3/10/2021. Választottbírósági végzés

A végzés alapjául szolgáló tényállás

1. Az alperes mint eladó és a perben nem álló vevő adásvételi szerződést kötöttek építési telekingatlan tulajdonjogának átruházására. Az adásvételi szerződés választottbírósági szerződést tartalmazott, amely szerint a szerződő felek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság hatáskörét kötötték ki.
2. A felperes a vevővel megállapodott, hogy együttműködnek az ingatlan megszerzése és az azon végzendő ingatlanfejlesztés körében. Ennek érdekében a felperes tagi részesedést szerzett a vevő társaságban, továbbá részére tagi kölcsönt is nyújtott, amit a megállapodás szerint ügyvédi letétbe kellett helyezni azzal, hogy a letétbe kerülő összeget meghatározott feltételek szerint a vételárra, illetve az ügylet után fizetendő általános forgalmi adóra kellett fordítani. A tagi kölcsön biztosítékaként a felperes a vevővel zálogszerződést kötött, amelyben zálogjogot alapítottak a vevő követelésein a felperes javára.
3. Az ingatlan adásvételi szerződés nem ment teljesedésbe, ezért az alperes elállt a szerződéstől, ám a kapott vételárat nem fizette vissza a vevőnek, akinek így a vissza nem fizetett összeg iránt követelése keletkezett az alperessel szemben.
4. Minthogy a vevő az ingatlan tulajdonjogát nem szerezte meg, a felperes felmondta a vevővel kötött kölcsönszerződést, aminek eredményeként a vissza nem fizetett vételár összegét meghaladó követelése keletkezett a vevővel szemben. A felperes e követelése érvényesítése érdekében a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján végrehajtási eljárást kezdeményezett vevővel szemben. A végrehajtási eljárásban a végrehajtó lefoglalta az vevőnek a vételár visszafizetésére irányuló követelését.

A peres felek nyilatkozatai

5. A felperes a választottbírósági eljárást a vevő vételár visszafizetése iránti követelésének érvényesítése érdekében, zálogjogosultként indította. Kereseti igényének jogszabályi alapjaként a Ptk. 5:139.§-át jelölte meg, amely feljogosítja a zálogjoggal terhelt követelés zálogjogosultját, hogy a követelést a jogosult helyett érvényesítse.
6. Az alperes a felperes keresetével szemben hatásköri kifogást terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy mivel a zálog tárgyát képező követelést végrehajtási eljárásban foglalták le, e követelés érvényesítése csak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) szabályai szerint történhet, tartalmilag tehát a felperes által a választottbíróságnál előterjesztett igény a Vht. 113. §-a szerinti, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 526.§-a értelmében végrehajtási pernek minősülő eljárás, amelyre a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (Vbt.) 1.§-ának (3) bekezdése értelmében a választottbíróság hatásköre nem terjedhet ki. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a felperes nem tekinthető a vevő társaság jogutódjának, ezért rá a más felek között létrejött választottbírósági szerződés hatálya nem terjedhet ki.

A Választottbíróság döntésének indokai

7. A választottbíróság végzésével megállapította, hogy a felperes által érvényesített igény elbírálása a jelen választottbíróság hatáskörébe tartozik.
8. A felperes nem végrehajtást kérőként, a Vht. szabályai alapján indította meg a választottbírósági eljárást, hanem zálogjogosultként, a Ptk. idevágó anyagi jogi szabályai alapján. A felperesi igényt a felperes jogosult meghatározni, s ha két különböző jogszabályi alapon álló igény közül választott a felperes, akkor a választott igényt sem az alperes, sem a Választottbíróság nem minősítheti át, nem helyezheti olyan alapokra, amelyekre a felperes nem kívánt hivatkozni.
9. Az nem volt vitás, hogy a Ptk. 5:139.§-a lehetővé teszi a követelésen fennálló zálogjog jogosultjának, hogy a követelés esedékessé válását követően az eredeti jogosult helyett a követelés kötelezettjével szemben érvényesítse a követelést. Az, hogy ez az igényérvényesítés nem azonosítható a Vht.-n alapuló igényérvényesítéssel, egyértelműen következik abból, hogy a Ptk. szerinti igénynek nem előfeltétele végrehajtási eljárás folyamatban léte. Ha pedig a Ptk. a Vht.-tól független igényérvényesítési lehetőséget nyit meg, akkor csak az a kérdés marad, hogy ez az igényérvényesítés milyen minőségben történik: a zálogjogosult a saját nevében léphet-e fel a követelés kötelezettjével szemben, vagy a zálogkötelezett nevében, képviseletében jár el.
10. A jogszabályok szövegezéséből, tartalmából, struktúrájából az a törekvés olvasható ki, hogy a jogalkotó ebben a helyzetben a zálogjogosultat egy követelés engedményesének a pozíciójába kívánta hozni. Erre utal az, hogy a Ptk. 5:139.§-ának első mondata szerint a zálogjogosult teljesítési utasítást adhat a kötelezettnek. A teljesítési utasítás (Ptk. 6:198.§) egyértelműen az engedményezés intézményéhez kötődő intézmény, ami arra utal, hogy a zálogjogi szabályozás az engedményezés fogalomrendszerével kívánja leírni a követelésen fennálló zálogjog jogosultjának helyzetét. A zálogjogi szabályok továbbá egyértelműen kifejezik azt, ha a jogviszony valamely résztvevője más nevében, más jogát érvényesítve léphet fel. Ha a zálogjog valamely dolgon áll fenn, akkor a zálogjog érvényesítése körében a zálogtárgy értékesítésére a törvény lehetőséget ad a zálogjogosultnak a kielégítési jog gyakorlása érdekében, de ez esetben világosan kimondja, hogy a zálogjogosult az átruházásra a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva jogosult [Ptk. 5:134.§ (1) bek.]. Ugyanezt a megkötést a Ptk. 6:139.§-a követelés érvényesítésével összefüggésben nem tartalmazza, hanem arról rendelkezik, hogy a zálogjogosult maga – nem képviselőként, hanem anyagi jogi jogosultként – léphet fel a követelés behajtása érdekében, vagyis az eredeti jogosult helyébe lép, s a törvény rendelkezése alapján járhat el saját nevében. Márpedig a Ptk. 6:201.§-a akként rendelkezik, hogy ha a követelés jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
11. A Vbt. 56.§-a akként rendelkezik, hogy a felek eltérő megállapodása hiányában szerződésbeli jogutódlás és engedményezés esetén a jogelőd által kötött választottbírósági szerződés hatálya kiterjed a jogutódra. Mivel az előzőek szerint a perbeli helyzetre az engedményezés szabályait kell alkalmazni, a Vbt. idézett rendelkezése alapján a felperesre mint engedményesre kiterjedt az adásvételi szerződés felei között létrejött választottbírósági szerződés hatálya. Mindezek alapján a választottbíróság megállapította saját hatáskörének fennálltát.

A bíróság döntésének indokai

12. A választottbíróság hatáskörét megállapító döntésével szemben az alperes a Vbt. 17.§-ának (3) bekezdése alapján bírósághoz fordult. A bíróság szóbeli meghallgatást tartott, s azon végzést hozott, amelyben megállapította, hogy a választottbíróságnak a jelen ügyben nincs hatásköre.
13. A bíróság a döntését lényegében az alperes álláspontját magáévá téve indokolta meg. A Vht. 4/A.§-a alapján arra hivatkozott, hogy ha a zálogkötelezettel szemben a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a zálogjogosult a kielégítési jogát a zálogtárgy lefoglalásától kezdődően a bírósági végrehajtáson kívül nem gyakorolhatja, kielégítést kizárólag bírósági végrehajtás útján kereshet.
14. A bíróság megállapította, hogy a kérelmezett, mint zálogjogosult kielégítési jogát bírósági végrehajtás útján kívánta érvényesíteni, ezért a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésének joga nem illette meg. A választottbíróság előtt a zálogjog érvényesítése tárgyában előterjesztett kereset ilyen bírósági végrehajtáson kívüli igényérvényesítésnek minősült.

Az eljárás megszüntetése

15. A bíróságnak a hatáskör hiányáról hozott döntése a választottbíróság számára kötelező, ezért a választottbíróság az eljárását az Eljárási Szabályzat 46.§-a (1) bekezdésének c) pontja alapján – hatáskörének hiánya miatt – megszüntette.
16. Az Eljárási szabályzat 13.§-ának (3) bekezdése értelmében – mivel az eljárás hatáskör hiánya miatt történő megszüntetésére az első tárgyalást megelőzően került sor – a felperesnek visszatérítendő volt a választottbírósági díj illeték és tartalékalap nélkül számított összegének 50%-a is.
17. A megállapított választottbírósági díjak viselésére a felperes az Eljárási Szabályzat 11.§-ának (4) bekezdése alapján volt köteles. E rendelkezés szerint a felperes viselni köteles az alperesnek a perrel kapcsolatos költségeit is, amely a perbeli képviseletet ellátó ügyvéd munkadíját foglalta magában. A választottbíróság az ügyvédi munkadíj megállapításakor a pertárgy értékéből indult ki, de figyelembe vette azt, hogy nem került sor az eljárás teljes lefolytatására.

(Vb/20070)