Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A felek szindikátusi szerződést kötöttek, amely a felperes javára vételi jogot biztosított az üzletrész alperestől való megvásárlására, míg az alperes javára eladási jogot adott az üzletrész felperes részére történő értékesítésére. A felperes több alkalommal kölcsön jogcímén kifizetéseket teljesített az alperes részére, amely kölcsönösszegek a szindikátusi szerződés szerint az értékesítendő üzletrész vonatkozásában vételár előlegnek minősültek.
- A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy tulajdonjogot szerzett a korábban az alperes tulajdonában volt üzletrészen, hogy az adásvételi szerződés az üzletrészen létrejött, hogy a felperes által felkért vagyonértékelő értékelése alapján számított vételár megfelelt a szindikátusi szerződésben foglaltaknak, hogy a vételár, különös tekintettel a kölcsönösszegek kifizetésére a felperes által az alperes javára megfizetésre került, végül, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest az őt terhelő különbözet megfizetésére a felperes javára.
- A felek egyezően állították, hogy eladási, illetve vételi jogaik gyakorlásával közöttük adásvételi szerződés jött létre az üzletrész vonatkozásában, közöttük az egyetlen állítási különbség a vételárösszegben nyilvánult meg.
- A Választottbíróság a tárgyaláson rámutatott arra, hogy ha az irányadó körülmények a vételi- és eladási jog érvényes gyakorlásához szükséges és elégséges módon, a vételár-kalkuláció algoritmusát is magukban foglalva tartalmazzák, úgy a joggyakorlásnak nem képezi akadályát az, ha a vételár a szerződésben nem került összegszerűen meghatározásra.
- A felek a tárgyalás megtartását követően egyeztettek, egyezséget kötöttek, amelyet közös kérelmükre a Választottbíróság az Eljárási Szabályzat 38.§-ának (2) bekezdése alapján ítéletbe foglalt.
