Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

1/9/2018

Választottbírósági ítélet I. A Szerződés a FIDIC Sárga Könyv alapján jött létre, az alperes szándéka nem az volt, hogy minden munkát külön beárazva, egységárakban meghatározott megállapodás jöjjön létre, mivel ez esetben a FIDIC Piros Könyv alapján kellett volna a Szerződést megkötni. A FIDIC szerinti többletköltségeket – a magyar jog szerinti pótmunkákat – az alperes magatartása miatt felmerült - előre nem látható, mesterséges fizikai akadályok tényezők okozták, amelyek ellenértékét az alperes nem fizette meg. II. Nem állapítható meg a követelés elévülése,amennyiben valamelyik fél kéri a Mérnök határozatának felülvizsgálatát és a Mérnök ugyan nem változtatja meg a korábbi döntését de írásbeli értesítésében megerősíti akorábbi döntésében írtakat.Ez a döntés a közléssel új határozatnak minősül és az elévülés innen számítandó.

AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
A peres felek 2006 évben vállalkozási szerződést (továbbiakban: Szerződés) kötöttek a budapesti 4-es metróvonal (továbbiakban: M4) 1. szakaszának vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezése és kivitelezése tárgyában. A Szerződés a FIDIC (Fédération Internationale des Ingérnieurs Conseils) „Sárga Könyv” szerződési formanyomtatványa (Általános Feltételek; a továbbiakban: ÁF), és a felek által egyes kérdésekben Különös Szerződési Feltételként megfogalmazott feltételek (továbbiakban: KSZF; együttesen: szerződéses feltételek) alapján jött létre.
Felperes az X és Y számon regisztrált követelésekről előadta, hogy a Szerződés megkötését megelőzően a szerződéses árra vonatkozó felperesi ajánlat készítésének alapjául az alperes által rendelkezésre bocsátott ún. Megbízó Követelményei részben szereplő Tendertervek szolgáltak. A perbeli állomás helyzetét a tenderidőszakban a melléklet szerinti tervek mutatták be. A Tendertervekben nem, a tájékoztató dokumentumok között átadott engedélyezési tervcsomagban azonban szerepelt egy meglévő gyalogos aluljáró is az állomás mellett, amely külön odafigyelést és tervezést igényelt, mert befolyásolhatta az alagútépítési feladatokat. Felperes rámutatott, hogy a leendő feladatainak tisztázása céljából az alpereshez különböző kérdéseket intézett, melyekre a választ az alperes megadta. Felperes a tenderidőszak során információt kért alperestől azzal kapcsolatban, hogy a meglévő alapozások befolyásolják-e a pajzshajtások vonalvezetését a perbeli állomásnál, különösen az ott található gyalogos aluljáró miatt, amire az alperes nemlegesen válaszolt. Felperes így a szerződéses ár meghatározásakor az alperestől kapott információ alapján nem számított befolyásoló körülményre, pajzsos műveleteit ennek figyelembevételével tervezte, árajánlatát erre tekintettel adta meg; az így előterjesztett ajánlatot az alperes pedig elfogadta.
Felperes rámutatott, hogy a Szerződés aláírását követően, a gyalogos aluljáró megvalósítási tervei alapján kiderült, hogy annak résfalai mélyebben vannak, mint ahogy azt a Mérnök korábban a felperesnek prognosztizálta, e körülmény pedig a felperesi munkavégzés szempontjából fizikai akadályt jelentett. Felperes haladéktalanul értesítette a Mérnököt, aki ezt követően teljes körűen átadta a terveket. Felperes előadta, hogy a megbízó alperes és a Mérnök a pályázati eljárás során azt állították, hogy a két építmény nem ütközik egymással. A Mérnök végül a Kijelölt Vállalkozót utasította arra, hogy a résfal érintett részeit távolítsa el.
Felperes értesítette a Mérnököt a Szerződés 4.12.2 Alcikkelye alapján, hogy előre nem látható fizikai körülményekbe ütközik. Ezt további levelek követték, amelyekre a Mérnök nem válaszolt, ezért felperes változtatási javaslatot nyújtott be a szerződéses feltételek 13.3 Alcikkelye alapján, amelyben a résfalak részleges eltávolítását kezdeményezte. Majd a felperes értesítette alperest az X. követelésről, amelyben az újratervezés és a felmerülő többletmunkálatok költségeinek megtérítését kérte, előre nem látható mesterséges akadály felmerülése miatt. A Mérnök több hónappal a probléma felperes általi felvetését követően válaszolt először érdemben, amikor értesítette felperest, hogy a résfal érintett részeinek eltávolításával harmadik személyt, a Kijelölt Vállalkozót bízta meg, felperest pedig utasította, hogy „járjon el kellő gondossággal és körültekintéssel” A felperes igényét a Mérnök elutasította.
Felperesnek a megváltozott körülményekhez kellett igazítania a pajzzsal történő munkavégzést, a Kijelölt Vállalkozó által javasolt megoldás azonban nem volt sem megfelelő, sem biztonságos. Felperes rámutatott, hogy a Kijelölt Vállalkozó által javasolt megoldás nem biztosította, hogy a résfal részleges eltávolítása után a pajzsos alagútépítés biztonságosan elhaladhasson az érintett terület alatt. Felperes erről tájékoztatta a Mérnököt, valamint arról is, hogy a Kijelölt Vállalkozó információkat és terveket tartott vissza. További megkeresés után a Mérnök három fontos tényt közölt: (i) a résfalak nem teherhordó szerkezetei az aluljárónak; (ii) a résfalakról nem adódik át pontszerű teher az alatta építendő alagútra; (iii) a résfal olyan régen épült, hogy a környező talaj konszolidálódott). Az állítások később valótlannak bizonyultak, ugyanis az aluljáró tervezője szerint: ad (i) a résfalak tartják az aluljáró alaplemezét és terheit; ad (ii) az előzőből következően a résfal pontszerűen terheli az alatta építendő alagutat; ad (iii) a korábban konszolidálódott talajt a résfal részleges elbontása újra fellazítja. Mindez felperes szerint bizonyítja, hogy a korábban az alperesnek feltett Kérdésre adott válasz téves volt, így a felperesnek nem kellett számítania többletköltségre a szerződéskötéskor és az egyösszegű átalányár meghatározásakor.
Felperes elkészítette a fúrópajzsbetörés (indulás) teljes tervdokumentációját, beleértve olyan pótlólagos megtámasztó eszközök terveit is, mint a csőernyő. Csőernyőre eredetileg nem lett volna szükség, hanem elegendő lett volna ritkás talajhorgonyok alkalmazása. A két eljárás közötti költségkülönbség jelentős; e különbözet megfizetését követelte felperes a felmerült áttervezési költségeivel együtt. Felperes több levélben is felhívta a Mérnök figyelmét, hogy a Kijelölt Vállalkozó nem veszi figyelembe az észrevételeit, és továbbra sem adja át a terveket. Felperes a benyújtott követelésében a többletköltség és további felmerült költségeinek megfizetését kérte). A Mérnök határozattervezetében a felperesi igényt elutasította.
Felperes a Z. számon regisztrált követelésről előadta, hogy bár a Tendertervek tartalmazták az állomások tervét, de nem volt ismert azok állapota a pajzs fogadásának időpontjában. Felperes ezzel kapcsolatos kérdéseire alperes az alábbi választ adta: „Az állomások Kijelölt Vállalkozói kötelesek elkészíteni többek között a résfalakat, az ideiglenes vagy végleges kitámasztásokat, merevítéseket a pajzsok fogadásához, valamint hogy a Kijelölt Vállalkozó feladata a szerkezetből a kibontandó nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása.”
Az interfész egyeztetéseken felperes a legelterjedtebb és a legalacsonyabb kockázattal járó ún. „soft egg” módszert ajánlotta a résfalak megnyitására, amit más állomásoknál is alkalmaztak. A perbeli állomás Kijelölt Vállalkozója ezzel nem értett egyet, és a hagyományos acélmegerősítés mellett döntött, amit a felperes szerint egyeztetett kapcsolódási tervek nélkül, rossz minőségben végzett el, veszélyes helyzetet eredményezve. Felperes szerint a Mérnök többszörösen Szerződést sértett, mert a Megbízó Követelményei és a KSZF 4.6 pontja szerinti együttműködési kötelezettség Kijelölt Vállalkozó általi be nem tartását nem kifogásolta, jóváhagyás nélküli terveket fogadott el, támogatta a szakszerűtlen munkát. Felperes részletesen előadta, hogy a Kijelölt Vállalkozó milyen módon végezte a tevékenységet.
Felperes az általa tartott helyszíni szemle után értesítette a Mérnököt a fennálló helyzetről, amire választ nem kapott, a Kijelölt Vállalkozó pedig a kérése ellenére sem adta át a kibontási eljárás dokumentációját. Felperes ezt követően benyújtotta a Z. követelését melyet a Mérnök elutasított. Felperes újratervezte a fúrópajzs kitörési (érkezési) folyamatát, melynek során csőernyőt alkalmazott, és injektálta a környező talaj hézagait. Felperes megjegyezte, hogy a Kijelölt Vállalkozó ideiglenes megtámasztása a kitörés során nagy darabokban bedőlt. Ha a felperes nem alkalmazott volna pótlólagos csőernyőt, nagyobb beszakadás is történhetett volna. A követelésről a Mérnök mindeddig nem hozott határozatot, korábbi elutasító levelét fenntartotta.
Felperes a Z. követelésről előadta, hogy a benyújtására azért került sor, mert a Kijelölt Vállalkozó egyrészt a felperessel való előzetes interfész egyeztetés nélkül, valamint anélkül nyitotta meg a résfalat a pajzs érkezési szelvényében, hogy bármilyen biztosítási intézkedést tett volna, a szakszerűtlen megnyitás következtében pedig a nyílás frontján több kisebb beomlás történt. A megnyitási munkák megkezdése előtt a Kijelölt Vállalkozó sem süllyedési becslést, sem kockázatelemzést nem végzett. Felperes a csatolt fényképekkel is igazolni kívánta, hogy a Kijelölt Vállalkozó által végzett résfalmegnyitás és a beomlást követő rekonstrukció a fúrópajzs áttöréséhez szakszerűtlen volt, veszélyeztette az állomásra történő kitörés műveletét. Felperesnek a további beomlások elkerülése érdekében ezért a tenderdokumentumokban betervezett és a szerződéses ár meghatározásakor figyelembe vett munkák körén felül további biztosítási intézkedéseket kellett alkalmaznia, ugyanis a Kijelölt Vállalkozó többször is elutasította a nyílás környezetének megerősítését, annak ellenére, hogy a beomlást és a környező talaj korábbi jelentős romlását felperes szerint a saját szakszerűtlen munkavégzése okozta. Felperesnek a Kijelölt Vállalkozó szakszerűtlen eljárása miatt nem volt más választása, mint csőernyő beépítése a pajzsok biztonságos be- és kitörése érdekében. Felperes a Mérnököt mindezen körülményekről, a Kijelölt Vállalkozó szakszerűtlen munkavégzéséről folyamatosan tájékoztatta.
PERES FELEK NYILATKOZATAI
Felperes a keresetével a Szerződés szerinti munkálatai kapcsán felmerült alábbi többletköltségeket kívánta érvényesíteni: (i) a felek közti levelezések során X. és Y számon regisztrált követelések költségét; (ii) a felek közti levelezések során Z.számon regisztrált követelés költségét.
Követelésének jogalapjáról a felperes előadta, hogy a FIDIC szerinti többletköltségeket – a magyar jog szerinti pótmunkákat – a Szerződésben nem meghatározott, az alperes magatartása miatt felmerült tényezők okozták, melyek ellenértékét az alperes nem fizette meg. Amennyiben alperes a tájékoztatási kötelezettségének eleget tesz, és kellő időben pontos információkat bocsát a felperes rendelkezésére, a pótmunkák elkerülhetők lettek volna. Felperes szerint a Szerződésbe ütköző az a Mérnöki döntés is, miszerint a felperesnek kell viselnie a felmerült többletköltségeket, hiszen felperes a szerződéses kötelezettségét teljesítette. Az újonnan előállt körülmények az ajánlattételi és tenderidőszakban nem voltak előre láthatók, így az azokból eredő költségeket a szerződéses ár nem foglalhatta magában. A többletszolgáltatás költségeinek megtérítésére felperes a Különleges Feltételek 4.12.6 és 4.12.8 Alcikkelye alapján száz százalékosan jogosult, mivel azokat előre nem látható, mesterséges fizikai akadály okozta, és azzal oksági kapcsolatban merültek fel a költségei.
Az alperes Alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását felperes perköltségbeli marasztalása mellett kérte. Alperes mindhárom önálló kereseti igényt mind jogalapjában, mind összegében alaptalannak tartotta, vitatva azok ténybeli és jogi állításait. Megjegyezte, hogy a felperes az ügy tényállása vonatkozásában nem teljes körű dokumentációt csatolt be.
Alperes rámutatott, hogy a 2011.szeptemberi Mérnöki Határozat-tervezetnek, illetve a 2011.márciusi Mérnöki Határozatnak előzményei is vannak. A kereset szerint felperes 2010.májusában nyújtotta be a követelésekre vonatkozó dokumentációját, majd 2011.márciusban történt a felek jogviszonyában újabb releváns esemény, a Mérnöki Határozat-tervezet keletkezése. Alperes hangsúlyozta, hogy a Mérnök még 2010 májusában válaszolt a felperes iratában foglaltakra. A Mérnök már 2009. márciusában elutasította a követeléseket, amelyek lényegében a 2010 májusi felperesi irattal újra megnyíltak. A Mérnök függetlenségét és méltányos eljárás lefolytatására irányuló szándékát alperes szerint bizonyítja, hogy általa határozati formában már elutasított követeléseket ismételten hajlandó volt felülvizsgálni. A perbeli követelések alperes szerint elévültek a kereset benyujtásakor.
Alperes vitatta a keresetben benyújtott ténybeli és jogi állításokat, amelyeket hiányosnak és részben valótlannak nevezett. A Bocskai állomás be- és kitörési műveleteiben az alábbi történések is szerepet játszottak, illetve a műszaki események bekövetkeztére gyakoroltak hatást: elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a keresetben előadottak – valóságuk esetén – alkalmasak lehetnek-e arra, hogy a felperes által megjelölt jogcímen a felperes alappal többletköltség-igényt érvényesíthessen az alperessel szemben. Alperes – a Mérnök álláspontjával egyezően – állította, hogy az X és Y követeléseknél jelzett és általa végzett munkálatok a felperes Szerződésben vállalt kötelezettségét képezték, amelyek ellenértéke a Szerződésben meghatározott szerződéses árban mint vállalkozási díjban a felperes részére teljes mértékben megtérült. Nincs szó tehát arról, hogy a felperes a Bocskai állomás környezetében kedvezőtlen fizikai viszonyokat talált volna, aminek kapcsán az állítólagos többletköltségei megtérítését az alperestől szerződéses jogalappal igényelhetné.
Alperes a Z. követeléssel kapcsolatban is hivatkozott a Mérnök álláspontjára, és hogy a felperes által végzett munkálatok a felperes Szerződésben vállalt kötelezettségét képezték, azok ellenértéke a szerződéses árban megtérült. Alperes vitatta, hogy bármilyen beomlás történt volna
Alperes utalt az ÁF 14.1. „Szerződéses Ár” Alcikkelyre, melynek szövege helyettesítendő az alábbiakkal:
„(a) A Szerződéses Ár a Szerződés Elfogadott Végösszegének egyösszegű ára, amely Szerződés előírásai szerint korrigálható;
(b) A Szerződés Elfogadott Végösszege jelenti a Megbízó Követelményeiben Munkák leírásaként szereplő Létesítmények megvalósításáért járó kifizetés teljes összegét, mely megvalósításnak teljes összhangban kell lennie a Szerződéses Feltételekkel, a Megbízó Követelményeivel és a vonatkozó előírásokkal;
(c) A Vállalkozó minden olyan adót, illetéket és díjat köteles kifizetni, amelyet a Szerződés szerint neki kell fizetni, és a Szerződéses Ár nem igazítható ki ezeknek a költségeknek bármelyike miatt, kivéve a 13.7. [Korrekció törvénymódosítás esetén] Alcikkelyben leírtak esetén;
(d) Bármilyen, Jegyzékben megállapított mennyiség becsült mennyiség, és azokat nem kell a Létesítmények tényleges és helyes mennyiségének tekinteni, amelyek kivitelezését a Vállalkozó köteles elvégezni, valamint
(e) Minden mennyiséget, vagy ár adatot, amelyet Jegyzékben megállapíthatnak, a Jegyzékben meghatározott célokra kell használni, és azok nem alkalmazhatók más célokra.”
Alperes az előzőekben idézett szerződéses rendelkezésekben foglaltakra alapította azon védekezését, amelyet az egyes követeléseknél már előadott, miszerint az eljárás tárgyát képező követelésekben jelzett tevékenységek a felperes szerződéses kötelezettségének részét képezték, melyek ellenértéke a szerződéses árban mint a vállalkozási díj megfelelő részében realizálódott, többletköltség-igény megítélésének ezáltal nincs szerződéses jogalapja.
Alperes részletesen kifejtette, hogy a felperes – a keresetében jelzett ok- és indokrendszerrel ellentétben – milyen okokból alkalmazott csőernyős megoldást perbeli állomás be- és kitörésénél.
Alperes szerint a két csőernyő kivitelezésére a pajzsok állomási térből való indításával, az állomásból való kitöréssel kapcsolatban került sor, a Szerződésben a felperes részére előírt tevékenység részeként.
Alperes megjegyezte, hogy kiemelten felhívták felperes figyelmét, hogy a perbeli állomás környezetében is esetlegesen rossz talajviszonyokkal kell számolnia, aminek megfelelően egyéb segédeljárások alkalmazásának lehet helye. Felperes ennek ellenére nem tartotta szükségesnek további geotechnikai vizsgálatok elvégzését, bár a Mérnök a tervezési fázisban erre több alkalommal felhívta a figyelmét.
Alperes szerint tehát a felperes a szerződés keretében az addigi tapasztalatai, valamint az ajánlati ár kalkulálásához a rendelkezésére bocsátott geotechnikai jelentés alapján nem számíthatott teljes mértékben kedvező talajviszonyokra az alagútépítő gépláncok be- és kitörési munkáinál, ezért az általa alkalmazott csőernyős megoldás szerződésszerű feladatként tekinthető, különös tekintettel arra, hogy e körülményre az ajánlatkérő már az ajánlati időszakban felhívta a figyelmet.
Alperes a kereset ténybeli és jogi állításait összegzően cáfolta: a felperes szerződéses kötelezettségének részét képezte azon munkafázisok elvégzése, amelyek vonatkozásában a jelen eljárásban – a szerződött vállalkozási díjon felül – többletköltséget igényel; a csőernyős megoldás, mint a lehetséges segédeljárások közül egy, a vállalkozó kockázati szabadságába tartozó, általa alkalmazandó eljárásnak minősül, melyet a felperes – korábbi tapasztalataiból nyilvánvalóan okulva – saját költségei és kockázata csökkentése céljából rendelt alkalmazni.
Alperes hivatkozott a Mérnök átvételi bélyegzőjén szereplő 2011 márciusi dátumra, azaz az iratot a Mérnök az ismételt határozata meghozatalát követően vette kézhez. Alperes a kereset összegszerűsége tárgyában – osztva a Mérnök álláspontját – annak bizonyítatlanságára és alaptalanságára hivatkozott, ami az ÁF 20.1 Alcikkelyében foglaltak szerint az igény elutasításával kell hogy járjon
Alperes a Z. számú követelésről előadta, hogy ún. előre nem látható fizikai körülmény esetében többletköltség alappal csak akkor igényelhető, ha a Mérnök a 4.12.4 Alcikkely szerint meghatározza, hogy a követelés kapcsolatba hozható az előre nem látható fizikai körülménnyel. Ez jelen esetben nem történt meg, sőt a Mérnök a követelések vonatkozásában éppen ellenkező megállapítást tett.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE
A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása alapján megállapította, hogy a kereset részben alapos.
A Választottbíróság megállapította, hogy a felek vállalkozási szerződést kötöttek a budapesti 4. számú metróvonal 1. szakaszának vonalalagutakra és kapcsolódó műtárgyakra vonatkozó tervezése és kivitelezése tárgyában. A Szerződés a FIDIC (Fédération Internationale des Ingérnieurs Conseils) „Sárga Könyv”, azaz „A vállalkozó által tervezett építészeti és villamos berendezések tervezése-építése szerződéses feltételei, Kiegészítő magas- és mélyépítési munkákkal, Szerződéses Feltételei, Általános Feltételek” elnevezésű dokumentumból, a Különleges Szerződéses Feltételek nevű dokumentumból, a szerződéses megállapodásból és mellékletekből álló nemzetközi szabványszerződés alapján jött létre. Felperes részletesen ismertette, melyek a Szerződés, az ÁF és a KSZF e jogvita szempontjából legfontosabb rendelkezései.
A Választottbíróság az előzőeken túl figyelembe vette a felek jogviszonyára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit, annak ellenére, hogy időközben ezt a jogszabályt hatályon kívül helyezték. A perbeli követelések ugyanis olyan szerződésből erednek, amelyet felek az új Ptk. hatályba lépése előtt kötöttek, ezért a régi Ptk. rendelkezéseit kell az eljárás során alkalmazni.
A Választottbíróság megállapította, hogy a perbeli Szerződést a felek közbeszerzési eljárás során kötötték. Tekintettel arra, hogy a Szerződés a FIDIC Sárga Könyv alapján jött létre, az alperes szándéka nem az volt, hogy minden munkát külön beárazva, egységárakban meghatározott megállapodás jöjjön létre, mivel ez esetben a FIDIC Piros Könyv alapján kellett volna a Szerződést megkötni.
A Választottbíróság megállapította továbbá, hogy a pályázati kiírás során az alperes az ajánlattevők – így többek között a felperes – rendelkezésére bocsátotta mindazokat a dokumentumokat, ábrákat, tervrajzokat, amelyek alapján a Szerződés műszaki tartalma összeállt. Felperes tehát az ajánlattételekor, majd nyertes ajánlattevőként a szerződéskötéskor e műszaki tartalomból indult ki, és tudomásul vette, hogy a kiírásnak megfelelően kell a tevékenységét végeznie.
A Szerződés keretében a perbeli állomáson is áthaladt a fúrópajzs. A fúrópajzs be- és kitörési pontjainak biztosításával kapcsolatban a felek között vita merült fel, amiből eredően felperes követeléseket terjesztett elő. A Választottbíróságnak a bizonyítási eljárás során azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes által érvényesített,X., Y és Z. számon regisztrált követelések mennyire alaposak. Az X és Y alatt nyilvántartott, csőernyőépítéssel kapcsolatos követelések felperes szerint a kilépési pontokon található, meglévő gyalogos aluljáró résfala miatt váltak szükségessé. A Z. szám alatt nyilvántartott, ugyancsak csőernyőépítéssel kapcsolatos követelés pedig a belépési pontok felperes szerint helytelen megnyitása miatt keletkezett.
A Választottbíróságnak az előzőek alapján azt kellett vizsgálnia, hogy azok a többletköltségek, amelyek a Mérnök Határozatában meghatározott összegeket meghaladják, megilletik-e a felperest. E körben a Választottbíróság foglalkozott az alperes elévülési kifogásával, és a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az nem alapos. Kétségtelen, hogy a Z. számú követelésnél a Mérnök által hozott határozat 2008.februárjába napján kelt, felperes azonban a határozattal egyet nem értve a 2010.áprilisi levelében annak felülvizsgálatát kérte. A felülvizsgálat pedig azt jelenti, hogy a Mérnök által hozott Határozat változatlan maradhat, de a Mérnök módosíthatja is. Ebből következően az a tény, hogy a Mérnök az említett Határozatot nem módosította, és a 2012.áprilisi. és 2012.júniusi irataiban e tényt közölte a felperessel, a Választottbíróság megállapítása szerint azt jelenti, hogy az említett időpontoktól az újabb elévülés megkezdődött. Nem az elévülés megszakadására került sor, hanem a Választottbíróság újabb határozatnak tekinti a 2012. évben hozottat, és az újabb elévülés kezdetét innen számolja. Ehhez képest pedig felperes a keresetét 2014. szeptemberében a Választottbíróságnál előterjesztette. A Z. számú követelés tehát a fentiekre tekintettel nem évült el. Az X.. számú felperesi követelés tárgyában a Mérnök 2010.márciusában hozta meg határozatát, a keresetlevelet pedig a felperes 2014.szeptemberében terjesztette elő. A Választottbíróság e követelés vonatkozásában is megállapította, hogy nem évült el, így az eljárás megindítását követő mintegy 2 évvel előterjesztett alperesi elévülési kifogást a fenti okfejtés alapján ugyancsak elutasította.
Tekintettel arra, hogy alperes a felperesi követelések jogalapját vitatta, így a Választottbíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a pályázati kiírásban foglaltak teljes körűen lefedték-e a valós munkaterületet, és ebből következően keletkezett-e a felperesnek olyan jogos többletigénye, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott. A Választottbíróság vizsgálta továbbá, hogy értesítette-e a felperes az alperest arról, hogy a ténylegesen átadott munkaterület eltér a pályázati kiírásban foglaltaktól. A Választottbíróság a perbeli követelések vonatkozásában csak részben tekintette alaposnak az alperesi védekezést. A felperes által becsatolt bizonyítékok és a szakvélemények alapján a Választottbíróság ugyanis azt állapította meg, hogy a Mérnök valóban alaptalanul utasította el a felperes Z. számú követelését, és ez az, amit a Választottbíróság a bizonyítási eljárás során vizsgált. A Választottbíróság megállapította, hogy a felperes a követelések tekintetében – figyelemmel a szakvéleményekre is – az egyes körülményeket igazoló és a költségek felmerülésére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének eleget tett. Felperes a közbeszerzési eljárás során átalányárat adott, amelyben nem kellett részleteznie, hogy azon belül az egyes tételek pontosan milyen összegűek. Az átalányár a felperes tevékenységének teljes ellenértékét magában foglalta, többletköltségre tehát csak és kizárólag abban az esetben tarthatott igényt, ha bizonyítást nyert – és ez pedig megtörtént –, hogy az átalányár, azaz az ajánlati ár megadásakor más műszaki tartalommal számolt, mint amivel a tényleges teljesítése során számolnia kellett.
A Választottbíróság osztotta a felperes követeléseinek jogalapjával kapcsolatban, hogy a FIDIC szerinti többletköltségeket – a magyar jog szerinti pótmunkákat – az alperes magatartása miatt felmerült tényezők okozták, amelyek ellenértékét az alperes nem fizette meg. Ezek a tájékoztatási kötelezettség betartásával elkerülhetők lettek volna. Az újonnan előállt körülmények az ajánlattételi és tenderidőszakban nem voltak előre láthatók, így az azokból eredő többletköltségeket a szerződéses ár nem foglalhatta magában. A többletszolgáltatás költségeinek megtérítését így a Választottbíróság a Különleges Feltételek 4.12.6 és 4.12.8 Alcikkelyei alapján alaposnak ítélte, mivel azokat előre nem látható, mesterséges fizikai akadály okozta, és a felperesi többletköltségek azzal okozati összefüggésben merültek fel.
A rendelkezésre álló iratok alapján a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes olyan helyzettel találta magát szemben a Szerződés teljesítése során, ami a pályázati dokumentumoktól eltért. A Választottbíróság meglátása szerint nem tartozott a felperes felelősségi körébe talajerősítő szerkezet építése, azaz a Szerződés teljesítése során az átalányárban nem kalkulálhatott az általa megépítendő, meghatározott műszaki tartalmú megerősítő szerkezetekkel. A Választottbíróság megállapította, hogy felperes a közbeszerzési eljárás során egy adott, általa ismert műszaki tartalom vonatkozásában tett ajánlatot, majd lett nyertes ajánlattevő. Ezt követően értesült a különböző hiányosságokról, és ezáltal jogosult lett azokra a többletköltségekre, amelyek a Szerződés teljesítése során a műszaki tartalom hiányosságaiból eredtek.
A Választottbíróság megállapította, hogy felperes az eljárás során három követelést kívánt az alperesnél érvényesíteni, amelyek elbírálásához a Választottbíróságnak műszaki természetű kérdéseket kellett vizsgálnia, ebből következően szakértői bizonyítást rendelt el.
A Választottbíróság megállapította, hogy a perbeli munkafolyamatoknál az alperes által kijelölt alvállalkozó is közreműködött, tehát vizsgálni kellett, hogy az általa szakszerűtlenül végzett tevékenység hibáit kijavította-e – és ezáltal a felperesnek kára nem keletkezett –, vagy pedig a hibák fennmaradtak, és a felperesnek kellett a kijavítási tevékenységet elvégeznie. A perben kirendelt szakértők a közös álláspontjukban kifejtették, hogy a Z. számú követelés esetén a felperesnek nem keletkezett olyan jogos igénye, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott. Viszont a jobb alagút érkezési helyén a szakszerűtlenül kibontott résfal következtében a felperesnek jogos többletigénye keletkezett, amit az átalánydíjban kalkulálni nem tudott.. A szakértők összefoglalóan és egybehangzóan fejtették ki, hogy az alperes által kijelölt vállalkozó a szakszerűtlenül végzett tevékenység hibáit nem javította ki, a fennmaradt hibákat a felperesi alvállalkozónak kellett elhárítani. A szakértők tehát megállapították, hogy a Kijelölt Vállalkozó – akinek a jogviszonya közvetlenül az alperessel állt fenn – elmulasztotta mindazt elvégezni, ami az alperes felelősségi körébe tartozott. Mindezek miatt, figyelemmel a szakvéleményekre, többek között a résfal környezetében lévő talajtömeg állékonyságának biztosítása céljából kellett a felperesnek további szerkezetet, csőernyőt alkalmazni, melynek költségét az árajánlatában kalkulálni nem tudta.
A Választottbíróság megállapította, hogy a X. számú követelésnél, a keleti kitörési pontoknál az állomásépítő Kijelölt Vállalkozó feladata volt e pontok biztosítása, a talaj megerősítése. E követelésnél a megerősítést – a szakszerűtlen résfalbontáson túl – az ott elhelyezkedő gyalogos aluljáró is indokolta. Ennek hatásaival pedig felperes a tervezéskor nem számolhatott. A Választottbíróság utal rá, hogy felperes több kérdést is intézett az alpereshez, mielőtt az ajánlati árát megadta volna, így a dokumentumok közt fellelhető a felperesi kérdés és az arra adott alperesi válasz. Eszerint pedig a perbeli aluljáró alatt az állomási főszellőző műtárgy résfalai már előre bekészítésre kerültek; „az elkészült résfal geometriája a vonalalagút építését nem befolyásolja.”
A Választottbíróság megállapította, hogy a Z számú követelés vonatkozásában is kérdéseket intézett felperes az alpereshez. Az alperesi válasz szerint a szerkezetből a nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása az állomásépítő Kijelölt Vállalkozó feladata, és ugyancsak ilyen tartalmú választ kapott felperes további kérdésére nevezetesen hogy a szerkezetből a kibontandó nyílás, az áttörés környezetének megerősítése, a kibontott nyílás kibontása és ideiglenes biztosítása a Kijelölt Vállalkozó feladata. A Választottbíróság az előzőekből megállapította, hogy az állomási résfal megnyitása és ideiglenes biztosítása nem a felperes, hanem az állomást építő Kijelölt Vállalkozó feladata volt a pajzs beérkezési oldalán, amibe beletartozik a megnyitás fölötti talajréteg biztosítása – szükség esetén megerősítése – is. Felperes fényképfelvételekkel és vázlatrajzokkal is bizonyította, hogy a résfal megnyitása szakszerűtlen volt, és üregek keletkeztek.
A Választottbíróság tehát az előzőekben hivatkozott szakvélemények, közös szakvélemények és a felek nyilatkozatai alapján a felperesi követelések jogalapját megállapította.
A Választottbíróság a felperes késedelmi kamat-igényét jogosnak minősítette az alperes fizetési késedelmére tekintettel, a felek közötti Szerződés szerinti mértékben és esedékességgel. A felek a Szerződés 14.8 Alcikkelyében késedelmi kamatként az Európai Központi Bank által megállapított alapkamat +3%-os késedelmi kamatot kötöttek ki díjkövetelés esetére. A Választottbíróság pedig a felperesnek nem kártérítést, hanem a pótmunka ellenértékét ítélte meg, ezért a késedelmi kamat mértékét a fentiekben határozta meg.
Felperes kérte, hogy a Választottbíróság áfával növelt összegben ítélje meg részére a követeléseinek összegét. A Választottbíróság felperes követelését pótmunka ellenértékeként határozta meg, így az ÁFA körbe tartozik, és annak ÁFA-val növelt összege került megállapításra, a rendelkező részben foglaltak szerint. Az ÁFA mértékét a Választottbíróság az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. 55. § (1) bekezdése (az adófizetési kötelezettséget annak a ténynek a bekövetkezése keletkezteti, amellyel az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul) alapján, továbbá a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 29. § (1) bekezdése (Követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzértékben kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékesítéséhez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez (beleértve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak. Továbbá különféle egyéb követelések, ideértve a vásárolt követeléseket, a térítés nélkül és egyéb címen átvett követeléseket, a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket is) alapján az ítélet kihirdetésekor hatályos ÁFA tv. 82. § (1) bekezdése szerinti 27 %-ban állapította meg.
(Vb/14098 sz. ítélet)