Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

4/5/2019

Választottbírósági ítélet I. A külföldi székhelyű vállalkozás és a magyarországi fióktelepe egyetemlegesen felelős a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért [1997. évi CXXXII. törvény /Fkt./ 11.§-ának (2) bekezdése]. II. A magyarországi fióktelep útján keletkezett tartozások adósa a külföldi vállalkozó [Fkt. 22.§. (1) bekezdése]. III. A valamely tagállamban megindított fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban is alkalmas a joghatások kiváltására. A fizetésképtelenségi eljárás joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították. A fizetésképtelenségi eljárásnak a hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg, a már folyamatban lévő peres eljárások esetének kivételével [az Európai Parlament és Tanács 2015. május 20-i (EU) 2015/848 számú Rendelete /R./ 7. cikkének (1)-(2) bekezdései]. IV. A felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonra irányuló pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. [2017. évi LX. törvény (Vbt.) 55.§-a]

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás 
 
[1] Az I. r. alperes, mint megrendelő több vállalkozási szerződést kötött a felperesi vállalkozóval Magyarországon megvalósuló projektek munkálatainak elvégzésére; a szerződésekre a magyar jog volt alkalmazandó. A szerződések szerint a számlákat az I. r. alperesi külföldi székhelyű vállalkozás részére kellett kiállítani, a számlák másolatát az I. r. alperes II. r. alperesi magyarországi fióktelepe részére kellett megküldeni. A külföldi vállalkozás I. r. alperes ugyanis csak a II. r. alperesi magyarországi fióktelepe útján tudott az itteni forgalomban részt venni. Az Fkt. 11.§-ának (2) bekezdése alapján a külföldi székhelyű vállalkozás és a magyarországi fióktelepe (az I. r. és a II. r. alperes) egyetemlegesen volt felelős a fióktelep tevékenysége során keletkezett tartozásokért.  
 
[2] A felperes a szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesítette, az alperesek a teljesítést elismerték, de a vállalkozói díjat nem fizették meg.  
 
Peres felek nyilatkozatai  
 
[3] A felperes a keresetében kérte az I. és II. r. alperesek egyetemleges kötelezését a vállalkozási díjtartozás mint tőke, továbbá ezen összeg késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére.  
 
[4] Az alperesek válasziratukban arra hivatkoztak, hogy az I. r. alperes ellen a székhelye szerint illetékes külföldi bíróságon fizetésképtelenségi eljárás indult. A külföldi bírósági határozat értelmében az I. r. alperest a bíróság csődegyezségi javaslat elkészítésére hívta fel, részére vagyonfelügyelőt jelölt ki, e határozat kelte tekintendő a csődeljárás kezdő időpontjának. Az 1997. évi CXXXII. törvény 22.§-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a magyarországi fióktelep útján keletkezett tartozások adósa a külföldi vállalkozó, aki a követelés teljesítésére az alperesek álláspontja szerint a csődmoratórium eltelte előtt nem köteles. Az alperesek hivatkoztak az R. 7.§-ára is, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban is alkalmas a joghatások kiváltására. A Vbt. 55.§-a szerint pedig a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonra irányuló pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A Vbt., illetve a választottbírósági Eljárási Szabályzat ilyen irányú rendelkezése hiányában az alperesek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 123.§-ának (2) bekezdése alapján indítványozták az eljárás felfüggesztését a fizetésképtelenségi eljárásban történő döntéshozatalig terjedő időre, a peres felek közötti érdemi egyeztetésre tekintettel pedig másodlagosan az eljárás szünetelésének megállapítását kérték.  
 
A Választottbíróság ítélete 
 
[5] A Választottbíróság a felperes követelését az alpereseknek a jogalapra és az összegszerűségre is kiterjedő érdemi elismerésére tekintettel megalapozottnak fogadta el.  
 
[6] Az R. 7. cikkének (1) bekezdése szerint a fizetésképtelenségi eljárás joghatásaira annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a fizetésképtelenségi eljárást megindították. Az R. 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a fizetésképtelenségi eljárásnak a hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg, a már folyamatban lévő peres eljárások esetének kivételével. A külföldi bíróság csődeljárási határozata a jelen választottbírósági per megindítását követően keletkezett, így a külföldön megindult fizetésképtelenségi eljárásnak a felperes által indított választottbírósági eljárásra gyakorolt hatásai tekintetében a magyar jog szabályai voltak irányadók.  
 
[7] A Vbt. 55.§-a akként rendelkezik, hogy csak a felszámolás az, amelynek kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést kizárólag a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Az alperesekkel szemben – az általuk csatolt iratok tanúsága szerint – nem felszámolási eljárás indult, így a választottbírósági eljárás lefolytatásának és a határozathozatalnak a Vbt. fenti rendelkezése nem képezhette akadályát. Az eljárás felfüggesztéséről, szüneteléséről az eljárásra irányadó jogszabályok és szabályzatok nem rendelkeznek, a Pp. pedig a választottbírósági eljárásra nem vonatkozik, s az ezekre irányuló indítványok teljesítése egyébként sem volt indokolt, ezért a Választottbíróság ezek teljesítését mellőzte.  
 
[8] Mindezekre tekintettel a Választottbíróság a felperes keresetének – az alperesek egyetemleges kötelezésével – teljes egészében helyt adott; a fizetendő késedelmi kamat mértéke a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:155.§-ának (1) bekezdése szerint az Euro-t kibocsátó jegybank által a késedelemmel érintett naptári félév első napján meghatározott alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke volt.  
 
(Vb/18087)