Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] 2005. októberében a Bank, mint hitelező és az I. r. felperes jogelődje, mint Eredeti Adós a továbbiakban: Eredeti Adós) 2.200.000.000,- Ft összegű Bankhitelszerződést kötöttek egymással. Ugyanezen a napon a hitelkeret és járulékai biztosítására a Bank, mint zálogjogosult és az Eredeti Adós cégből 2003-ban kiválással létrejött Ingatlanhasznosító Cég, mint zálogkötelezett több ingatlanra, köztük egy debreceni ingatlanra egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjogszerződést kötöttek 2.500.000.000,- Ft keretösszeg erejéig. A zálogul lekötött ingatlanból később két másik ingatlan került kialakításra, amelyekre szintén bejegyzésre került a keretbiztosítéki jelzálogjog. 2009. áprilisában az Eredeti Adós cégből kiválással létrejött az I. r. felperes, amely társaság tulajdonosa lett a fent említett két ingatlannak.
[2] 2005. októberében a Bank, mint zálogjogosult és a II. és III. r. felperesek, mint zálogkötelezettek között is létrejött egy keretbiztosítéki jelzálogszerződés 2.500.000.000,- Ft keretösszeg erejéig a fent írt hitelkeret és járulékai biztosítására, amely szerződéssel egyetemleges keretbiztosítéki jelzálogjogot engedtek a tulajdonukban álló debreceni ingatlanokra, köztük a per tárgyát is képező, ½ - ½ arányú közös tulajdonukat képező debreceni ingatlanra.
[3] Mindkét jelzálogszerződés tartalmazott választottbírósági kikötést.
[4] A felek az eredeti Bankhitel szerződést több alkalommal, utoljára 2009. áprilisában módosították, amellyel a hitelkeret összegét 3.590.000.000,- Ft-ra emelték. Az utolsó, IV. számú módosítás alkalmával a módosított szerződés záradékában az Eredeti Adós, valamint a II. és III. r. felperes is olyan nyilatkozatot tett, miszerint a zálogkötelezettségüket a megemelkedett hitelkeret mellett is fenntartják. Ennek ellenére az ingatlan nyilvántartásban az ingatlanokra vonatkozó zálogjog összegszerű terjedelmét nem módosították. A IV. sz. módosítást a II. r. felperes egy másik cég nevében is aláírta, ilyen nevű cég azonban nem létezett.
[5] A Bankhitelszerződés alapján a Bank a hitelkeret terhére kölcsönöket folyósított, illetve Bankgaranciát vállalt.
[6] Időközben az Eredeti Adós fizetésképtelenné vált, és 2009-ben elrendelték a felszámolását, amely felszámolási eljárás 2018. májusában jogerőre emelkedett végzéssel zárult le. A Bank által bejelentett hitelező igény kielégítésére nem volt fedezet.
[7] Ezt követően 2012. májusában az Eredeti Adósból kivált Ingatlanhasznosító Céggel szemben is felszámolási eljárás indult, amely 2017. májusában zárult le jogerősen, ahol a Bank hitelezői követelésére szintén nem volt fedezet a felszámolási vagyonból.
[8] 2016. decemberében a Bank és az alperes követelés-átruházási szerződést kötöttek egymással, amellyel a Bank az alperesre ruházta át az Ingatlanhasznosító Céggel szemben fennálló követeléseit, ezek biztosítékait, az ezekhez kapcsolódó összes jogot és egyéb követelést. Ezt 2017. októberében módosították, és az átruházott követelések adósaként az Eredeti Adós céget jelölték meg. A felszámolási eljárásokban az alperes átvette a Bank hitelezői pozícióját, és az ingatlan nyilvántartásban is ő került bejegyzésre a perbeli ingatlanok tulajdoni lapján a keretbiztosítéki jelzálogjog jogosultjaként.
[9] A követelés átruházásáról a felpereseket írásban értesítették, és az alperes felszólította őket a hitelszerződésből fennálló tartozások kifizetésére.
[10] Felperesek az alperesi igényre adott válaszukban kifejtették, hogy az alperes által engedményesként megszerzett követelés elévült, ezért a zálogjog is megszűnt.
A peres felek nyilatkozatai
[11] Felperesek ezt követően 2019. áprilisában pert indítottak alperes ellen a fent nevezett ingatlanokra az alperes javára bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjog törlésére. Felperesek azonban a megállapított választottbírósági díjat nem fizették be, ezért a Választottbíróság az eljárást 2019. augusztusi végzésével megszüntette.
[12] Az alperes 2019. júliusában viszontkeresetet terjesztett elő a Választottbíróságon, amelyben kérte, hogy a Választottbíróság annak tűrésére kötelezze a felpereseket, hogy az alperes 325.000.000,- Ft összegű követelését a keretbiztosítéki zálogjoggokkal terhelt ingatlanokból zálogjoga alapján kielégíthesse, továbbá kérte a felperesek kötelezését a perrel kapcsolatos költségei megtérítésére is.
[13] A felperesek, mint viszontkereseti alperesek a viszontkereset elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy a zálogjoggal biztosított követelés elévült, ezért a zálogjog is megszűnt. Vitatták továbbá a fennálló tartozás összegét, és kérték a viszontkeresettel kapcsolatos költségeik megtérítését is.
A választottbíróság ítélete
[14] A Választottbíróság tárgyalás nélkül hozta meg ítéletét, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték, és a jogvita enélkül is elbírálható volt.
[15] A felek között nem volt vitás, hogy a jogvitára az 1959-es Ptk-t kell alkalmazni. A felek között az sem volt vitás, hogy az alperes jogelődjének olyan ki nem elégítetlen követelései voltak az Eredeti Adós céggel szemben, amelyek biztosítására a perbeli ingatlanok szolgáltak. Felperesek ugyan ennek a követelésnek a pontos összegét vitatták (1,4 vagy 1,6 milliárd forint), azonban az alperes a viszontkeresetében csupán a zálogtárgyak általa becsült 325.000.000,- Ft-os összege erejéig kérte a zálogjogból való kielégítés tűrésére kötelezni a felperest, és ez az összeg jóval a vitatott összegnél alacsonyabb volt, ezért ebben a vitában a Választottbíróság nem foglalt állást, s a feleknek a per tárgyát meghaladó előadásait is kizárta az eljárásból.
[16] A Választottbíróság az 1959-es Ptk. 264. §-ából kiindulva - amely az 1959-es Ptk. 259. §. (3) bekezdésében írt megszűnési okokat kiegészítve kimondja, hogy a jelzálogjog megszűnik akkor is, ha a követelés elévült - azt vizsgálta, hogy a főkövetelés elévült-e vagy sem.
[17] Az 1959-es Ptk. 327. §. (1) bekezdése értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása – ideértve az egyezséget is –, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Jelen esetben a felszámolási eljárásban való bejelentés a követelés bírósági úton való érvényesítését jelenti, amivel tehát a jogosult megszakította az elévülést.
[18] Felperesek álláspontja szerint a felszámolási eljárás az elévülés nyugvását eredményezte csak, amit a kezes kötelezettségének elévülésével kapcsolatos bírósági döntésekre alapoztak. A Választottbíróság azonban rámutatott ebben a kérdésben, hogy a kezesség kötelmi jogi kötelezettség, amely természetében eltér a zálogjogtól. Amíg a kezesség önmagában is elévülhet, a zálogjog, mint dologi jogi kötelezettség nem.
[19] A felperesek kifogásolták tovább, hogy a hitelszerződés IV. sz. módosítását az Ingatlanhasznosító Cég helyett egy nem létező cég nevében írták alá. A Választottbíróság álláspontja szerint ennek azonban az ügy szempontjából nem volt jelentősége, ugyanis az eredeti zálogjogot létesítő szerződés vitán felül létrejött, az abban meghatározott keretösszeget az ingatlan-nyilvántartásban nem változtatták meg, tehát ennek a keretösszegnek az erejéig a jelzálogjog minden hiba nélkül létrejött. Mivel az alperes viszontkereseti igénye messze a jelzálogjog bejegyzett keretösszege alatt maradt, ezért irreleváns, hogy az eredeti keretösszeg felemeléséről szóló nyilatkozat érvényesett létrejött-e.
[20] Mindezek alapján a Választottbíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által engedményezéssel megszerzett követelés nem évült el. Kétségtelen, hogy maga az adós felszámolás okán jogutód nélkül megszűnt, s ez nyilván az eredeti kötelem további létét is kétségessé teszi, ez azonban – a kialakult bírósági gyakorlatnak megfelelően – nem lehet akadálya a követelés biztosítékaiból való kielégítésnek. Függetlenül attól, hogy a főadóssal szemben lefolytatott felszámolási eljárást a kötelezettség biztosítékául szolgáló járulékos mellékkötelezettség szempontjából az elévülés nyugvására vagy félbeszakadására vezető ténynek tekintjük-e, egyértelmű, hogy a főadós felszámolással történő megszüntetése önmagában nem akadálya a járulékos kötelezettekkel szembeni igényérvényesítésnek (ld. BH2011. 141., BH2006. 121., EBH2005. 1283.).
Elévülés hiányában a jelzálogjogot sem lehet megszűntnek tekinteni, ezért a zálogkötelezettek tűrni kötelesek, hogy az alperes követelését a zálogtárgyul szolgáló ingatlanokból elégítse ki.
[21] Mindezekre tekintettel a Választottbíróság az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, és kötelezte felpereseket az alperes követelésének a zálogtárgyul szolgáló ingatlanokból való kielégítésének tűrésére.
(VB/19017)
