Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felek határozatlan időre szóló fuvarozási alvállalkozói szerződést kötöttek a felperes szervezésében kezelt áruk Magyarország területén történő és a felperes által megjelölt rendeltetési helyre való eljuttatására. Az alperes a szerződést az ott írt alacsony díjazás és a kötbérek súlyossága miatt felmondta, amelyet a felperes elfogadott. A felek között korábban is volt jogvita, amelynek a lényege az volt, hogy az alperesi számlákat a felperes csak részben tudta kifizetni és további összeggel is késedelembe esett. Ezt azzal indokolta, hogy a multinacionális megbízók által vállalt fizetési határidők eleve hosszúak, amelyek nála likviditási problémát eredményeznek. Az alperes ígérete ellenére fuvareszközökkel a szerződés szerint nem állt ki; megszegte a szerződést, ezért a felperes vele szemben késedelmi és meghiúsulási kötbért kívánt érvényesíteni. Ezen felül kárigénye is volt a felperesnek, mivel az áru sérült állapotban érkezett meg. Az alperesi leállás tényleges oka a felperes előadása szerint az alperes egyik fuvarozási feladatokat ellátó gépkocsivezetőjének felmondása volt. A felperes a keresetében egyidejűleg késedelmi és meghiúsulási kötbért érvényesített. Felfüggesztette az alperes kiegyenlítetlen követeléseit és beszámítást is közölt.
- A felperes keresetében a fenti tényállásra alapozva kötbér és kártérítés jogcímén érvényesített igényt, behajtási költség átalány és késedelmi kamat követelése mellett.
- Az alperes elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását kérte, másodlagosan pedig a kötbér mérséklését indítványozta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a felek keretszerződése általános szerződéses feltétel jellegű és egyoldalú. A perbeli áruk kiállításának elmulasztását azzal indokolta, hogy a felperes fizetési késedelemben volt, az alperesi járművet túlsúllyal dolgoztatta, leveleire késve válaszolt, feladatlistát sem kapott sőt, a szerződés aláírt példányával sem rendelkezik. A kötbér követelés a Ptk. 6:186§ (1.) bek. szerint nem alapos, mivel a szerződés megszűnéséért a felperes a felelős. A kötbér mértéke túlzott, a fuvardíj terv szerinti összegének kb. húszszorosa. A felperest kár nem érte. Egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyet fizetetlen számla-követeléseire alapított.
- Az alperes a Választottbíróság álláspontja szerint megszegte a felek keretszerződésében írt ,szállításra jelentkezési kötelezettségeit, és erre tekintettel a felperes az alperessel kötött keretszerződését jogszerűen mondta fel azonnali hatállyal. Az EBH 2005.1205 szám alatt közzé tett jogeset szerint, a meghiúsulási kötbér magába foglalja a más szerződésszegés esetére kikötött kötbért, mivel a meghiúsulási kötbér mellett ugyanazon jogsértés többszörös szankcionálását jelentené a meghiúsulásig terjedő időre késedelmi kötbér fizetése. Nem vitásan a felperes késedelmi és meghiúsulási kötbér követelését ugyanaz az alperesi szerződésszegés – a kiállás elmaradása -váltotta ki. Így és erre tekintettel felperes késedelmi kötbérre vonatkozó követelése megalapozatlan.
- A BH 200281 és az IH 2012.27. alapján a kötbérnek bíróság által történő mérséklésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a per adataiból – külön bizonyítás nélkül is – megnyugtatóan megállapítható, hogy a szerződésszegés folytán számottevő kár nem keletkezett és a szerződésszegés enyhébben megítélhető. A jelen vitás esetben felperes nem bizonyította, de még csak nem is valószínűsítette azt, hogy neki számottevő kára keletkezett volna. Így a jogalapjában egyébként megalapozott meghiúsulási kötbért jelentősen csökkenteni kellett.
- A felperes kártérítést fizetett, amit egyébként levelezéssel és számlával igazolt és amely kár az alperes által fuvarozott áru sérülésével kapcsolatosan keletkezett. Ezt a követelést a Választottbíróság megalapozottnak tartotta. Az alperes viszontkereseti követelését számlákkal igazolta, amelyeket a felperes nem vitatott. Az alperest így külön kötelezte a kötbér és a kártérítés, a felperest pedig a számlatartozás kifizetésére. A késedelmi kamat fizetésére alapított igény ugyancsak helytálló a Ptk. 6:155§ (1.) bek. szerint. Mindkét fél Euroban terjesztette elő követelését, ezért a Választottbíróság a behajtási költségátalány Forintra történő átváltását mellőzte és nem látta akadályát az Euroban történő marasztalásnak (201 évi IX. tv. 3.§ (1.) bek).
