Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
[1] Felperes (E. Kft.), mint bérlő és alperes jogelődje, a perben nem álló C. Kft., mint bérbeadó 2014. májusában több okiratból álló bérleti szerződés (a továbbiakban: Bérleti szerződés) kötöttek, amelyet ugyanebben a hónapban módosítottak. A bérlet tárgyát a Bérleti szerződéshez csatolt adatlapon meghatározott Cs. Pláza üzlethelyisége képezte (a továbbiakban: Bérlemény).
[2] A Bérleti szerződés mellékletét képezte még többek között egy magánvezeték-hálózati csatlakozási és használati szerződés (a továbbiakban: Szerződés) is.
[3] Alperes a peres felek 2015. novemberében kötött szerződésével (a továbbiakban: Szerződésmódosítás) 2015. április 1-i hatállyal lépett be a bérbeadó jogutódjaként a Bérleti szerződésbe (Szerződésmódosítás 2. pont), valamint a Szerződésbe (Szerződésmódosítás 3. pont).
[4] A Szerződésmódosítás 2. pontjában a Felek rendelkeztek arról is, hogy a villamos energiát az alperes a felperesnek a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Vet.) 66. §-a alapján továbbadás útján értékesíti.
[5] Alperes jogelődje, illetve alperes a Szerződés alapján magánvezeték használati díjat számlázott ki felperesnek. A Szerződésmódosítás szerint alperes a magánvezeték használati díjon felül áramdíjat is továbbszámlázott felperesnek.
[6] A peres felek a bérleti jogviszonyt 2016. márciusában megszüntették, amelyet követően a bérlemény visszaadásra került alperes részére.
[7] Jelen jogvita előzménye a felek között, 2018. szeptemberében lezárt választottbírósági eljárás volt, amelyben a választottbíróság kötelezte a jelen eljárás felperesét meghatározott díj megfizetésére, ugyanakkor azon eljárás felperesének, jelen eljárás alperesének a magánhasználati díj megfizetésére irányuló követelését bizonyítatlanság miatt elutasította.
[8] Felperes 2018. októberében jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére hívta fel alperest, aki nem tett eleget felperes követelésének.
Peres felek nyilatkozatai
[9] Felperes 2020. áprilisában az alperessel szemben keresetet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § (1) bekezdése alapján a magánhasználati díjként kifizetett összeg jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történő visszatérítésére; valamint a fizetési felszólítás napjától a teljesítés napjáig terjedően a Ptk. 6:155. § (1) alapján számított késedelmi kamat felperes részére való megfizetésére, továbbá marasztalja az alperest felperes eljárási költségeiben.
[10] Felperes ezen fizetési kötelezettsége jogalapját a korábbi, 2018 szeptemberében lezárt eljárásban született választottbírósági eljárásban született ítéletre tekintettel vitatja.
[11] Felperes a korábbi ügyben elbírált igényre is figyelemmel állapította meg a követelését. Álláspontja szerint a magánhálózat használati díj alperes általi felszámítása jogellenes, mert a Bérbeadó Vet. 66. §-a alapján továbbadás útján értékesítette a villamos energiát, továbbá a Vet. 66. § (5) és (7) bekezdése, valamint a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vet. Vhr.) 13. § (5) bekezdése meghatározza a villamos energia átlagárának számítási módját és egyéb költségeit, amely előírásokat a felek szerződése nem teljesíti.
[12] A felperes szerint a bérleti szerződés nem tartalmazza, hogy a magánvezeték üzemeltetési költségét a felperesnek kell fizetnie, így annak érvényesítése nem jogszerű.
[13] Felperes válasziratában rámutatott arra is, hogy alperes jelen perbeli védekezése megegyezik a korábbi választottbírósági eljárásban előadottakkal, amely érvelést a Választottbíróság megalapozatlannak talált. A felperes vitatta a követelés jogalapját, illetve álláspontja szerint az alperes a magánhálózati díj számításának alapját továbbra sem tudta igazolni. Felperes megítélése szerint az alperesi ellenkérelemben hivatkozott 2015. március 31. napját megelőző megállapodások alkalmazhatatlanok azt követően, hogy felperes villamos energia felhasználóból vételezővé vált.
[14] Felperes előadta, hogy az áramdíjjal kapcsolatos költségeknek maga tett eleget, azonban ez az alperes megfogalmazásával ellentétben nem átvállalás volt, hanem felhasználóként jutott a villamos energiához, a Vet. 66. §-a alapján magánvezeték használati díj csak a villamos energia továbbadása esetén merülhet fel.
[15] A magánvezeték üzemeltetési költség, arról a feleknek külön meg kell állapodniuk és ezen megállapodásnak, a Vet. Vhr. 13/D.§ (1) bekezdésében foglaltakat kell tartalmaznia. Felperes álláspontja szerint a K. Kft. villamosenergia-kereskedő, míg alperes nem az, így az általa továbbadott villamosenergia-mennyiség átlagára nem haladhatta meg az általa ugyanazon üzleti évben beszerzett villamosenergia-mennyiség átlagárát (Vet. 66. § (4) bekezdés). A felperes szerint nem annak van jelentősége, hogy a felhasználó a vételezők felé milyen átlagárat érvényesít, vagy annak diszkrimináció mentessége, hanem hogy az alperes által beszerzett és továbbadott villamosenergia-mennyiség átlagárának összehangban kellene lennie.
[16] Alperes ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását, valamint a perköltségviselésében való marasztalását.
[17] Álláspontja szerint a bérleti szerződés elválaszthatatlan mellékletét képző 8. számú mellékletben a Felek rögzítették, hogy a magánvezeték használati díj megfizetését a felperes, mint tényleges fogyasztó átvállalta alperes jogelődjének, a villamos energia használatával kapcsolatos minden fizetési kötelezettségét a Bérlemény vonatkozásában.
[18] Alperes előadása szerint felperesnek a Bérleti szerződés általános szerződési feltételei alapján is keletkezett magánvezeték használati díj fizetési kötelezettsége. Ennek megfelelően határozta meg a K. Kft. a magánhálózat használati díjának egységárát 6,1 Ft/Kwh összegben. A Szerződésmódosításnak megfelelően a K. Kft. helyébe az áramszolgáltatás és magánvezeték biztosítás, fenntartás és a használati díj jogosulti pozíciójába az alperes lépett.
[19] A szerződés módosításakor alperes felkérte a D. Betéti Társaságot, hogy mint felülvizsgálat elkészítésére jogosult, készítse el a magánvezeték használati rendszerének, tulajdonosváltozás miatti felülvizsgálatát, amely dokumentum 6,10- Ft/kWh-ban határozta meg az egységárat. Ez megegyezik a felperes által csatolt számlákon szereplő egységárral. Vitatta továbbá felperes azon nyilatkozatát, hogy alperes olyan követelést érvényesített felperessel szemben, ami mögött nem volt teljesítés, illetve felperes késedelmi kamat igényét jogalapjában és összegszerűségében is vitatta.
[20] Alperes viszontválaszában előadta, hogy a felek között a bérleti időszak alatt továbbadási jogviszony állt fenn, amely alapján a villamosenergia tényleges fogyasztója idegen tulajdonban lévő magánvezetéken keresztül érte el a közcélú hálózatot. A magánvezeték tulajdonosa/üzemeltetője köt felhasználóként villamosenergia vásárlási szerződést és adja tovább a villamosenergiát a vételezőknek és felperes egy ilyen létesítményben bérelt ingatlant a csatolt bérleti szerződés alapján.
[21] Alperes álláspontja szerint felperes semmilyen időpontban nem minősült a Vet. szerinti felhasználónak, hanem a bérleti jogviszony egésze alatt vételező volt és az is maradt.
[22] Alperes úgy látta, hogy a felek korábbi jogvitáját lezáró ítélet analógiája jelen eljárásban nem alkalmazható és irreleváns.
[23] Alperes álláspontja szerint a jogelődje és a közte bekövetkezett jogutódlás egyértelműen vonatkozik a felek közti magánvezeték hálózat használati díjra is, ami alapján az alperes jogosult azt követelni a magánvezeték használatának ellenértékeként.
A Választottbíróság ítélete
[24] A Bérleti szerződésben felperes és alperesi jogelőd választottbírósági szerződést kötöttek. A Vbt. 56. § szerint „A felek eltérő megállapodása hiányában szerződésbeli jogutódlás és engedményezés esetén a jogelőd által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjed a jogutódra.” Ezen rendelkezés figyelemmel a választottbírósági kikötés alperest is köti. A jelen jogvita azonban nem a Bérleti szerződéssel, hanem az annak a mellékletét képező Szerződéssel kapcsolatos. A Szerződés választottbírósági kikötést nem tartalmaz és arra sem utal, hogy a szerződés felek jogvitájára a Bérleti szerződés szerinti szabályokat kellene alkalmazni. A Vbt. 8. § (4) bekezdése alapján a „választottbírósági szerződést írásban megkötöttnek kell tekinteni akkor is, ha a választottbíróság elé utalásra irányuló nyilatkozatában vagy kereseti kérelme előadásában a fél állítja a választottbírósági szerződés létét, és a másik fél azt nem vitatja”. Erre figyelemmel jelen eljárásban a peres felek között az eljárás tárgya tekintetében azzal jött létre választottbírósági szerződés, hogy felperes keresetlevelében a Kereskedelmi Választottbíróság hatáskörét állította, alperes pedig azt ellenkérelmében nem vitatta. A peres felek között a Választottbíróság hatásköre tekintetében vita nem volt.
[25] A jogerő intézményét a választottbírósági eljárásban is tiszteletben kell tartani (EBH 2009/1969, BH 2015/14.). A választottbírósági ítélethez anyagi jogerő kapcsolódik. Az ítélt dolog pergátló jellegére hivatalból figyelemmel kell lenni (EBH 2005/1376.).
[26] A jogerő a választottbíróságok által is általánosan elfogadott joggyakorlat szerint (pl. a Pénz-és Tőkepiaci Választottbíróság 2/4/2020. sz. alatt közzétett ítélete) nem csak az ítélet rendelkező részére vonatkozik, hanem annyiban az indokoláshoz is, amennyiben az az érdemi döntés alapjául szolgáló lényeges ténymegállapítást vagy jogi okfejtést tartalmaz (BH 2002/235.).
[27] A korábbi ügyben eljáró tanács a magánvezeték használati díj tekintetében azt állapította meg, hogy felperes (itt alperes) az azon per tárgyát képező számlák tekintetében nem tudta bizonyítani követelése összegszerűségét. Az ügyben eljáró tanács a magánvezeték használati jogviszony létét nem vitatta, azt az indokolás alapján nem is vizsgálta, hanem a keresetet ebben a részben bizonyítatlanság miatt utasította el. A jelen jogvita tárgya azonban az volt, hogy alperesnek volt-e szerződéses jogalapja, hogy felperessel szemben bármiféle magánvezeték használati díjat érvényesítsen.
[28] A kereset tárgyára figyelemmel a Választottbíróságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy a felek között állt-e fenn szerződés a magánvezeték használat tekintetében (vö. BH 2013/64.).
[29] A Cs. Pláza ingatlan ingatlannyilvántartás szerinti tulajdonosa az alperes. A Ptk. 5:15. § -ból kiindulva a Választottbíróság az elektromos hálózatot alkotórésznek minősítette, és megállapította, hogy kiterjed rá az ingatlan feletti tulajdonjog. Ez a megállapítás azonban nem jelenti egyidejűleg azt is, hogy a peres felek között az elektromos hálózat használatáról szerződéses jogviszony állna fenn.
[30] A Választottbíróság a Szerződés alapján azt állapította meg, hogy felperes és alperes jogelődje a magánvezeték használatáról 2014. májusában megállapodást kötöttek, amelynek megismerését és elfogadását felperes visszaigazolta. Ezzel az ÁSZF a Ptk. 6:78. § (1) bekezdése szerint a felek szerződésének részévé vált.
[31] A Szerződés tárgya a bérbeadó tulajdonában álló elektromos vezeték (magánvezeték) használatának díjazás ellenében való átengedése volt abból a célból, hogy azon keresztül a bérlő elektromos áramhoz tudjon jutni.
[32] A Választottbíróság észlelte, hogy a Szerződés különös részében a felek nem állapodtak meg a szolgáltatás pontos díjában. Arra figyelemmel, hogy a Ptk. 6:63. § (2) bekezdése alapján a Választottbíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a magánvezeték használat díjában, ami lényeges kérdésnek minősül, egyáltalán megállapodtak-e a felek.
[33] A díjjal kapcsolatban az ÁSZF tartalmaz rendelkezéseket, amely szerint a díjat az üzemeltető határozza meg és a honlapján való közzététellel közli a felhasználóval.
[34] A Választottbíróság előtt nem ismert olyan jogszabály vagy jogelv, amely tilalmazná a felek azon megállapodását, hogy a szerződés szerinti szolgáltatás megállapításának a joga valamelyik szerződő felet egyoldalú hatalmasságként illeti meg. A Ptk. 6:59. § (2) bekezdés első mondata alapelvként rögzíti, hogy „a felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát”. A Ptk. 6:1. § (3) bekezdése a jogszabályoktól való eltérés lehetőségét minden kötelem tekintetében megadja a feleknek. A felek magánautonómiájuk keretében olyan szerződési tartalomban is megállapodhatnak, hogy valamely szolgáltatás meghatározására felek egyike, vagy egy harmadik személy egyoldalú jogosultságot kap. A hatalmasság konkrét gyakorlása során a Ptk. 1:3. § (1) bekezdésében és 1:5. § (1) bekezdésében meghatározott alapelvekre, valamint adott esetben más jogszabályok előírásaira is (pl. Vet. Vhr. 13. § (5) bekezdés) figyelemmel kell lenni. A keresethez kötöttség miatt a jelen eljárás tárgyát az alperesi árképzés szabályszerűségének a vizsgálata nem képezte.
[35] A Szerződés felek közötti gyakorlatából, tudniillik abból, hogy a felperes a Bérleti szerződés megkötésétől kezdődően – a korábbi ügy tárgyát képező számlák kibocsátásáig – a Választottbíróság által ismert tiltakozás vagy jogfenntartás nélkül megfizette a magánvezeték használat alperesi jogelőd, majd alperes által meghatározott díját is, az következik, hogy a felek a használat díjának egyoldalú megállapítását, mint az ellenérték jog- és szerződésszerű meghatározási lehetőségét fogadták el.
[36] Tekintettel arra, hogy a fogyasztói szerződéseken kívüli körben az általános szerződési feltételek tisztességtelensége a Ptk. 6:102. § (5) bekezdése alapján megtámadási ok, a Választottbíróság a magánvezeték használati díj megállapításának technikájára vonatkozó kikötés érvénytelenségét hivatalból nem veheti figyelembe. Arra, hogy az ÁSZF a Ptk. 6:78. § (2)-(3) bekezdéseire figyelemmel részben vagy egészben nem vált volna a Szerződés részévé, felperes nem hivatkozott.
[37] A következő lépésben a Választottbíróságnak azt a felperesi jogi érvelést kellett vizsgálnia, hogy a Szerződés a Ptk. 6:95. § alapján a Vet-be, illetve a Vet. Vhr-be való ütközés miatt semmis.
[38] A Választottbíróság megvizsgálta, hogy a Vet. és Vet. Vhr. magánvezeték használatra vonatkozó szabályai tartalmaznak-e a Ptk. 6:95. § értelmében vett más jogkövetkezményt arra az esetre, ha a magánvezeték használati szerződésre vonatkozó szabályoktól a felek megállapodása eltér.
[39] Az ÁSZF rögzíti (és a Vet. rendelkezéseiből is az következik), hogy a Cs. Plázában található elektromos hálózat nem engedélyköteles magánvezetéknek minősül. A Vet. 96. § (2) bekezdése a nem engedélyköteles magánvezetéken villamos energiát továbbadó felhasználóval, mint például alperessel szemben kifejezetten meghatározza azt, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-Szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) “a jogszabályban foglalt kötelezettségének megsértése esetén az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatja”. Ezek a nevesített jogkövetkezmények a jogszerű állapot helyreállítására való felhívás és a bírságolás lehetősége. Speciális jogkövetkezményként a Vet. 39/E. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a Hivatal a Vet. 39. § (3)-(5) bekezdéseit vagy 39/A. § (1)-(3) bekezdéseit megsértő magánvezeték tulajdonos hálózatát közcélú hálózattá minősítse át.
[40] A Vet. hivatkozott rendelkezéseiből a Választottbíróság arra következtetésre jutott, hogy amennyiben a Szerződés nem is felelne meg a Vet. és a Vet. Vhr. rendelkezéseinek, az a Ptk. 6:95. § alkalmazásában érvénytelenségre nem vezethetne, mert a Vet. 96. § (2) bekezdése az esetleges jogszabálysértéshez kifejezetten más jogkövetkezményeket fűz.
[41] A Szerződés tehát a felperes által állított okból nem érvénytelen és megalapozza a magánvezeték használat ellenértéke iránti alperesi igényt. Az alperes díjigényének a mértékét maga határozhatta meg, így – habár a szerződéses jogviszony fennállásának ténye önmagában nem zárja ki a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását; BH +2005.4.176, PJD 2019/27. – jelen esetben alperes érvényes szerződés alapján az általa meghatározott mértékben érvényesített igényt felperes irányába, tehát arra figyelemmel, hogy felperes nem jogalap nélkül szolgáltatta a keresetben visszakövetelt összeget alperesnek, a Ptk. 6:579. § alkalmazásának jelen tényállásban nincs helye.
[42] A Választottbíróság álláspontja szerint a továbbadási jogviszony keletkeztetése nem változtatott azon a tényen, hogy felperes továbbra is az alperes tulajdonát képező magánvezetéken keresztül jutott az elektromos áramhoz. A Szerződésmódosításból a Választottbíróság arra jutott, hogy a felek szándéka is az volt, hogy a Bérleti szerződéssel és a Szerződéssel megalapozott jogviszonyuk mellé hozzák létre az energia továbbadási jogviszonyt.
[44] A Vet. 66. § (7) bekezdéséből, amely kifejezetten nevesíti az arányos magánvezeték üzemeltetési költségeket, mint a továbbadásról készülő számlán elkülönítve feltüntetendő tételt, is az következik, hogy a továbbadási jogviszony keretében érvényesített áramdíj nem foglalja magába a magánvezeték használatának díját is.
[45] A Választottbíróság a keresetet a fentiek alapján elutasította.
(Vb/20018)
