Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Felperes, mint bérlő és alperes jogelődje, mint bérbeadó egymással 2014. augusztus 26-án a 2014. július 1-től 2024 július 28-ig tartó időszak vonatkozásában határozott idejű bérleti szerződést kötöttek a D.-benn elhelyezkedő 1/A jelű üzlethelyiség vonatkozásában („Szerződés”). A Szerződést felek első ízben az aláírás napján, majd utóbb 2014. szeptember 1-jén módosították. A Szerződés több mellékletet tartalmazott, 8. számú mellékletként többek között egy magánvezeték-használati és csatlakoztatási szerződést, amelyhez általános szerződési feltételek kapcsolódtak. Az általános szerződési feltételek 6.2. pontja a következő rendelkezést tartalmazta: „Az MHD a vezetékes szolgáltatás jogszabályok által szigorúan meghatározott tartalmú költségalapú díja, mely a vezetékes szolgáltatás igazolt költségeire nyújt fedezetet, ideértve a magánvezeték üzemeltetési és hálózati veszteségi költségeit, valamint az üzemeltetett vezeték eszközértékére alkalmazott tőkeköltségét is a Magyar Energia Hivatal által az elosztó hálózati engedélyesek tekintetében meghatározott metodológiája szerint. Az MHD egységára Ft/kWh érték, mely a jogszabályok által az Üzemeltető számára lehetővé tett, és profitelemet nem tartalmazó díj maximumáig terjedhet, aktuális értékét pedig az Üzemeltető transzparensen és megkülönböztetés-mentesen évente előre rögzíti és melyet Felhasználó a vételezett mennyiség és az egységár szorzataként köteles megfizetni.” A 6.3 pont szerint: „Üzemeltető az MHD adott évre vonatkozó egységárát hirdetményben a honlapján teszi közzé Felhasználó részére. Felhasználó tudomásul veszi, hogy Üzemeltető a költségalapú díjat a jogszabályi keretek közt maga állapítja meg, az a hirdetmény közzétételével a jelen Szerződés részévé válik. Felhasználó tudomásul veszi továbbá, hogy Üzemeltető jogosult éven belül az MHD egységárának jogszabályi keretek közt történő megváltoztatására, amennyiben jelentős változás következik be a bérlők villamos energia felhasználásában, vagy a vásárolt villamos energia beszerzési árában.” Az általános szerződési feltételek 13. 1. pontja a következőképpen rendelkezett: „Bármely jogvita eldöntésére, amely a jelen szerződésből vagy azzal összefüggésben, annak megszegésével, megszűnésével, érvényességével, vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a felek alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság, Budapest kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját eljárási szabályzata szerint jár el. A Választottbíróság három fős tanácsban jár el, az eljárás nyelve a magyar.” (A továbbiakban a magánvezeték-használati és csatlakoztatási szerződés és az általános szerződési feltételek együtt: „Magánvezeték-használati szerződés”; az általános szerződési feltételek: „ÁSZF”). A Szerződéssel azonos időben a K. Kft. mint engedélyes villamos energia-kereskedő és felperes mint felhasználó villamosenergia értékesítési szerződést kötöttek egymással („Villamosenergia értékesítési szerződés”). A Villamosenergia értékesítési szerződés 4. pontja kimondta, hogy a felhasználó által a kereskedőnek fizetendő szerződéses ár többek között az energiadíjból tevődik össze, ahol „az energiadíj egységára HUF/kWh érték, melynek aktuális értékét a Kereskedő a piaci beszerzési viszonyoknak megfelelően időszakokra előre rögzíti.” A szerződés 8. pontja az ÁSZF 13.1 pontjával azonos tartalmú választottbírósági kikötést tartalmazott. A K. Kft. és alperes jogelődje, 2016. január 1-jén arról értesítették felperest, hogy a K. Kft. a Villamosenergia értékesítési szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit 2016. január 1-től kezdődően az alperes jogelődjére engedményezte, illetve ruházta át. A továbbiakban az alperes jogelődje. mint bérbeadó és a Magánvezeték-használati szerződés szerinti üzemeltető fogja felperes részére a villamosenergia szolgáltatást nyújtani, villamosenergia-továbbadás útján.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes 2022. szeptember 6-án kelt keresetében 38.096.546 Ft tőkeösszeg és a választottbírósági eljárás megindításától az alperesi teljesítésig járó, a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetését kérte. Költségigényként ügyvédi munkadíjat (1.250.000 Ft + áfa), valamint az érvényesített követelés 15%-ának megfelelő sikerdíjat is érvényesített. A kereseti jogalapokat többek között a Ptk. 1:4. §, 1:5. §, 6:62. §, 6:137–6:142. §‑ok, továbbá a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (Ptk. 6:579. §) képezték.
- A felperes előadása szerint a felek közötti bérleti szerződés alapján ún. „Egyéni Szolgáltatási Díjként” köteles volt megfizetni a villamosenergia‑ellátás költségeit, így a magánvezeték‑hálózati díjat (MHD) és a rendszerhasználati díjat (RHD). A villamosenergia‑szolgáltatást kezdetben a K. kft. látta el, majd 2016. január 1‑jétől az alperes vette át. A jogutódlási értesítésben az alperes vállalta, hogy a bérlő helyzete nem válik terhesebbé; ezzel szemben a felperes állítása szerint a perbeli időszakban a villamos energia ára indokolatlanul megemelkedett, meghaladta a piaci szintet, és az elszámolás átláthatatlanná vált.
- A felperes szerint az alperes profitot és árrést alkalmazott, amely ellentétes a villamosenergia‑jogszabályokkal. A MEKH határozata alapján a felperes megismerte az alperes által kötött energiabeszerzési szerződéseket, és az azokból származó beszerzési árakat összevetette a HUPX tőzsdei árakkal. A különbözetet – valamint az RHD és MHD szerinte jogszerű díjai és a ténylegesen számlázott összegek közti eltérést – túlfizetésnek és kárnak minősítette, amelyet az alperessel szemben érvényesített. Így számította ki a 29.997.281 Ft nettó, illetve 38.096.546 Ft bruttó igényt.
- A felperes hivatkozott arra is, hogy közöttük a Vet. és a végrehajtási rendelet szerinti magánvezeték‑használati jogviszony áll fenn, amely a magánvezeték üzemeltetőjére szigorú kötelezettségeket ró (profittilalom, átlátható elszámolás, elkülönített nyilvántartás, éves kiértékelés). A felperes álláspontja szerint az alperes e kötelezettségeket megsértette, ami a Ptk. 6:137. § szerinti szerződésszegést és 6:142. § szerinti kártérítési kötelezettséget alapoz meg. Ezen túl a felperes az alperes magatartását joggal való visszaélésnek minősítette (Ptk. 1:5. §), valamint kiemelte, hogy a szerződés a felek közös megegyezése nélkül nem módosítható.
- A bizonyítás kapcsán a felperes rögzítette, hogy a piaci áraknak megfelelő villamosenergia‑beszerzést és az RHD‑, MHD‑elszámolások jogszerűségét az alperes köteles bizonyítani. A keresetben megjelölt eljárási érték 38.096.546 Ft, a választottbíróság hatáskörének alapja pedig a magánvezeték‑használati szerződés általános szerződési feltételeinek 13.1. pontja volt.
- Az alperes 2022. november 23-i ellenkérelmében a felperesi kereset teljes elutasítását és a felperes eljárási költségekben történő marasztalását kérte.
- Az alperes álláspontja szerint a jogutódlást követően a felek között villamosenergia-továbbadási jogviszony jött létre, amelyre a Vet. és a végrehajtási rendelet speciális szabályai irányadóak. E körben hangsúlyozta, hogy villamos energiát mindig azon az áron adta tovább, amelyen azt ő maga is beszerezte, és a továbbadás során kizárólag a ténylegesen felmerült díjelemeket és a magánvezeték-hálózat üzemeltetési költségeit érvényesítette. Profit alkalmazását kifejezetten tagadta.
- Az alperes előadta, hogy a villamos energia beszerzése során a bérlők ellátásbiztonsága volt az elsődleges szempont, ezért a piacon szokásos módon, előre lekötött teljes ellátás alapú szerződések alapján, piaci árakon szerződött kereskedőkkel. Rámutatott: a felperes által hivatkozott HUPX‑árak a szervezett piacra jellemző, más termékstruktúrához kötődő árakat tükrözik, amelyek nem összevethetők az általa beszerzett termékekkel. A továbbadó maga nem jogosult a szervezett piacról vásárolni, így a felperesi összehasonlítás irreleváns.
- Az alperes hangsúlyozta, hogy e tevékenységre nem a Ptk., hanem a Vet. és a végrehajtási rendelet a releváns jogszabály, mint lex specialis. Álláspontja szerint a felperesi kereset jogi téren hiányos, ellentmondásos, és nem jelöli meg pontosan, mely jogszabályi kötelezettséget sértette volna meg az alperes. A továbbadó terheit a Vet. 66. § (4)–(5), (7) bekezdései határozzák meg: a tényleges költségek továbbhárítása jogszerű.
- Az RHD kapcsán az alperes előadta, hogy a kereskedőtől kapott tételeket változtatás nélkül számlázta tovább, és az elszámolást a bérlők között fogyasztásarányosan végezte. Állításai alátámasztására csatolta bejövő számláit.
- Az MHD tekintetében az alperes bemutatta, hogy a díj az épületen belüli magánvezeték üzemeltetésének költségeit tartalmazza. A jogszerű elszámolás biztosítására szakértőt bízott meg a díjrendszer és kalkuláció kidolgozásával. Csatolta a 2016-os alap-tanulmányt és a perbeli időszakra készült éves felülvizsgálatokat, valamint felajánlotta a költségszámlák bemutatását is. A Vet. Vhr. szerinti nyilvántartási és dokumentációs kötelezettségeinek eleget tesz (üzemviteli napló, éves kiértékelés), amelyek szintén becsatolásra kerültek.
- Az alperes szerint a felperes nem tudta igazolni sem kára mibenlétét, sem összegszerűségét, és a kár okozati összefüggése, illetve az alperes állított jogsértése sem került bizonyításra. Álláspontja szerint maga a felperesi jogi konstrukció is vitatott: ha a felperesi érvelés helytálló lenne, az azzal járna, hogy a továbbadónak veszteségesen kellene villamos energiát szolgáltatnia, ami ellentétes a Vet. szabályaival és a bérbeadói működéssel.
- Bizonyítékként az alperes csatolta beszerzési dokumentumait, számláit, szakértői anyagait, üzemviteli naplóit, és fenntartotta a további bizonyítási indítványok, így szakértő kirendelésének lehetőségét is.
- Felperes 2023. március 6-i előkészítő iratában megerősítette, hogy a felek közötti jogviszony elbírálásakor nem csupán a Vet., hanem a Ptk. szabályai is irányadók, mivel a bérleti szerződésből eredő felek közötti jogok és kötelezettségek értékelését a Ptk. alapelvei – különösen az együttműködési, jóhiszeműségi, tisztességességi és joggal való visszaélés tilalma – is meghatározzák (Ptk. 1:3–1:5. §).
- A felperes hivatkozott a Jogutódlásról szóló értesítésre, amelyben a bérbeadó vállalta, hogy a jogutódlás nem teszi terhesebbé a bérlemény használatát. A felperes szerint ez egyben az alperes vállalása volt arra, hogy piaci viszonyokhoz igazodva, piaci áron végzi a villamosenergia-beszerzést és továbbszámlázást. A felperes ezért elsődlegesen a Ptk. szerződéses kötelem- és elvárási szabályain (Ptk. 1:3, 1:4, 1:5, 6:62, 6:137–142. §) látja a felelősség alapját, és fenntartotta keresetének időbeli kiterjesztésének lehetőségét.
- Alperes 2023. április 6-i előkészítő iratában hangsúlyozta, hogy nem vitatja a Ptk. alkalmazhatóságát, azonban a villamosenergia továbbadására a Vet. és a végrehajtási rendelet, mint lex specialis, elsődlegesen irányadó. Álláspontja szerint a felperes továbbra sem jelölte meg konkrétan, milyen szerződésszegést vagy konkrét Ptk.-beli kötelezettségszegést valósított volna meg az alperes.
- A Jogutódlásról szóló értesítést az alperes szerint nem lehet úgy értelmezni, hogy tartalmazott volna piaci árgaranciát vagy árstabilitási vállalást. A villamosenergia árak változékonyak, és az alperes állítása szerint továbbra is piaci áron, a bérlők ellátásbiztonságát garantálva szerezte be a villamos energiát.
- Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes önálló hozzáférést is létesíthetett volna, mivel a Vet. 39/B § alapján elegendő lett volna elosztói mérőt felszerelnie, így nem volt kiszolgáltatott az alperes beszerzési gyakorlatának.
- A bizonyítási teher tekintetében az alperes kiemelte: a felperes köteles pontosan megjelölni az állított jogszabálysértést és kárt, az alperest pedig nem terheli olyan kötelezettség, amely alapján a saját tevékenysége jogszerűségét kellene bizonyítania, ha a felperes nem bizonyítja a jogellenességet és annak pontos tartalmát.
- A 2023. szeptember 28-i tárgyaláson mindkét fél a korábbi írásbeli álláspontját fenntartotta. Felperes úgy nyilatkozott, hogy a kárszámítást a villamosenergia-kereskedelmi szerződések megkötésének napján érvényes tőzsdei árak és a ténylegesen alkalmazott szerződéses árak különbségére alapította. A felperes szerint az alperes nem tájékoztatta előzetesen a beszerzési árakról, és a piaci körülményekhez képest kedvezőbb árakat is elérhetett volna. A felperes szerint a legkisebb költség elve a MEKH útmutatásából vezethető le, és az alperes ennek nem tett eleget. Az RHD-meghatározás szerinte jogszerűtlen volt, mert alperes magasabb díjat számlázott, mint amit a MEKH szerinti hatósági ár alapoz meg. Az árrés tekintetében a felperes azt sérelmezte, hogy az alperes a kereskedő eltúlzott árrését változatlanul áthárította.
- Alperes úgy nyilatkozott, hogy a villamosenergia-beszerzés folyamatát jogszabály nem írja elő, az alperes piaci tárgyalások útján kötött szerződéseket, elsősorban az ellátásbiztonságot szem előtt tartva. A teljes ellátás alapú termék és a HUPX árak nem összehasonlíthatók, így a felperesi kárszámítás szakmailag hibás. Az alperes szerint nem terhelte jogszabályi kötelezettség a legkedvezőbb ár elérésére, csupán az ellátásbiztonság fenntartására. Az RHD-t változatlan formában, fogyasztásarányosan számlázta tovább. Az MHD kapcsán a díj összetétele teljes mértékben megfelel a Vet. és a Vhr. előírásainak; a díjképzés szakértői anyagokkal alátámasztott. A titoktartási kötelezettség miatt nem adta ki a beszerzési szerződéseket, amíg erre vonatkozó jogszabályi kötelezés nem állt fenn.
- A jogutódlási értesítés értelmezése körében a felek álláspontja élesen szemben állt: a felperes szerint ez piaci beszerzési kötelezettséget is rögzített, az alperes szerint kizárólag a személyi változás tényére korlátozódott.
- A felperesi 3. számú előkészítő iratban a felperes jelentősen leszállította kereseti követelését:21.724.138 Ft + áfa (összesen 27.589.656 Ft) összegre. Ezzel egyidejűleg elhagyta a kereset jogalapjai közül a Ptk. 6:154. § (1) bekezdését (általános késedelmi kamat). A pontos kárösszeg csak a jelen perben történt alperesi iratcsatolás után volt kiszámítható, mivel az alperes korábban a felperesi kérések ellenére sem szolgáltatott adatokat. Az MHD tekintetében a felperes vitatta, hogy az alperes által csatolt tanulmányok megfelelnek a Vet. Vhr. 13. §, 13/A § és a MEKH módszertani útmutatók követelményeinek. Felperes álláspontja: az MHD bizonyítása alperesi kötelezettség, mivel az elszámolás alapjául szolgáló adatok alperesnél vannak. A Magánvezeték-használati szerződés ÁSZF 6.2–6.3 pontjaira hivatkozva a felperes szerint a profittartalom nélküli egyenlő elbánás elve irányadó az energiabeszerzésre is. A felperes érvelése szerint ebből következik, hogy az alperest terheli a legkisebb költség elvének betartása mind az energiabeszerzés (piaci ár elérése), mind az MHD képzése során. A bizonyítás elmaradása esetén felperes szerint az MHD nem jár, az energia díj tekintetében csak a felperes által számított piaci mérték alkalmazható.
- Az alperesi 3. számú előkészítő iratban az alperes lényegében teljes körűen vitatta a felperesi állításokat. Álláspontja szerint nincs legkisebb költség elve az energiabeszerzés körében, és sem a MEKH útmutatók, sem az ÁSZF 6.2–6.3 pontjai nem vezetnek ilyen kötelezettséghez. A Vet. 66. § szerinti nonprofit követelmény nem jelenti azt, hogy a továbbadónak veszteségesen vagy a legolcsóbb módon kellene villamos energiát beszereznie. A felperes által hivatkozott piaci árak nem megfelelő összehasonlítási alapok, mivel más típusú szerződésekből származnak. Az MHD tekintetében az alperes hangsúlyozta: szükséges adatok a felperes rendelkezésére állnak, a díjrendszert szakértő készítette, az alperes évente elvégezte a jogszabály által előírt kiértékelést. A felperes nem bizonyította, hogy az MHD jogszabálysértő lenne. Fontos elismerés: az alperes beismerte, hogy az RHD elszámolásában számítási hibát követett el (nettó/bruttó arány téves kezelése), és jelezte a számlák korrigálásának szándékát.
- Az alperesi 4. számú előkészítő iratban az alperes részben elismerte a felperesi követelést: 112.186 Ft összegben elismerte az RHD-ra vonatkozó felperesi igényt. Csatolta a helyesnek tartott kimutatást. A hibát kerekítési eltéréssel és téves felperesi fogyasztási adatokkal indokolta. Ez az első eset, amikor az alperes részbeni marasztalást elismerő nyilatkozatot tett.
- A felperes 4. számú előkészítő iratában fenntartotta a 3. számú iratban módosított keresetét. Főbb megismételt érvei alapján a villamos energiának objektív piaci ára van, és az alperesnek kell bizonyítania, hogy az általa beszerzett energia piaci áron történt. Az energiaveszteség és az MHD ugyanahhoz az energiamennyiséghez kapcsolódik, ezért a legkisebb költség elve mindkét díjelemre irányadó. Mivel az alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, a felperesi állításokat bizonyítottnak kell tekinteni, hogy nem történt megfelelő versenyeztetés, nem történtek összehasonlító ajánlatkérések, a felperesre áthárított díjak meghaladták a piaci szintet.
- Az eljáró tanács 2024. június 5-én tárgyaláson kívül hozott végzésével az Eljárási Szabályzat 41. § (1) bekezdése alapján az eljárást berekesztette, és ítéletét az Eljárási Szabályzat 43.§ (3) bekezdése szerint 45 napon belül írásban közölni vállalta a felekkel. A Választottbíróság zárt tanácskozást tartott, melyen a tanács tagjai véleményüket ütköztették. A jelen ítélet és annak indokolása a választottbírósági tanács egységes álláspontját tükrözi.
- A felek az eljáró tanács összetételével kapcsolatban nem éltek kifogással, sem a választottbírósági tanács összetételét, sem a Választottbíróság hatáskörét illetően észrevételük, kifogásuk nincs. A Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 30. §-ának (1) bekezdése értelmében saját hatáskörének fennállását hivatalból is vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a Magánvezeték használati szerződés általános szerződési feltételeinek 13.1 pontja, illetve a Villamosenergia értékesítési szerződés 8. pontja a Választottbíróság hatáskörét megalapozzák. Miután a felek mind az előkészítő egyeztetésen, mind a Választottbíróság által 2023. szeptember 28-án tartott tárgyaláson tartott tárgyaláson egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatban kifogásuk nincs, a Választottbíróság hatásköre aggálytalanul megállapítható volt.
- Felperes kereseti kérelme részben megalapozott az alábbiak szerint:
- Felperes a jelen perben elsődlegesen a Ptk. 6:137. §-ára, a Ptk. 6:142. §-ára és a Ptk. 6:143. §-ára alapított kártérítési igényt érvényesített az alperessel szemben. A felperesi kártérítési igény a villamos energia díjjal, az MHD-val és az RHD-val kapcsolatos tételekből tevődött össze. A villamos energia díjjal kapcsolatos kártérítési igényét felperes az alperes és közte fennálló szerződések, azaz a Magánvezeték-használati szerződés és a Villamosenergia értékesítési szerződés alperes általi megszegésére alapította. A felperesi érvelés szerint a villamos energia díjával kapcsolatban alperes az ÁSZF 6.2. és 6.3. pontjaiban, a Villamosenergia értékesítési szerződés 4. pontjában, valamint a Jogutódlásról szóló értesítésben foglalt kötelezettségek megszegésével okozott kárt a felperesnek. Alperes ugyanis a villamos energia beszerzése során a perbeli időszakban megszegte a piaci áron történő beszerzés kötelezettségét, figyelmen kívül hagyta a legkisebb költség elvét, valamint megsértette a Jogutódlásról szóló értesítésben vállalt kötelezettségét. A szerződések mellett felperes kártérítési igénye jogalapjaként hívta fel a Ptk. 1:3. § (1)-(2) bekezdéseit, a Ptk. 1:4. § (1) bekezdését, a Ptk. 1:5. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 6:62. §-át is.
- Alperes a szerződésszegés tényét tagadta. Mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a Magánvezeték-használati szerződés, illetve a Villamosenergia értékesítési szerződés felperes által felhívott rendelkezései az alperes számára a piaci áron való villamos energia-beszerzés kötelezettségét nem alapozták meg, és megalapozatlan a legkisebb költség elvére történő felperesi hivatkozás is. Vitatta alperes azt is, hogy a Jogutódlásról szóló értesítésben foglalt, a felperes által hivatkozott kitétel a villamos energia díj változatlanságára vonatkozott volna. A perben a felek nyilatkozatai a szerződésszegés állítására, illetve annak tagadására koncentrálódtak.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság megállapította, hogy alperes a villamos energia díjjal és az MHD-val kapcsolatban a felperes által állított szerződésszegéseket nem követte el. A felperes által felhívott szerződéses rendelkezéseket nem lehet úgy értelmezni, hogy azok a villamos energiával kapcsolatos beszerzési eljárásra, illetve a beszerzési árakra vonatkozó konkrét kötelezettségeket alapítottak volna az alperes számára. Az ÁSZF 6.2. és 6.3. pontjai kizárólag a magánvezetékhasználati díjról rendelkeztek, nem lehetett ezeket általánosságban az áramvásárlási szerződésekre, illetve az azokban foglalt díjakra alkalmazni. A Villamosenergia értékesítési szerződés 4. pontjában foglalt „piaci beszerzési viszonyok”-ra történő utalás az energiadíj egységárának időszakos rögzítésére vonatkozott, de a beszerzési ár tekintetében az alperes számára specifikus kötelezettséget nem határozott meg. A Jogutódlásról szóló értesítés (amely a felperes általi elfogadással a felek közti jogviszony részévé vált) kizárólag a díjmegállapítási folyamat érintetlenségére, azaz a módszer változatlanságára vonatkozott, és nem volt akként értelmezhető, hogy alperes az értesítéssel a felperes számára a díjak mértékének változatlanságát ígérte volna.
- A Választottbíróság megítélése szerint a villamos energia beszerzésével, illetve a költségek továbbhárításával kapcsolatos alperesi magatartás a Ptk. felperes által felhívott általános magatartási követelményeit sem sértette meg. A felek közti szerződéses jogviszonyok magánjogi jogviszonynak minősülnek, ezért azokra a Ptk. 1:2. § (2) bekezdése alapján alkalmazhatók a Ptk. mint magánjogi kódex rendelkezései, köztük a Ptk. alapelvei, bevezető rendelkezései is. Felperes a per során azonban nem jelölt meg olyan, az alperesi eljárással kapcsolatos körülményt, amely alapján ezen általános rendelkezések sérelme megállapítható lett volna. A Választottbíróság elfogadta, hogy a bérbeadóként eljáró alperes, mint a bérlők tekintetében ellátási kötelezettséggel rendelkező továbbadó, az energia beszerzése során elsősorban az ellátásbiztonságot tartja szem előtt, a bérlők és a saját energia ellátását határozott időre (egy naptári évre) kötött szerződéssel törekszik biztosítani. Az alperesi magatartással, az alperes által megkötött szerződések feltételeivel, az árazással kapcsolatban felperes nem mutatott rá olyan körülményre, amelyből a hasonló helyzetben lévő bérbeadóktól elvárhatótól lényegesen különböző, a felperest mint bérlőt megkárosítani törekvő, vagy a felperes érdekeit szándékosan és nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyó (illetve akárcsak a kizárólag a felperesivel szembenálló bérbeadói érdeket követő, vagy a saját csekély érdeket a nyomós felperesi érdek elé helyező) azaz felróható (Ptk. 1:4. § (1) bekezdés), a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő (Ptk. 1:3. §), vagy joggal való visszaélésnek minősülő (Ptk. 1:5. §) alperesi magatartásra lehetett volna következtetni. Az alperes által követett szerződéskötési gyakorlat, a perbeli időszakban bekövetkezett szolgáltató váltás, a bérlők ellátásához és a saját szükségletek fedezéséhez szükséges villamos energia együttes beszerzése mindezt nem támasztották alá. A Választottbíróság elfogadta, hogy az alperes által az ellátási kötelezettségének teljesítéséhez beszerzett teljes ellátás alapú, egy naptári évre szóló, rögzített árú villamos energia termék nem hasonlítható össze az áramtőzsdén a kereskedők számára elérhető pillanatnyi árakkal. A beszerzésre vonatkozó körülmények, fogyasztói helyzet stb. ismeretének hiányában a Választottbíróság a felperes által becsatolt éves áramvásárlási szerződéseket sem tudta a jogsértő alperesi magatartásra utaló bizonyítékként elfogadni. Noha a Választottbíróság nem vitatja, hogy felperes nem rendelkezhetett az alperes szerződéskötési gyakorlatának teljeskörű értékeléséhez szükséges valamennyi releváns információval, az árazásra vonatkozó specifikus szerződéses rendelkezés hiányában a Választottbíróság nem látta indokoltnak az alperesi szerződéskötési gyakorlatnak a felperes által indítványozott részletességű vizsgálatát.
- A legkisebb költség elvével kapcsolatban a Választottbíróság megállapította, hogy sem a szerződések, sem a vonatkozó jogszabályok alapján nem állt fenn olyan kötelezettség, amely hasonló – a felperes által állított – elv érvényesülését kívánta volna a felek jogviszonyában. A felperes által hivatkozott MEKH dokumentumok címzettjei az elosztó hálózati engedélyesek, azok tehát alperesre mint továbbadóra nem vonatkoznak, és azok alkalmazását a felek közti szerződések sem írták elő a felek jogviszonyaira. Az ÁSZF 6.2 pontjának helyes értelmezése szerint az elosztói hálózati engedélyesekre történő utalás csak a magánvezeték eszközértékére vonatkozó tőkeköltség tekintetében értelmezhető, a hálózati engedélyesekre vonatkozó egyéb rendelkezések a felek jogviszonyára nem vonatkoztathatók. A Választottbíróság ezért nem fogadta el felperes azon érvét sem, hogy a legkisebb költség elve a hálózati veszteség „közvetítésével” lenne alkalmazható az energia díjra.
- A felperesi érvelés szerint alperes - a szerződésszegés mellett - jogszabálysértést is elkövetett, mert magánvezeték hálózatát a vonatkozó jogszabályi követelmények figyelmen kívül hagyásával üzemeltette, a költségek elszámolásán felül profitot is felszámolt a felperes mint bérlő számára (ami a felperes számára a megengedettnél magasabb összegű MHD-t eredményezett), valamint azzal is, hogy a MEKH által elismertnél magasabb összegű RHD-t számlázott a felperesnek. Ezzel alperes megszegte a Vet. 3. § 44) pontját, a Vet. 39/F §-át, a Vet. 178/E § (3) bekezdését, a Vet. 39/A § (1) bekezdésének c) pontját, a Vet. 39/A § (2) bekezdés b) pontját, a Vet. 39/A § (3) bekezdését, a Vet. Vhr. 13 § (1) és (6) bekezdéseit, Vet. Vhr. 13/A § (2) bekezdését, a Vet. Vhr. 13/A § (3) bekezdését, a Vet. Vhr. 13/B § (1) bekezdését, valamint a Vet. Vhr. 121. §-át.
- A jogszabálysértés tényét a Választottbíróság az MHD-val kapcsolatban nem fogadta el. A Választottbíróság nem vitatta felperes arra vonatkozó előadását, hogy közte és az alperes között a perbeli időszakban a Vet. és a Vet. Vhr. által szabályozott magánvezeték használati jogviszony keletkezett (Vet. 3. § 44) pont és 39/F §), amelyre elsődlegesen a Vet. 39-39/F §-ai, a Vet. 66-66/A §-ai, valamint a Vetr. Vhr. 13-13/E §-ai és 38-39. §-ai vonatkoztak. Alperest mint a magánvezeték üzemeltetőjét a fenti előírások alapján üzemeltetési kötelem, dokumentálási kötelem (ennek keretében elkülönített nyilvántartási kötelem), valamint a vételezőkkel szemben elszámolási kötelem terhelte. Alperes mint a magánvezeték üzemeltetője többek között köteles volt arra, hogy a magánvezetéken keresztül eljuttassa a villamos energiát a vételezőkhöz (Vet. 39/A § (1) bekezdés c) pont), azzal, hogy a villamos energia továbbadása csak haszonszerzés nélkül mehetett végbe (Vet. 39/A § (3) bekezdés és Vet. 66. § (4) bekezdése). A Vet. 66. § (4)-(5) és (7) bekezdései lehetővé tették, hogy alperes mint továbbadó a ténylegesen felmerült költségeit a vételezővel szemben érvényesítse. Alperesnek tevékenységét visszaéléstől mentesen kellett végeznie (Vet. 39/A § (2) bekezdés b) pont), köteles volt egyebek mellett a tevékenység átláthatóságára vonatkozó keresztfinanszírozás kizárásának igazolására is kiterjedő nyilvántartás vezetésére (Vet. Vhr. 13 § (1) és (6) bekezdés), valamint köteles volt tevékenységének éves kiértékelésére (Vet. Vhr. 13/A § (2) bekezdés). A kiértékeléshez és az annak alapját adó bizonylatok, adatok megismeréséhez felperesnek mint vételezőnek a Vet. Vhr. 13/A § (3) bekezdése alapján joga volt.
- Az MHD-val kapcsolatban a Felperes általánosságban állította, de részletes érvekkel nem támasztotta alá, hogy az alperes által alkalmazott elszámolást miért nem tartja megfelelőnek. Az alperes által az MHD kalkuláció alapjául szolgáló, majd a kalkuláció jogszerűségét éves felülvizsgálattal igazoló tanulmányok hitelességét, az azokban foglalt megállapítások helytállóságát felperes csak általánosságban vonta kétségbe, de a tanulmányokban foglalt megállapításokat konkrétan megkérdőjelező állításokat nem tett. Az azok hitelességét, illetve szakszerűségét megalapozottan kétségbe vonó állítások, bizonyítékok hiányában az alperes által becsatolt tanulmányokat a Választottbíróság az MHD számítás jogszerűségét alátámasztó bizonyítékként elfogadta. Ezért a Választottbíróság a per adatai alapján nem fogadta el az arra vonatkozó felperesi állításokat, hogy alperes a Vet. 3. § 44) pontját, , 39/A § (1) bekezdés c) pontját, 39/A § (2) bekezdés b) pontját, 39/A § (3) bekezdését, a Vet. 39/F §-át, a Vet. 66. § (1), (4) és (5) bekezdéseit, a Vet. 74. § (1) bekezdésének e) pontját, a Vet. 178/E § (3) bekezdését valamint a Vet. Vhr. 13 § (1) és (6) bekezdését, a Vet. Vhr. 13/A § (2) bekezdését a Vet. Vhr. 13/A § (3) bekezdését, a 13/B § (1) bekezdését, illetve a Vet. Vhr. 121. §-át megszegte.
- Az RHD-val kapcsolatban a Választottbíróság a felperesi követelésnek helyt adott. A Választottbíróság értékelte, hogy a felperes alperesi adatszolgáltatás hiányában a pert megelőzően nem rendelkezett adatokkal az elosztói engedélyes által az alperesnek számlázott RHD pontos mértéke tekintetében. Felperes kereseti követelését ezért először a MEKH nyilvánosan elérhető adatbázisából származó adatokra alapította. Miután alperes a per során felfedte bejövő számláinak RHD tartalmát, felperes követelését az alperesi adatok alapján módosította. Felperes az alperes által a per során felfedett adatokra alapozva későbbi előkészítő iratában a perbeli időszak tekintetében részletes kalkulációt nyújtott be az általa megfizetett, illetve az utóbbi adatok alapján jogszerűnek ítélt RHD különbségéről. Alperes az így módosított felperesi követelés egy részét elismerte, az általa előterjesztett kimutatás és az ahhoz kapcsolt általános megjegyzések azonban a Választottbíróság megítélése szerint nem voltak alkalmasak arra az RHD helyes mértékét kétségen kívül megalapozzák. Tekintettel arra, hogy alperes kezdeti számításának hitelessége a fentiek alapján megdőlt, az elismert követelésrésszel csökkentett RHD megalapozottságát a Választottbíróság értékelése szerint az alperesnek kellett volna részletes magyarázatokkal igazolnia, a bizonyítási teher az RHD vonatkozásában megfordult. Miután az alperes bizonyítási kötelezettségének a fentiek szerint nem tett eleget, a Választottbíróság az RHD különbözet tekintetében a felperesi kalkulációt fogadta el, és a különbözetet alperes által felperesnek (a Ptk. 6:137. §-a, Ptk. 6:142. §-a és Ptk. 6:143.§-a) kártérítésként megfizetni rendelte. Az RHD tekintetében a Választottbíróság döntése a Vet. 39./A § (3) bekezdésének, a Vet. Vhr. 13. § (4) bekezdésének, a Vet. Vhr. 13./A (2) bekezdés b) pontjának, valamint a Vet. Vhr. 38. § (1)-(2) bekezdéseinek - mint a felek közti szerződéses jogviszony részévé vált jogszabályi rendelkezések - alperes általi megsértésén alapul.
- Felperes a Ptk. fent megjelölt rendelkezései mellett az együttműködési kötelezettség (Ptk. 6:62. §) alperes általi megsértésére is hivatkozott. Felperes nem dolgozta ki, hogy az együttműködési kötelezettség megsértése mennyiben veendő figyelembe az általa követelt kártérítés mértéke vonatkozásában, azaz az együttműködési kötelezettség alperes általi megsértése miatt mekkora kára merült fel, és erre tekintettel milyen mértékű kártérítést követel. A Választottbíróság megállapította, hogy alperes a Ptk. 6:62. § (1) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettségét megsértette azzal, hogy a felperes részére az ahhoz szükséges minimális információt sem szolgáltatta, hogy felperes támpontokat kaphasson a részére kiszámlázott villamos energia díj, az RHD és az MHD mértékének ellenőrzéséhez. Felperesnek a MEKH-nél kellett eljárást indítania ahhoz, hogy hozzájuthasson az alperes által kötött villamos energia vásárlási szerződésekhez, alperes bejövő RHD számláit is csak utólag, a per folyamán bocsátotta a felperes rendelkezésére, mint ahogy alperes az MHD-kalkuláció jogosságát megalapozó szakértői véleményt, kiértékeléseket és üzemviteli naplókat is csak a per folyamán adta át felperes részére. Noha a megismert adatok csak az RHD követelés tekintetében vezettek a felperesi követelés megalapozásához, a Választottbíróság megítélése szerint az adatok ismerete hozzájárulhatott volna a felek közti jogvita peren kívüli rendezéséhez. Számszerűsített felperesi igény hiányában az együttműködési kötelezettség megsértését a Választottbíróság a perköltség megosztása körében értékelte.
- Felperes keresetében, a tárgyalásokon, illetve előkészítő irataiban a fentieken kívül a Ptk. több más rendelkezésére is hivatkozott a keresetét megalapozó jogalapként (többek között Ptk. 6:22 (1) bekezdés, Ptk. 6:34. §, Ptk. 6:191. § (2) bekezdés, valamint Ptk. 6:579. § (1) bekezdés). Felperes ezen hivatkozásai azonban a Választottbíróság figyelmeztetése ellenére teljes mértékben kidolgozatlanok maradtak, ezért azokra a Választottbíróság a jelen ítélet indokolásában külön nem tér ki.
- A felek által tett bizonyítási indítványokkal kapcsolatban a Választottbíróság rögzíti, hogy felperes a per kezdetén ugyan hangsúlyozta a szakértő szükségességét, indítványa szerint azonban a szakértő igénybevételét a per későbbi szakaszában tartotta volna célszerűnek. A per későbbi szakaszában felperes ugyanakkor a szakértői kirendelésére vonatkozó indítványt nem aktualizálta, arra nem hivatkozott, magánszakértői véleményt sem terjesztett elő. Alperes kezdetben szintén a szakértő igénybevételének szükségessége mellett foglalt állást, kezdettől hangsúlyozta azonban, hogy a szakértő igénybevétele az eljárást csak akkor mozdítja elő, ha a jogszabályok, illetve a Szerződés alapján megállapítható, hogy az alperest a piaci áron való beszerzés kötelezettsége terhelte. Miután utóbbi kötelezettségét alperes a per folyamán vitatta, a szakértő igénybevételére vonatkozó, az előkészítő egyeztetésen tett nyilatkozata okafogyottá vált. A szakértő kirendelését a Választottbíróság az alperest terhelő, a piaci áron való beszerzésre vonatkozó konkrét kötelezettség hiányában nem tartotta szükségesnek. A Választottbíróság a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem tartotta szükségesnek azt sem, hogy alperest a felperes által indítványozott részletességű dokumentumok becsatolására kötelezze. Noha a Választottbíróság nem vitatta, hogy a bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozással kért adatokkal a felperes nem rendelkezik, valamint az sem, hogy az alperes a Ptk. 6:62. §-a alapján őt terhelő együttműködési kötelezettséget a számlázásra vonatkozó minimális információ rendelkezésre bocsátásának elmulasztásával megszegte, az alperes üzletmenetébe átfogó betekintést lehetővé tévő, a felperes által meghatározott részletességű adatok a Választottbíróság megítélése szerint nem voltak szükségesek a perbeli jogvita eldöntéséhez.
- Mindezek miatt a Választottbíróság a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.
- Az Eljárási Szabályzat 11. § (2) bekezdése alapján a Választottbíróság úgy határozott, hogy az regisztrációs díjat és választottbírósági díjat 50%-50%-os arányban osztja meg a felek között. Döntésekor a Választottbíróság különösen arra volt figyelemmel, hogy alperes a felek jogviszonyában jelentőséggel bíró tények, adatok egy részét egyáltalán nem, illetve csak a jelen per megindulását követően bocsátotta a felperes rendelkezésére. Noha a felperes által a MEKH közbejöttével megszerzett, illetve az alperes által a jelen per keretei között utóbb a felperes rendelkezésére bocsátott adatok a per érdemében hozott döntést csak kis részben, az RHD követelés vonatkozásában befolyásolták, a Választottbíróság figyelemmel volt arra, hogy a per megindítása az adatok birtokában potenciálisan elkerülhető lett volna. Az eljárási költségeket a Választottbíróság ezért a fenti arányban osztotta meg a felek között.
- A Választottbíróság úgy határozott, hogy a jelen perrel kapcsolatos ügyvédi költségek viselése tekintetében az Eljárási Szabályzat 11. § (2) bekezdése alapján eltér a pernyertesség-pervesztesség arányától (1%-99%), és ehelyett 25%-75%-os költségmegosztást alkalmaz. Döntésekor a Választottbíróság többek között a fenti érvekre, valamint a jogi képviselők által végzett eljárási cselekmények indokoltságára, célszerűségére és szükségességére volt tekintettel.
Vb/22044
