Az alaptörvényben 2009-ben rögzített adósságfék nagymértékben korlátozza a szövetségi és tartományi kormányok lehetőségét, hogy új hitelekkel finanszírozzák költségvetésüket. Míg a tartományok számára abszolút tilalom van a hitelfelvételre, a szövetségi kormány a nominális bruttó hazai termék legfeljebb 0,35 százalékáig vehet fel hitelt. Az adósságfék alól csak bizonyos vészhelyzetekben vannak kivételek.
Friedrich Merz, a CDU elnöke és kancellárjelöltje szerint az „adósságfék technikai probléma”. Amit meg lehet reformálni: "A kérdés az, hogy miért, mi a reform célja?” Merz nyitottnak tűnik a reformra, ha az a beruházásokat, a fejlődést vagy a fiatal generáció életfeltételeit szolgálja.
Mivel az adósságfék az Alaptörvényben van rögzítve, a reformhoz kétharmados többség szükséges a Bundestagban és a Bundesratban. Az SPD, a Zöldek, a szövetségi törvényhozásban ma még jelen levő Baloldali Párt és a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) vagy az adósság fék lazítása vagy teljes eltörlése mellett van, így a február 23-i szövetségi választások megnyerésére esélyes CDU/CSU-val együtt tehát elképzelhető lenne a változás.
Mathias Middelberg, a CDU-CSU parlamenti frakcióvezető-helyettese szerint „lehet beszélni” az adósságféknek a tartományokat érintő, az eladósodást tiltó szabálya enyhítéséről.
Joachim Nagel, a Szövetségi Bank elnöke az adósságfék módosítását támogatja. A nagyobb költségvetési mozgástér például a magasabb védelmi kiadások és az infrastruktúra korszerűsítése érdekében „nagyon okos megközelítés” lenne - mondta Nagel a Financial Timesnak. Például különbséget lehetne tenni a kormányzati fogyasztási kiadások és a beruházások között, „hogy nagyobb mozgásteret kapjunk a strukturális beruházásokhoz”.
A német közgazdász társadalom általában visszafogott az adósságfék eltörlésével kapcsolatban.
A szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács elnöke szerint az adósságfék túl szigorú és gazdaságilag nem hatékony. A testület strukturális gyengeségeket látnak az adósságfékben és rugalmasabb szabályozást követel. Ellenkező esetben a szükségesnél több megtakarításra kerül sor.
Jens Südekum, a Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium (BMWK) tanácsadója, a düsseldorfi egyetem professzora az adósságfék reformjának híve. „Mindenki számára világosnak kell lennie, hogy ez nem elég." Az infrastruktúrába, oktatásba és védelembe történő beruházások szükségessége sokszorosa a közel 6,5 milliárd eurónak.
A müncheni Ifo gazdaságkutató intézetben kritikusan viszonyulnak az adósságfék reformjához. Joachim Ragnitz, az Ifo drezdai kirendeltségének munkatársa – a tartományok szempontjából vizsgálva a kérdést - azt írja, hogy az állami szintű beruházási lemaradás összességében "nem olyan nagy", így „ebben a tekintetben nincs igazán ok arra, hogy az államok adósságfékjét feloldják.
Hartmut Vorjohann, Szászország (CDU) pénzügyminisztere ugyancsak ellenzi az adósságfék reformját. A további adósság elismerése csak azt jelenti, hogy „az utánunk következő generációnak megvannak a normális kiadásai, és a kamat- és törlesztési terhek is rajta vannak".
Rainer Haseloff (CDU) Szász-Anhalt miniszterelnöke szerint „államunk jó jövője érdekében" fontos befektetni az infrastruktúrába, a tudományba és az új technológiákba, „de ez az adósságféken belül is lehetséges.”
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
