Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felek szabványosított tőzsdei határidős ügyletek lebonyolítására kötöttek keretmegállapodást. Ebben az alperes magára kötelezőnek fogadta el a felperesi befektetési szolgáltatónak a tevékenysége végzéséről és a kiegészítő szolgáltatások nyújtásáról szóló üzletszabályzatát. A keretmegállapodás alapján a felek tőzsdei határidős – árfolyam-változási spekuláción alapuló – eladási ügyletet kötöttek. Mivel az árfolyamok egymáshoz viszonyított változása az alperesre nézve kedvezőtlenül alakult, a felperesnek a határidős ügylet alapbiztosítékának kiegészítése iránt keletkezett igénye, amelynek az alperes felszólításra eleget tett. Az alperesre nézve kedvezőtlen további árfolyamváltozás miatt a felperesnek újabb biztosíték iránti igénye támadt az alperessel szemben. A felek folyamatos telefonos egyeztetés után végül meghatározott árfolyam mellett megállapodtak a pozíció zárásában, s ennek alapján a pozíció aznap lezárásra is került. Az alperes az akkor a felperes irányában fennállott tartozását egy részében diszkont kincstárjegy, mint óvadék érvényesítése által, más részében pénzfizetés útján egyenlítette ki, teljesítései részben a számlavezetési díjra, részben a tőketartozásra kerültek elszámolásra.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperessel szemben ezt követően fennmaradt pénzfizetési kötelezettségének teljesítését az alperes elmulasztotta, a felperes a keresetében e tartozásának összegében, és e tőkeösszeg késedelmi kamataiban kérte marasztalni az alperest.
- Az alperes sem az ügyletet, sem fedezetfeltöltési kötelezettségét nem vitatta, az eljárás során – teljes körű tájékoztatása és az eljárás berekesztésére történt figyelmeztetése, valamint nyilatkozati póthatáridő biztosítása ellenére – érdemi nyilatkozatot nem tett.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság a kereset kapcsán mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy rendelkezik-e hatáskörrel az ügy elbírálására, és ezzel összefüggésben azt is, hogy a perbeli szerződésre a régi vagy az új Ptk. rendelkezéseit kell-e alkalmazni. A választottbírósági kikötést tartalmazó keretmegállapodás a Ptk. hatálybalépése előtt, a régi Ptk. hatálya alatt jött létre. A felek a Ptké. 50.§-ának (2) bekezdésében foglalt lehetőség ellenére nem állapodtak meg abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében a Ptk. hatálya alá helyezik, ezért a felek közötti perbeli jogviszonyra a Ptké. 50.§-ának (1) bekezdése alapján a régi Ptk.-t (1959-es Ptk.) kellett alkalmazni.
- A keretmegállapodásba foglalt választottbírósági kikötés szerint bármely vita eldöntésére, amely az üzletszabályzattal, illetve az arra épülő szerződéssel összefüggésben, annak megszegésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a felek a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság kizárólagos döntésének vetették alá magukat azzal, hogy a Választottbíróság a saját Eljárási Szabályzata szerint jár el. A Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság hatáskörének megalapozásául szolgált az ügyfél és a szolgáltató között létesülő, befektetési szolgáltatás igénybevételével kapcsolatos bármely szerződés, és az a választottbírósági hatáskör kikötését eredményezte az ügyfél és a szolgáltató közötti teljeskörű befektetési szolgáltatási jogviszonyra. A választottbírósági kikötéssel kapcsolatban a Választottbíróság azt vizsgálta, hogy (i) a kikötés felek közötti szerződés részévé vált-e, és (ii) a kikötés a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság eljárása kikötésének minősült-e.
- Az 1959-es Ptk. 205/A.§-ának (1) bekezdése alapján a perbeli választottbírósági kikötés általános szerződési feltételnek minősült. Emiatt elsőként szükséges volt annak vizsgálata, hogy a kikötés a szerződés részévé vált-e. Az 1959-es Ptk. 205/B.§-ának (1) bekezdése szerint az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részéve, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, vagy ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. A jelen esetben az volt megállapítható, hogy a választottbírósági kikötés – a keretmegállapodás utolsó bekezdéseként – közvetlenül a felek aláírása fölött helyezkedett el, továbbá, hogy az alperes nem minősült fogyasztónak és a választottbírósági kikötést nem vitatta, nem támadta meg, ezért a választottbírósági kikötést a Választottbíróság a keretszerződés részének tekintette.
- A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 67.§-ának (1) bekezdése szerint a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. Törvény 376.§-ában szabályozott Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 2017. december 31-i hatállyal megszűnt, a Vbt. 67.§-ának (6) bekezdése alapján pedig a megszűnő választottbíróság hatáskörének a megszűnése előtti kikötése esetén a jogvita választottbírósági rendezésére 2018. január 1-je után a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróságnak mint Kereskedelmi Választottbíróságnak van hatásköre. Ezekben az eljárásokban tehát a megszűnő választottbíróság hatáskörének kikötésére irányuló megállapodást a Kereskedelmi Választottbíróság hatáskörének kikötésére irányuló megállapodásnak kell tekinteni. Mindezek vizsgálata alapján a Választottbíróság a jelen ügyben a saját hatáskörét megállapította.
- Ezután a Választottbíróság a felperes nyilatkozatai és az általa benyújtott bizonyítékok alapján azt vizsgálta, hogy a kereseti követelés megalapozott-e. A Választottbíróság a döntését – az alperes perbeli hallgatása folytán – kényszerűen e felperesi nyilatkozatokra és bizonyítékokra alapozta. Az Eljárási Szabályzata 37.§-ának (1) bekezdése alapján tárgyalás tartását mellőzte.
- A Választottbíróság az ügy érdemi vizsgálata alapján megállapította, hogy az alperes megszegte a keretmegállapodásnak a szolgáltatató által előírt, a keretmegállapodásban meghatározott mértékű alapbiztosíték nyújtásának előírásait, továbbá a szolgáltató felszólítása szerinti, azon esetben alkalmazandó fedezetpótlási követelményeket, ha az ügyfél által a tőzsdei határidős pozícióhoz alapbiztosítékként nyújtott eszközök értéke nem éri el a szolgáltató által a keretmegállapodásban meghatározott alapbiztosítéki mérték szerződéses arányát. A rendelkezésre álló adatok, nyilatkozatok és bizonyítékok alapján tényként volt megállapítható, hogy az alperes a keretmegállapodást – a fedezetfeltöltési kötelezettségének részbeni elmulasztásával – megszegte. A felperes az 1959-es Ptk. 300.§-ának (1) bekezdése alapján volt jogosult az alperesi teljesítés követelésére. A tőkekövetelés összege az alperesi részteljesítésre tekintettel a felperes keresetében érvényesített igénnyel azonos mértékű volt.
- A felperes a keresetében a tőkeösszeg után késedelmi kamatot követelt, megjelölve a késedelmi kamatszámítás alapját, valamint annak kezdő- és záró időpontját. A felperes a késedelmi kamatot a Ptk. 6:155.§.a alapján igényelte, mivel azonban a jelen ügyben a fentiekben kifejtettek szerint az 1959-es Ptk. volt az irányadó, a késedelmi kamat mértékét a Választottbíróság az 1959-es Ptk. 301/A.§-ának (2) bekezdése alapján, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt értékében határozta meg. A kamat számításakor ez a jegybanki alapkamat mérték volt irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
- A Választottbíróság a felperes megalapozott keresetének helyt adva a fentieknek megfelelően kötelezte az alperest az elmulasztott fedezetpótlás tőke- és késedelmi kamat tartalmának megfizetésére.
(Vb/19067)
