Az orosz-ukrán háború és az Európai Közösség által hozott szankciók nyomán alaposan átalakultak Európa vezető gazdasági hatalmának az Orosz Föderációval fenntartott kereskedelmi kapcsolatai.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) jelentése szerint az Oroszországba irányuló német árukivitel az elmúlt évben 45,2 százalékkal, 14,6 milliárd euróra csökkent a 2021-hez képest. Ezzel a német export főbb célországai rangsorában Oroszország az egy évvel korábbi 15. helyről a 23. helyre esett vissza.
Az év második feléig Oroszország még mindig Németország fontos energiaszállítójaként volt ismert. Az ukrajnai háború nyomán meredeken emelkedő energiaárak miatt az onnan származó német behozatal 2022-ben értékben 6,5 százalékkal, 35,3 milliárd euróra emelkedett, miközben az Oroszországból importált áruk mennyisége 41,5 százalékkal csökkent. Ezzel a német gazdaság főbb áruszállítói sorában Oroszország a 12. helyről a 14. helyre esett vissza. Az Oroszországból be nem hozott energiahordozókat részben más kelet-európai államokból, elsősorban Kazahsztánból származó vásárlásokkal kompenzálták, olvasható a statisztikai hivatalnak a német-orosz áruforgalom múlt évi alakulásáról szóló összefoglalójában.
A német behozatali többlet rekordszintre emelkedett, az exportban a gyógyszerek kerültek az élre
Az energiaimport magas árai, illetve az exportnak az év folyamán bevezetett szankciók nyomán bekövetkezett csökkenése a kétoldalú áruforgalomban 1992, azaz az Orosz Föderáció megalakulása óta a legmagasabb német importtöbblet kialakulásához vezetett, melynek mértéke a 2021. évi 6,5 milliárdról 20,7 milliárd euróra emelkedett.
2021-ben még a gépek, berendezések voltak a legfontosabb, Németországból Oroszországba szállított exporttermék. Miután a múlt évben ez 51,6 százalékkal, 2,8 milliárd euróra, a vegyipari termékek kivitele pedig 43,3 százalékkal, 1,7 milliárd euróra visszaesett, ezzel szemben a gyógyszer-ipari termékek Oroszországba irányuló kivitele a magasabb áraknak köszönhetően 17,6 százalékkal, 3,1 milliárd euróra emelkedett, ez utóbbiak váltak az Oroszországba irányuló német szállítások legfőbb termék-csoportjává.
Németország számára a magas importárak miatt 2022-ben még mindig az olaj és a földgáz volt az Oroszországból behozott legfontosabb importáru (18,5 milliárd euró, 5,1 százalékos csökkenés az előző évhez képest), jóllehet az orosz viszonylatból vásárolt kőolaj és földgáz mennyisége 47,4 százalékkal csökkent. Figyelemre méltó, hogy míg 2022 első negyedévében az Oroszországból Németországba szállított kőolaj és földgáz értéke 7,2 milliárd eurót tett ki, addig ez a második negyedévben 5,8, a harmadik negyedévben 3,7, míg a negyedik negyedévben 1,8 milliárd euróra esett vissza.
A második legfontosabb, Oroszországból a szövetségi köztársaságba szállított termékcsoport a kőolajtermékek voltak, melyek behozatala mennyiségben 2,6 százalékkal, értékben a 2021. évi több mint duplájára, 5,5 milliárd euróra emelkedett. Ezt a harmadik helyen - 4,5 milliárd eurós forgalommal - a fémek behozatala követte, amely értékben 0,1 százalékkal meghaladta a 2021. évit, mennyiségben viszont 46,4 százalékkal elmaradt attól.
Több mint minden második vállalkozás érzi a szankciókat
Az ipari és kereskedelmi kamarák által 2.400 német exportőr vállalat körében végzett felmérés március elején nyilvánosságra hozott adatai szerint a külföldön tevékenykedő német vállalatok 56 százaléka szembesül az üzleti tevékenységét fékező akadályokkal, ami a legmagasabb arány a felmérés 18 éves történetében. „Az előző évben ez az arány már 54 százalék volt. Itt egyértelműen a protekcionizmus erősödésének szomorú tendenciáját látjuk. Ez különösen keményen sújtja a globálisan aktív német gazdaságot, és megakadályozza az export fellendülését az idei évben", mondta Volker Treier, a kamarai szövetség külkapcsolatokért felelős főtitkár-helyettese.
Amióta Donald Trump az Egyesült Államok elnökeként egyre protekcionistább külkereskedelmi politikát indított el, a felmérés a nemzetközi üzletkötések előtt álló akadályok folyamatos növekedését regisztrálta. Az egyetlen kivételt a 2021-es koronaválság éve jelentette. 2017 előtt a német vállalatok átlagosan 35 százaléka jelezte a kereskedelmi akadályok növekedését. Ez a vállalatok többsége számára még kezelhető volt. 2017 óta az értékek megközelítik az 50 százalékot, vagy még ennél is magasabbak.
Az EU és más államok Oroszország és Fehéroroszország elleni szankciói, valamint az ukrajnai orosz háborúval kapcsolatos ellenszankciók is kihívások elé állítják az érintett vállalatokat. Több mint minden második vállalat (57 százalék) azt állítja, hogy az elmúlt évben különösen a szankciók miatt - elsősorban az Oroszországgal folytatott üzletekben - további akadályokat tapasztaltak a nemzetközi üzletmenetükben. Ez az arány a legutóbbi, 2022 év eleji felmérés során még csak 24 százalék volt.
„Felmérésünk megerősíti azt az új valóságot, amellyel az agressziós háború óta szembesülünk" - kommentálta a fejleményeket a kamarai szövetség főtitkár-helyettese. „A német vállalatoknak egyre növekvő protekcionizmussal, új és kemény szankciórendszerekkel, amelyeknek magas megfelelési költségekkel kell szembenézniük, valamint egy egyre inkább széttöredezett gazdasági világgal. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a külföldi piacokhoz való hozzáférés egyre nagyobb kihívást jelent számukra."
„Tízből kilenc német érdekeltség még ott van Oroszországban”
Egy, a Handelsblatt által február 24-én, a háború kirobbantása napján közölt írás szerint még mindig sok német vállalat folytat üzleti tevékenységet Oroszországban. A cikkíró szerint a Vlagyimir Putyin vezette orosz kormányzat nagyon megnehezíti azok dolgát, akik feladva pozícióikat el akarják hagyni az országot.
Legyen szó a Henkel mosószereiről, a Bayer tablettáiról vagy a Continental gumiabroncsairól: egy évvel az ukrajnai agressziós háború kitörése után a német cégek számos árucikke még mindig kapható Orosz-országban. Vannak továbbá olyan német érdekeltségű cégek, mint a Metro, a Ritter Sport vagy a Stada, amelyek változatlanul kitartanak az ottani üzletük mellett, s olyanok is, amelyek - mint a Volkswagen, az SAP és a Bosch – bár akartak, nem sikerült teljesen kivonulniuk.
Arról, hogy hány nyugati vállalat működik még Oroszországban, eltérőek az adatok. A St. Galleni Egyetem és az IMD üzleti iskola szerint az EU- és G7-országok vállalatainak mindössze 8,5 százaléka vonult ki teljesen. Jeffrey Sonnenfeld, az amerikai Yale Egyetem munkatársa pedig arra a megállapításra jutott, hogy „a világszerte elemzett több mint 1500 vállalat eddig csupán egyharmada vonult ki teljesen”.
A kijevi egyetem 248 olyan német vállalatot vizsgált, melyek a háború kezdetén orosz leányvállalattal rendelkeztek, s ezek közül mindössze 20-nak sikerült teljesen kivonulnia. „Az egy évvel ezelőtt Oroszországhoz kötődő német érdekeltségű vállalatok 69 százaléka még mindig ott üzletel”, olvasható a német üzleti-pénzügyi napilap tehát február 24-én, az orosz agresszió kezdete első évfordulóján megjelent írásában.
Röviddel a háború kitörése után sok felsővezető még gyors kivonulást ígért. Idővel azonban a legtöbb vállalat arra a felismerésre jut, hogy a kivonulás nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt elképzelték" - mondta José Campos Nave, a Rödl & Partner tanácsadó cég ügyvezető partnere és Oroszország-szakértője, aki utóbb aztán maga is elhagyta az országot.
Egy másik, a lapban idézett, de magát megnevezni nem kívánó szakértő szerint „minden egyes új orosz törvénnyel még nehezebbé vált, - hogy ne mondjam, lehetetlenné válik - a nyugati vállalatok számára a kivonulás". Minél nagyobb egy cég, annál erősebb a nyomás a hatóságok részéről.
A vállalat legfeljebb feleannyit ér, ha eladják
Azt, hogy az Oroszországból való kivonulást nagyon megnehezítik, maga Vlagyimir Putyin elnök osztotta meg a nyilvánossággal. A kivonulni kívánó nyugati cégek ez esetben „óriási veszteségeket" szenvednének el. A cégek eladását a hatóságoknak, (néha magának Putyinnak) kell jóváhagyniuk, s az adott cég vételárából 50, néha 70 százalékot is levonnak. Aki nem engedi meg a vevőnek a részletfizetést, annak az ár további tíz százalékát be kell fizetnie az állam részére.
Oroszország alacsony áron akarja az országban tartani a nyugati cégek technológiáit. A vállalatok „összességében nem rossz örökséget, modern termelési infrastruktúrát és jól képzett személyzetet" hagytak hátra - mondta Putyin. Sok német vállalat nem akarja elfogadni az orosz hatóság által megszabott a feltételeket. "Az orosz állam minimális (az eredeti szöveg szerint <disznóárat>) akar fizetni az üzemeinkért" – idézi a Handelsblatt egy nagy dél-németországi középvállalat vezetőjét, amely vállalat az orosz agresszió után bevezetett szankciók miatt „nagy és jövedelmező üzleteket" veszített.
Egy másik családi vállalkozó pedig arra panaszkodott: „Nem érezzük jól magunkat, s ha elajándékozzuk a vagyonunkat, egyik napról a másikra milliomosokat csinálunk néhány orosz menedzserből".
Különösen a termelőüzemekkel rendelkező nagyvállalatok csak jelentős veszteséggel hagyhatják el Oroszországot vagy egyáltalán nem kapnak pénzt. Ebbe a csoportba tartozik a Wintershall, amely több közös vállalatot működtetett a gáz- és olajkitermelésre Szibériában a Gazprom orosz energetikai vállalattal, továbbá a BASF leányvállalata, amely sokáig el akarta kerülni a teljes kivonulást.
„Az egyetlen módja annak, hogy kivonuljunk Oroszországból, az lenne, ha tevékenységünket az államnak adnánk át" - mondta Mario Mehren, a Wintershall főnöke még novemberben a Handelsblattnak. Most pontosan ez történt. A vegyesvállalatokat az orosz vezetés de facto kisajátította, mondta Mehren januárban, amikor bejelentette a teljes kivonulást. A Wintershall fokozatosan kivonja a saját dolgozóit, az orosz alkalmazottak pedig elveszítik állásukat.
A kivonulás Németország legnagyobb gázimportőre, az Uniper számára is fájdalmas lesz. Az orosz Unipro erőművi leányvállalatára már régóta van helyi vevő, de a cikk megjelenése idején a hatóságok még nem adtak rá engedélyt, s nem tudni, hogy ezt meg fogják-e tenni. Ez vonatkozik arra a kérdésre is, hogy mennyi pénzt kap még az Uniper. „A jelenlegi éves jelentésben a leányvállalat csak egy euró értékkel szerepel, miután 2021-ben 230 millió euró volt az üzemi eredménye.”
A Henkelt is nagy veszteségek fenyegetik. A Persil és Pril gyártója tizenegy oroszországi üzemében 2500 embert foglalkoztat. A Henkel 2020-ban oroszországi forgalmának öt százalékát, mintegy egymilliárd eurót ért el. Tulajdonképpen a cég már tavaly el akarta hagyni az országot, s nyilvánvaló, hogy amennyiben ez sikerül, jelentős veszteséget kell elkönyvelnie.
„A Volkswagennek sem sikerült még teljesen kiszállnia. A Moszkvától délre fekvő Kalugában található, 4000 főt foglalkoztató üzemben a háború kezdete óta leállt a termelés. Pletykák keringtek orosz vevőkről, de egyelőre nem jelentették be, hogy az üzlet létrejönne”, olvasható a Handelsblattban.
A helyi dolgozók büntetőtáborba kerülhetnek vállalatuk kivonulása után
A felmondási szabályok tovább nehezítik a kivonulást. A helyi menedzsmentet pénzbírságtól tíz év büntetőtáborig terjedő büntetések fenyegetik. Ezért az 1.300 főt foglalkoztató Continental egy átmeneti leállás után áprilisban inkább újra indította az oroszországi autógumiabroncs-gyártást, de nem adta fel az orosz telephelyről való kivonulásra irányuló törekvését.
A Bosch is lassan halad, mert aggódik a dolgozói miatt. A jelek szerint a hat telephely közül itt-ott még gyártanak kazánokat, de „operatív szempontból nagyon kevés történik" – idézi az üzleti napilap Stefan Hartungot, a vállalat ügyvezetőjét, aki „bonyolult helyzetről" beszélt. Az egykori 3500 munkatársból valamivel kevesebb mint 3000-en dolgoznak még a Boschnál.
Számos egészségügyi és kereskedelmi cég továbbra is jelen van az orosz piacon
Nemcsak a nyugati cégeknek nehéz elhagyni az országot. Azokra is nyomás nehezedik, akik ott maradnak. A St. Galleni Egyetem és az IMD adatai szerint az EU és a G7 országok közel 1300 cége van még mindig jelen Oroszországban - közülük minden ötödik német érdekeltségű vállalat.
Olekszij Makejev, Ukrajna németországi nagykövete felszólította ezeket a cégeket, hogy vonuljanak ki az orosz piacról, mert abból az adóbevételből, amire Oroszország szert tesz, „a hadsereget finanszírozza és gyilkolja a népünket".
A legaktívabb ágazatok továbbra is a kereskedelem, a fogyasztási cikkek és az egészségügy. Itt alig vannak szankciók. A Beiersdorf például továbbra is szállítja a Nivea krémjeit, a Merci és a Toffifeet gyártó Storck az édességeit. Az Ehrmann és a Hochland tejipari cégek szintén elkötelezettek maradnak. Az orosz piac különösen fontos a Metro nagykereskedelmi lánc számára is, míg a Bayer, a Boehringer Ingelheim vagy a Stada továbbra is létfontosságú gyógyszerek szállítói. E vállalatok azzal érvelnek, hogy fenn akarják tartani az alapvető élelmiszer- és gyógyszerellátást, továbbá aggódnak alkalmazottjaik jóléte vagy a védjegyjogok elvesztése miatt.
„Sok, az országban még mindig aktív vállalat számára az oroszországi üzlet részaránya túl nagy ahhoz, hogy lemondjanak róla" – idézi a Handelsblatt Viktor Winkler szankciós jogi szakértőt, aki számos oroszországi üzletággal rendelkező vállalatnak ad tanácsot.
„Most már minden nap kapok hívásokat olyan emberektől, akik át akarják venni a cégemet Oroszországban" - számolt be egy nagy német középvállalat ügyvezető igazgatója. Többségük olyan férfi, akik eddig alig voltak jelen az üzleti életben, a vételi árajánlatok pedig "földalatti" mélységbe zuhantak, fejeződik be a német üzleti-pénzügyi napilap beszámolója.
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata