Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

6/7/2018

• A fióktelep nem jogi személy, de polgári jogi jogképességgel, ezért perképességgel rendelkezik. (1997. évi CXXXII. tv. Ftv. 10. § (2) bek.) Így a nem vitásan perképes bérbeadó felpereseknek, mint tulajdonközösség tagjainak, joguk volt alperessel, mint bérlővel bérleti szerződést kötni, mivel az üzlethelyiséget magába foglaló létesítményeknek az ingatlan-nyilvántartás szerint a tulajdonosai. (1993. évi LXXVIII. tv. Ltv. 2. § (2) bek.) • A szerződéses akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni, alperes pedig a ténylegesen tanúsított bérlői magatartása miatt a ráutaló magatartással a szerződés létrejöttét megerősítette. (rPtk. 216. §) • A perbe bocsátkozással a fél érvényesen létrejöttnek ismeri el mind a választottbírósági kikötést, mind az általa nem létezőnek állított szerződést. (rVbt. 5. § (4) bek.)

Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
  1. Felperesek kereseti kérelmük szerint határozott időtartamú bérleti szerződést kötöttek az alperesi társasággal a tulajdonukban álló üzlethelyiség használatára. Alperes a tíz évre szóló szerződés első hat évében a bérleti díjat megtérítette, ezt követően azonban a felperes a számlákat azon a címen nem fizette ki, hogy a bérleti szerződés köztük nem jött érvényesen létre.
Peres felek nyilatkozatai
  1. Felperes az elmaradt bérleti díjakat, illetve esedékességtől kezdve késedelmi kamatkövetelést kívánt a választottbíróság előtt érvényesíteni.
  1. Alperes arra hivatkozással mindenekelőtt vitatta a felperesek perképességét azzal az indokkal, hogy a perbeli szerződést egy tulajdonközösség kötötte, nem pedig a két felperes, akik csak ennek a tulajdonközösségnek a tagjai. A tulajdonközösség pedig nem jogi személy, tehát nem perképes.
A Választottbíróság ítélete
  1. A választottbíróság ezt az alperesi álláspontot nem tette magáévá, az üzlethelyiséget magába foglaló létesítmények tudniillik felperesek meghatározott arányban az ingatlan-nyilvántartás szerint a tulajdonosai. A két felperes pedig nem vitásan perképes. Felpereseknek tehát joguk volt, mint tulajdonközösség tagjainak alperessel bérleti szerződést kötni. Alperes hat évig a bérleti szerződés alapján zavartalanul eleget tett bérfizetési kötelezettségnek, azt hat év eltelte után sem mondta fel, hanem tovább használta, de ezért ellenértéket nem fizetett. A fenitek alapján a választottbíróság a felperesi igényt megalapozottnak tekintette és az általa igényelt bérleti díj, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte alperest.
(Vb/17083)