláspontja szerint ugyancsak jogellenes volt. Egy a bankgaranciák ügyében illetékes külföldi kereskedelmi bíróság elnöke végzésben megtiltotta a bankok számára a bankgarancia-összegek kifizetését a Felperes részére a kereskedelmi bíróság döntésének meghozataláig. A kereskedelmi bíróság úgy határozott, hogy a bankgaranciák lehívása szabálytalan és visszaélésszerű volt, és az ügy érdemében meghozott jogerős ítéletig ideiglenes intézkedésben megtiltotta a bankoknak, hogy kifizessék a bankgaranciák összegét a Felperes részére. A Felperes fellebbezést nyújtott be az illetékes fellebbviteli bíróságon. A fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét, és engedélyezte a bankok számára a bankgaranciák összegének kifizetését a Felperes részére, amelyet azok végül meg is tettek.
  4. Ezzel egyidejűleg, összhangban a Szállítási Szerződések jogvitára vonatkozó rendelkezéseivel, mind a Felperes, mind pedig az Alperes keresetet indított a Választottbíróság előtt.
  5. Ezt követően a Felperes és az Alperes, korábbi jogaik sérelme nélkül, megállapodást kötötték (a továbbiakban: Megállapodás”), amely szerint a folyamatban lévő választottbírósági eljárásokat felfüggesztették a Megállapodás hatályba lépését követő ott meghatározott nap eltelte vagy a “B” vonal szerelvényeire vonatkozó Típusengedély megszerzése közül addig az időpontig, illetve feltétel bekövetkezéséig, amelyik hamarabb következik be. A fenti felfüggesztés közös megegyezéssel történt meghosszabbítását követően a Felperes és az Alperes a választottbírósági eljárás folytatását kérték.
Peres felek nyilatkozatai
A Felperes keresete
  1. A Felperes keresetében késedelmi kötbért, rakodási költséget, ügyvédi költséget, repülőtéri szolgáltatások díját biztosítási szolgáltatások díját és egyéb dologi kiadásokat, bankgaranciák lehívásának banki költségét, bankgaranciák késedelmes befolyásából eredő kamatveszteséget és az Alperes társvállalkozója részére megfizetett költséget és kamatokat kért.
  2. A Felperes szerint a Megállapodást megelőző időszakra a mindkét vonalra vonatkozóan késedelmi kötbér jár a Felperesnek. A szerződéses melléklet a késedelem esetére kikötött kötbér mértékét is pontosan meghatározta.
  3. Az „A” vonalra vonatkozóan a szállítási ütemtervet a szerződés melléklete rögzítette akképpen, hogy a szériajárművek szállítását megelőzően az Alperes kötelezettségévé tette:
-az ún. Előzetes Típusengedély megszerzését a szerződéskötéstől több hónapos kötbérterhes időtartam szerint, amelynek véghatárideje lejárt.
-a prototípus felajánlási kötelezettséget a szerződéskötéstől ugyancsak több hónapos kötbérterhes időtartam szerint, amelynek véghatárideje lejárt.
-a Típusengedély (a továbbiakban: Típusengedély vagy Végleges Típusengedély) megszerzési kötelezettséget a prototípusra a szerződéskötéstől számított többb hónapos kötbérterhes időtartam szerint, amelynek véghatárideje lejárt.
-A szerződés szerinti darabszámú szériajárművet ugyancsak nem sikerült határidőben felajánlani.
  1. A Felperes előadta továbbá, hogy a „B” vonalra vonatkozó szállítási szerződés az„A” vonalra vonatkozó szállítási szerződéstől eltérő műszaki tartalmat hordoz magában, ugyanakkor mind számozásánál, mind tartalmánál fogva követi a „A” vonalra vonatkozó szállítási szerződést határidők tekintetében ésszerű eltérésekkel.
  2. Felperes kereseti előadása szerint az Alperes nem tett eleget a főkötelezettségének, ami a szériajárművek szállítására vonatkozott, illetve a hatósági engedélyek megszerzésére irányuló kötelezettségét részben késedelmesen, részben nem teljesítette.
  3. A Felperes késedelmi kötbér igényét előadása szerint több alkalommal írásban bejelentette. Mint ahogy azt a Felperes a felmondásában is jelezte, felmondási okként hivatkozott mindkét szerződés esetében a kötbérmaximum elérésének tényére is. A Felperes kötbérkövetelése a kötbér alapjául szolgáló esemény bekövetkezésével az időmúlásnak megfelelő mértékben esedékessé vált, azt tehát Felperes szerint az Alperes a Felperesnek megtéríteni köteles.
  4. A Felperes ugyancsak kérte a Választottbíróságot, hogy késedelmi kamatkövetelésének is adjon helyt és annak megfizetésére az Alperest kötelezze.
  5. A Felperes előadta, hogy a felek között létrejött Megállapodás új szállítási menetrendet adott meg. A Megállapodásban a felek a közöttük létrejött szerződés szerinti kötbérmaximumokat megemelték. Az új szállítási határidőket egyben kötbérterhes határidőnek is minősítették az ott jelzett kötbérmértékkel.
  6. Az új szállítási határidők vonatkozásában a felek között a Megállapodás megkötését követően nem merült fel vita. A Felperes kifejtette, hogy az Alperes megszegte a Megállapodásban írt szállítási határidőket azzal, hogy nem az ott meghatározottak szerint teljesítette a szerelvények Felperes rendelkezésére bocsátási kötelezettségét.
  7. A Felperes csatolta az Alpereshez intézett kötbérigény bejelentését, és ennek megfizetésére ugyancsak az Alperest kérte kötelezni. A Felperes ezen igénye vonatkozásában késedelmi kamatot is kért.
  8. A rakodási költség követelésénél a Felperes kifejtette, hogy a felek között létrejött Szerződés alapján az Alperes saját költségen fogadott fuvarozóval köteles a szerelvényeket leszállítani a szerződés szerinti címre. A szerződés nem határozza meg a szállító által alkalmazni kívánt szállítási módot. Az Alperes a közúti szállítási módot választotta e körben fennálló kötelezettsége teljesítéseként. A szerződéskötést megelőző tender eljárásban a pályázók lehetőséget kaptak a szerződésre vonatkozó főbb helyszínek megtekintésére (bejárására), amely körben a szerződés szerinti szállítási cím is szerepelt. Alperesnek az ajánlata összeállításánál számolnia kellett a szállítási és rakodási költségekkel az általa ismert körülményekkel (adottságokkal) rendelkező szerződéses cím vonatkozásában.
  9. A felek között létrejött Megállapodás alapján az Alperes megkezdte az „A” vonalra vonatkozó szállítási kötelezettsége teljesítését. Ennek során az Alperes trailerrel szállította a szerelvényeket, ezen teherjárművek azonban a szerződéses járműtelepre fizikai okok (méretük) miatt nem tudtak a rendeltetési helyre beállni. Ezért az Alperesnek a szállítójárművekről a motorkocsik levételét, sínre helyezését máshol kellett megoldania, majd a motorkocsik sínen jutottak be a járműtelepre. A járművek levételére kézenfekvő megoldásnak mutatkozott egy másik vállalkozó bevonása. A minden szempontból gazdaságos és racionális döntés tehát csak és kizárólag az lehetett, hogy ezt az objektív okok miatt felmerült akadályt az Alperes akként hárítsa el, hogy műszaki szükségszerűség okán kényszerűen igénybe veendő vállalkozót alkalmazzon. Ezen indok és előzmény alapján ez a vállalkozó árajánlatot küldött az Alperesnek a munka elvégzésére, amelyet azonban az Alperes visszautasított, mivel álláspontja szerint ezen pótlólagos szállítási (rakodási) többletköltség a Felperest terheli.
  10. A Felperes kénytelen volt a kialakult helyzet miatt az érintett vállalkozótól megrendelni a rakodási munkálatok elvégzését. A Felperes által a vállalkozónak megfizetett összegeket tartalmazó számlákat – a Felperes ezirányú felhívása ellenére – az Alperes nem fizette meg.
  11. A Felperes a fentieken túl keresetében még öt különféle kárigényt is kívánt érvényesíteni. A Felperes a következők szerint csoportosította - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 318. § (1) bekezdésén keresztül érvényesülendő - a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított kárigényét:
  12. - Az Alperes szerződésszegő magatartása okán egyrészről a Felperes által igénybe vett ügyvédi irodák jogi szolgáltatásai alapján a Felperes részéről – magyar székhelyű irodák részére – kifizetett ügyvédi munkadíj, másrészről a külföldön lefolytatott kétfokú bírósági eljárásban a Felperes által kényszerűen igénybe vett ügyvédi iroda részére kifizetett munkadíj.
  13. - A fenti eljárások során megtartott két bírósági tárgyaláson a Felperes képviselőinek megjelenése, illetve az ezzel a részvétellel kapcsolatban felmerült költségek.
  14. - A bankgaranciák lehívásának bankköltsége.
  15. - A bankgaranciák késedelmes befolyásából származó kamatveszteség.
  16. - A szerelvények késedelmes leszállítása okán a beruházással érintett más vállalkozó részére – a határidő hosszabbítás alatt felmerülő költségek kompenzációjaként – kifizetett összeg, mint kártétel. Tekintettel arra a tényre, hogy az Alperes szolgáltatása (szerelvények szállítása) előfeltételét képezte a beruházáson dolgozó másik vállalkozó, szerződésszerű teljesítésének, a szerelvények szállításának késedelme szükségszerűen kihatással volt ezen vállalkozó teljesítésére. A szállítás elhúzódása vezetett ahhoz a tényhez, hogy a Felperes és ez a külföldi vállalkozó szerződésmódosító okiratot írt alá, amely szerint a járművek rendelkezésre bocsátásának addig felmerült késedelme kompenzálásául a Felperes ezen vállalkozó részére a felmerült kár megfizetését vállalta. A Felperes ezzel kapcsolatban előadta, hogy a szerelvények szállításának késedelme – amelyért csak és kizárólag az Alperes tehető felelőssé – járt azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a szerelvények birtoklása hiányában telepítési munkálatok elvégzésére képtelen külföldi társvállalkozó részére a Felperesnek a szükségszerű határidő hosszabbítás ellentételezéseként többletköltséget kellett fizetni. Ebből következően a Ptk. 339. § (1) bekezdésben foglaltak alapján előterjesztett kereseti igénye alapos.
  17. Felperes szerint az Alperes azzal a magatartásával, hogy a jogerős ítéletből fakadóan teljes mértékben alaptalanul kísérelte meg megakadályozni a garantőr bankok általi teljesítést, megvalósította a Ptk. 339. § (1) bekezdésben írt jogellenes magatartást. Ezért az ezen magatartásával okozati összefüggésben álló kár megtérítésére köteles.
Az Alperes védekezést és viszontkeresetet is előterjesztett.
  1. Az Alperes kifejtette, hogy a felmondás jogellenes volt, ugyanis a Szállítási Szerződések vonatkozó rendelkezései alapján a Szállítási Szerződések felmondásának napján vis maior esemény következett be.
  2. A Szállítási Szerződések a szerint a Típusengedély megszerzésének elmulasztását az alábbi kumulatív feltételek bekövetkezésétől függően vis maior eseménynek kell tekinteni, amennyiben az Előzetes Típusengedélyt kiadták; és a felek jóhiszeműen, minden erőfeszítést megtéve együttműködtek a Típusengedély megszerzése érdekében, beleértve különösen, de nem kizárólag az Alperes, mint Szállító fellebbezéseit a hatóságok és a bíróságok felé és a Felperes, mint Vevő ezzel kapcsolatos együttműködését. Alperes véleménye szerint a Szállítási Szerződésekben előírt fenti feltételek teljesültek.
  3. A Megállapodás mindkét Szállítási Szerződést akként módosította, hogy a Típusengedély megszerzésének elmaradása nem minősül vis maior eseménynek a Megállapodás hatálybalépését követően. Ennek megfelelően a vis maior rendelkezések módosítása nem bír visszamenőleges hatállyal az eredeti Szállítási Szerződésekre, következésképpen e módosítást figyelmen kívül kell hagyni a Felmondás érvényességének értékelése során.
  4. Az Alperes levelében értesítette a Felperest arról, hogy vis maior helyzet állt elő a Szállítási Szerződések szerint. A Szállítási Szerződések felmondásának napján mindkét Szállítási Szerződés alapján vis maior állt fenn.
  5. Az Alperes hangsúlyozta, hogy minden egyes lépését, cselekedetét és nyilatkozatát egyeztette és elfogadtatta a Felperessel, és mind a Felperes, mind az Alperes számára meglepetésként hatott, hogy, annak ellenére, hogy a szerződő felek a KH által kiadott, a KH szerint még teljesítésre szoruló követelményeket előíró hiánypótlási felhívásnak, valamint a KH és a szerződő felek által elfogadott, úgynevezett akciótervnek megfelelően jártak el, az KH elutasította az „A” vonal szerelvényeire vonatkozó Típusengedély kibocsátása iránti kérelmet, anélkül, hogy a Felperest vagy az Alperest előzetesen értesítette volna arról, hogy a döntése meghozatalához szükséges bármely információ hiányozna.
  6. A Megállapodás alapján az Alperes és a Felperes megállapodtak abban, hogy a Szállítási Szerződésekből törlik azt a pontot, amely szerint a Típusengedély megszerzésének meghiúsulása vis maior eseménynek minősül az abban foglalt feltételek szerint. Egyrészt a vonatkozó pont Megállapodás alapján történt törlése nem érinti a vis maior esemény bekövetkeztét és fennállását a Megállapodás hatályba lépését megelőzően. Másrészt a Felperes arra vonatkozó kifejezett szándéka, hogy a fenti rendelkezés törlésre kerüljön a Szállítási Szerződésekből, tovább erősítette Alperes álláspontja szerint azt a tényt, hogy ténylegesen vis maior esemény következett be az „A” vonalra vonatkozó Szállítási Szerződés szerint, amikor az Alperes ezen vonalra vonatkozó Típusengedély iránti kérelmét a KH elutasította.
  7. A Felperes ezen túlmenően mindkét Szállítási Szerződés időtartama alatt jelentős késedelmeket okozott. E késedelmek alapján, figyelembe véve a Szállítási Szerződések vonatkozó előírásait, az Alperesnek nem állt be kötbérfizetési kötelezettsége a Felperes felé, amelynek eredményeként a szerződéses kötbér Szállítási Szerződések szerinti maximális mértékének elérésére nem került sor. Továbbá, a Felperes által okozott ezen késedelmek következtében a Felperes megalapozatlanul hivatkozik a felmondásban a Szállítási Szerződések vonatkozó pontjaira, amelynek következménye a felmondás jogellenessége. A Felperes különféle dokumentáció átadásával késedelembe esett az Előzetes Típusengedély kibocsátásáig.
  8. Ezen késedelmek nem róhatóak fel az Alperesnek, ezért az Alperest kötbérfizetési kötelezettség az érintett időszak tekintetében nem terheli. A Ptk. 303. § (3) bekezdésére hivatkozott az Alperes, amely szerint a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, ezért a Felperes által okozott fenti késedelmek miatt az Alperes számára megfelelő mértékű határidő-hosszabbítást kellett volna biztosítani.
  9. Az Alperes álláspontja szerint a Választottbíróságnak a felek párhuzamos késedelmének jogi következményeit figyelembe kellene vennie.
  10. A párhuzamos késések fogalmával kapcsolatban az Alperes megjegyezte, hogy a nemzetközi projektekkel kapcsolatos joggyakorlat elismeri, hogy amennyiben a késedelmek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, a megbízó nem jogosult a vállalkozóval szemben fennálló kötbérigénye érvényesítésére, míg a vállalkozó – részleges felelőssége alapján – hasonlóan nem jogosult a megbízóval szemben kártérítés érvényesítésére. Amennyiben a felek késedelme közöttük megosztható, a bíróságok a késedelemért való felelősséget arányosan állapítják meg, hasonlóan a kármegosztás intézményéhez.
  11. Amennyiben a Választottbíróság megállapítja, hogy az Alperes késedelemben volt a Szállítási Szerződések teljesítésével, mellyel egyidejűleg a Felperes a saját szerződéses kötelezettségei teljesítésével – az Alperes késedelmétől függetlenül – szintén késedelemben volt, a hátrányos jogi következményeket, vagyis az érintett időszakra vonatkozó késedelemért való felelősséget a felek között arányosan kell megosztani.
  12. A Szállítási Szerződések szerint az Előzetes Típusengedélyt egy konkrét szerződésben írt napig kellett volna megszerezni, azonban a Felperesnek betudható késedelmek miatt az Előzetes Típusengedély kibocsátására késedelemmel került sor. Az első, prototípus jellegű jármű gyártása vagy beszerzése csak akkor kezdhető meg, ha az engedélyező hatóság az Előzetes Típusengedélyt már megadta. A fentiek alapján a Felperes által az Előzetes Típusengedélyezés szakaszában okozott késedelem kihatással volt a szerződésben meghatározott későbbi szállítási ütemezési határidőkre is, például a prototípus gyártásával kapcsolatos határidőre. Egyrészt, egy késedelmet nem lehet kétszer figyelembe venni, így például valamely, a szerződésben meghatározott ütemezési határidőt nem lehet rögzítettnek tekinteni, ha egy, a szerződésben foglalt korábbi ütemezési határidő tekintetében már késedelem következett be. Egy ilyen késedelem esetén a szerződésben meghatározott soron következő ütemezési határidő automatikusan meghosszabbodik a késedelem idejével, azaz az ilyen késedelem nem vehető figyelembe újból a következő ütemezési határidő esetén is. Másrészt, az Előzetes Típusengedélyezés során bekövetkezett késedelem a Felperesnek tulajdonítható, e késésnek a prototípus gyártása tekintetében történő ismételt figyelembevétele megalapozatlan.
  13. A Felperes késedelmesen határozott meg egyéb műszakilag és biztonságtechnikailag megkövetelt eljárást is. Ez további késedelmet okozott az Előzetes Típusengedélyezési eljárás során és az egész jármű kialakítása során is.
  14. Felperes ténylegesen módosító műszaki tartalommal bíró megrendeléseket adott le, és legalább ezen módosításból eredő késedelemnek megfelelő időtartamot kellett volna az Alperes részére határidő-hosszabbításként biztosítani. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a Választottbíróság elfogadja, hogy az Alperes egy vagy több, a Szállítási Szerződésekből származó kötelezettségével kapcsolatban késedelemben volt, míg a Felperes ugyanebben az időszakban, az Alperestől függetlenül szintén késedelemben volt egy vagy több szerződéses kötelezettségével kapcsolatban, az Alperes álláspontja az volt, hogy a Választottbíróságnak a felek párhuzamos késedelmének jogi következményeit kell figyelembe vennie.
  15. A Felperes több módosító műszaki megrendelést is adott az Alperes számára a Szállítási Szerződések teljesítése során. Ennek megfelelően valamennyi módosító megrendelésnek az Alperes szerint együtt kell járnia az adott módosító megrendelésnek a szerződéses árra és teljesítési időre gyakorolt kihatásának meghatározásával. Bár a perben kirendelt Szakértő elismerte (egyes) módosító megrendelések szerződéses árra gyakorolt hatását, elmulasztotta az adott módosító megrendelésekkel kapcsolatos, ésszerű határidő-hosszabbítást meghatározni.
  16. Teljes mértékben az Alperes hatáskörén kívül esik az, hogy egy, a felektől független hatóság váratlanul elutasította a Típusengedély kibocsátása iránti kérelmet a „A” vonalat érintő szerelvények tekintetében annak ellenére, hogy az Alperes megtett mindent a szerelvényekre vonatkozó Típusengedély megszerzése érdekében.
  17. A fentiek alapján semmilyen késedelem nem róható fel az Alperesnek, így a Felperes kötbérigénye megalapozatlan, amely egyúttal a felmondás jogellenességét eredményezi. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a Választottbíróság elfogadja, hogy az Alperes egy vagy több, a Szállítási Szerződésekből származó kötelezettségével kapcsolatban késedelemben volt, míg a Felperes ugyanebben az időszakban, az Alperestől függetlenül szintén késedelemben volt egy vagy több szerződéses kötelezettségével kapcsolatban, az Alperes álláspontja szerint a Választottbíróságnak a felek párhuzamos késedelmének jogi következményeit figyelembe kellene vennie.
  18. Alperes hangsúlyozta, hogy az általa felhívottak nem jelentik azt, hogy akár a Felperes által megállapítani kért késedelmet, vagy az azért való felelősségét elismerné.
  19. A Ptk. 300. § (2) bekezdése alapján a meghosszabbított határidő elmulasztása csak akkor eredményezheti a szerződés megszűnését, ha a határidő meghosszabbítására a kötelezett késedelme miatt került sor.
  20. A Ptk. 300. § (1) és (2) bekezdései szerint a jogosult – függetlenül attól, hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e – követelheti a teljesítést, vagy ha ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől. Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. Alperes szerint a Felperes egyik vonal esetében sem határozta meg pontosan a meghosszabbított határidő lejáratának tényleges dátumát, és félreérthető kijelentéseket tett csupán. Ennek megfelelően, a Ptk. fent hivatkozott 300. § (2) bekezdése és a Szállítási Szerződés alapján a Felperes a határidő meghosszabbítása hiányában nem volt jogosult a Szállítási Szerződést felmondani. A Felmondás ugyancsak utal a Ptk. 300. § (1) bekezdésébe foglalt, a Felperesnek a Szállítási Szerződés teljesítéséhez fűződő érdekének megszűnésére. Az érdekmúlás csak akkor állapítható meg, ha a szerződés célja a felek által már nem valósítható meg.
  21. A “B” vonal kiépítése a felmondás közlésekor folyamatban volt, és amint az befejeződött, kétségtelen, hogy a Felperesnek szüksége volt ezen a vonalon szerelvények üzemeltetésére. Köztudott, hogy a “B” vonal kivitelezése jelentős késedelemben volt, és számos olyan nyitott kérdés volt, amely a vonalon futó szerelvények kialakítására is kihatással volt, szerelvényekre következésképpen szüksége volt a Felperesnek. A Felmondás közlésekor az „A” vonal tekintetében köztudott volt továbbá, hogy az itt közlekedő szerelvények elavultak, így a Felperes számára a vonalon különös jelentőséggel bír új szerelvények beszerzése. A fentiek alapján a Felperesnek a Felmondás közlésekor egyértelműen szüksége volt új szerelvényekre mind az “A” és mind a „B” vonalán.
  22. A Felperes nem hivatkozhat alappal a Ptk. 300. § (2) bekezdésére, mivel a határidőnek a Szállítási Szerződésekben foglaltak szerinti, Felperes által történő érvényes meghosszabbítására nem került sor. Bár a fentiekre tekintettel a Felperesre hárul a bizonyítási teher a tekintetben, hogy a Felperesnek a Szállítási Szerződések fenntartásához fűződő érdeke valóban megszűnt, az Alperes bizonyította, hogy a Felperesnek a Szállítási Szerződések fenntartásához fűződő érdeke fennállt a felmondás közlésekor. Az érdekmúlás hiányát támasztja alá továbbá a Megállapodás megkötése és a Szállítási Szerződések fenntartása is, ami alapján az Alperes szerelvényei az “A” és a „B” vonalon üzemelnek.
  23. A Felmondásban a Felperes azt állítja, hogy a Szállítási Szerződések egységes szolgáltatásra vonatkoznak, és a két önálló szerződés oszthatatlan egészet képez.
  24. Egyértelmű, hogy az „A” vonalra vonatkozó Szállítási Szerződésben és a „B” vonalra vonatkozó Szállítási Szerződésben meghatározott szolgáltatások természetüknél fogva oszthatók. Ezen szolgáltatások külön-külön teljesíthetők, és bármelyik Szállítási Szerződésben foglalt szolgáltatás esetleges hibás teljesítése vagy az ilyen szolgáltatások nyújtásának esetleges elmaradása nem hathat ki semmilyen módon a másik Szállítási Szerződésben foglalt szolgáltatásokra.
  25. A fentiek alapján a felmondásra is úgy kell tekinteni, mint két külön szerződés megszüntetésére irányuló jognyilatkozatra. Ebből következően az “A” és a „B” vonal vonatkozásában külön-külön kell megvizsgálni a felmondás feltételeit, azaz a Ptk. 317. § (1) bekezdése alapján az Alperes részéről bármely állítólagos szerződésszegés az egyik vonalra vonatkozó Szállítási Szerződés vonatkozásában (amely állítólagos szerződésszegést a fentiekben kifejtettek szerint az Alperes nem ismeri el, és vitatja) nem hathat ki a másik vonalra vonatkozó Szállítási Szerződés megszüntetésének feltételeire.
  26. A Szállítási Szerződések mellékletében meghatározott szállítási ütemtervet a Megállapodásban foglalt rendelkezésekkel váltották fel. A Megállapodás által módosított új szállítási ütemtervnek megfelelően az Alperes új határidőket vállalt az „A” vonalra vonatkozó Szállítási Szerződés alapján.
  27. A Megállapodás egyértelmű és nyilvánvaló rendelkezéseinek ellenére a Felperes a szerelvényekkel kapcsolatban kötbért követel, a „B” vonalra szállítandó szerelvényekkel kapcsolatban benyújtott kötbérigényét pedig beszámította a „B” vonalra szállított egyik szerelvény vételárába. A Felperes a „A” vonalra szállított szerelvényekkel kapcsolatban nem jogosult semmilyen állítólagos késedelmes teljesítés alapján kötbért követelni.
  28. A Megállapodás rendelkezéseit a Felperes tévesen figyelmen kívül hagyta, és több alkalommal téves szállítási időpontot jelölt meg. Az Alperes ismertette a Felperes által a szállítás során okozott késedelmeket, amik kizárnák bármely, Alperes által okozott késedelem lehetőségét a Felperes késedelmének idejére még abban az esetben is, ha léteztek volna szerződésben rögzített, havi szállítási határidők (mint ahogy álláspontja szerint nem léteztek. A Felperes kötbérigénye ezek alapján megalapozatlan.
  29. Felperes kereseti kérelme a lerakodási költségekkel kapcsolatban teljes mértékben megalapozatlan és téves mind ténybeli, mind pedig jogi indokok alapján.
  30. Az Alperes álláspontja ezen iratok alapján az, hogy több évvel a Szállítási Szerződések megkötését követően derült ki, hogy a Felperes infrastruktúrája a telephelyen nem volt alkalmas az Alperes szerelvényeinek fogadására a Szállítási Szerződéseknek megfelelően; míg az Alperes beleegyezett, hogy módosítja a telephelyet annak érdekében, hogy a szerelvényeket Szállítási Szerződésekben foglaltaknak megfelelően tudja fogadni, a Felperes elmulasztotta ezt megtenni. Ehelyett, a Felperes a fogadás helyét más számra módosította, és kérte az Alperest, hogy a szerelvényeket a fenti címre szállítsa. Felperes saját hatáskörében, egyoldalúan úgy döntött, hogy egy harmadik személyt bíz meg, hogy a vasúti síneken szállítsa át a szerelvényeket a telephelyre, és vállalta, hogy szerződést köt az új vállalkozóval úgy, hogy az Alperesre semmilyen költség ne háruljon ezzel kapcsolatban.
  31. A választottbírósági eljárás megindulását megelőzően keletkezett magyar ügyvédi irodák munkadíjával kapcsolatban az Alperes - a Felperes állításával ellentétben - nem volt szerződésszegésben, ezért az Alperes vitatta, hogy a Felperes „jogainak megvédése és érvényesítése céljából kénytelen volt ügyvédi irodák jogi szolgáltatásait igénybe venni. ” Egyrészt nincs olyan jogszabály, amely az adott helyzetben kötelezővé tette volna jogi tanácsadó igénybevételét, másrészt ennek feltétlen szükségszerűségét az adott tények és körülmények sem indokolták.
  32. Alperes vitatta az állítást, miszerint a Felperes kénytelen volt ilyen jogi segítséget igénybe venni. A fentiek alapján a Felperes vonatkozó költségei nem követelhetők kárként a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján, mivel ezen költségek nem voltak szükségesek az állítólagos szerződésszegés következményeként. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ezen ügyvédi költségek érvényesíthetőek, a Felperes megszegte a Ptk. 340. § (1) bekezdését, amely az adott helyzetben általában elvárható magatartásra kötelezte Felperest a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében, azzal, hogy két ügyvédi irodát is igénybe vett ugyanabban a tárgyban.
  33. A Felperes ugyancsak kárként kívánta érvényesíteni a bankgaranciák lehívásával összefüggő külföldi eljárás költségeit, így az általa igénybe vett külföldi ügyvédi iroda megbízásával összefüggő költségeket. Az Alperes határozott álláspontja, hogy a fenti költségek az Alperessel szemben nem érvényesíthetők kárként, az alábbi indokok alapján.
  34. A kártérítés alapja minden esetben jogellenes és felróható magatartás. Az Alperes ugyanakkor azzal, hogy helyzetének megóvása érdekében ideiglenes intézkedést kért a külföldi kereskedelmi bíróságtól, egyrészt az érintett ország jogszabályaiban biztosított, jogszerű magatartást tanúsított, másrészt a fenti magatartás szükségszerű is volt, annak érdekében, hogy a Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglalt kárenyhítési kötelezettségének eleget tegyen. Jogszerű magatartással, különösen a jog által biztosított jogorvoslati lehetőség igénybevételével kártérítést megalapozó kárt okozni pedig fogalmilag kizárt.
  35. Másrészt, a külföldi bíróságok előtti eljárások során keletkezett költségeket a pernyertes fél kizárólag az adott bíróság előtt folyó eljárásban érvényesítheti, méghozzá perköltségként az alkalmazandó külföldi jogszabályok keretein belül. A per befejezésekor pedig a külföldi bíróság az Alperest kötelezte a perköltségek megfizetésére. Ezért a Felperes nem követelhet ismételten perköltséget a fenti eljárásokkal összefüggésben.
  36. A bankgaranciákkal összefüggő késedelmi kamatok és a lehívások költségeivel kapcsolatban az Alperes hangsúlyozta, hogy a bankgaranciák lehívásának megakadályozására tett kísérlettel az Alperes kárenyhítési kötelezettségének tett eleget, méghozzá a lehető leghatékonyabb módon. A Felperes a bankgaranciák lehívására nem volt jogosult, és az Alperes jogszerűen járt el, illetve a jogszabályok által előírt (kárenyhítési) kötelezettségét teljesítette, ezért a Felperes sem késedelmi kamatra, sem a jogellenes lehívások költségeire nem tarthat igényt.
  37. A Felperesnek egy másik vállalkozóval kötött megállapodásával kapcsolatos kártérítési igényről az Alperes szerint a másik vállalkozó szerződésszerű teljesítésének késedelmét egyrészt maga az érintett vállalkozó, másrészt a Felperes okozta, ezért a Felperes igényei az Alperessel szemben kártérítésként nem érvényesíthetők.
  38. Az Alperes viszontkereseti követelésében foglaltak szerint a Felperes kárt okozott az Alperesnek többek között a Szállítási Szerződések teljesítése során a Felperes által okozott késedelmekből és a Szállítási Szerződések jogellenes felmondásából eredően.
  39. A Felperesnek azon módosító megrendelései következtében, amelyek sem az Ajánlatkérési Dokumentációban, sem pedig a Végleges Ajánlatban nem szerepeltek további költségek merültek fel az Alperesnél.
  40. A Felperes attól az időponttól, hogy az Alperes megkezdte a Szállítási Szerződések teljesítését, tehát már az Előzetes Típusengedélyezési eljárás kezdete előtt, módosító megrendeléseket adott le. A Felperes azonban figyelmen kívül hagyta a Szállítási Szerződésekben meghatározott formális eljárási szabályokat, és bár az Alperes számos alkalommal kérte a Felperest, hogy módosító megrendeléseivel kapcsolatban bocsásson ki formális megrendelést a Szállítási Szerződésekben foglaltakra figyelemmel, a Felperes ezen Alperesi kérés teljesítését minden esetben elmulasztotta. Mindez azonban nem változtat azon tényen, hogy a Felperes a gyakorlatban módosító megrendelést adott le az Alperes részére, amelyeket az Alperes teljesített.
  41. Ugyancsak részletesen kifejtette az Alperes a Megállapodás alapján keletkezett felperesi módosító megrendeléseket is. A havaria a típusengedélyezés érdekében utólag megrendelt műszaki megoldás, amelyet a Szállítási Szerződések nem tartalmaztak. Ennek a megoldásnak a beépítéséhez a szerelvényen bizonyos műszaki jellegű változtatásokat kellett végrehajtani.
  42. A Felperes elmulasztotta átadni Alperes részére a véglegesített Jegyzéket az Ajánlattételi Felhívásban és a Végleges Ajánlatban megjelölt időpontban, vagyis a Szállítási Szerződések megkötésének időpontjában. Felperes ezáltal késedelembe esett és a Jegyzék véglegesítésének időpontjáig és Alperes részére történő átadásáig késedelemben volt.
  43. Az Alperes részletezte, hogy a Felperes jogellenes késedelme következtében milyen károkat szenvedett. Előadta továbbá, hogy a Felperes magatartása és a kára között okozati összefüggés áll fenn és a keletkezett kár Felperes felróható magatartásának az eredménye.
  44. A kapcsolódó szolgáltatások kapcsán is követelései keletkeztek az Alperesnek, amit részletesen indokolt, és azt kérte, hogy a választottbíróság azok megtérítésére a felperest kötelezze.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság megállapította, hogy a Felperesnek a Megállapodás megkötése előtt felmerült kötbérkövetelése megalapozott.
  2. A Felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a késedelem a szerződéses kötbérkövetelés kapcsán a Felperest határidőkhöz képest tényszerűen bekövetkezett és hogy a késedelem a szerződésben írt határidőhöz képest milyen időtartamú volt.
  3. A Választottbíróság tényként állapította meg, hogy az Alperes a Szállítási Szerződésekből fakadó kötelezettségeit (ld. [14-15] pont) a meghatározott határidőben nem teljesítette.
  4. A Felperes késedelmi kötbér igényét írásban bejelentette, felmondási okként hivatkozott a mindkét szerződésben írt kötbérmaximum elérésének tényére is.
  5. Az Alperes részletes előadása mellett szakértői bizonyítást javasolt annak alátámasztására, hogy a késedelemmel kapcsolatosan felelősség nem terheli.
  6. Az Alperes indítványa alapján a Választottbíróság által is szükségesnek ítélt és az e körben lefolytatott szakértői bizonyítás azzal az eredménnyel járt, hogy a szakértő álláspontja szerint tényszerűen nem volt megállapítható a Felperes oldalán (ebből a szempontból jogosult) olyan késedelem, amely az Alperes szerződésben írt teljesítési kötelezettségeire olyan hatást gyakorolt volna, hogy az Alperes ezen ok miatt került abba a helyzetbe, hogy késedelmesen teljesített.
  7. A Felperes a kereseti igénye vonatkozásában rá háruló bizonyítási terhet, amely az Alperes számára előírt teljesítési határidő, a tényleges teljesítés időtartama és az igényelt késedelmi kötbér összegének bemutatásából állt az eljárás során előterjesztett okirati bizonyítékok alapján teljesítette.
  8. A Választottbíróság osztotta azt a felperesi álláspontot is, hogy amennyiben a Felperes által hivatkozott Alperesi késedelem alaposnak minősül, az nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy a késedelmi kötbérre vonatkozó követelése jogszerűen előterjesztett, hanem emellett azt is eredményezi, hogy a felmondási jog is szerződésszerű aktusnak minősül, mivel a két felmondási ok közül legalább az egyik alapos azáltal, hogy a kötbérmaximum elérésének a ténye igazolt.
  9. A felmondás érvényessége körében a felek által e körben rendelkezésre bocsátott okiratok és az azokon alapuló jogi előadások jogszerűségének eldöntése a szakértői bizonyítással is érintett volt, amely a felperesi felmondásban jelzett mindkét okot érintette. A szakértő azokat – elbírálva és figyelembe véve az Alperes erre vonatkozó valamennyi előadását – nem minősítette olyannak, amelyek „felmenthették volna” az Alperest a kötbérszankció alkalmazására lehetőséget nyújtó késedelme, illetve a Típusengedély megszerzésére irányuló kötelezettségének megszegése alól.
  10. A Választottbíróság így arra a következtetésre jutott, hogy az Alperes által e körben indítványozott szakértői bizonyítással az Alperes nem tudta kimenteni magát a felelősség alól.
  11. Az Alperes arra is hivatkozott kimentése és viszontkeresete körében, hogy a Szállítási szerződések alapján a szerződésben írt vis major helyzet állt elő a Végleges típusengedély kiadása iránt indított eljárásban benyújtott kérelmének az engedély elbírálására hatáskörrel és illetékességgel bíró jogalkalmazó szerv általi jogerős elutasítása okán.
  12. A Választottbíróság álláspontja szerint a fenti hivatkozás nem megalapozott. Egyetért a Választottbíróság a Felperes jogi álláspontjával abban a tekintetben, hogy, mivel az Alperes a Szerződés fennállta alatt nem jelentett be vis major helyzetet, ebből következően a Szerződés megszűnését követően (azaz a jelen eljárásban) erre alappal már nem hivatkozhat. A Végleges típusengedélyeztetési eljárás során sem állapított meg a Választottbíróság vis major helyzetet.
  13. Az Alperes sérelmezte azt is, hogy a Felperes a „B” vonal vonatkozásában nem hosszabbította meg a rendelkezésre álló teljesítési határidőt, míg az „A” vonal vonatkozásában tűzött póthatáridő pedig nem volt megfelelő.
  14. A Választottbíróság ezt az alperesi álláspontot nem tudta elfogadni, mivel a Felperes az általa hivatkozott és becsatolt iratok tanúsága szerint több alkalommal tűzött az Alperes részére póthatáridőt, amely határidők eredménytelenül teltek el.
  15. Az Alperes előadta, hogy a Felperesnél olyan érdekmúlás nem állhatott elő, amely megalapozná a Szerződéstől történő elállását, tekintettel arra, hogy mind az „A” mind pedig az „B” vonal vonatkozásában szüksége van, illetve lesz új szerelvényekre.
  16. Alperes e körben elmulasztotta megemlíteni a Ptk. 300. § (2) bekezdésében foglaltakat, amelyek a Felperesi felmondásban megjelölésre is kerültek. Ezen jogszabályhely az alábbiakat mondja ki: „Nincs szükség a teljesítéshez fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva meghatározott időpontban – és nem máskor – kellett volna teljesíteni, vagy ha a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is eredménytelenül telt el. ” A felek jogviszonyában mindkét a Ptk. 300. § (2) bekezdésében jelzett esetkör megtörtént, ebből következően az Alperes állítása a Választottbíróság véleménye szerint nem megalapozott.
  17. Helytállóan hivatkozott a Felperes arra is, hogy az új “B” vonal kiépítése a felmondás közlésekor már folyamatban volt, az érdekmúlással semmilyen kapcsolatban nem állhat, tekintettel arra, hogy nem az Alperes a világ egyetlen jármű szállítója, illetve a Megállapodás megkötésének ténye sem gyakorolhat jogi hatást egy időben ezt megelőzően gyakorolt elállás jogszerűségének megítélése tárgykörében.
  18. Az Alperes a két szerződés önállóságára, azaz az “A” és a „B” vonalra vonatkozó szerződések oszthatóságára vonatkozó jogi álláspontját az alábbiakkal kívánta alátámasztani. A Ptk. alapján, ha egyes szolgáltatások természetüknél fogva nem oszthatatlanok, akkor a szerződő felek kötelesek kifejezetten nyilatkozni a vonatkozó szerződésben arról, hogy a szolgáltatásokat jogilag oszthatatlannak tekintik, feltéve, ha ez a felek szándéka. Megjegyezzük, hogy ilyen nyilatkozatot a felek egyik Szállítási Szerződésben sem tettek.
  19. A Választottbíróság lényeges felperesi érvnek tartotta az arra való hivatkozást, hogy a felek között létrejött megállapodás a felek között megkötött valamennyi szerződés részének tekinti a felek között aláírt szállítási szerződések és azok műszaki specifikációján túl az alábbi okiratokat: a nyertes ajánlattevő végleges ajánlata, a tárgyalási jegyzőkönyvek, az ajánlatkérő követelményei.
  20. Azt is lényeges körülményként értékelte a Választottbíróság, hogy a szerződéskötés alapját képező közbeszerzési eljárásban a Felperes által készített és az Alperes által fenntartás nélkül elfogadott pályázati dokumentáció egyértelműen kizárta a részajánlat tétel lehetőségét.
  21. Az irányadó állami bírósági gyakorlat alapján is a részajánlat tétel kizárása szükségszerűen jelenti a szerződés alapján valamelyik felet – jelen esetben a szállító Alperest – terhelő szolgáltatások oszthatatlanságának jogi jellegét.
  22. A Választottbíróság egyetértett a Felperes érvelésével, miszerint az Alperes elfogadó nyilatkozata egyben szolgáltatási kötelezettségei oszthatatlanságának elfogadására is kiterjed.
  23. Ezen túlmenően a Felperes felmondásából az is megállapítható volt, hogy mind az „A” vonalra vonatkozó, mind az „B” vonalra vonatkozó szállítási szerződés felmondása vonatkozásában külön indokolást tartalmazott. A Választottbíróság tehát a felek előadásait és a becsatolt okiratokat, valamint a Szakértő állásfoglalását is mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a Felperesnek a Megállapodás megkötése előtti időszakkal kapcsolatosan érvényesített kötbérkövetelése megalapozott.
  24. A Megállapodás új szállítási menetrendet adott meg, és a felek a korában kötött szállítási szerződéseikben írt kötbérmaximumokat megnövelték. A Megállapodás szerint pedig az új szállítási határidőket kötbérterhes határidőknek is minősítették.
  25. A Választottbíróság abból indult ki, hogy az Alperes erre vonatkozó érdemi védekezésének lényege a Megállapodás erre vonatkozó rendelkezését érintő szerződés-értelmezés, amely eltért a felperesi szerződésértelmezéstől.
  26. A szakértői vizsgálat amellett, hogy a szerződés értelmezésének kérdését a Választottbíróság döntési körébe utalta, mindkét fél kölcsönös késedelmét állapította meg. A Szakértő által mindkét a felek által előadott és a Választottbíróság által vizsgált értelmezési forma alapján kidolgozott összeg-meghatározás közül a Választottbíróság a magasabbat fogadta el.
  27. A Választottbíróság a Felperes rakodási költség követelése kapcsán ismételten utal a Ptk 277. § (1) bekezdésében írtakra nevezetesen arra, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően a megszabott helyen és időben kell teljesíteni és a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta és abba a kötelezett beleegyezett. Késedelembe esik a kötelezett, ha a kötelezettségét a jogosult felszólítására nem teljesíti (Ptk 298. § (b), és követelheti a jogosult a teljesítést függetlenül attól, hogy a kötelezett a késedelmét kimentette-e (Ptk 300. § (1) bekezdése).
  28. A Választottbíróság tényként állapította meg, hogy a felek szerződése alapján az Alperes köteles volt a szerelvényeket leszállítani, a szerződés szerint a saját költségén fogadott fuvarozóval a szerződéses címre. Az Alperes közúton kívánta a szerződéses kötelezettségét teljesíteni. Azt is tényként állapította meg az előadottak alapján a Választottbíróság, hogy még a szerződéskötést megelőző pályázati eljárás során lehetőséget kaptak arra a pályázók, hogy megtekintsék, bejárják a szerződéssel kapcsolatos főbb helyszíneket, közöttük a jelzett telephelyet is. Módja volt tehát az Alperesnek arra, hogy a telephelyet és ennek minden adottságát megismerje. Az Alperesnek így számolnia kellett a szállítási és rakodási költségekkel, illetve a telephely adottságaival. Az Alperes a címre a szerelvényeket trailerrel szállította, de ezek a tehergépkocsik nem tudtak beállni a járműtelepre méretük miatt. Így az Alperesnek a szállítójárművekről a kocsik levételét és sínre helyezését máshol kellett elvégeznie, és a kocsik sínen jutottak a járműtelepre. A felek között kialakult vita következtében a Felperes kénytelen volt a rakodási munkák elvégzését egy másik vállalkozó járműteleptől megrendelni. A Felperes a vállalkozó részére kifizetett költségeket számla alapján megtérítette, amelyeket az Alperes nem fizetett meg részére. Nem tudta elfogadni a Választottbíróság azt az érvelést, hogy a szállítási szerződések megkötését követően két évvel derült ki, hogy a Felperes infrastruktúrája a telephelyen nem alkalmas az Alperes szerelvényeinek a fogadására. Az Alperesnek ugyani már végső, a szerződéskötést megelőző ajánlata benyújtását megelőzően lehetősége volt, hogy a telephelyet bejárja, annak műszaki paramétereiről meggyőződjön. A Választottbíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a Felperes rakodási költségekkel kapcsolatos igénye mind jogalapjában, mind pedig összegszerűségében megalapozott.
  29. A felek bankgaranciák lehívásával, külföldi perek utazási és ügyvédi díjkövetelésekkel kapcsolatos kölcsönös kárigényének megítélésénél a Választottbíróságnak a Ptk 318. § (1) bekezdésében és a Ptk 339. § (1) bekezdésében foglaltakból kellett kiindulnia. A szerződésszegésért való felelősségre, valamint a kártérítés mértékére, amire a felek kárkövetelésükkor hivatkoztak, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy itt nincs helye a kártérítés mérséklésének, hiszen itt jogszabály kivételt nem tett a mérséklés vonatkozásában.
  30. A Felperes külön hangsúlyozta, hogy az Alperes jogellenesen szerződésszegő módon hívta le a bankgaranciákat ezzel kapcsolatban bankköltsége és kamatvesztesége keletkezett. Magyar ügyvédi iroda igénybevételére volt szükség mivel az Alperes a szerződéskötéstől a felmondásig rendszeresen szerződésszegő magatartást tanúsított és a külföldi eljárásokhoz külföldi ügyvédi irodákat kellett igénybe vennie, képviselői személy szerint is részt kellett, hogy vegyenek az ottani kétfokú tárgyalásokon. Ezek a költségek az Alperes szerződésszegő magatartásából eredő károk.
  31. Az Alperes a külföldi ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárásból eredő költségek és díjak, valamint a felmerült késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni a Felperest.
  32. Mindkét peres fél egymástól követelte az Alperes által folyamatba helyezett, de jogerősen a Felperes által megnyert bírósági eljárás során nála felmerült költségeket. A Felperes által igénybe vett jogi képviselői, és egyéb költségei tárgyában hogy az ügyben eljáró és jogerős döntést meghozó külföldi rendesbíróság végrehajtható módon nem rendelkezett.
  33. Az Alperes a Ptk. 340. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott ezen viszontkereseti igénye jogcímeként. Ezen törvényhely szerint a károsult a kár elhárítása illetve csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
  34. Felperes és Alperes is követelt ügyvédi munkadíjak formájában megjelent költséget, ezen felül Felperes utazási költség címen is élt igénnyel.
  35. Felperes szerint tekintettel arra, hogy az ügyvédi szolgáltatások igénybevétele az Alperes szerződésszegő magatartása alapján előállt jogvitában a Felperes jogai és törvényes érdekei megvédése érdekében történt, így a Felperes az ezen a címen kifizetett összegek megtérítésére is jogosult szerződésszegéssel okozott kár jogcímen.
  36. Alperes ezen követelés jogalapját vitatta, mivel álláspontja szerint nem volt szerződésszegésben, másodlagos védekezésként e körben pedig azt adta elő, hogy a Felperes e körben nem szükséges költségeket vállalt [Ptk 355. § (4)], továbbá megszegte a Ptk. 340. § (1) bekezdésen írt kárelhárításra, illetve csökkentésre vonatkozó előírást. Ennek alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a Felperes szervezeti ábrájából megállapíthatóan jogi igazgatósággal rendelkezik, mely kellő szakértelemmel kellene rendelkezzen, így külső jogi iroda igénybevétele olyan felesleges többletkiadásnak minősül, amelynek viselésére kártérítés jogcímén a Felperessel szerződő fél nem kötelezhető. Ezen felül vitatható, hogy miért volt kénytelen Felperes két iroda szolgáltatásait is igénybe venni, és a Felperes által hivatkozott és igazolt két külön ügyvédi iroda olyan párhuzamos tevékenységet is végzett, amelynek igénybevétele nem vált volna szükségessé, amennyiben a Felperes nem vált ügyvédi irodát.
  37. A Választottbíróság a felek előadásait mérlegelve megállapította, hogy a Felperes ezen követelése nem alapos.
  38. Egy jogügylet, annak bonyolítása szerint során a felek belső és külső jogi tanácsadók szolgáltatásait is igénybe veszik. Ez független attól, hogy valakinek van-e jogi osztálya vagy nincs, jelentősebb jogvitában prudens eljárás külső peres jogászok igénybevétele. Egy jogügylet teljesítése során keletkezhet vita is, amely során a jogi képviselők ellenszolgáltatás fejében ügyfelük érdekeit képviselik. Ez része egy ügylet költségeinek, ezzel a feleknek megfelelő előrelátás szerint tervezniük, számolniuk kell az általános költségeik körében. Ez kárként nem érvényesíthető. A vita eredménytelen, békés úton megkísérelt rendezését követően a felek bírósághoz fordulhatnak. A peres eljárás előkészítésével majd folytatásával kapcsolatos költségek pedig perköltség címén igényelhetők, ezek további jogellenes magatartás nélkül kártérítésként nem érvényesíthetőek.
  39. Nem alapos ezen kereseti követelés tehát azért sem, mert jogellenesség és felróhatóság, mely szükséges eleme a kártérítés megállapításának, a perbeli esetben nem merült fel Alperes részéről. Nem jogellenes és felróható, ha valaki egy szerződéses vitában érdekeit, álláspontját képviseli, akkor sem, ha az később részben helyesnek, részben nem helyesnek bizonyul az eljárás végén, adott esetben évekkel később. A Választottbíróság elvi éllel mutat rá, hogy a jelen eljárásban részben Felperes részben pedig Alperes javára döntött. Bizonyos jogkérdések tekintetében Felperessel, másokban Alperessel értett egyet, indokolt volt tehát a jelen eljárást megelőzően is mindkét fél részéről jogi képviselők munkáját is igénybe venni, annak költségét azonban soha nem teljes egészében a másik fél okozta.
  40. A párhuzamosság kérdésében a Választottbíróság Alperes álláspontját osztotta.Nem volt ésszerű és elkerülhetetlen hogy az ügyet végig egy iroda képviselje és a kétszeresen megjelenő költségek egyébként sem érvényesíthetőek a Ptk 340 § (1) szerint.
  41. A Felperes előadta továbbá, hogy tekintettel arra, hogy a – viszontkereset alapját képező – felmondást az Alperes részére kézbesítette, és még ugyanezen a napon lehívta az Alperes által részére nyújtott bankgaranciákat. Ezen bankgarancia lehívások garáns bankok általi teljesítésének megakadályozása céljából az Alperes a illetékes külföldi bíróság előtt eljárást kezdeményezett, amelyben arra kérte az eljáró bíróságot, hogy tiltsa meg a garáns bankoknak azt, hogy a Felperes részére a garancia lehívások alapján teljesítést eszközöljenek az alapügyben meghozandó jogerős bírósági döntésig. A határozatban a bíróság Alperes kérelmét teljesítette. Ezen perindítás okán Felperes előadása szerint a Felperes kénytelen volt igénybe venni a perben történő képviseletére egy olyan külföldi székhelyű ügyvédi irodát, aki jogosult volt a bírósági eljárásban a Felperes oldalán részt venni. Az eljárás a külföldi fellebviteli bíróság jogerős végzésével ért véget. A határozat Felperes javára döntette el a vitát. A bírósági tárgyaláson történő részvétel (utazási) költsége jogcímén a Felperes igényt érvényesített az ügyvédi költségek mellett.
  42. Az Alperes ezen kereseti igény jogalapját teljes egészében vitatta. Előadta, hogy a kártérítés alapja minden esetben jogellenes és felróható magatartás. Alperes azzal, hogy ideiglenes intézkedést kért, jogszerű magatartást tanúsított, másrészt szükségszerű magatartást is akkor, amikor a kárenyhítési kötelezettségének a Ptk 340 §(1) bekezdésében foglaltakra tekintettel eleget tett. Továbbá arra is hivatkozott az Alperes, hogy a külföldi bírósági eljárások költségét a pernyertes fél kizárólag az adott bíróság előtt folyó eljárásban, perköltségként a külföldi eljárási szabályok szerint érvényesíthette. Mindkét bíróság rendelkezett is az eljárási költségekről ezért a Felperes ismételten perköltséget nem követelhet. Az utazási költségekkel kapcsolatban Alperes előadta, hogy a Felperes eltúlzott és nem szükségszerű költségeket próbál az Alperesre áthárítani. Utalt a Ptk. 355. § (4) bekezdés és 340. § (1) bekezdésében foglaltakra.
  43. Felperes álláspontja szerint az Alperes azzal a magatartásával, hogy a jogerős ítéletből fakadóan teljes mértékben alaptalanul kísérelte meg megakadályozni a garantőr bankok általi teljesítést, megvalósította a Ptk. 339. § (1) bekezdésben írt jogellenes magatartást. Ezért az ezen magatartásával okozati összefüggésben álló kár megtérítésére köteles. Az Alperes azon védekezése tárgyában, miszerint a külföldi eljárással kapcsolatban a felek részére perköltséget ítéltek meg az ügyben eljáró bíróságok, a Felperes előadta, hogy ezen védekezés ellentétben áll az Alperes viszontkeresetének azon részével, amelyben ugyanezen a jogcímen kéri a Felperest marasztalni. Egyebekben a Felperes előadta, hogy egyedül a másodfokú bíróság foglalkozott a jelen per Felperesét megillető perköltséggel.
  44. A Felperes az Alperes utazási költségekre vonatkozó védekezésével kapcsolatban előadta, hogy az Alperes által generált összeg jogi sorsáról rendelkező bírósági eljárásban megtartott tárgyalásokon való megjelenése mellőzhetetlen volt. Ezen személyek jelenlétének hiánya a tárgyalást megelőző napon, illetve magukon a bírósági tárgyalásokon a Felperes részére olyan jelentős anyagi és egyéb érdeksérelmet okozhatott volna, amelyek bekövetkeztét a Felperes nem kockáztathatta meg csak azon okból, hogy az Alperes ilyen típusú költségekre vonatkozó megtérítési kötelezettségét csökkentse. A tárgyalásokra történő utazás, szállás, valamint étkezés vonatkozásában felmerült kiadások kategorizálására vagy minősítésére Felperes szerint az Alperes nem jogosult. A felperesi vállalat felsővezetőségének tagjaitól, alkalmazottaitól (vezető jogtanácsos, tolmács), ügyvédeitől nem várható el az, hogy az Alperes költségei minimalizálása céljából olyan szintű szolgáltatásokat vegyenek igénybe, amelyek pozíciójukhoz mérten degradálóak.
  45. A Választottbíróság a felek előadásainak vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy ezen kereseti követelések nem megalapozottak.
  46. A vita, így a bankgaranciával kapcsolatos eredménytelen békés rendezése után a felek bírósághoz fordulhatnak. A peres, jogvitás eljárás előkészítésével majd folytatásával kapcsolatos költségek pedig perköltség címén az illetékes bíróság előtt igényelhetők, ezeket nem alapos külön kártérítésként is megítélni felróhatóságot igazoló többlettényállás nélkül. Ilyet bizonyítani a felek nem tudtak.
  47. Nem alapos a kereset ezen részében azért sem, mert a jogellenesség és felróhatóság, mely szükséges eleme a kártérítés megállapításának, ez esetben nem merült fel Alperes részéről. Nem jogellenes és felróható, ha valaki egy szerződéses vitában érdekeit, álláspontját képviseli, és bírósághoz fordul, akkor sem, ha az eljárás végén pervesztes lett. Ebben a tekintetben a Választottbíróság Alperes érvelését osztotta.
  48. A külföldi fellebviteli bíróság határozatában kimondta, hogy az Alperest a fellebbezési költségek megfizetésére kötelezi. Tehát a perköltségekről már született döntés.
  49. Viszontkeresetében az Alperes előadta, hogy a bankgaranciák jogellenes lehívásából eredő károk enyhítése érdekében a lehető leghatékonyabb módon próbálta meg megakadályozni, hogy a Felperes sikerrel hívja le a bankgaranciákat, azaz ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel élt a a külföldi kereskedelmi bíróság előtt. A jogszerű állapot fenntartása érdekében az Alperesnek vállalnia kellett a szükséges jogi költségeket. A felmerült költségek a Ptk. 340. § (1) bekezdésének megfelelően szükségszerűek voltak a károk enyhítése érdekében, nevezetesen a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy volt köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt.
  50. Felperes ezen Alperesi viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a rendező elv az lehet, hogy a pervesztes fél fizesse a pernyertes fél perköltségeit. Az ítélet pedig csatolásra került, így Alperes köteles fizetni Felperes költségeit. Alperes alaptalanul hivatkozik kárenyhítésre, hiszen a határozat kimondta, hogy az Alperesi igény alaptalan, a perlés eredménytelen volt. Alperes nem járt el jogszerűen, ezen felül ezen viszontkereseti igényét az Alperes nem bizonyította.
  51. Alperes viszontkeresetének ezen része nem megalapozott.
  52. Összhangban a korábban írtakkal, a Választottbíróság azt az álláspontot osztja, hogy jogellenesség és felróhatóság, mely szükséges eleme volna a kártérítés megállapításának, ez esetben nem merült fel Felperes részéről sem. Nem jogellenes és felróható, ha valaki egy szerződéses vitában érdekeit, álláspontját képviseli, és bíróság előtt eljár. Ebben a tekintetben a Választottbíróság az Alperes részletesen előadott okfejtését fogadta el.
  53. Rámutat arra is a Választottbíróság, hogy a Felperes a külföldi fellebviteli bíróság előtt pernyertes fél lett, így fogalmilag sem merülhet fel, hogy egy pernyertes fél a perben jogellenesen és felróható módon járt volna el és a pervesztes félnek ilyen módon történő eljárással költségeket okozott volna.
  54. A Felperes a keresetében előadta, hogy tekintettel arra, hogy a – viszontkereset alapját képező – felmondást az Alperes részére kézbesítette, még ugyanezen a napon lehívta az Alperes által részére nyújtott bankgaranciákat. Felperes szerint ezen bankgarancia lehívások garáns bankok általi teljesítésének megakadályozása céljából az Alperes az illetékes külföldi kereskedelmi bíróság előtt eljárást kezdeményezett, amelyben arra kérte az eljáró bíróságot, hogy tiltsa meg a garáns bankoknak azt, hogy a Felperes részére a garancia lehívások alapján teljesítést eszközöljenek az alapügyben meghozandó jogerős bírósági döntésig. Az eljárás a külföldi fellebviteli bíróság jogerős végzésével ért véget. A bíróság végül másodfokon Felperes javára döntötte el a vitát.
  55. Ezt követően a bankgaranciák összegei befolytak Felpereshez. Felperes keresetében igényt tartott a bankgaranciák összege utáni késedelmi kamatra. Felperes keresetében továbbá előadta azt is, hogy a bankgaranciák lehívása költségét is igényli Alperestől.
  56. Alperes szerint a bankgaranciák lehívásának megakadályozására tett kísérlettel az Alperes kárenyhítési kötelezettségének tett eleget, méghozzá a lehető leghatékonyabb módon. A Felperes a bankgaranciák lehívására nem volt jogosult, és az Alperes jogszerűen járt el, illetve a jogszabályok által előírt (kárenyhítési) kötelezettségét teljesítette, ezért a Felperes sem késedelmi kamatra, sem a jogellenes lehívások költségeire nem tarthat igényt. Alperes tehát vitatta felperesi követeléseket.
  57. A Választottbíróság álláspontja szerint a Felperes bankgaranciák lehívásával kapcsolatos fenti követelései nem alaposak.
  58. A Választottbíróság megállapítja, hogy a hatásköre fennáll a bankgaranciákkal kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatos követelések kapcsán, mivel az igények ellen védekező fél a hatáskört nem vitatta. Ezen túlmenően pedig a felek egymás közötti, a Szállítási Szerződésekből folyó igényérvényesítésre irányadó az általuk kötött választottbírósági szerződés.
  59. A külföldi kereskedelmi bíróság először végzéssel, majd véglegesen első fokon úgy döntött, hogy a bankgaranciák lehívása szabálytalan és visszaélésszerű volt, így megtiltotta a bankoknak, hogy azok összegét kifizessék a Felperesnek. Így Alperes illetve a perben nem álló bankok jogszerűen, bírósági határozat alapján és ezen határozat szerint nem fizettek (a másodfokú határozat végrehajthatóvá válásáig), tehát jogellenes és felróható magatartást Alperes nem tanúsított, mikor az oldalán belépő bankok nem teljesítettek ezen időszak alatt. Jogellenes és felróható magatartás hiányában kártérítési felelősség sem állapítható meg. Perindítás, ideiglenes intézkedés kérelmezése önmagában nem tekinthető jogellenes és felróható magatartásnak. Alperes igazában bízva, az általa kárenyhítésnek gondolt eljárás keretében, per- és jogképesen fordult bírósághoz.
  60. Felperes a bankgaranciák lehívása mellett döntött, ezekkel a költségekkel már szerződéskötéskor számolnia kellett arra az esetre, ha biztosítékaival él. Ebben a kérdésben maga döntött. Ezt követően a Megállapodás alapján ezt a helyzetet felek részben már maguk rendezték. Felperest így kár nem érte, Alperes pedig nem tanúsított jogellenes magatartást.
  61. Az Alperes ezzel kapcsolatos viszontkereseteként előadta, a lehívás eredményeként a Felperes jogellenesen volt a bankgaranciák öszegének birtokában a lehívás napjától, a Megállapodás hatályba lépéséig. A fentiek alapján megállapítható Alperes szerint, hogy a bankgaranciák jogellenes lehívásának eredményeképpen a Felperes fizetési késedelembe esett a Megállapodás hatálybalépéséig.
  62. Alperes viszontkeresetének ebben a részében előadta továbbá, hogy a bankgaranciák jogellenes lehívásával a Felperes kárt is okozott az Alperesnek, mivel az Alperesnek a bankgaranciákat kibocsátó bankok részére meg kellett fizetnie a bankgaranciák összegének megfelelő összeget. Az Alperest ért kár összege megegyezett a bankgaranciák teljes összegével, amely felett ettől az időponttól kezdve nem rendelkezett. Mivel a Felperes a bankgaranciák összegének megfelelő összeg, mint a kár tőkeösszegének visszafizetésével késedelembe esett, ezért az Alperes a Ptk. 318. § (1) bekezdése és 360. § (1)-(2) bekezdései alapján jogosult a lehívás napjától a visszafizetés napjáig, arra a késedelmi kamatra, amely az által keletkezett, hogy az Alperesnek a lehíváskor a bankgaranciák teljes összegének megfelelő összeget a bankgaranciákat kibocsátó bankok rendelkezésére kellett bocsátania.
  63. A Választottbíróság álláspontja szerint az Alperes bankgarancia lehívással kapcsolatos viszontkeresetei sem alaposak.
  64. A Választottbíróság jelen ítélete indokolásában egyéb követelések kapcsán már megállapította, hogy a Felmondás jogszerű és megalapozott volt, így a bankgaranciák lehívására is jogszerűen került sor. Jogellenes és felróható magatartás hiányában kártérítés megállapításra nem kerülhet sor. Felperes tehát nem szegett szerződést mikor a bankgaranciákat lehívta. Emellett a külföldi fellebviteli bíróság is jogszerűnek ítélte a bankgaranciák lehívását (formai, alapelvi illetve bizonyos eljárási szempontokból). Szerződésszegés, illetve ezt okozható jogellenes felróható magatartás hiányában kártérítés megállapításra nem kerülhet sor.
  65. A Felperes külföldi társvállalkozónak megfizetett kártérítési igénye vonatkozásában az Alperes előadta, hogy ezen vállalkozó szerződésszerű teljesítésének késedelmét részben a társvállalkozó maga okozta. A Felperes álláspontja szerint a jelen eljárásban lefolytatott bizonyítás eredménye egyértelműen bemutatta, hogy az Alperes szerződéses kötelezettségét határidőben nem teljesítette. A szerelvények időben történő szállítása előfeltételét képezte a beruházáson dolgozó másik vállalkozó szerződésszerű teljesítésének, a szerelvények szállításának késedelme szükségszerűen kihatással volt ezen vállalkozó teljesítésére.
  66. A szállítás elhúzódása vezetett ahhoz a tényhez, hogy a Felperes és ez a vállalkozó szerződésmódosító okiratot írt alá, amely szerint a járművek rendelkezésre bocsátásának addig felmerült késedelme kompenzálásául a Felperes az ott felmerült összeg megfizetését vállalta és ki is fizette.
  67. A Választottbíróság álláspontja szerint a csatolt okiratok, illetve a jelen eljárásban lefolytatott bizonyítás eredménye alapján nem alapos a Felperes követelése.
  68. A Választottbíróság hangsúlyozottan mérlegelte a felperesi igényelbírálásánál az Alperes által kifejtetteket, mely szerint az Alperes nem volt szerződő fele a Felperes és a vállakozó közötti, automatikus rendszer szállítására vonatkozó szerződéseknek, melyek a Felperes, mint vevő és a vállalkozó, mint szállító között jöttek létre. A perbeli bizonyítékok között olyan irat nem szerepelt, hogy akár háromoldalú vagy akár Alperes és a vállalkozó közötti kétoldalú megállapodás jött volna létre. kizárólag a Felperes tartozott felelősséggel az Alperes irányában az adatoknak az általa vállalt szerződéses határidőn belül történő rendelkezésre bocsátásáért. Az eljárásban a Felperes nem tudta azt bizonyítani, hogy az érintett vállalkozó szerződésszerű teljesítésének késedelmét okozati összefüggésében az alperesi késedelem okozta volna.
  69. Alperes a Szállítási Szerződések teljesítése során a Felperes által okozott késedelemből eredő káraként követelést is érvényesített. Nem állapítható meg az a szakértő szerint, hogy a Felperes valamely szerződéses kötelezettségével késedelembe esett volna.
  70. Alperes a viszontkeresetében előadta, a Felperesnek sem az Ajánlatkérési Dokumentációban, sem pedig a Végleges Ajánlatban nem szereplő tételekkel kapcsolatos módosító megrendelései következtében további költségek merültek fel az Alperesnél, mivel Felperes attól az időponttól, hogy az Alperes megkezdte a Szállítási Szerződések teljesítését, tehát már az Előzetes Típusengedélyezési eljárás kezdete előtt, módosító megrendeléseket adott le. Alperes szerint Felperes azonban figyelmen kívül hagyta a Szállítási Szerződésekben meghatározott formális eljárási szabályokat, és bár az Alperes számos alkalommal kérte a Felperest, hogy módosító megrendeléseivel kapcsolatban bocsásson ki formális megrendelést a Szállítási Szerződésekben foglaltakra figyelemmel, a Felperes ezen Alperesi kérés teljesítését minden esetben elmulasztotta. Alperes szerint mindez azonban nem változtat azon tényen, hogy a Felperes a gyakorlatban módosító megrendelést adott le az Alperes részére, amelyeket az Alperes teljesített. Az Alperes bemutatta a különböző módosító megrendeléseseket és az ezek miatt szükségessé vált munka eladási árának kiszámítási módját, külön részletezve a munkaerővel kapcsolatos árakat, illetve az anyaggal és szállítással összefüggő árakat. A módosító megrendelésekre tekintettel követelt összegek magukban foglalták az Alperes szerint Felperesnek a Megállapodás hatálybalépése előtt leadott megrendeléseket és a Megállapodás hatálybalépése után felmerülő havariával kapcsolatos költségeket.
  71. Az Alperes továbbá előadta, hogy a havaria a típusengedélyezése érdekében utólag megrendelt műszaki megoldás, amelyet a Szállítási Szerződések nem tartalmaztak. Ennek a megoldásnak a beépítéséhez a szerelvényen bizonyos műszaki jellegű változtatásokat kellett végrehajtani.
  72. Felperes a viszontkeresetek körében általánosságban előadta, hogy álláspontja szerint alperesi iratok semmilyen módon és formában nem támasztják alá az Alperes azon állítását, miszerint a Felperes olyan pótmegrendelésként kategorizálható és a pótmunka definíciója alá eső megrendeléseket adott az Alperes részére, visszaigazolás. A melléklet minden állítólagos pótmegrendelésnél az látható, hogy a Felperes elhárította az Alperes e körben tett módosítás kérését, illetve árajánlatát.
  73. A Választottbíróság tételesen vizsgálta az egyes pótmegrendelésre (módosító megrendelésre) alapozott alperesi követeléseket, kirendelt pártatlan, független, megfelelő szakértői felkészültséggel rendelkező Szakértő álláspontját teszi tette magáévá, és az Alperes követeléseit részben alaposnak találta.
  74. A viszontkereset-kiterjesztésben az Alperes előadta, hogy a Szállítási Szerződések értelmében kötelezettséget vállalt a Szállítási Szerződések alapján szállítandó szerelvényekkel kapcsolatban tartalék alkatrészek szállítására is. Az Ajánlattételi Felhívásban meghatározott Jegyzék felsorolta a tartalék alkatrészeket az egységáruk és várható elhasználódási ciklusidejük megjelölése nélkül, amelyeket az ajánlattevőnek kellett meghatároznia. A Végleges Ajánlat előkészítése során az Alperes az Ajánlattételi Felhívásban szereplő Jegyzéket használta fel az ajánlata céljából. A Végleges Ajánlat összeállítása során Alperes az Ajánlattételi Felhívással összhangban megjelölte a Jegyzékben meghatározott valamennyi tartalék alkatrész egységárát és várható elhasználódási ciklusidejét. Az Alperes szerint annak ellenére, hogy az Ajánlattételi Felhívás és a Végleges Ajánlat egyértelműen rögzítette, hogy Felperesnek a Szállítási Szerződések megkötésekor kellett volna véglegesítenie az újabb Jegyzéket, így megrendelve Alperestől mind a szerelvények vonatkozásában az Alperes által leszállítandó tartalék alkatrészeket, Felperes ezen kötelezettségét elmulasztotta és a megrendelt tartalék alkatrészek végső listáját évekkel később juttatta el.
  75. A Választottbíróság részletesen elemezte a felek beadványait, bizonyítékait, érveit valamint a szakértői véleményekben írt álláspontokat is. Az Alperes a Választottbíróság álláspontja szerint helyesen hivatkozott a Ptk. 302. § b), 303. § (1), 339. § és 318. §-aira, és követelése a jogalap tekintetében alapos.
  76. A felek késedelmi kamatköveteléseinek mértéke és kezdő időpontjuk tekintetében részletes előadásokat tettek melyek a felek perbeli követeléseinél ismertetésre kerültek.
  77. A Választottbíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a kölcsönös perbeli igények alapján milyen időpont az, amikor a késedelmi kamatkövetelés esedékessé válhat. A perbeli előadásokat és követeléseket vizsgálva és mérlegelve úgy határozott, hogy ezek a követelések a kereset illetve a viszontkereset előterjesztésével benyújtásával konkretizálódtak, hiszen a felek között korábban a jogalap és az összegszerűség tekintetében is számos vita volt, aminek elbírálását a perben előterjesztett követelések pontosításával határoztak meg a felek.
  78. A Választottbíróság így a késedelmi kamatkövetelések kezdő időpontjául a kereset benyujtásának napját határozta meg. A Választottbíróság mind a kereseti, mind pedig a viszontkereseti követelést részben alaposnak találta. Az euróban előterjesztett és a Választottbíróság által alaposnak ítélt igényeket beszámította és az ítélet rendelkező részében az Alperest különbözet megfizetésére kötelezte a rendelkező részben írtak szerint.
  79. A késedelmi kamat mértéke tekintetében a Választottbíróság rámutat arra, hogy a felek követelései a Szállítási Szerződésekkel kapcsolatosak, a felek szerződésből eredő kölcsönös követeléseket érvényesítettek a választottbírósági eljárás során.
  80. Ennek megfelelően a Választottbíróság az euró követelések utáni késedelmi kamat mértékét a felek szerződési akaratával egyezően a késedelembe esés napján érvényes Európai Központi Bank által alkalmazott kamatláb, itt a Szerződések szerint három havi EURIBOR plusz 0, 5 % mértékben határozta meg.
  81. A forint követelésekre ez a kamatláb nem alkalmazható és nem terjeszthető ki. Az erre vonatkozó Alperesi érvelést a töretlen bírói gyakorlattal egyezően a Választottbíróság sem osztotta és a késedelmi kamat mértékét a rendelkező részben megítélt forint követelés után a Felperes kereseti követelésében írtakkal egyezően Ptk. 301 § (1) és (2) bekezdése szerinti mértékben állapította meg.
(Vb/11019)