Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A gazdasági társaságként működő felek vállalkozási szerződést kötöttek egymással, amelyben az alperesi megrendelő megrendelte, a felperesi vállalkozó vállalta egy magánhasználatú úszómedence szállítását gépészeti berendezésekkel, vállalkozási díj megfizetése ellenében.
- A szerződés tartalmazta a fizetési ütemezést, s az ennek egyik elemét képező díjrész-összeg volt az, amelyet az alperes a felperes által erre irányulóan kibocsátott átutalási számla ellenére nem teljesített.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes a keresetében emiatt az alperessel szemben a Ptk. 6:137.§-a szerinti szerződésszegésre hivatkozott, amelynek alapján kérte az alperes kötelezését a tőke és a törvényes szabályozással összhangban álló szerződéses késedelmi kamat, valamint a felmerülő eljárási költség megfizetésére. A keresetét alátámasztó okiratokat a felperes a keresetéhez csatolta.
- Az alperes válasziratában a kereset jogalapját és összegszerűségét is vitatta. Előadta, hogy a felperes számláját nem fogadta be, azt teljesítés nélkül visszaküldte a felperesnek. Csatolta a felperessel folytatott levelezését, amelyben jelezte, hogy álláspontja szerint a felperes hibásan teljesített, a szükséges kijavításokat, pótlásokat nem végezte el. Előadta továbbá, hogy a szerződés a megrendelőre háruló teendők körében a helyszínen eljárt felperesi munkatársat a medencetest behelyezésekor az alperes tájékoztatta a medencetest köré tervezett burkolat fizikai jellemzőiről, amely tájékoztatást a munkatárs kifogás nélkül tudomásul vett. Felrótta az alperes a felperesnek azt is, hogy nem tájékoztatta a fedést végző alvállalkozót arról, hogy milyen burkolatot alkalmaz, ezért az alvállalkozó csak betonhoz használatos rögzítő csavart vitt magával a helyszínre. A szerződésre hivatkozva állította, hogy a felperesnek a garanciavállalás feltétlen elháríthatatlan kötelessége. Az alperes ezt követően a rendszer hibáit rótta fel a felperesnek, azzal, hogy a víz folyamatos kifolyását, csöpögését sem a javítást egyszer megkísérlő felperes, sem az alperes költségére történt kijavítási kísérlet nem tudta elhárítani; a medencetest alatti aljzatot az alperes készítette el a felperestől kapott dokumentáció alapján, kifogásolva, hogy a felperes hiányos, méreteltéréses terveket bocsátott rendelkezésére, teljesítése emiatt sem volt szerződésszerű. Az általa csatolt levelek tartalmát összefoglalva felsorolta a teljesítés általa állított hibáit, azzal, hogy csak ezek kijavítása után tudja teljesítettnek tekinteni a medence telepítését. Utalt arra, hogy szakértők szerint a medence orvosolhatatlan hibákban is szenved, emiatt közelebbről meg nem határozott árengedmény iránti igényének is hangot adott.
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróságnak kiindulásként a kereseti számlakövetelés jogalapját kellett vizsgálnia. Ennek során megállapította, hogy a felperes keresete a perbeli vállalkozási szerződés szerinti, az úszómedence polikarbonát fedésének szállítását megelőzően, átutalással megfizetendő vállalkozási díjrészlet tekintetében kiállított, az alperes által meg nem fizetett részszámla (egyben a felperes végszámlája) törvényes késedelmi kamatával növelt összegének teljesítésére irányult. Megállapítható volt továbbá, hogy a fedés szállítása és szerelése a felperes által a teljesítésbe bevont alvállalkozó útján megtörtént, a felperes a számlát szerződésszerűen állította ki. A felperes teljesítésének megtörténtét és megfelelőségét az alperes által aláírt elismerő nyilatkozatokkal is alátámasztotta; az alperes a felperesi teljesítést minőségi kifogás nélküli teljesítésigazolással fogadta el.
- Az alperes a fedés szállításának és szerelésének megtörténtét nem vitatta, a számla visszaküldését és kifizetésének megtagadását szavatossági követeléseinek beszámítására alapította. A felperesi vitatással szemben a felperes hibás teljesítésének bizonyítása az alperest terhelte. A jogi képviselet igénybevétele nélkül eljárt alperes azonban az eljárás során az erre biztosított határidő alatt bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, és – a megfelelő választottbírósági tájékoztatás ellenére – nem élt a beszámítási kifogás, illetve a viszontkereset érvényesítésének jogi lehetőségével sem. Ilyen körülmények között a Választottbíróság az alperesi kellékszavatossági hivatkozások valóságalapját érdemben nem vizsgálhatta, s bár az ennek körében felmerülő műszaki kérdések szakértői bizonyítást is szükségessé tehettek volna, ez irányú indítvány hiányában a Választottbíróság azt nem rendelhette el.
- Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a szerződésre a Ptk. 6:158.§-ának a fogyasztó és a vállalkozó közötti szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kellett alkalmazni amiatt, hogy az alperes az úszómedencét nem üzleti tevékenysége során használta. A Ptk. 8:1.§-a (1) bek. 3. pontjának értelmező rendelkezése ugyanis fogyasztóként csak a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személyt definiálja, az alperes pedig a perbeli szerződést nem természetes személyként, hanem vállalkozásként (gazdasági társaságként) kötötte meg és akként is teljesítette; maga a perbeli kifizetetlen számla címzettje is az alperesi kft. volt. Ez az értelmezés összhangban áll a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2011/83/EU irányelvben használt fogyasztó fogalommal is. A két vállalkozás között létrejött perbeli szerződés estében ezért a Ptk. 6:158.§-a szerinti hibás teljesítési vélelem az alperes javára nem volt alkalmazható.
- Az alperes fenti hivatkozása felvetette a választottbírósági hatáskör fennállásának kérdését is, amelyet az eljáró tanács az eljárás egész tartama alatt hivatalból vizsgált az Eljárási Szabályzatának 30.§-a alapján. A hatályos választottbírósági törvény (a 2017. évi LX. törvény) 1.§-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis nincs helye választottbírósági eljárásnak – egyebek mellett – a fogyasztói szerződésből eredő jogviták esetén. A jelen jogvita azonban a fentiekben kifejtettekből következően nem fogyasztói szerződésből eredt, mert az a tény, hogy a szerződés két gazdasági társaságként működő vállalkozás között jött létre, a perbeli szerződés fogyasztói szerződésként való minősítését fogalmilag kizárta (Ptk. 8:1.§ 3-4. pontjai). A Választottbíróság hatásköre tehát megalapozott volt.
- A felperes a keresetét helyesen alapította a szerződés rendelkezésein túlmenően a Ptk. 6:137.§-ára [Szerződésszegés], amely szerint a szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása. A 6:138.§-a [A teljesítés követeléséhez való jog] értelmében a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A perbeli esetben a Ptk. 6:238.§-a [Vállalkozási szerződés] alapján a felperesi vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására, az alperesi megrendelő pedig annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére volt köteles. A felperes késedelmi kamatkövetelését az alperesi fizetési késedelem, a Ptk. 6:155.§-ának [Fizetési késedelem vállalkozások közötti szerződésben] (1) bekezdése és a szerződés vonatkozó rendelkezése alapozta meg.
- Minthogy a felperes keresete a fentiek szerint mind jogalapjában, mind összegszerűségében megalapozottnak bizonyult, a Választottbíróság annak teljes egészében helyt adott.
(Vb/20069 sz. ítélet)
