Ugrás a tartalomra

2/6/2024. Választottbírósági ítélet

I. Ha a képviseleti jog hiányában megkötött szerződést a képviselt fél utólag jóváhagyja, akkor ez a jóváhagyás a meghatalmazás hiányát az ügyletkötés időpontjára visszamenőlegesen pótolja, a jóváhagyásnak ugyanaz a hatása, mint ha a képviseleti jogosultság eredetileg is fennállt volna ,,f1959-es Ptk. 219-221.§, BDT 2014/3109]. II. Az eljárás felfüggesztésének akkor van helye, ha eljárás érdemi kimeneteléére kiható előkérdés valamely hatóság vagy bíróság általi eldöntésétől függ. A Választottbíróság az alperes eljárás felfüggesztés iránti kérelmét nem tartotta megalapozottnak, mert a perfüggőség feltételi nem következtek be, mert a jelen választottbírósági eljárás érdemében való döntés nem függött az alperes által hivatkozott büntető eljárás kimenetelétől. [Eljárási Szabályzat 5.§] III. Az eljáró tanács elutasította alperes hatásköri kifogását arra való hivatkozással, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felek között érvényes írásbeli választottbírósági szerződés jött létre, a választottbírósági kikötést a felek kifejezetten megtárgyalták és elfogadták. Továbbá, arra is, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban úgy döntött, hogy nem kívánja, hogy az ügyét az állam bírósága tárgyalja, hanem kifejezetten kérte az állam bírósága eljárásának megszüntetését, az általa érvényesnek tartott választottbírósági kikötésre tekintettel. [Ptk. 1:3 § (1)-(2) bek. 1:4 § (1) bek.és 1:5 § (1) bek. Eljárási Szabályzat 30. § (1) bek.]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás

 

 

  1. Felperes szerződéses jogelődje a később felszámolás alá került Sz. Bank Zrt. és az alperes között 2012. január 27. napján …. szerződésszámon hitelszerződés jött létre, mely alapján a bank 200.000.000,- Ft összegű kölcsönt folyósított alperes részére. Alperes 2017. november 24. napján 21.671.760,- Ft összegű törlesztéssel csökkentette a tőketartozását.
  2. Az alperes a fennmaradt fizetési kötelezettségeit a kölcsön felmondását követően nem teljesítette, melyből következően az alperesnek a hitelszerződésből eredően 178.328.240,- Ft tőketartozása, a tőketartozás után 2017. február 1. napjától a 3 hónapos BUBOR + 10.5% mértékű késedelmi kamat tartozása áll fenn. Ezen összegből a felperes a jelen választottbírósági eljárásban pergazdaságossági okból csupán 30.000.000,- Ft tőkeösszeget és ennek kamatait kívánta érvényesíteni, jogfenntartással élve a követelés fennmaradó része tekintetében.
  3. A hitelező bank alperessel szembeni a hitelszerződésből eredő követelését a felperes 2020. május 20-án napján kötött szerződéssel vásárolta meg, mely alapján azt a bank, mint engedményező 2020. július 1-i napi hatállyal a felperesre, mint engedményesre ruházta át. Az engedményezés tényét tanúsító okiratot felperes a keresetlevele mellékleteként benyújtotta a Választottbírósághoz. Az engedményezésről a felperes az alperest 2020. július 1. napján kelt átruházási értesítéssel tájékoztatta, melyet keresetlevele mellékleteként a Választottbírósághoz benyújtott.

 

Peres felek nyilatkozatai

 

  1. Felperes keresetlevelében foglalt elsődleges kereseti kérelmében kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze az alperest a … számú hitelszerződésből eredően 30.000.000,- Ft tőke, ezen tőkeösszeg után, 2017. február 1. napjától a kifizetés napjáig a Hitelszerződés 10.1 pontja alapján számított késedelmi kamat megfizetésére, továbbá felperes eljárásban felmerült költségének megfizetésére. Felperes az azonos jogviszonyból fennálló további követelése érvényesítése tekintetében jogfenntartással élt.
  2. Felperes elsődleges kereseti kérelme jogalapjául hivatkozott az 1959-es Ptk. 526. § (2) bekezdésére, valamint a hitelszerződés 8.1 pontjára, mely szerint „Ügyfél a Hitelszerződés alapján keletkező tartozását a futamidő végén, egy összegben köteles megfizetni Bank részére.” Az engedményezés jogalapjául pedig a Ptk. 6:193. § (2)-(3) bekezdéseit, valamint a 6:202 §-t jelölte meg.
  3. Abban a kérdéskörben, hogy a felperesi jogelőd bank által aláíró egyik személy, GZS nem rendelkezett a tárgybeli hitelszerződés aláírásakor cégjegyzési joggal, felperes úgy nyilatkozott, hogy a 1959-es Ptk. 217. § (2) bekezdése alapján a teljesítéssel a szerződés érvényessé vált akkor is, ha a felek az aláírást mellőzték. Hivatkozott továbbá a BH+2014.9.406 döntésben megnyilvánuló bírói gyakorlatra, mely szerint az álképviselő jognyilatkozat jóváhagyásnak minősül, ha a pénzügyi intézmény a saját alapszabályától eltérő módon aláírt kölcsönszerződésben vállalt kötelezettségének eleget tesz.
    1. Felperes 2024. március 26-i beadványában másodlagos kereseti kérelemként, arra az esetre, ha a Választottbíróság nem tartja megalapozottnak az elsődleges kereseti kérelmében foglaltakat, kérte a Választottbíróságot, hogy kötelezze az alperest jogalap nélkül gazdagodás jogcímén 30.000.000,- Ft tőke, valamint a 30.000.000,- Ft tőke után a folyósítás napjártól, tehát 2012. január 25. napjától kezdődően a megfizetésig terjedő időre számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére, és felperes eljárásban felmerült költségének megfizetésére.
  4. Felperes másodlagos kereseti kérelmével összefüggésben előadta, hogy amennyiben az Eljáró Tanács nem tartja megalapozottnak elsődleges kereseti kérelmét azzal összefüggésben, hogy a bank részéről aláíró egyik személy GZS nem rendelkezett a kérdéses időszakban cégjegyzési joggal, akkor másodlagos kereseti kérelmének jogalapjául a jogalap nélküli gazdagodásra, és a 1959-es Ptk. 361.§-ra hivatkozik, tényként pedig hivatkozik az elsődleges kereseti kérelme körében előadott tényelőadásra. Ekörben hivatkozott arra, hogy az alperes nem vitatta a kölcsönszerződés tartalmát, a kölcsön folyósításának tényét, mely álláspontja szerint megalapozza, hogy az alperes a folyósított összeggel jogalap nélkül gazdagodott, ezért köteles ezt az előnyt a felperes, mint engedményes részére visszatéríteni.
  5. Alperes a felperes elsődleges kereseti kérelme tárgyában előadta, hogy tárgybeli hitelszerződésnek a felperesi jogelőd bank általi aláírása nem volt szabályszerű, tekintettel arra, hogy a hitelszerződést a bank részéről aláíró egyik személy, GZS a hitelszerződés dátuma szerinti időpontban nem rendelkezett cégjegyzési joggal. E körben hivatkozott a 1959-es Ptk. 205.§ (1) bekezdésére, mely szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
  6. Alperes hivatkozott továbbá a rHpt. 210.§ (1)-re, mely szerint hitelszerződés csak írásban köthető, valamint a 1959-es Ptk. 217.§ (1)-re, mely szerint ha a jogszabály a szerződés megkötésére írásbeli alakot szab, az alakiság megsértésével megkötött szerződés semmisnek minősül.
  7. Alperes előadta továbbá, hogy a felperesi jogelőd egyik aláírója cégjegyzési joga hiányában a hitelszerződés nem is jött létre. Az álképviselő jognyilatkozata, tekintettel a 1959-es Ptk. 221.§-ra a képviseltet nem köti, így kölcsönös akaratnyilatkozat hiányában a szerződés létre sem jött.
  8. Alperes másodlagos kereseti kérelme tekintetében az alperes 2024. április 8-i beadványában ismételt hatásköri kifogással élt, hivatkozva arra, hogyha az alperes jogalap nélkül gazdagodott, akkor az azt jelenti, hogy a felek között nem jött létre jogviszony, ezáltal választottbírósági szerződés sem jöhetett létre érvényesen. Ekörben hivatkozott továbbá a Vbt. 5.§ (3) bekezdésére, mely szerint a választottbírósági szerződést írásba kell foglalni.
  9. Alperes előadta továbbá, hogy a jelen választottbírósági eljárás alperese, mint VI.r. vádlott ellen a Fővárosi Törvényszék előtt B…. számon büntető eljárás van folyamatban hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. Ezen büntető eljárás vádirata 74. oldalán rögzítésre került, hogy a „Sz. Bank Zrt. felszámolását végző … Kft, mint sértett polgári jogi igényt jelentett be alperes hitelügylete kapcsán …,- Ft összegben.”
  10. Későbbi beadványában ekörben alperes előadta, hogy a felek között nem vitás, hogy a Fővárosi Törvényszék előtt B.538/2022 számon folyamatban lévő büntető eljárásban a nyomozás során Felperes jogelődje polgári jogi igényt terjesztett elő. Alperes állítása szerint a Be. 355. és 558. §-aiból következően a hivatkozott büntető eljárásban a felperesi jogelőd polgári jogi igényt terjesztett elő, melyről a vádirat megküldésével a bíróság tájékoztatta az abban az eljárásban terhelt alperes részére, így a vádirat kézbesítésével perfüggősség állt be.
  11. Mindezekkel összefüggésben kérte a választottbírósági eljárás felfüggesztését a büntető per jogerős befejezéséig, mivel a büntető per kimenetele érdemi hatással lehet a jelen választottbírósági eljárás érdemi elbírálására.
  12. Felperes nem vitatta alperes azon tényelőadását, miszerint az alperes által megjelölt büntetőeljárás nyomozati szakaszában a felperesi jogelőd polgári jogi igényt terjesztett elő. Ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a büntető eljárásban nem következhet be jogutódlás, ezért jogérvényesítő félként a felperes jogutódként nem tud belépni. Felperes állítása szerint továbbá a büntető eljárásban előterjesztett polgári jogi igény vonatkozásában a perindítás joghatásai még nem álltak be.
  13. Mindezekre tekintettel a felperes kérte az alperes által előterjesztett eljárás felfüggesztésére irányuló indítvány elutasítását.

 

Hatáskör

 

  1. Alperes 2023. szeptember 11-i beadványában hatásköri kifogást nyújtott be. Elsődlegesen arra hivatkozott alperes, utalva a 1959-es Ptk. 205/A§-ra és a 2/2011. PK véleményre, hogy a hitelszerződés, és annak a Választottbíróság illetékességét kikötő 18.2 pontja olyan a felperesi jogelőd által előre meghatározott szerződési feltétel, amelyet a felek nem tárgyaltak meg, és így az általános szerződési feltételnek minősül. Másodlagosan hivatkozott a BH 2012.12.296 I. eseti döntésre, mely szerint a választottbírósági kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél külön, figyelemhívó tájékoztatást követően kifejezetten elfogadja, mely felperes állítása szerint nem történt meg. Harmadlagosan alperes utalt továbbá a 1959-es Ptk. 209.§ (1) bekezdésére is, mely alapján álláspontja szerint a hitelszerződés 18.2 pontja Választottbíróság illetékességét megállapító pontja a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan a fogyasztó hátrányára megállapított feltétel.
  2. Felperes válasziratában vitatta azon alperesi érvelést, mely szerint a hitelszerződés 18.2 pontjában foglalt választottbírósági kikötés tisztességtelen feltétel volna. Hivatkozott arra is, hogy a jogász végzettségű alperes pontosan ismerve a választottbírósági kikötést, azt elfogadta. Utalt arra, hogy az eljárás tárgyával megegyező tárgykörben a Fővárosi Törvényszék az eljárást a hitelszerződésben szereplő érvényesen létrejött választottbírósági kikötésre tekintettel megszüntette. Csatolta továbbá a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban előterjesztett alperesi beadványt, melyben alperes azt állította, hogy a kereset a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság hatáskörébe és illetékességébe tartozik, és ezért kérte az eljárás megszüntetését. Hivatkozott továbbá a 9/7/2018. számú elvi jelentőségű választottbírósági ítéletre is, mely szerint amennyiben a választottbírósági kikötés nem csupán az ÁSZF részét képezi, hanem arra, konkrét beazonosítható utalás található az egyedi kölcsönszerződésben, akkor a választottbíróság hatáskörrel rendelkezik az ügy elbírálására.
  3. Az eljáró tanács alperes hatásköri kifogását 2023. november 28-i dátumú végzésében elutasította. Végzésében az eljárás tanács hivatkozott arra, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felek között érvényes írásbeli választottbírósági szerződés jött létre, a választottbírósági kikötést a Felek kifejezetten megtárgyalták és elfogadták. Továbbá, arra is, hogy az alperes a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban úgy döntött, hogy nem kívánja, hogy az ügyét az állam bírósága tárgyalja, hanem kifejezetten kérte az állam bírósága eljárásának megszüntetését, az általa érvényesnek tartott választottbírósági kikötésre tekintettel. Tekintettel ezen tényekre, az eljáró tanács hivatkozva a Ptk. 1:3 § (1)-(2) bekezdésekre, az 1:4 § (1) bekezdésre és 1:5 § (1) bekezdésre, valamint a hatásköri kifogást elutasító végzés indokolásában részletezett további indokok alapján utasította el az alperes hatásköri kifogást.

 

A Választottbíróság ítélete

 

  1. A felperes elsődleges kereseti kérelme alapos az alábbiak szerint.
  2. Alperes egyik védekezése szerint a felek között 2012. január 27-én „Hitelszerződés” elnevezéssel létrejött megállapodás – mivel nem teljesíti a rHpt. 210. § (1) bekezdése szerinti írásbeliséget – a 1959-es Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint semmis. A Választottbíróság szerint a keresethez F/2. alatt csatolt szerződés írásbeli alakban jött létre. A 1959-es Ptk. 218. § (1) bekezdése szerint írásbeli alak jogszabály vagy megállapodás általi előírása esetén a feleknek legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell foglalniuk. Jelen esetben ez megtörtént, mert a felek minden, az adott szerződéstípus esetében lényegesnek számító kérdést rendeztek a megállapodásukban. A szerződést a felek papíron, mint tartós adathordozón magyar nyelven írásjelekkel rögzítették és aláírták, így az írásbeliség feltételei teljesültek.
  3. Az a tény, hogy a hitelnyújtó bank aláírása nem volt cégszerű nem az írásbeliség hiányát, hanem a 1959-es Ptk. 221. § szerint azt eredményezheti, hogy a képviselt fél utólagos jóváhagyásának hiányában a szerződés létre sem jön és az álképviselő kártérítés fizetésére köteles.
  4. A 1959-es Ptk. 219-221.§-aihoz kapcsolódó, a felperes által hivatkozott BH+2014.9.406 döntésben is megnyilvánuló bírói gyakorlat szerint, ha a képviseleti jog hiányában megkötött szerződést a képviselt fél utólag jóváhagyja, akkor ez a jóváhagyás a meghatalmazás hiányát az ügyletkötés időpontjára visszamenőlegesen pótolja, a jóváhagyásnak ugyanaz a hatása, mint ha a képviseleti jogosultság eredetileg is fennállt volna (BDT 2014/3109).
  5. A jelen választottbírósági eljárásban nem merült fel, hogy a felperesi jogelőd bank részéről eljáró, cégjegyzési jog hiányában aláíró GZS rosszhiszeműen lépte volna túl képviseleti jogkörét, erre alperes nem hivatkozott, és ezt nem is bizonyította. Ezért a felperesi jogelőd részéről cégjegyzési jog hiányában eljáró GZS jóhiszemű álképviselőnek minősül. A banknak lehetősége volt döntenie arról, hogy a megfelelő aláírás hiányában teljesíti-e az alperes irányában a hitelszerződésben vállalt kötelezettségét, azaz a kölcsön folyósítását. Egy ilyen összegű kölcsön folyósítását, még aláírt hitelszerződés birtokában is a folyósító bank számos társosztálya általi ellenőrzés előzi meg, így életszerűtlen lenne azt feltételezni, hogy az aláírt hitelszerződés alapján a kölcsön nyújtása nem bank, azaz jelen esetben a képviselt személy tudatos döntése volt. A felperesi jogelőd bank a kölcsönt folyósította, ezáltal az álképviselő jognyilatkozatát jóváhagyta. A vonatkozó jogszabályi rendelkezésből nem vezethető le olyan értelmezés, hogy jóváhagyás csak meghatározott (írásbeli) formában tehető, sőt úgy a választottbírósági (Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 1/2017. sz. ügy), mint a rendes bírósági joggyakorlat (EBD 2016.P.2., BH 2014/303.) is elismeri, hogy a jóváhagyás nincs alakszerűséghez kötve, azt írásban, szóban vagy ráutaló magatartással egyaránt meg lehet tenni.
  6. A Választottbíróság álláspontja szerint a felperesi jogelőd bank a perbeli kölcsön – a Hitelszerződés 5.1. pontja szerinti folyósítási feltételek teljesülésének ellenőrzését követő – kifizetésével, mint ráutaló magatartással az álképviselő jognyilatkozatát jóváhagyta, úgyhogy a Hitelszerződést úgy kell tekinteni, mintha azt a bank képviseletében már eredetileg is megfelelően felhatalmazott személyek írták volna alá.
  7. Alperes nem vitatta, hogy a felperesi jogelőd a számára a hitelkeret teljes összegét folyósította, amiből alperes 21.671.760,- Ft összeget fizetett vissza, így a Választottbíróságnak a periratok alapján nem volt kétsége, hogy alperes tartozása a keresettel érvényesített 30.000.000,- Ft tőkeösszeg tekintetében fennáll.
  8. Felperes a keresetében a Hitelszerződés 10.1. pontjában meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére is kérte kötelezni alperest. Ezen szerződési rendelkezés szerint „a késedelmi kamat mértéke a vonatkozó Kamatbázis plusz Kamatfelár plusz éves 6,00 % kamat együttes mértéke”. A Hitelszerződés 2.1. pontja szerint a Kamatbázis a 3 (három) hónapos BUBOR-nak felel meg. A 3 hónapos BUBOR mértékét felperes 2024. március 26-i beadványában megjelölte. Alperesi vitatás hiányában a Választottbíróság ezen kamatmértékeket elfogadta. A Hitelszerződés azonban Kamatfelár-ra vonatkozó definíciót nem tartalmaz, a felperes által megjelölt 4,5 %-os mértéket a Hitelszerződés 2.2. pontja „Kamat” és nem „Kamatfelár” elnevezés alatt határozza meg. Mivel felperes a Kamatfelár, mint a késedelmi kamat egyik összetevőjének mértékét nem bizonyította, a Választottbíróság azt nem tudta figyelembe venni. Erre tekintettel a Választottbíróság az éves késedelmi kamatot 3 havi BUBOR + 6 % mértékben fogadta el.
  9. Felperes bizonyította, az alperes pedig nem vitatta, hogy a felperesi jogelődtől engedményezés útján a felperes érvényesen megszerezte a hitelszerződésből fakadó követeléseket.
  10. Tekintettel arra, hogy a felperes elsődleges kereseti kérelme túlnyomórészt alapos volt, a Választottbíróságnak nem kellett vizsgálnia a felperes másodlagos kereseti kérelmét, így az ekörben az alperes által ismételten előterjesztett hatásköri kifogást sem. Megjegyzendő azonban, hogy a másodlagos kereseti kérelem tárgyában a felperes nem is rendelkezett felperesi legitimációval, hiszen a felperesi jogelőd és a felperes közötti engedményezés a tárgybeli hitelszerződésből eredő követelések átruházására irányult, így nem foglalta magába az esetleges jogalap nélküli gazdagodásból fakadó igény átruházását.
  11. A Választottbíróság az alperes eljárás felfüggesztés iránti kérelmét nem tartotta megalapozottnak. Az Eljárási Szabályzat 5.§ -a alapján az eljárás felfüggesztésének akkor van helye, ha eljárás érdemi kimeneteléére kiható előkérdés valamely hatóság vagy bíróság általi eldöntésétől függ. A jelen választottbírósági eljárás érdemében való döntés nem függött az alperes által hivatkozott büntető eljárás kimenetelétől, már csak azért sem, mert a felperesi jogelőd bank érvényesen átruházta a hitelszerződésből származó követelését a felperesre, így az átruházás folytán a felperesi jogelőd, már nem rendelkezik ezzel a követeléssel, ennél fogva a büntető eljárás és az ott esetlegesen érvényesíteni kíván polgári jogi igény a jelen választottbírósági eljárásban peresített követelésre már nem lehet hatással.
  12. Az alperes által hivatkozott perfüggőség sem állt be a felperesi jogelőd által a büntető eljárásban előterjesztett polgári jogi igény alapján. A Pp. 176. § (1) d) szerint perfüggőség akkor következik be, azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog irányt indított más perben a perindítás joghatása már beállt. Ezzel szemben tényként megállapítható, hogy a büntető eljárásban előterjesztett polgári jogi igény tekintetében a felperes nem fél, ezért nem beszélhetünk a két eljárásban azonos felekről. Ezentúl, az alperes által előterjesztettekből az sem volt megállapítható pontosan mi a polgári jogi igény ténybeli alapja és jogalapja, illetve hogy az alperes által állított perindítás joghatása a polgári jogi igény vonatkozásában milyen dátummal állt be. Tekintettel a fentiekre, a perfüggőség feltételi nem következtek be.

 

 

Vb/23034

 

Széchenyi 2020