Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Az alperes, mint megrendelő ajánlati felhívást tett közzé tervezési és kivitelezési feladatok vállalkozási szerződés alapján történő ellátására. A felhívásra a felperes pályázatot nyújtott be.
- A közbeszerzési eljárás nyertese a felperes lett, ennek alapján utóbb megtörtént a vállalkozási szerződés megkötése is.
- A Szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a megvalósításhoz szükséges terveket és a létesítményt szerződésszerűen, teljes körűen, műszakilag és minőségileg kifogástalan kivitelben, a vonatkozó magyar előírásoknak, műszaki szabványoknak, valamint a technika mai állásának megfelelően I. osztályú minőségben, határidőben egy szakvállalat gondosságával elkészíti, az ehhez szükséges hatósági engedélyeket beszerzi, ill. valamennyi egyéb szerződéses kötelezettségét szerződésszerűen teljesíti. A felperes emellett kifejezett kötelezettséget vállalt a jótállási/szavatossági kötelezettségeinek maradéktalanul teljesítésére is. A vállalkozási szerződés rögzítette, hogy az abban nem, vagy nem kielégítően szabályozott kérdésekre vonatkozóan a szerződés mellékletei az irányadók, a dokumentumok közötti ellentmondás esetén a sorrendben előbb álló dokumentum rendelkezései megelőzik a sorban később álló dokumentum rendelkezéseit.
- Az alperesi megrendelő a benyújtott vállalkozói követeléseket a Mérnöki álláspontokat elfogadva az irányadó FIDIC rendelkezésekre hivatkozva elutasította, ezért a felperes Döntnöki eljárás kezdeményezését javasolta. A Döntnöki jelentés a felperes által érvényesíteni kívánt vállalkozói követeléseket részben megalapozottnak minősítette.
- A felperes keresetében kérte, hogy vállalkozói követeléseit alapul véve a Választottbíróság kötelezze az alperest vállalkozói díj és annak késedelmi kamata megfizetésére. Keresete jogalapjaként a felperes hivatkozott a többletmunka vonatkozásában a Ptk. 6:244.§ (1) bekezdésére, a pótmunka tekintetében pedig arra, hogy a vállalkozó köteles elvégezni az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségesség váló munkát is, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé (Ptk. 6:244.§ (2) bek.) Rámutatott, hogy ha a felek átalánydíjban állapodtak meg, a vállalkozó az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét igényelheti, a többletmunka ellenértékének megtérítésére nem jogosult. A megrendelő köteles azonban megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható (Ptk. 6:245.§ (1) bek.).
- Az alperes az ellenkérelmében a felperesnek a pályázat kiírásával kapcsolatos állításait nem vitatta, továbbá azt sem, hogy a közbeszerzési eljárás nyertese a felperesi vállalkozó lett, így a felek a közbeszerzési törvény (2011. évi CVIII. tv.) 124.§-ának (1) bekezdése szerint kötöttek vállalkozási szerződést a létesítmény megvalósítására. A fentiek elismerése mellett azonban az alperes a döntnöki jelentésre hivatkozva vitatta a felperes valamennyi vállalkozói követelést.
- Az alperes álláspontja szerint a vállalkozói követelésének vizsgálata körében az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által végzett munkák többletmunkának vagy pótmunkának minősültek-e. Kifejtette. hogy a 1959-es Ptk. 403.§ (4) bekezdése alapján a vállalkozó köteles volt elvégezni a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka). A bírói gyakorlat többletmunkának a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkát tekintette (EBH 2000.201.). A 1959-es Ptk. szabályozásával szemben a Ptk. szerint a többletmunka fogalma két esetcsoportra vonatkozik. Az első rendelkezésnek megfelelően a vállalkozó köteles elvégezni a vállalkozási szerződés tartalmát képező valamennyi munkát, függetlenül attól, hogy azt a vállalkozói díj meghatározása során figyelembe vette-e. A Ptk. azt is kimondja, hogy a vállalkozó köteles elvégezni az olyan munkát is, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg. Ez lényegében nem más, mint a műszaki szükségességből elvégezett munka. Ennek megfelelően a korábban a műszaki szükségességből elvégzett pótmunkának minősített munka díja a Ptk. szabályai értelmében – miután az a Ptk.6:244.§ (1) bekezdése szerinti többletmunkának minősül – nem számolható el. Új szabályként kimondja ugyanakkor a Ptk. a 6:245.§ (1) bekezdés második mondatában, hogy a megrendelő köteles megtéríteni a vállalkozónak a többletmunkával kapcsolatban felmerült olyan költségét, amely a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előre látható.
- A pótmunka fogalmát a 1959-es Ptk. nem határozta meg, a bírói gyakorlat pótmunkának tekintette az utólag megrendelt, a tervmódosítás folytán felmerült, illetőleg műszaki szükségességéből elvégzett munkát (EBH 2000.201.). A 1959-es Ptk. a 403.§ (3) bekezdésével ezen műszaki szükségességből felmerült munkák elvégzésére kötelezte a vállalkozót, aki ezért a bírói gyakorlat alapján díjazásra tarthatott igényt. a Ptk. új szabályai szerint, a ha a felek átalánydíjban állapodtak meg a vállalkozó köteles elvégezni az olyan munkát, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalma megvalósítása nem történhet meg (többletmunka), amiért külön díjazás nem illeti meg [6:245.§ (1) bekezdés]. Ezt meghaladóan csupán az utólag megrendelt – különösen tervmódosítás miatt szükséges – munkákat köteles elvégezni, azonban csak akkor, ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé. Ennek ellenértéke ugyanakkor a 6:245.§ (1) bekezdésének megfelelően igényt tarthat. A Ptk. értelmében csupán utólagos megrendelés esetén igényelhető a pótmunka ellenértéke.
- Az alperes álláspontja szerint a felperes valamennyi követelése a Ptk.6:244.§ (1) bekezdés szerinti többletmunkaként volt értékelendő, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatára alkalmas megvalósítása nem történhet meg. A felperes által elvégzett munka műszaki szükségességéből elvégzett munkának minősült. Utólagos megrendelés hiányában a felperes követelésének pótmunkaként történő értékelése fogalmilag kizárt volt.
- A felek a Választottbíróság hatáskörét nem vitatták.
- Az eljárás adataiból a Választottbíróság azt állapította meg, hogy az ajánlattételi szakaszban a felperes a későbbiekben releváns műszaki paramétereket teljességükben nem ismerhette meg. Az erre vonatkozóan az ajánlattételi szakaszban dokumentált alperesi közlések az adott esetben meghatározó jelentőségűek voltak, s a kockázatviselés, kockázattelepítés kérdéseit is a felperes javára döntötték el. A felperes ugyanis a közbeszerzési eljárás kötött, közjogi szabályrendszere folytán az alperesi ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott információk, adatok alapján tehette meg ajánlatát, azt nem vonhatta kétségbe, nem bírálhatta felül. Az alperes ezzel ellentétes álláspontjának elfogadása esetén, ha tehát a pályázat nyertese kötelezettségévé, vagy a tőle elvárható követelménnyé válna felülbírálni, ellenőrizni az ajánlatkérő szigorú jogszabályi előírások szerint megtett lépéseit, nyilatkozatait, úgy az ajánlatkérés időszakában zajló folyamatok a pályázati kiírásban foglaltak jelentősége megszűnne. A közbeszerzésre vonatkozó hazai és nemzetközi jogi rezsim mindezt kizárja. Az alperes által az ajánlattételi időszakban a felperesi ajánlatkérőhöz intézett egyértelmű, később megalapozatlannak bizonyult tényállítások tükrében súlytalanná vált az is, hogy a felperesi vállalkozó egyébként mennyiben minősült szakembernek, tapasztaltnak és milyen referenciái voltak. E körülményeknek a szerepe más összefüggésben egy esetleges szerződésszegéssel összefüggésben lett volna csak vizsgálható. Az ügy jogi megítélése során a fentiek mellett irányadó volt a vállalkozási szerződés, a Ptk. és a FIDIC Piros, illetve Sárga könyve is.
- A Választottbíróság ezért a felperes vállalkozói követeléseit jogcímükben és összegszerűségükben is megalapozottnak találta.
