Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- A jogvita a felperesi lízingbeadó és az alperesi lízingbevevő között létrejött lízingszerződésekből eredt. Az alperes a lízingszerződésekből fakadó fizetési kötelezettségét nem teljesítette. A felperes emiatt a szerződéseket azonnali hatállyal felmondta, és felszólította az alperest a tartozások megfizetésére. Az alperes a felmondásokat átvette. A felperes a lízingtárgyakat birtokba vette és értékesítette. Az alperes tartozását a befolyt vételárral csökkentette és felszólította az alperest a fennmaradó tartozás megfizetésére. Mivel az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, a felperes levélben ismételten felszólította az alperest a teljesítésre. Mivel az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes a Fővárosi Törvényszéken pert indított a követelés érvényesítésére. A keresetlevelet a Fővárosi Törvényszék végzésével a szerződésben szereplő választottbírósági kikötésre tekintettel megszüntette. A megszüntető végzést a Fővárosi Ítélőtábla végzésével helyben hagyta. A felperes ezután a lízingszerződésekből eredő követelését a Választottbíróság előtt érvényesítette.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes keresetében az alperes fentiek szerinti tartozásának tőkeösszege, az esedékességtől a kifizetés napjáig járó, a jegybanki alapkamat kétszeresével megegyező késedelmi kamat, továbbá a felmerült eljárási költségeinek, ezen belül a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) alapján az ügyvédi munkadíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes válasziratában kérte a kereset elutasítását arra hivatkozással, hogy a követelés elévült, továbbá beszámítási kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a felperes a lízingtárgyak értékesítése során szerződést szegett. A felperes az alperes állításait vitatta. Alperes a beszámítási kifogás vizsgálatához az Eljárási Szabályzat 12.§-ának (2) bekezdése szerinti eljárási díjat nem fizette meg, hanem a beszámítási kifogásától elállt arra hivatkozással, hogy a bizonyítékok az időmúlás folytán elenyésztek. Így az alperesi védekezés az elévülési kifogásra szorítkozott, a felperesi követelés jogalapjának és összegszerűségének vitatása nélkül.
- Az elévülési kifogása körében az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes fizetési felszólítása folytán a követelés elévülése 2015. április 27-én megszakadt, ezért a követelés –a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 50.§-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 326.§-ának (1) bekezdése értelmében – 2020. április 27-én elévült.
- A felperes az alperesi kifogással kapcsolatban előadta, hogy a felperes követelése a felmondás következtében 2011. április 19. napján vált esedékessé, majd a 2015. április 27-én kelt, az alpereshez intézett fizetési felszólítása az elévülést megszakította. 2019. december 4. napján a felperes azzal kísérelte meg a követelését érvényesíteni, hogy keresetlevelet nyújtott be a Fővárosi Törvényszékre. Ebben az eljárásban sor került a keresetlevél kézbesítésére, az alperes ellenkérelmet is terjesztett elő. A keresetlevél benyújtásával a felperes egyértelműen kifejezte azt a szándékát, hogy a perbeli követelést érvényesíteni kívánja. A felperes álláspontja szerint a keresetlevél kézbesítéséhez ugyanolyan joghatás fűződik, mint az írásbeli felszólításhoz, tehát az elévülés megszakadt.
A Választottbíróság ítélete
- A felek ellentétes nyilatkozatai folytán Választottbíróságnak határoznia kellett arról, hogy a rossz fórumon megindított igényérvényesítés megszakítja-e az elévülést. E körben a Ptk. 327.§-a (1) bekezdése két rendelkezésének vizsgálata volt indokolt: bírósági úton való érvényesítésnek minősül-e a keresetlevél benyújtása, ha a bíróság a hatáskör hiányában megszünteti a pert, és írásbeli felszólításnak minősül-e a keresetlevél benyújtása.
- A bírói gyakorlat az új Polgári Törvénykönyvet megelőzően bizonytalan volt azzal kapcsolatban, hogy a keresetlevél benyújtása az elévülés megszakadásához vezet-e abban az esetben, ha a bíróság az ügyben nem hoz érdemi határozatot. A jelen esetben azonban nem volt szükséges, hogy a Választottbíróság e kérdésben állást foglaljon. Választottbírósági kikötés hiányában a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 174.§-ának (1) bekezdése alapján a kereset áttételének lett volna helye. Kétségtelen, hogy választottbírósági kikötés esetén áttételre nem kerülhet sor (BH2003. 126.). Indokolatlan lenne azonban, ha ez a különbség ahhoz vezetne, hogy választottbírósági kikötés esetén a felperes joga elenyészik, míg rendes bíróság esetén ez nem következne be. A Választottbíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a keresetlevél benyújtása a Ptk. 327.§ (1) bekezdése értelmében akkor is megszakítja az elévülést, ha a bíróság a pert azért szüntette meg a keresetlevél érdemi vizsgálata nélkül, mert az ügyben választottbíróság rendelkezik hatáskörrel.
- Ugyanerre a következtetésre jutunk akkor is, ha a keresetlevél kézbesítésére vagyunk figyelemmel. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a követelést tartalmazó keresetlevélnek a bíróság általi kézbesítése a per megszűnése esetén is megszakítja az elévülést. Ezt ugyanis a bíróságok a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólításnak tekintik (BH2007. 408.). Mindezekre tekintettel a Választottbíróság az alperes elévülési kifogását megalapozatlannak találta.
- A kereset érdeme tekintetében a Választottbíróság azt – az alperes által nem vitatott – kereseti előadást tekintette alapul, hogy az alperes a szerződést megszegte azzal, hogy a fizetési kötelezettségének a szerződésekben rögzített időpontokban nem tett eleget. A felperes bizonyította továbbá az alperes tartozásának az összegét is. Noha az alperes az ellenkérelmében és a tárgyaláson is úgy nyilatkozatott, hogy a felperes a lízingtárgyak értékesítése során szerződést szegett, és az ebből fakadó követelését a felperessel szemben érvényesíteni kívánja, ettől utóbb – a bizonyítási nehézségekre hivatkozással – elállt. A beszámítástól való elállás folytán a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes kereseti követelése megalapozott, és az alperest a keresetnek helyt adva marasztalta. A késedelmi kamat összege a lízingszerződésekben foglalt, a jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő mérték szerint alakult. Minthogy az IM rendelet a választottbírósági eljárásban nem irányadó, a pervesztes alperest terhelő felperesi ügyvédi munkadíj összegét a Választottbíróság a pertárgy értékére és az elvégzett ügyvédi munka mértékére figyelemmel határozta meg.
(Vb/21024)
