Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

4/11/2018

Választottbírósági ítélet A jótállási idő alatt felmerült hibáért való felelősség alól a kötelezett csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett [1959-es Ptk. 248.§ (1) bek.]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Az alperes a felek között létrejött szerződésben a szerződés tárgyára a tényleges használatbavételtől számított tízéves időtartamra jótállást vállalt. Az út használatba vételét követően az úton folyamatosan jelentek meg hibák: szegélykövek és térkövek törése, bizonyos területek felfagyása, foltokban (nem nyomvályú-szerűen) bekövetkező süllyedések. Ezeket a hibákat az alperes kezdetben folyamatosan kijavította, később azonban az esedékes garanciális javításokat megtagadta, végül a felperessel írásban közölte, hogy álláspontja szerint a felperes nem kellő gondossággal kezeli az utat, lehetővé teszi annak jelentős túlterhelését, s nem teljesíti az út karbantartására irányuló kötelezettségeit, ezért az alperes a továbbiakban nem tartja megára nézve kötelezőnek a szerződésben vállalt jótállást, azt megszűntnek tekinti, egyben utalt a garanciális kötelezettségeinek felmondására is.
  1. A felperes az alperes felmondását nem fogadta el, a javításokat azonban más vállalkozóval elvégeztette, azok költségét az újabb vállalkozónak kifizette. A javításokat végző vállalkozó felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a kicserélt kövek szilárdsága nem éri el a szabványos értéket, ezért az útpálya további romlása is várható, és javasolta a térkövek laboratóriumi vizsgálatát, amelyet a felperes elvégeztetett, és amelyről a felperes által felkért szakértő jelentést készíttetett.
A peres felek nyilatkozatai
  1. A felperes álláspontja szerint az alperes hibásan teljesítette a vállalkozási szerződést, mert jótállási kötelezettsége alapján köteles lett volna a hibákat kijavítani. Keresetében az alperes e kötelezettsége teljesítésének megtagadása miatt a felperesnél jelentkezett, általa kifizetett javítási költséget érvényesítette az alperessel szemben.
  2. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
  3. Álláspontja szerint a felperes által a jótállás keretében kijavítani kért hibák nem a vállalkozási szerződés hibás teljesítéséből eredtek, hanem abból, hogy a felperes nem megfelelően kezelte az utat, s engedélyezte olyan járművek behajtását, amelyek meghaladták az út teherbíró képességét. Az alperes által felkért szakértő szerint a felperes által elvárt terhelhetőséghez a tervezett és kivitelezett útszerkezethez képest jóval terhelhetőbb szerkezetet kellett volna építeni.
  4. A felek perbeli állításai között a hibák okát illetően volt eltérés.
A Választottbíróság ítélete
  1. A Választottbíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a hiba oka később jelentkezett, s az okot esetleg éppen a felperesi megrendelő idézte elő, nem a jótállási kötelezettség megszüntetésére ad alapot, hanem az adott hibáért viselt alperesi felelősség alóli estleges mentesülést teszi lehetővé. Ezért vizsgálni kellett azt, hogy az adott hibák vonatkozásában fennáll-e az alperes jótállási kötelezettsége.
  2. Erre irányuló indítvány hiányában a Választottbíróság nem rendelhetett ki a felektől független szakértőt a felek álláspontjai között mutatkozó ellentmondások tisztázására, ezért ítéletét a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével hozta meg. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy mindkét fél esetén gyengítette a benyújtott szakvélemények bizonyító erejét az, hogy a szakértők egyoldalúan, egyik fél felkérése alapján, a másik fél kizárásával foglaltak állást. Így a szakvéleményekben kifejtett okok akár egyidejűleg is fennállhattak, vagyis mindkét fél érdekkörében merülhettek fel olyan körülmények, amelyek a hiba bekövetkeztéhez hozzájárultak. Az eltérő okok együtthatásának mechanizmusára, azok egymáshoz való viszonyára vonatkozó bizonyítékok nem álltak a Választottbíróság rendelkezésére.
  3. Mindezek alapján a Választottbíróság úgy döntött, hogy az alperes felelősség alóli kimentését a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján 50%-os mértékben fogadja el, így a hibák kijavításának költségeit is ilyen arányban köteles viselni az alperes. Ennek megfelelően a Választottbíróság a felperes által benyújtott számlák összege felének megfizetésére kötelezte az alperest, az összeg másik fele tekintetében a felperes keresetét elutasította.
(Vb/17088)