Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

A Német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium Nemzeti Iparpolitikai Stratégiája

2019. február 25.

Peter Altmaier (CDU), szövetségi gazdasági miniszter bemutatta a német kormány iparpolitika stratégiáját „Nemzeti Iparstratégia 2030 – A német és az európai iparpolitika irányelvei” címmel.

A stratégia célja, hogy a gazdaság szereplőivel együtt hozzájáruljon Németország versenyképességének, technikai és gazdasági kompetenciájának, vezető iparának megtartásához és visszaszerzéséhez Európában és globálisan. Mindez hosszútávon hivatott szavatolni a gazdasági jólétet és a munkahelyek megtartását. Nevesített cél, hogy az ipar részesedése több lépésben elérje a bruttó hozzáadott érték 25 %-át Németországban és 20 %-át Európában. A stratégia kiemeli, hogy a piacgazdaság elvei kell, hogy érvényesüljenek a gazdaságban, az állam szerepe korlátozott és csak akkor juthat szerephez, ha más opció nincs. Az állam feladata továbbá a piacgazdaságba való külső beavatkozás megakadályozása és a gazdasági érdekek védelme. Ez utóbbit európai kontextusban is kiemelt prioritásként kezeli Németország, amit alátámaszt, hogy a következő márciusi EiT-en ezt a kérdéskört Merkel kancellár napirendre kívánja vetetni.

A stratégia rögzíti a kiinduló állapotot, miszerint jelenleg az ipar részesedése 22 % a bruttó hozzáadott értékből, mellyel az európai országok élén áll és világviszonylatban is vezető helyen van Németország. A német ipar erőssége a magas versenyképesség és az innováció. 2016-ban az ipar hozzájárulása a K+F terén 53 Mrd EUR volt, ami a teljes gazdaság hozzáadott értékének 85%-át teszi ki. A tanulmány felsorolja azokat az iparágakat, amiben Németország jelenleg is vezető pozícióban van: acél-, réz- és alumíniumipar, vegyipar, gépipar, autóipar, orvostechnológia, optikai ipar, zöld gazdaság, védelmi ipar, lég- és űripar, valamint additív gyártás (3D nyomtatók).  

A kihívások között a következőket említi a dokumentum:

  • A harmadik országok olcsó munkaerejével szemben mindeddig a fejlettebb, vezető technológia és minőség szavatolta a versenyképességet. A feltörekvő államok azonban átfogó technológiai stratégiával, vegyesvállalatok alapításával és cégfelvásárlásokkal igyekeznek behozni hátrányukat. A lassan növekvő bér és szociális költségek csak kis mértékben enyhítik a versenyt.
  • Az elvesztett piaci pozíciók már nem, vagy csak nagyon nehezen nyerhetők később vissza. mint például Japánnal szemben a hatvanas években az elektronika területén, ami azt eredményezte, hogy az olyan új iparágakban, mint a telekommunikációs- és számítástechnikai berendezések gyártása, hátrányba került egész Európa. 
  • Az autóipar, melynek sikerétől nagymértékben függ a jövőben is a teljes német gazdaság sikere, komoly nehézségekkel néz szembe. Egyrészt a kipufogó gáz manipulált és megnőtt értékei körüli események, másrészt az alternatív meghajtások, az elektromobilitás, az autonóm vezetés és teljesen új mobilitási koncepciók jelentik a kihívást a német autóipar számára..
  • A legsikeresebb internetes cégek és platformok szinte kizárólag az USA-ban és Kínában jönnek létre, komoly lemaradásban van kontinensünk.
  • Az új szénszálas anyagok gyártása nagyrészt Németországon kívül valósul meg.
  • A mesterséges intelligencia kapcsán megjegyzi a dokumentum, hogy bár a kutatás fejlett Németországban, viszont a gyakorlatba való átültetés terén komoly lemaradás van.
  • Kihívást jelent az új biotechnológiai trendek lekövetése és a felzárkózás.
  • Az új innovatív német és európai cégek elsősorban a digitalizáció és a mesterséges intelligencia (MI) területén sok esetben amerikai cégek által kerülnek felvásárlásra, így a know-how az USA-ba vándorol.

A kihívások kapcsán megjegyzi a dokumentum, hogy eddig sikerült a hiányosságokat a tradicionálisan jól teljesítő iparágak, mint pl. az autóipar kiváló teljesítményével semlegesíteni, de meg kell felelni az innováció és a digitalizáció kihívásainak ezekben az iparágakban is. Csak akkor lehet sikeres a gazdaság, ha a jövőbe mutató iparágakban is jól teljesít. Fel kell tudni ismerni, és reagálni a főbb iparági tendenciákra. Ez teszi lehetővé, hogy a jelenlegi rekordfoglalkoztatottsághoz szükséges munkahelyek a jövőben is megtarthatóak legyenek. Tudományos vizsgálatok szerint a munkahelyek száma inkább emelkedni, mint csökkeni fog a jövőben, de az átalakulás során a meglévő munkahelyek nagy száma lesz érintett. Nagy az esélye annak, hogy az új innovatív munkahelyek nem azokban a régiókban jönnek létre, ahol a tradicionális munkahelyek megszűnnek. Amennyiben nem sikerül ezekben a döntő technológiákban vezető szerephez jutni Európának és Németországnak, hatalmas mértékű lehet a veszteség a magas hozzáadott értékű munkahelyek területén.

A dokumentum felhívja a figyelmet, hogy szükség van európai szinten a gyengeségek és erősségek független, átfogó és mindenre kiterjedő feltérképezésére Németországban és az összes EU tagország gazdaságában, hogy a jövő sikeres döntéseit közösen lehessen meghozni.

Az anyag példaként bemutatja, hogy a legfontosabb versenytársak hogyan reagáltak a kihívásokra:

  • USA: a technológiai fejlesztés motorjai a nagy technológiai konszernek, mint az Apple, Google, Amazon, Microsoft, GE dollármilliárdokat ölnek a K+F, digitalizáció, biotechnológia, MI, önvezető járművek fejlesztésébe, az állam hathatós segítségével. A jelenlegi adminisztráció „America First” jelmondata a tradicionális, de elhanyagolt iparágakat, mint az acél-, alumínium-, autóipar, mezőgazdaság támogatja védővámokkal és bilaterális egyezményekkel.
  • A Japán gazdaság húzóágazatai az autóipar, MI, robotika, hálózatba kapcsolt gépek. A Softbank konszern egy befektetési alapot hozott létre a hálózati technológiák fejlesztésére, melyet pár éven belül 100 Mrd USD-ra terveznek felduzzasztani.  
  • A Kínai Népköztársaság 2015-ben „Made in China” néven iparstratégiát dolgozott ki, ami 10 szektor (többek között IT, high-end robotika, űrkutatás, biotechnológia) aktív erősítését tűzte ki célul.  2017-ben bejelentette Kína, hogy az MI területén 2030-ig globálisan vezető pozícióra tör. A kínai CNG állami konszern 2018-ban létrehozott egy 15 Mrd USD technológiai alapot, amiből nem csak kínai fejlesztéseket kívánnak finanszírozni. Az új selyemút kezdeményezésével Kína igyekszik megteremteni a logisztikai feltételeit a kereskedelmének. Mindezek hatására olyan világméretű konszernek jöhetnek létre, amik egész iparágakat fednek le, és a velük való konkurálás komoly kihívást jelent.

A fentiek is jól mutatják, hogy a nagy ipari országok időben ismerték fel a jövő kihívásait, valamint azt, hogy átfogó iparstartégiára van szükség, hogy ezeknek meg tudjanak felelni. Szinte egyetlen olyan sikeres ország sincs, amely kizárólag és kivétel nélkül a piaci mechanizmusokra támaszkodna. Vannak olyan stratégiák, amik egy gyors expanzióra építenek, és egyértelműen piacszerzést és adott iparágakban monopol helyzetet céloznak meg. Mindemellett olyan tendenciák is vannak, amik a protekcionizmust helyezik előtérbe. Ezeket a tendenciákat figyelemmel kell kísérni, és saját koncepciót kidolgozni Európában és Németországban egyaránt, máskülönban a saját cégeinket hagynánk magukra egy nehéz helyzetben – áll a jelentésben.

Bázisinnováció mint „game changer”

Az innovációs folyamatoknak a történelem során voltak olyan fordulópontjai, amik kihatással voltak a teljes gazdaságra és társadalomra úgy, mint a gőzgép, az elektromosság felfedezése, a robbanómotor, autó, repülő megjelenése. A gazdasági versenyben akkor lehet csak helytállni, ha ezen kulcsfontosságú technológiák birtokában van az adott ország. Ma a legfontosabb ilyen bázis innovációk a digitalizáció és az alkalmazott MI.

A digitalizáció kapcsán felmerül egy globális platformökonómia szükségessége, mely a piacgazdaságot egy magasabb szintre emeli, ahol az áruk és szolgáltatások ára még transzparensebb lesz és ezáltal növeli a versenyt és nemzetköziesedést. A nagy internetes platformok már időközben hatalmas adatmennyiséget és tőkét halmoztak fel, egyre inkább innovátorként működnek, és teljesen megváltoztatják az értékteremtési láncokat a világban. Ezen a területen Európa és Németország is le van maradva, azonban vannak olyan részterületek, ahol még kínálkoznak lehetőségek (mobilitás, egészséggazdaság, cloud-learning).

Az MI ipari alkalmazása talán a gőzgép után a legjelentősebb innováció. Az alkalmazott MI két legfontosabb területe az autonóm vezetés és az orvosi diagnosztika lehet a jövőben. Németországnak ezekre a területekre kell koncentrálni, és a jól működő kutatást az alkalmazás irányába elmozdítani. Az értékteremtés akár 50 %-át is elveszítheti Németország, ha a jövőben az autó iparban az akkumulátorok Kínából és az autonóm vezetéshez szükséges MI platformok az USA-ból érkeznek. Ez a probléma nem csak az autóipart érinti, hanem kihatással van az egész gazdaságra és az állami szereplőkre is.

Az ipar 4.0, azaz a gép és internet összekapcsolása, hálózatok építése még csak most kezdődött. Az, hogy mely ország veszi át a vezető szerepet, nem eldöntött, ahogy az sem, hogy melyik oldal lesz fontosabb: a gépek vagy a hálózat.

További game changer-ként valószínűsíti a stratégia a nano- és biotechnológiát, új anyagok, és a kvantum számítógépek megjelenését.

Az innováció sebessége az elmúlt évtizedekben soha nem látott mértékre kapcsolt, ezt az MI megjelenése tovább fogja fokozni és ezért meghatározó lesz a jövőben, hogy milyen gyorsan születnek döntések egy innovációs versenyben való részvételről, és egyben ezen döntések egyre kevésbé lesznek visszafordíthatók.

Nemzeti iparpolitika igazodási pontjai

  • A gazdaság ipari és technológiai szuverenitása és kapacitása a jövő meghatározó kihívása. A német gazdaságnak meg kell felelni a verseny adta kihívásoknak minden fontos területen, de különösképp a kulcs technológiák és a bázisinnováció területén.
  • Az ipar részaránya a bruttó értékteremtésben ugyan csak egy számszerűsített adat, de mégis fontos indikátorként működik. Németországban 25 %-os részarány elérését tartja lehetségesnek és érdemesnek a stratégia. Európai szinten nehezebb ezt az értéket meghatározni, mert sok országban még csak most kezdődött az ipari átalakulás, de kívánatos lenne 20 % elérése 2030-ig.
  • Sértetlen termelési értékláncok megtartása alapvető fontosságú. Amennyiben az alapanyaggyártástól az értékesítésig, a K+F-en keresztül minden része az értékteremtésnek egy gazdasági téren belül marad, úgy az egyes láncok önmagukban is erősebbek és nagy valószínűséggel versenyképesebbek lesznek. Ezért szükséges egy egységes kép kialakítása arról, hogy hol vannak törések az értékteremtés során.
  • Egyszerre kell tovább erősíteni a már tradicionálisan is erős iparágakat és felhozni a gyengébbeket. Azon iparágak esetén, ahol a versenyt elveszti egy gazdaság, már nagyon nehéz eredményeket elérni, pozíciót szerezni, ezért minden munkahelyért, minden megszerzett eredményért küzdeni kell.
  • A középvállalatokat erősíteni kell, mert gyorsan tudnak reagálni, és nagyszámú munkaerőt foglalkoztatnak, nagyon magas technológiai kompetenciával rendelkeznek és rendkívül versenyképesek, a német ipar magját alkotják.
  • A világgazdaságban egyre nagyobb projektek egyre nagyobb vállalatok létrejöttét serkentik. Bizonyos méret alatt már nem tudnak érvényesülni akár pl. utasszállító repülőgép gyártásról vagy vasút fejlesztésről beszélünk. Európában és Németországban azonban alig jönnek létre ilyen léptékű vállalatok, amit az európai versenyjog tovább nehezít. A stratégia azért felhívja a figyelmet, hogy az európai és a német versenyjogi szabályozást felül kell vizsgálni, és ha szükséges, akkor változtatni kell rajta, hogy a vállalati fúziók megfelelő körülmények fennállása esetén megvalósulhassanak.
  • A cég felvásárlások kapcsán a dokumentum megjegyzi, hogy az állam csakis abban az esetben avatkozhat be, ha az a nemzeti biztonságot, kritikus infrastruktúrát veszélyezteti. Alapvetően a privát gazdaság szereplőire kell hagyni a cselekvést, az állam a háttérből támogató funkciót láthat el. Kizárólag nagyon fontos estekben léphet fel az állam meghatározott időre, mint ajánlatadó és tulajdonrészt vevő. Hosszútávon azonban az állam részesedése a privát gazdaságban nem nőhet. Ezért erre egy instrumentum létrehozása szükséges, mely a parlamentnek számol be az állam privát gazdaságban való részesedéséről.
  • Az állami beavatkozásról és annak mértékéről egy új nemzetgazdasági elv létrehozására van szükség, ami azt szabályozni tudja:
    • minél kisebb egy ügylet nemzetgazdasági jelentősége, annál kisebb állami beavatkozásra van szükség
    • minél jelentősebb az ügylet nemzetgazdasági jelentősége annál nagyobb teret kell kaphasson az állami beavatkozás (tulajdonszerzés, támogatás nyújtás)
    • alapvetően minden állami beavatkozás csak olyan mértékű lehet, ami a nemzetgazdasági cél eléréséhez feltétlenül szükséges
    • az értékteremtési lánc szempontjából kiemelkedően fontos akkumulátor gyártás állami támogatása, konzorciumok létrejöttének segítése kívánatos
    • az állami beavatkozás a platformökonómia, MI és az autonóm vezetés fontosabb kérdéseiben indokolt és szükséges.

Szabályozáspolitikai alapelvek

  • A politikának folyamatosan felül kell vizsgálni az ipari termelés keretfeltételeit a versenyképesség vonatkozásában az EU jogszabályokkal összhangban. Ilyen területek lehetnek: áram és energia árak, vállalati adók, szociális járulékok (40 % alatt kell tartani).
  • Az egyes vállalatok stratégiai gazdasági döntésébe az államnak nem szabad beleszólnia.
  • Az állam sem nemzeti, sem nemzetközi szinten nem szabad, hogy a vállalatok közötti versenybe beavatkozzon.
  • A piaci elvek és a komparatív előnyök érvényesítése sérthetetlen kell maradjon.
  • Németország kiáll a nyitott és nemzetközi piacok mellett, még akkor is, ha az a saját vállalatát hozza nehezebb helyzetbe, ezért érdekelt a vámok és egyéb terhek leépítésében, eltörlésében az ipar minden területén.
  • A multilateralizmus erősítése a protekcionizmus ellenében hat és hozzájárul a gazdasági és politikai stabilitás kialakításához.
  • Elérendő cél azonos keretfeltételek megteremtése minden piaci szereplő számára, az ezzel ellentétes külső törekvések ellensúlyozásával.
  • Amennyiben rövid távon nem sikerül megteremteni a globális szociális piacgazdaság egységes versenyfeltételeit (level playing field), úgy Európának és Németországnak sokkal határozottabban fel kell lépnie harmadik országok versenyt sértő tevékenysége ellen, mint korábban. Az állami fellépés a következő területekre vonatkozik:
    • az érvényes segélyezési és verseny törvény reformja;
    • az olyan területeken, ahol nemzetgazdasági érdekek vannak, ott az időkorlátos támogatások engedélyezése az innováció olyan területein, ahol az innovációnak alapvető jelentősége van;
    • hatékony fellépés a dömpinggel és a piaci erőfölénnyel való visszaélés ellen;
    • a vállalati fúziók megkönnyítése azokon a területeken, ahol a vállalati méret határozza meg a piaci sikert.

 

Európai vonatkozások

A stratégia leszögezi, hogy a német iparpolitikának egyben európai iparpolitikának kell lennie, mert a tagállamok közös gazdasági érdekekkel rendelkeznek. Ezért Európának is szüksége van egy iparpolitikára, ami a legfontosabb európai ipari országok stratégiáján alapul és az egész EU versenyképességét növeli. A fiskális kérdések megtárgyalása mellett a hangsúlyt a gazdaságpolitikai kérdések megtárgyalására kell helyezni, erre jó kezdeményes a „Friends of Industry”, de létre kell hozni az ipari miniszterek tanácsát, amivel hatékonyabb feladat megoldást lehetne elérni.

További lépések

A Német Szövetségi Gazdasági és Energiaügyi Minisztérium által készített Nemzeti Iparstratégiát a minisztérium vitaanyagnak szánja, és ezért ez nem egy teljeskörű dokumentum. Peter Altmaier (CDU) miniszter arra kívánja ezzel sarkalni a gazdaság minden résztvevőjét, hogy gondoljak át a benne megfogalmazott kéréseket, és tegyék hozzá gondolataikat. Ez alapján kerül a végleges dokumentum kidolgozásra, melyet a minisztérium a kormány elé terjeszt egy menetrenddel együtt, mely a stratégia végrehajtásához szükséges törvényi változtatásokat és lépéseket tartalmazza.

A Nemzeti Stratégia alapján a kormány megtesz mindent azért, hogy az EU is kidolgozza az iparpolitikai stratégiáját és a tagországok is elmélyedjenek az iparpolitikai témákban. Altmaier kiemelte: ahhoz, hogy egy stratégia jól működhessen, szükséges annak folyamatos felülvizsgálata, erre a minisztérium 2021-et jelölte meg, mint következő időpontot.

Készítette: Komma Krisztián, KGA

Kapcsolódó tartalmak

Tudjon meg többet.
A német kormány gazdasági tanácsadó testülete 0,8 %-ra módosította a 2019. évi gazdasági növekedési kilátásokat
Fókuszban a digitalizáció és a mesterséges intelligencia