Az ítélet alapjául szolgáló tényállás
- Felperes és az alperesek 2005. októberében vállalkozási szerződést kötöttek FIDIC általános szerződési feltételekkel vasúti vonalszakasz pályarekonstrukciós munkálatainak elvégzésére. A kivitelezési munkálatokat az alperesek elvégezték azonban a műszaki átadás-átvételt követően a vonalszakaszon beépített vasbetonaljakon hosszirányban hajszálrepedések jelentek meg. A felperes által kezdeményezett nemperes eljárásban a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján, melyet a felpere 2014. novemberében megkapott, a vasbetonaljak egy részét 2018. áprilisában a felek egyeztetését követően kicserélte az I. r. alperes, de egyébként mindkét alperes vitatta, hogy a teljesítés hibás lenne.
A peres felek nyilatkozatai
- A felperes keresetében kifejtette, hogy az alperesek a nem megfelelő minőségű betonaljak beépítésével a felperesnek kárt okoztak, amely a betonaljak helyreállításának költségéből áll és ezért az alperesek a szerződésszegésükkel okozott kárt kötelesek a felpereseknek megtéríteni. A felperes által hivatkozott, a betonaljakra is alkalmazandó, az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII.7.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet szerint meghatározott kötelező alkalmassági idő a felperes álláspontja szerint a teljesítéstől a műszaki átadás-átvételtől számított tíz éves időtartam.
- Az alperesek érdemi ellenkérelmeikben a felperes kereseti követelésének elutasítását és a felperes eljárási költségekben való marasztalását kérték. Az alperesek érdemi védekezése szerint a felek a jogvitát egyezséggel lezárták, a felperes követelése megalapozatlan, mert az alperesek teljesítése nem volt hibás, továbbá az alperesek elévülési kifogást is előterjesztettek.
- Az alperesek álláspontja szerint a felperes által előterjesztett kártérítési igényt kártérítési követelés formájában érvényesített szavatossági igénynek kell tekinteni. Ennek alapján az alperesek álláspontja szerint a felperes követelése elévült és a felperes általi igényérvényesítés túl van a jogvesztő igényérvényesítési határidőkön is. Az alperesek álláspontja szerint, mivel a felperes kereseti követelése szerinti kár a teljesítéskor következett be, így a Ptk. 326.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a felperes által állított kártérítési kötelezettség ekkor vált esedékessé. Így ettől naptól kell számítani a követelés érvényesítésére előírt öt éves elévülési határidőt is. Az elévülés nyugvására vonatkozó szabályok szerint, elfogadva azt, hogy a hibákról és ezzel a károsodásról a felperes csak a nemperes eljárásban kirendelt szakértő által készített szakvélemény kézhezvételekor szerzett tudomást, ameddig az elévülés nyugodott, a felperesnek ettől az időponttól, mint az akadályoztatás megszűnésétől számított egy éven belül kellett volna az igényét bíróság előtt érvényesítenie [Ptk. 326.§ (2)]. Az alperesek álláspontja szerint továbbá az igényérvényesítés objektív, jogvesztő határideje is eltelt, tekintettel arra, hogy a felperes által érvényesített kártérítési igény azzal a szavatossági igénnyel azonos, amelynek jogvesztő igényérvényesítési határideje a teljesítéstől számított 10 év elteltével letelt [Ptk. 308.§ (1) és 308/A.§ (1)].
A Választottbíróság ítélete
- A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása során megállapította, hogy a kereset nem alapos, az alperesek elévülési kifogása megalapozott.
- Mivel a jogvita a 2005. októberében kötött vállalkozási szerződésből eredő követelés kapcsán keletkezett, a Választottbíróság abból indult ki, hogy a felek közötti jogviszonyra és így az elévülés szabályaira is a Ptké. 50. §-ában foglalt rendelkezés alapján az 1959-es Ptk. szabályait kell alkalmazni. A Ptk. (1959) 326. § - ában foglalt rendelkezések alapján, a követelés elévülése a követelés esedékessé válásával kezdődik. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül (egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül) a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra.
- A felperes által érvényesített kártérítési követelés a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár, amelynek alapja a szolgáltatásnak a felperes által állított hibája. A felek által egyezően előadott és az eljárás irataihoz csatolt dokumentumok alapján megállapítható tényállás szerint a felperesnek az állított kára az alpereseknek a felperes által állított hibás teljesítése időpontjában, a teljesítéskor következett be. Az alperesek teljesítésének az időpontja a felperes által sem vitatottan az alperesek által nyújtott szolgáltatás műszaki átadás-átvételének az időpontja. A felperes követelése ezen a napon esedékessé vált, ezért a követelés elévülése is ezen a napon megkezdődött. Az a körülmény, hogy a felperes a szolgáltatás állított hibájáról 2010-ben szerzett tudomást, és addig a hiba rejtett volt, nem változtat a kár bekövetkezésének az időpontján, azonban alapot ad az elévülés nyugvásának a megállapítására.
- A Választottbíróság elfogadta azt a felperesi érvelést, hogy a felperes által az alperesekhez intézett levél megfelel a követelés teljesítésére irányuló fizetési felszólításnak, amely alkalmas lehet az elévülés megszakítására. Az elévülés megszakítására azonban csak az elévülési idő eltelte előtt van lehetőség. Az elévülési idő eltelte utáni cselekmények az elévülés megszakítására nem lehetnek alkalmasak. A Ptk. (1959) 326.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem az elévülési időt hosszabbítja meg a nyugvásra vonatkozó szabállyal, hanem többlet igényérvényesítési időt biztosít, amelyen belül a követelés még érvényesíthető. Ebből az következik, hogy az elévülési idő eltelte után nyugvási helyzetben sincsen lehetőség az elévülés megszakítására. Az akadályoztatás megszűnte után egy éven belül bírósághoz kell fordulni a követelés érvényesítése érdekében annak érdekében, hogy a követelés bíróság előtti érvényesíthetősége ne szűnjön meg. Ebben a meghosszabbított határidőben, az elévülési idő eltelte után az elévülés megszakításának már nincs helye.
- A Választottbíróság elfogadta azt a felperesi érvelést is, hogy a vasbetonaljak felperes által állított hibája, illetőleg a felperes vagyonában a felperes által ennek következtében állított kár mértéke a felperes számára csak a bírósági nemperes eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye alapján válhatott világossá. A felperes a szakvéleményt a saját előadása szerint is 2014. novemberében kézhez vette, így legkésőbb ekkor teljes mértékben ismertté vált számára a követelése. 2018. áprilisában még folytatott egyeztetéseket az I. r. alperessel, amelynek eredményeként a vasbetonaljak egy részét az I r. alperes ki is cserélte. A felperes legkésőbb 2018. áprilisában, az egyeztetés lezárásának a napján tisztában kellett, hogy legyen a követelésével, annak mértékével, továbbá azzal, hogy az alperesek a jelen eljárásban érvényesített követelést nem tekintik megalapozottnak, mert annak teljesítését nem vállalták. Az elévülés nyugvására vonatkozó szabályoknak a felperes számára legkedvezőbb értelmezése mellett is megállapítható, hogy 2018. áprilisában mindenfajta akadályoztatás megszűnt és a felperes abban a helyzetben volt, hogy a követelését az alperesekkel szemben érvényesítse. A Ptk. 326.§ (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, ha a kötelezett a követelést menthető okból nem érvényesíti, az akadályoztatás megszűnéséttől számított egy éves határidőn belül még azt megteheti. Az elévülés nyugvásának következtében meghosszabbított igényérvényesítési határidő ezzel legkésőbb 2019. áprilisában, az egyeztetés utolsó napján eltelt. Tekintetettel arra, hogy a felperes a keresetét a Választottbírósághoz két évvel később nyújtotta be, a Választottbíróság megállapította, hogy a felperes követelése elévült, ezért bírósági úton nem érvényesíthető.
(Vb/20011)
