6/7/2022. Választottbírósági ítélet

AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS

[1] A Választottbíróság a felek előadása és a felek által becsatolt dokumentumok alapján az alábbi tényállást állapította meg. A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 2011-ben hatályba lépett módosítása lehetővé tette a törvény hatálya alá tartozó adózóknak, hogy a látvány-csapatsportok (amelyek körét a törvény 4. § 41. pontja a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda, a jégkorong, valamint a röplabda sportágakban határozza meg) támogatására a Tao tv.-ben meghatározott szervezeteknek és meghatározott célokra olyan juttatásokat adjanak, amelyek összegének erejéig az egyébként fizetendő adójukból adókedvezményre válnak jogosulttá [Ld. a Tao tv. 22/A. § (1) és (2) bekezdését]. A támogatás igénybevételének a törvény értelmében feltétele volt, hogy a támogatott szervezet rendelkezzen a sportpolitikáért felelős miniszter vagy a szakági szakszövetség által jóváhagyott sportfejlesztési programmal [Tao tv. 22/C. § (3e) bek.]. Ugyanez a követelmény olvasható ki a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. §-ának (1) bekezdéséből is.

2. Az alperes az adókedvezményre jogosító juttatásokra jogosult szervezetnek minősült, s annak érdekében, hogy adókedvezményre jogosító juttatásokat szerezhessen, 2017-ben ingatlanberuházásra irányuló, egy támogatási időszakra vonatkozó sportfejlesztési programot készített, amit a szakági szövetség határozatával hagyott jóvá a 2017-18-as támogatási időszakra. Az alperes e sportfejlesztési program keretében megvalósítandó fejlesztések időtartamának meghosszabbítását két alkalommal kérte. A szakági szövetség határozatával a hosszabbítás engedélyezett határidejét 2020. közepéig határozta meg.
3. 2019.évben a felperes szerződési ajánlatot küldött az alperesnek, amely szerint a felperes segítséget nyújt az alperes részére olyan adózók felkutatásában és szerződtetésében, akik a Tao tv. szerinti adókedvezmény érvényesítése érdekében támogatást vagy adófelajánlást kívánnak nyújtani az alperesnek. E tevékenysége ellenértékeként a felperes az ajánlat 2. pontja szerint az általa közvetített támogató által ténylegesen folyósított támogatás összegének százalékában meghatározott sikerdíjra tarthatott igényt. Az egyedi szerződési ajánlat mellett a felperes megküldte az adott szerződéshez kapcsolódó Általános Üzleti Feltételeit is, amelyekre az egyedi ajánlat kifejezetten utalt, s megjelölte azokat a pontjait is, amelyek az egyébként irányadó szabályoktól lényegesen eltértek.
4. Az alperes az ajánlat és az ahhoz kapcsolódó általános szerződési feltételek elfogadásáról szóló írásbeli nyilatkozatát még ugyanazon a napon megküldte a felperes részére. Mivel a felperesnél a szerződés hatálybalépéséhez szükséges előfeltételek is teljesültek ezen időpontig, ezért a felek egyező előadása szerint közöttük a szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 2019. év utolsó előtti hónapjában létrejött és hatályba is lépett.
5. 2019.év végén a felperes közvetítő tevékenysége eredményeként az alperes támogatási szerződést kötött egy ingatlanhasznosító társasággal, amely adófelajánlást tett az alperes részére. Ezen társaság és az alperes közös kérelmére a szakági szövetség igazolást adott ki a támogatás összegéről. Az igazolás szövege nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arról, hogy az adott támogatás mely időszakra vonatkozik, de azt tartalmazza, hogy a Kedvezményezett sportfejlesztési programjának jóváhagyásáról rendelkező határozat száma 2017-es keletű volt. Az igazolás fejlécében továbbá iktatószámként és ügyszámként is 2017-es számokat tűntettek fel, s támogatási időszakként 2017-18-at szerepeltettek. Az igazolás alapján az adófelajánlás összegének átutalása megtörtént.
6. A felperes ezt követően kiállította a számláját megbízási díjának összegéről, s azt megküldte az alperesnek. Az alperes a fizetést megtagadta arra hivatkozással, hogy a Korm. r. 2. § (9) bekezdésére szerint a látvány-csapatsport támogatás keretében közvetítő eljárását igénybe venni, közvetítői tevékenység ellenértékét elszámolni nem lehet.

PERES FELEK NYILATKOZATAI

7. A felperes keresetlevelet nyújtott be a Választottbírósághoz. Követelése jogalapjaként a Szerződésnek a díjfizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit jelölte meg, amelyek azért nem ütköznek az alperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezésbe, mert a kérdéses normát egy 2017-18-as évre jóváhagyott fejlesztési programra nyújtott támogatás esetén nem kell alkalmazni. Előadta a felperes azt is, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy az általa utóbb érvénytelenségi okként felhívott jogszabályi rendelkezés ellenére megkötötte a szerződést, s csak az után jelezte érvénytelenségi kifogását, miután a felperes teljesítette a Szerződést, megsértette a Ptk. 6:62. §-ában foglalt együttműködési kötelezettségét, a Ptk. 1:3. § szerinti jóhiszeműség és tisztesség elvét, a Ptk. 1:4. §-ába foglalt azon tilalmat, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat, továbbá a Ptk. 1:5. §-a által tiltott joggal való visszaélést követett el. Kereseti kérelmét azonban a felperes nem ezekre az alapelvi rendelkezésekre, hanem a Ptk. 6:288. §-ára, 6:272. §-ára, 6:276. § (2) bekezdésére, 6:137-138. §-aira, 6:155. §-ára, alapozta.

8. Az alperes a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását, s a felperes perköltségekben való marasztalását kérte. Álláspontja az volt, hogy a felperes igényét megalapozó szerződéses kikötés a Korm. r. 2. § (9) bekezdésébe ütközik, s ezért – mint jogellenes kikötés – semmis, a semmis kikötésre pedig nem lehet jogot alapítani.

A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG ÍTÉLETE

9. Miután a felek között ténykérdésekben nem volt vita, a Választottbíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Korm. r. 2. § (9) bekezdése alkalmazandó-e a felek szerződéses viszonyában, s ha igen, akkor annak mi a következménye a Szerződésre nézve.
10. A kérdéses rendelkezés a Korm. r. eredeti változatában nem szerepelt, azt a filmalkotások és a látvány-csapatsportok társasági adón keresztül történő támogatási keretösszegének megállapításáról, valamint a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 318/2018. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Mód. Korm. r.) 5. §-ának (7) bekezdése iktatta be a jogszabályba. A Mód. Korm. r. – a 4. §-ába foglalt rendelkezés értelmében – 2019. január 1-jén lépett hatályba. Ugyanez a módosítás a beiktatott szabályhoz kapcsolódó értelmező rendelkezést is beillesztett a Korm. r. 2. § (1) bekezdésébe, amelynek 19. pontjaként úgy rendelkezett, hogy közvetítőnek minősül az olyan természetes vagy jogi személy, akinek vagy amelynek a tevékenysége pénzbeli ellenszolgáltatás vagy egyébként pénzben kifejezhető anyagi előny megszerzése érdekében a látvány-csapatsport támogatásrendszerében a támogatás igénybevételére jogosult szervezet és a támogató közötti, a Tao. tv. szerinti támogatási szándéknyilatkozat megkötésére irányul, vagy egyébként ilyen szándéknyilatkozat megkötését segíti elő, vagy abban közreműködik.
11. Az újonnan hatályba lépő rendelkezések alkalmazásának kezdetéről egy újabb módosító jogszabály, a látvány-csapatsport támogatását biztosító támogatási igazolás kiállításáról, felhasználásáról, a támogatás elszámolásának és ellenőrzésének, valamint visszafizetésének szabályairól szóló 107/2011. (VI. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 40/2019. (III. 7.) Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése rendelkezett oly módon, hogy a Korm. r. 16. §-át az alábbi (28) bekezdéssel egészítette ki: E rendeletnek a Módr8.-cal (azaz a Mód. Korm. r.-tel) megállapított 2. § (1) bekezdés 19. pontját, 2. § (9) bekezdését, 15. § (3a) és (3b) bekezdését, valamint a Módr9.-cel megállapított 11. § (1d) és (1e) bekezdését, valamint 1. mellékletét a 2019-2020-as támogatási időszaktól kell alkalmazni. Ez a szabály – a rendelet 10. § (1) bekezdésének értelmében – a kihirdetését követő napon, azaz 2019. március 8-án lépett hatályba. Ettől az időponttól kezdve tehát hatályos volt a közvetítő igénybevételének tilalmát kimondó és a közvetítő fogalmát meghatározó szabály, s az a rendelkezés, mely szerint ezeket a normákat csak a 2019-2020-as támogatási időszaktól kezdődően kell alkalmazni.
12. A támogatási időszak fogalma a Korm. r. által ugyancsak definiált fogalom. A Szerződés megkötésekor hatályos szöveg szerint „támogatási időszak: a jóváhagyást végző szervezethez benyújtott és jóváhagyott sportfejlesztési program végrehajtásának a tárgyév július 1-jétől a tárgyévet követő év június 30-áig terjedő időszaka, több támogatási időszakra szóló sportfejlesztési program legfeljebb 4 összefüggő és egymás után következő támogatási időszakból állhat.” [Korm. r. 2. § (1) bek. 5. pont]
13. E jogszabályi háttérrel kötötték meg a felek azt a Szerződést, amelyben a felperes éppen a támogatások megszerzéséhez ígért közvetítői szolgáltatásokat, hiszen ellenérték fejében vállalta, hogy az alperes részére olyan támogatókat kutat fel, akikkel az alperes adókedvezmény igénybevételére jogosító támogatásra irányuló megállapodást köthet. Ez a tevékenység beleillik a közvetítő fentebb idézett definíciójában körülírt tevékenységbe.
14. A felperes álláspontja szerint ennek ellenére azért nem kell alkalmazni a Korm. r.-nek a közvetítői tevékenység tilalmára vonatkozó rendelkezését, mert a Korm. r. csak az 1. §-ában meghatározott tárgyi hatállyal rendelkezik. Mivel e szabály szerint a jogszabály a Tao. tv. 22/C. §-a szerinti látvány-csapatsportok támogatásának adókedvezménye igénybevételének feltételeire, a Tao. tv. 24/A. §-a szerinti adóról való rendelkezés feltételeire, és az igazolás, támogatási igazolás alapján az adókedvezményre, jóváírásra jogosító, a Tao. tv. 4. § 44. pontjában meghatározott támogatás, juttatás felhasználására, elszámolására és ellenőrzésére terjed ki. Ebből a felperes álláspontja szerint az következik, hogy e jogszabály nem tilthatja általánosságban közvetítő igénybevételét, csak azt, hogy ennek esetleges költségeit a támogatás terhére számolják el, ha ugyanis más forrásból teljesítené a támogatott a közvetítés díját, akkor ez a tranzakció a jogszabály hatókörén kívül esne, s így a tilalom sem vonatkozna rá.
15. A Választottbíróság ezt az érvet azért nem találta alaposnak, mert a tárgyi hatály a támogatásból eredő adókedvezmény igénybevételének feltételeit is felöleli, amely tág értelemben magába foglalhatja a támogatás megszerzésének feltételeit is. De ezen túl is bizonyos, hogy a jogalkotói szándék általában a közvetítői tevékenység tiltása volt, hiszen akármilyen forrásból fizeti is a támogatott szervezet a közvetítői díjat, ez az összeg csökkenti a sportfejlesztési célokra fordítható összegeket.
16. Ezen túlmenően a Szerződésben nem található olyan kikötés, amely szerint az alperes a felperes által megszerzett támogatás összegéből nem fizetheti a közvetítői díjat. Éppen ellenkezőleg, a Szerződés 2. pontja azt tartalmazza, hogy „díjunk (a felperes díja) a támogatók által folyósított támogatás vagy az adóhatóság által folyósított adófelajánlás a sportszervezet bankszámlájára történő megérkezését követően kiállított számla kézhezvételét követő 15 napon belül esedékes.” Ez a kikötés azt erősíti, hogy a felek által követett modell is az volt, hogy az alperes a hozzá beérkezett támogatási összeg felhasználásával fizeti meg a közvetítői díjat, ellenkező esetben ugyanis nincs logikus oka annak, hogy a számla kiállításának és a díj kifizetésének feltételéül a támogatás jóváírását szabják.
17. Maga a felperes adta elő keresetlevelében, hogy az alperessel való szerződéskötés során kifejezetten felhívta az alperes figyelmét a szóban forgó rendelkezésekre (s felrója a felperes az alperesnek, hogy az nem jelezte ezekkel kapcsolatos aggályait). Ha a felperes azon álláspontja, hogy a Szerződés kívül esik a Korm. r. tárgyi hatályán, megalapozott lenne, akkor ez a figyelemfelhívás sem indokolt, hiszen nincs ok arra, hogy olyan szabályokra hívja fel egy szerződő fél a másik fél figyelmét, ami nem vonatkozik a megkötendő szerződésre. A felperes érvelése során maga is túllépett azon, hogy a Szerződés ne esne a Korm. r. tárgyi hatálya alá, hiszen részletesen foglalkozott a Korm. r. szabályainak hatályba lépésére és alkalmazási idejére vonatkozó szabályokkal (amelyek irrelevánsak lennének, ha a Szerződés nem állna a Korm. r. hatálya alatt). Érvelésének lényege az, hogy az általa közvetített támogatás az alperes 2017-18-as évre jóváhagyott sportfejlesztési programjához kapcsolódott, s ezért a közvetítői tevékenység nem esik tilalom alá, hiszen a tilalmat csak a 2019-20-as időszaktól kezdődően kell alkalmazni.
18. A Választottbíróság a felperesnek ezt az érvelését sem találta alaposnak. Az nem vitás, hogy a közvetítő igénybevételét tiltó szabály 2019. január 1-jétől hatályos volt. Az e szabály alkalmazhatóságáról szóló későbbi rendelkezés nem arról rendelkezett, hogy a 2019-20-as időszakot megelőzően jóváhagyott fejlesztési programokra ne kellene alkalmazni a tilalmat, hanem arról, hogy a 2019-20-as támogatási időszaktól kezdődően nyer alkalmazást a tilalom. Ennek okát éppen a felperes adta elő, utalva arra, hogy a támogatási időszak jogszabályi fogalma a naptári év közepétől a következő év közepéig tart, amihez képest egy új szabály január elsejei bevezetése az éppen folyamatban lévő támogatási időszakra tervezett folyamatokat zavarná meg mindenféle felkészülési idő nélkül. Ez az ok azonban nem indokolja, hogy a korábbi években jóváhagyott fejlesztési programok teljes lebonyolítási időszakukban mentesüljenek egy nyilván nyomós jogalkotói szándékkal bevezetett korlátozás alkalmazása alól. A felmentés csak olyan mértékben indokolt, amilyen mértékben az éppen folyamatban lévő támogatási időszak feltételei ezt megkívánják. Egy újonnan kezdődő támogatási időszakban az érintettek már figyelembe tudják venni az ismert és hatályos jogszabályi változásokat, tehát ennek tudatában alakíthatják az új támogatási időszakban tett lépéseiket. Ez különösen igaz a perbeli esetben, amikoris az alperes nem több támogatási időszakot magában foglaló fejlesztési programmal rendelkezett, hanem az eredetileg egy évre jóváhagyott program megvalósítására kért és kapott évente hosszabbítást. De a fejlesztési program időtartamától függetlenül az adófelajánlásokra nyilván adóévenként kerülhet sor, tehát a kedvezményre jogosító támogatások is évenként ítélhetők meg. Ezért sem látszik olyan ok, ami olyan jogalkotói szándékra utalhatna, hogy korábban – akár több évre szóló programok formájában, akár egy évre szóló s azóta hosszabbításokkal fenntartott programok formájában – jóváhagyott fejlesztések esetén mellőzni kellene a vizsgálat tárgyát képező szabály alkalmazását.
19. Ennek megfelelően a bevezetett korlátozás alkalmazásának kezdetéről szóló rendelkezés nem azt mondja ki, hogy a szabályt a 2019-2020-a támogatási időszakban vagy ezt követően jóváhagyott fejlesztési programokra kellene alkalmazni, hanem arról rendelkezik, hogy a 2019-2020-as támogatási időszaktól kezdődően (vagyis az első olyan támogatási időszaktól, amelynek kezdete előtt már hatályba lépett a közvetítő igénybevételére vonatkozó korlátozás) kell alkalmazni. A támogatási időszak fogalmát a jogszabályi definíció határozza meg, s nem tesz kivételt e fogalom alkalmazása alól sem a több támogatási időszakot magába foglaló fejlesztési programok, sem pedig a meghosszabbított fejlesztési programok esetén. Ha egy eredetileg egy évre jóváhagyott programot meghosszabbítanak, attól annak támogatási időszaka nem hosszabbodik meg, hiszen a támogatási időszak a jogszabály erejénél fogva minden esetben egy év.
20. A felperes álláspontja szerint egy egyetlen évre szólóan jóváhagyott fejlesztési program meghosszabbítása esetén a hosszabbítás időtartama alatt megszerzett támogatások is az eredeti időszakra szóló támogatásnak minősülnek. A Választottbíróság álláspontja szerint azonban ez az értelmezés nem helytálló. A támogatott szervezetek számviteli nyilvántartások vezetésére kötelezettek, amelyeket a számviteli szabályok szerint évente le kell zárni, s beszámolót kell készíteni. Ezek e lezárt beszámolók nem módosulhatnak egy következő évben vagy akár több évvel később lebonyolódó új esemény (nevezetesen egy támogatás megszerzése) folytán. A lezárt év adatait ez azért sem érintheti, hiszen ebben a lezárt évben a későbbi támogatás nem folyt be, ha tehát ott akarnák elszámolni a támogatást, ahol az még nem is létezett, ez a számviteli adatok valóságtól való teljes elszakítását jelentené.
21. Ehhez járul az adókedvezményre jogosító juttatások kedvezményezettjeinek az a kötelezettsége, hogy e támogatásokkal évente elszámoljanak. Egy fejlesztési program meghosszabbításának feltétele, hogy az előző támogatási időszakban befolyt támogatásokkal elszámoljon a kedvezményezett. Ezt az elszámolást sem lehet egy vagy több év múlva megváltoztatni azon az alapon, hogy egy későbbi időszakban, új megállapodás eredményeként, egy új támogatási időszakban új juttatáshoz jutott a jogosult.
22. Ráadásul a Tao kedvezmény rendszerének működési rendjéhez tartozik, hogy évente határozzák meg az új támogatási időszakban igénybe vehető adókedvezmények összegét, ami teljesen értelmetlenné válna akkor, ha egy adott adóévben felajánlott adót egy korábbi, már lezárt év engedélyezett adókedvezményének összegére lehetne elszámolni. Ezt erősíti meg a Korm. r. fentebb idézett 2. § (1) bek. 5. pontjának szövegezése, amely a támogatási időszakot a sportfejlesztési program végrehajtásának a tárgyév július 1-jétől a tárgyévet követő év június 30-áig terjedő időszakaként határozza meg függetlenül attól, hogy a sportfejlesztési program mikor került jóváhagyásra.
23. Mindezeket figyelembe véve tehát a Választottbíróság álláspontja szerint egy fejlesztési program meghosszabbítása esetén egy újabb támogatási időszakban nyílik lehetősége a jogosultnak támogatások szerzésére, a program megvalósítási időszaka tehát egy újabb támogatási időszakban válik lehetővé, s a felperesi állásponttal szemben nem az történik, hogy a korábban jóváhagyott fejlesztési program támogatási időszaka válik több évessé úgy, hogy mindig a kezdő évet kell az elszámolások szempontjából figyelembe venni.
24. Az, hogy egy adókedvezményre jogosító juttatást a felajánló melyik évben nyújtja: ténykérdés. Nem vitás, hogy a támogató 2019 novemberében tette az adókedvezményre jogosító adófelajánlást, s a támogatás összege 2019. decemberében megérkezett a jogosulthoz. Ezek az események a 2019-2020-as támogatási időszakban történtek.
25. A felperes a szakági szövetség által kiállított igazolásra hivatkozva kívánta bizonyítani azt, hogy a 2019-ben nyújtott támogatás valójában a 2017-2018-as évre szóló támogatás volt. A fentiek alapján azonban az a kérdés, hogy egy támogatás mely támogatási időszakban történt, ténykérdés, és nem a támogatást kiállító által meghatározható körülmény. Megjegyzendő, hogy az igazolás szövege nem is tartalmazza azt, hogy mely támogatási időszakban történt a felajánlás. Abból, hogy 2019 év végén bocsátották ki az igazolást, egyértelmű, hogy a 2019-es adóval szemben igénybe vehető kedvezményről van szó, s a támogatás elszámolása szempontjából a támogatás a 2019-2020-as támogatási időszakra esik. Ezen a körülményen nem változtat az, hogy nem az igazolás szövegében, hanem annak fejlécében támogatási időszakként 2017-18. került megjelölésre. Tény, hogy a Szerződés megkötésének időpontjában 2019 év végén a 2018-2019-es támogatási időszak is már lezárult 2019. év közepével. A Választottbíróság szóbeli tárgyalásán a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy „a támogatás folyósításakor a 2019/20-as támogatási időszak volt folyamatban.”
26. A felperes álláspontja alátámasztásaként hivatkozott továbbá a szakági szövetségek állásfoglalására, amelyeket a szövetségek a felperes kérésére bocsátottak ki. A Választottbíróság álláspontja szerint az egyik fél egyoldalú megkeresése alapján, amely megkeresés nem egyszerűen állásfoglalást kért, hanem saját álláspontját részletezve kérte annak megerősítését, objektív állásfoglalás nem várható. Ráadásul a megkeresett szervezetek nem rendelkeznek olyan hatáskörrel, amelynek alapján jogértelmezési kérdésekben más intézményekre nézve kötelező állásfoglalásokat bocsáthatnának ki. Mindezen túl maguk a megkeresett szervezetek is adókedvezményre jogosító juttatások megszerzésében érdekelt szervezetek, akik közül az egyiknek – éppen a felperes előadása alapján – a felperes közvetítői szolgáltatásokat nyújtott, amelyeket a felperesi álláspontnak megfelelően számoltak el. Tehát az állásfoglalást kibocsátó szervezetek személyükben is érdekeltek abban, hogy a felperes jogi álláspontjával azonosuljanak. E körülmények miatt ezeket az állásfoglalásokat a Választottbíróság nem tudta perdöntő bizonyítékként értékelni. Ráadásul a jog értelmezése nem is állásfoglalásokkal eldönthető és bizonyítható kérdés, hanem minden jogalkalmazó szerv saját kötelessége.
27. Összességében tehát a Választottbíróság a fenti érvek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Korm. R. 2. § (9) bekezdésében írt szabály a felek közötti Szerződés megkötésekor hatályos, és a felekre alkalmazandó tilalmakat írt elő, amely tilalmakat a Szerződés rendelkezései sértik. A felperes több összefüggésben is szóvá tette, hogy az alperes sem tiltakozott a Szerződés megkötése ellen, s nem jelezte, hogy álláspontja szerint a Szerződéssel jogszabályt sértenének. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a Szerződés jogszabályba ütközik. A jogszabályba ütközés nem múlik azon, hogy a felek egyike vagy mindegyike tudott-e a jogellenességről vagy sem. Ennek megfelelően egyébként a Ptk. 6:95. §-a a jogszabályba ütköző szerződést semmisnek nyilvánítja, vagyis az ilyen szerződés a felek nyilatkozataitól függetlenül érvénytelen, az érvénytelenséghez tehát nem kell valamelyik félnek megtámadnia a szerződést, így fel sem merülhet, hogy esetleg a megtámadási jogával visszaélne az a fél, aki általa tudottan kötött jogszabályba ütköző szerződést.
28. A fentebb hivatkozott Ptk. 6:95. § fő tételéhez bizonyos kivételes szabályokat is fűz, tehát a jogszabályba ütköző szerződést sem tekinti semmisnek, ha a jogszabályba ütközéshez a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis azonban a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása. A Választottbíróság álláspontja szerint tág jogértelmezés mellett lehet olyan következtetésre jutni, hogy a Korm. r. vizsgált szabályának megszegéséhez fűződnek sajátos következmények, mert bizonyosan nem lehet elszámolni a meg nem engedett tételekre fordítani szándékozott támogatási összeget, s az elszámolás hibája a további támogatások elnyerésének is akadálya lehet. Ezzel együtt vizsgálni kell, hogy e sajátos jogkövetkezmények mellett nem kell-e mégis semmisnek tekinteni a Szerződést. A Korm. r. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szóban forgó tilalom megszegése esetére a szerződés semmisségét mondaná ki, azonban a Választottbíróság megítélése szerint enélkül is az volt a jogszabály célja, hogy a szerződéssel elérni kívánt joghatást megtiltsa. A rendelkezés értelme ugyanis az, hogy az adókedvezménnyel járó sportfejlesztési célú juttatásokat ne lehessen a sportcéloktól eltérő célra, így üzleti alapú közvetítői tevékenység díjazására fordítani. Ez a cél pedig azt feltételezi, hogy a jogalkotó az ilyen célú szerződések joghatását kívánta tiltani, amely jogalkotói cél csak úgy valósulhat meg, ha az ilyen szerződéseket semmisnek tekintjük.
29. A Választottbíróság tehát a felek Szerződéséről megállapította, hogy az semmis. A Ptk. 6:108. § (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. A felperes kereseti kérelmében azt kérte a Választottbíróságtól, hogy az érvénytelen Szerződés teljesítéseként kötelezze az alperest a keresetben megjelölt összegek megfizetésére. Ezt a kérelmet a Választottbíróság a Ptk. itt idézett rendelkezése alapján elutasította.

Vb/22001