AZ ÍTÉLET ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ TÉNYÁLLÁS
[1] A felperes egy társasházban szálláshelyszolgáltatás nyújtásával foglalkozott. A szolgáltatás jellege és módja egyezett a szállodai szolgáltatással, azzal az eltéréssel, hogy tevékenységét nem kifejezetten erre a célra kialakított épületben, vagy önálló rendeltetési egységet képező épületrészben, hanem egy más funkciójú ingatlanrészelet, helyiségeket is magában foglaló épületben folytatta, ugyanakkor vendégei számára éjjel-nappal üzemelő recepciót, állandóan rendelkezésre álló takarítói, karbantartói, transzfer szolgáltatást és éttermet is biztosított. Működésének hatékonysága érdekében úgy döntött, hogy felhőalapú új szállodai front-office rendszert vezet be, amely használati díj ellenében vehető igénybe.
[2] A felperes e-mail útján kérte az alperestől a szállodai rendszer demo-hozzáférését, aki azt a választ adta, hogy a rendszer működését egy személyes találkozó keretében szívesen bemutatja, azonban demo felhasználói fiók létrehozására nincs lehetőség. A felperes úgy látta, hogy a rendszer mintegy 90 százalékban rendelkezik az általa megjelölt funkciókkal, ezért az alperessel megkötötte a végfelhasználói szerződést és megfizette a bevezetési díj esedékes előlegét. Mindezt abban az alperes által megerősített hiszemben tette, hogy az alperesi szoftver alkalmas a felperesi tevékenység jogszabályi megfelelésének biztosítására, ügyvitelének jelentős egyszerűsítésére, a munkaerőigény és a hibalehetőség szignifikáns csökkentésére. Ezután a felperes – az alperes javaslatára – harmadik személlyel szerződést kötött egy további szoftver használatára, amely a kapacitás- ás áradatok disztribúciójára, és a saját weboldalba építhető foglalómotor funkció ellátására szolgált. A felperes hatékony működéséhez ezek az utóbbi funkciók elengedhetetlenek voltak, s mivel ezekkel az alperesi rendszer nem rendelkezett, a két rendszer közötti automatikus adatcsere-kapcsolat pedig korábban már kialakításra került, a felperes ezt ezirányú szükségletei kielégítésére teljes értékű megoldásnak tekintette. A harmadik féllel kötött szerződés, mivel az a perbeli szerződéshez igazodó határozatlan időre nem volt létesíthető, 36 hónapos határozott időre jött létre.
[3] A konfigurációs megbeszélést az alperes által delegált betanítást végző munkatárs vezette, aki azonban teljesen felkészületlen volt, a rendszerrel kapcsolatban csak felületes ismeretekkel rendelkezett, ezért a felperes a rendszerbeállítás második napján a közös munkát felfüggesztette, majd az alperes segítsége nélkül, a rendszer online felhasználói kézikönyvében szereplő információk segítségével önállóan folytatta, végül a rendszert a kitűzött határidőben, az alperes rendszer éles indítási támogatásával éles használatba állította. A rendszer beállításával és használatának betanításával kapcsolatban a felperes elektronikus levélben tájékoztatta az alperest a szerződésben megállapított rendszerbeállítási betanítási munkaórák és az alperes által ténylegesen teljesített munkaórák száma közötti szignifikáns eltérésről, és kérte, hogy a bevezetési költség a valósan felhasznált munkaórákhoz igazítva kerüljön módosításra. Az alperes erre az e-mailre nem válaszolt, majd kiállította a szerződés szerinti rendszerbevezetési munkaórákhoz igazított, a ténylegesen elvégzett munkájával összhangban nem álló díjszámláját, annak ellenére, hogy a felperes a rendszer bevezetésével kapcsolatos teljesítési igazolást nem írta alá, a teljesítés szerződésszerűségét semmilyen formában nem igazolta vissza.
[4] Az éles indítást követő napokban a rendszer alapszolgáltatásával kapcsolatos olyan lényeges körülményekre derült fény, amelyeket az alperes a felperessel nem közölt, s amelyekre vonatkozóan a felperes kijavítást kért, amely kérésre azonban az alperes nem válaszolt. A felperes a szerződéstől elállni nem kívánt, a hiba kijavításáig azonban a rendszerhasználati díj leszállítását igényelte az alperestől. Az alperes erre az igényre sem reagált. Az árleszállítási igényét a felperes azért nem konkretizálta, mert annak arányban kellett volna állnia a felperes kényszerű többlet munkaráfordításának mértékével, amely a hiba kijavításáig folyamatosan növekedett, ezért a felperes az árleszállítási igényének meghatározása a szerződés megszűnésének időpontjáig sem állt módjában. Az alperes a ki nem fizetett számláira vonatkozóan fizetési felszólítást küldött a felperesnek, majd annak eredménytelenségét követően a felhasználói szerződést felmondta.
A PERES FELEK NYILATKOZATAI
[5] A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését a részére megfizetett díj, mint jogalap nélküli gazdagodás tőke- és törvényes mértékű késedelemi kamatösszegének megfizetésére, továbbá a meg nem kapott veszélyhelyzeti támogatáson, mint elmaradt vagyoni előnyön alapuló kárának megtérítésére. Hangsúlyozta, hogy ha a szoftver hibáiról, hiányosságairól tudott volna, úgy a perbeli szerződést meg sem kötötte volna.
[6] Az alperes kérte, hogy a Választottbíróság a felperes keresetét annak megalapozatlansága miatt utasítsa el. Állította, hogy az alperesi rendszer a felperes igényeinek teljes mértékben megfelelt, továbbá, hogy a felperes a menet közbeni csomagváltás lehetőségével meg sem kísérelt élni, ami a felperes felelőtlen üzletvitelének bizonyítéka, s amely mint felperesi károkozói közrehatás az alperes terhére nem értékelhető. Ugyancsak a felperes önhibájából, mulasztásából eredő kárnak értékelte az alperes a felperes általi elmaradt vagyoni előny-hivatkozást is, amely károsodást az alperes szerint a felperes a rendelkezésére álló tapasztalatok birtokában elháríthatott volna, és ez a kárelhárítás szerinte a felperestől elvárható is volt.
[7] A felperes jogalap nélküli gazdagodásra alapított igényével szemben az alperes azt adta elő, hogy a jogalap nélküli gazdagodás elvonása a gazdagodás a helyreállítást és az értékkiegyenlítést szolgáló legalkalmasabb, objektív szankciós magánjogi eszköz. A felperes azonban a megalapozatlan keresetében az alperes teljesítésének ténylegességétől és arányától függetlenül kívánta a korábban befogadott számlák teljes ellenértékét érvényesíteni az alperessel szemben. Alaptalannak gondolta az alperes a felperes jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresetét e jogintézmény szubszidiaritására, kiegészítő, kisegítő jellegére tekintettel is. Meglátása szerint a felperesnek a jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelései valójában a Ptk. 6:159.§-a szerinti kellékszavatossági igényekként lehetnének értékelhetők, s ez fogalmilag zárja ki az alperes jogalap nélküli gazdagodás címén történő marasztalását. Az alperes az érdemi válasziratában azt feltételezte, hogy a felperes azért hivatkozott vele szemben a jogalap nélküli gazdagodás jogalapjára, mert a Ptk. 6:163.§-ának (1) bekezdése folytán a kellékszavatossági igényének érvényesítésével – önhibájából – elkésett. Utalt arra is, hogy a perbeli esetben az alaptalan gazdagodási igények érvényesítésének konjunktív többletfeltételei (a bizonyított vagyoni előny a gazdagodó oldalán, a vagyoni előny más rovására történő megszerzése és a gazdagodás más elismert jogalapjának hiánya) sem valósulnak meg. Mindezek alapján az alperes a keresetet jogalapjában, összegszerűségében és tényszerűségében egyaránt vitatta.
[8] A Felek a Gyorsított Eljárás szabályainak alkalmazásában állapodtak meg, az e szabályokat tartalmazó Alszabályzat alapvetően egy iratváltást és alapesetben tárgyalás tartsa nélküli eljárást írnak elő.
A VÁLASZTOTTBÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INDOKAI
[9] A Választottbíróság a felperes keresetében érvényesített jogcím, a jogalap nélküli gazdagodás tekintetében abból indult ki, hogy a jogalap nélküli gazdagodást az teszi szubszidiárius tényállássá, hogy a gazdagodó nem rendelkezik érvényes jogalappal a gazdagodás megtartására, a vagyoni előny jogalap hiányában keletkezik nála. Ezáltal a jogosult a vagyona rovására szerzett vagyoni előnyt más jogcím hiányában is visszakövetelheti a gazdagodótól, ha viszont a vagyoni előny más jogviszony keretei közé vonható, úgy nincs helye a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazásának. A jogalap nélküli gazdagodás független a gazdagodó tudatállapotától, ezért akkor is megállapítható, ha az érintett felek vagyona vélt jogcím alapján változott. Jogalap nélküli gazdagodás a visszaható hatállyal bekövetkező jogváltozások (pl. a szerződés felbontásával vagy elállással történő szerződés-megszüntetések) esetén is bekövetkezhet, bár ilyenkor a gazdagodás időpontjában annak volt jogcíme. Bár a szerződés léte nem teljes mértékben zárja ki a jogalap nélküli gazdagodás megállapítását, ennek ellenére az döntően szubszidiárius jogcím, ezért nincs helye, ha szerződéses jogcím is fennállhat. Ha a felperes a teljesítés meg nem történtére, hibás voltára, kellékhibára, vagy értékaránytalanságra stb. hivatkozik, akkor a szerződéses jogcím értelemszerűen rendelkezésre áll.
[10] A perbeli számlákat a rendelkezésre álló adatok alapján a felperes kifejezetten nem vitatta, és azt sem tudta bizonyítani, hogy a számlák szerinti teljesítésből semmi sem történt meg, illetve azt sem, hogy pontosan milyen teljesítések történtek. Mindezek alapján a Választottbíróság a jogalap nélküli gazdagodásra alapított felperesi igényeket nem találta alaposnak.
[11] Az elmaradt támogatás körében a felperes nem bizonyította, hogy a követelt összegre jogosult lett volna, biztosan megkapta volna azt, s ha igen, milyen összegben. Az alperes a szerződéskötéskor nem láthatta előre, így ilyen kárral nem is számolhatott, hogy a majdani világjárvány miatt bevételeket pótló majdani jogszabályi rendelkezés alapján történő adatszolgáltatás elmaradása milyen kár érheti majd a felperest. A szerződés alapján az sem volt egyértelmű, hogy a támogatási feltételek teljesítése a szoftver kritériumai között egyáltalán szerepelt-e. A Választottbíróság ezért mérlegelés útján úgy ítélte meg, hogy a szerződéskötéskor az előre látható kár összege nulla volt. A felperes által kárigényként érvényesített munkaórák tekintetében a Választottbíróság azt állapította meg, hogy a felperest e tekintetben nem érte kimutatható kár .Az érintett munkavállalók a rendelkezésre álló adatok szerint havi bér elszámolásban kapták a javadalmazásukat, amelynek kifizetése körében nem volt jelentősége annak, hogy mely munkafeladattal ki, mennyi időt töltött el, illetve annak sem, hogy a munkavállalók egy nap alatt mennyit dolgoztak, a munkabér fix összege mindenképpen járt nekik. Kifejezett túlóra elszámolások nem kerültek benyújtásra, ilyenek felmerültét és kifizetését a felperes nem igazolta. A felperes terhére ezért e téren vagyoncsökkenés nem következhetett be. Kár, illetve részben szerződésszegő magatartás hiányában ez a keresetrész sem volt alapos.
[12] Második iratváltásra a Választottbíróság mérlegelése szerint nem volt szükség; a felek érdemi nyilatkozataikban részletes előadásokat tettek, nagy mennyiségű bizonyítékot csatoltak, és a kereset, illetve a védekezés előterjesztésekor számolhattak azzal, hogy a választottbírósági szerződésükben kikötött eljárás gyorsított voltára tekintettel csak egy iratváltásra kerül sor. A felek beadványaikban nem kértek további iratváltási lehetőséget és tárgyalás tartását sem indítványozták, ezért a gyorsított eljárásra vonatkozó Alszabályzat rendelkezései szerint az érdemi döntéshozatalhoz tárgyalás tartására sem volt szükség.
[13] Mindezek alapján a Választottbíróság a felperes keresetét érdemben megalapozatlannak ítélte és teljes egészében elutasította.
Vb/22005
