A Német Szövetségi Bank februári havi jelentésében vitatta a „rendőrlámpa-koalíció” által a kormány éves gazdasági jelentésében pár héttel korábban megfogalmazott azon előrejelzését, mely szerint 2023-ban az őszi várakozásokkal ellentétben nem csökken, hanem kis mértékben, 0,2 százalékkal emelkedik Európa vezető hatalmának gazdasági teljesítménye a múlt évihez képest.
A bank szakértői szerint a német gazdaság a 2022/2023-as „téli félévben” nem ússza meg a recessziót: a múlt év utolsó negyedéve után, amikor a július és szeptember közöttihez képest 0,2 százalékkal zsugorodott a gazdaság teljesítménye, 2023 első három hónapjában újabb csökkenést valószínűsítenek.
Ugyanezen szakértők – konkrét mérték megnevezése nélkül - ez év egészére vonatkozóan a gazdasági teljesítmény enyhe visszaesését várják. A visszaesés mértéke várhatóan nem éri el a decemberben megfogalmazott fél százalékot, ugyanakkor - mint fogalmaztak - a „jelentős javulás” jelei sem mutatkoznak.
Az inflációval kapcsolatban a Bundesbank az energiaáraknak az elmúlt hónapokban tapasztalt visszaesése ellenére óva int az elhamarkodott megkönnyebbüléstől, aminek az oka a munkaerőpiaci helyzetben és a magas bérnövekedésben keresendő. Olaf Scholz (SPD) kancellár már ősszel figyelmeztetett a bér-árspirál veszélyére, s megkísérelte szerényebb mértékű béremelésekre rábírni a munkaadókat és a szakszervezeteket. Utóbbiak bérköveteléseik megfogalmazásánál kevéssé vették figyelembe a kancellár figyelmeztetését, ahogy az a közelmúltban a „Deutsche Post”-nál zajló bérvitánál megfogalmazódott 15 százalékos béremelési követelésnél is kifejezésre jutott.
A Bundesbank szerint a magas bérmegállapodások hozzájárulnak ahhoz, hogy az inflációs ráta hosszabb ideig az Európai Központi Bank által meghatározott szint felett maradjon. A kamatszint magas szinten maradása a vállalatok beruházási költségei megdrágulása folytán visszafogja a növekedést, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a magasabb jövedelmek kompenzálják a magas infláció miatti vásárlóerő-kiesést, ami serkenti a fogyasztást.
Az év elején ismét erősödött az infláció
A Szövetségi Statisztikai Hivatal számítása szerint a decemberi gyengülés után az év elején ismét lendületet vett a németországi infláció: a fogyasztói árak januárban 8,7 százalékkal haladták meg a múlt év januárit, ami magasabb a decemberre számított 8,1 százaléknál, s megközelíti a novemberi 8,8 százalékot. (A múlt év decemberében a gáz- és távhőfogyasztók energiaköltsége egy részének egyszeri állami átvállalása tompította a fogyasztói árak emelkedését, de ez a hatás januárban már nem jelentkezett.)
A háztartási energia árszínvonala januárban 36,5, ezen belül a földgázé 51,7, a fűtőolajé 30,6, távfűtésé 26, a villamosenergiáé pedig 25,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Ezzel szemben a benzinkutaknál némi enyhülés mutatkozott, mert az üzemanyagok 7 százalékos áremelkedése elmaradt az infláció általános mértékétől.
Az élelmiszerárak januárban 20,2 százalékkal voltak magasabbak, mint 2022 első hónapjában voltak, ami azt jelenti, hogy az inflációs ráta továbbra is meghaladja az általános inflációs ráta kétszeresét.
A közgazdászok az idén nem számítanak az árak radikális enyhülésére. A szövetségi kormány 6 százalékos átlagos inflációs rátával számol, azaz tovább csökken a fogyasztók vásárlóereje, megterhelve azt a magánfogyasztást, amely a múlt évben – a koronavírus-járvány alatt felgyülemlett megtakarítások egy része, mint pótlólagos forrás felhasználásával - a felhasználás oldaláról a gazdaság legfőbb hajtópillérének bizonyult.
Az üzleti kilátások tekintetében bizakodóbbá váltak a vállalatok, de egy enyhe recesszió továbbra sem kizárható
A müncheni gazdaságkutató intézet által február utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott, az üzleti légkörre vonatkozó, s azon belül az aktuális helyzet és a közeljövő kilátásai alapján számított ún. ifo-index némileg ellentmondásos, de összességében mégis csak pozitív képet tükröz.
A felmérés során megkérdezett több mint 9 ezer vállalatvezetőnek az aktuális üzleti helyzettel kapcsolatos megítélése a januárihoz képest kis mértékben, 94,1-ről 93,9 pontra mérséklődött, megjegyezve, hogy az elmúlt évben - az októberi 93,2 pontot kivéve – sosem volt ilyen alacsony. Az üzleti várakozások megítélése alapján számított jelzőszám viszont – miután a múlt év februártól szeptemberig (98,5-ről 75,3 pontra) folyamatosan romlott -, az elmúlt csak fél évben folyamatosan javult és a 2023 januári 86,4-ről 88,5 pontra emelkedett.
Az aktuális üzleti helyzet és az üzleti várakozások összegzéséből adódó, az üzleti légkörre vonatkozó jelzőszám a januári 90,1-ről 91,1 pontra emelkedett, ami magasabb, mint 2022 júniusa óta bármikor.
A gazdaság főbb ágazatai közül
-
a feldolgozóiparra vonatkozó mutató 2022 májusa óta a legmagasabb szintre emelkedett, ami – a gazdaság egészének megfelelően – a futó üzletek kissé rosszabb és a közeljövőre vonatkozó várakozások javulásából adódik;
-
a szolgáltatási szektor üzleti légköre immáron ötödik hónapja folyamatosan javul úgy, hogy ehhez a javuláshoz mind az aktuális üzleti légkörrel való viszonylagos elégedettség, mind a következő hónapokkal kapcsolatos, különösen a vendéglátást és a turizmust jellemző derűlátás hozzájárul;
-
a kereskedelmi vállalatok üzleti légköre ugyancsak javult úgy, hogy a cégek a folyó üzletmenetet illetően elégedettek, a várakozásaikat tekintve viszont kevésbé szkeptikusabb a múlt évben tapasztaltnál;
-
az építőipari vállalatok körében is javult az üzleti légkör, de ez az aktuális üzleti helyzettel való elégedettségből táplálkozik, miközben a várakozásokat továbbra is figyelemre méltó pesszimizmus jellemzi.
Az Ifo intézet ugyanezen felmérésének az exportkilátások alakulására vonatkozó része azt mutatja, hogy a januári erőteljes felfutás után februárban kis mértékben romlott a német exportőrök hangulata, aminek az oka a világ országaiban tapasztalható kereslet lanyhulásában keresendő.
A fontosabb ágazatok közül a vegyiparban a reményteljes évkezdet után visszatért a kiábrándultság és az exportban érdekelt vállalatok a forgalom stagnálását valószínűsítik. Ugyanez jellemző az élelmiszerek és italok gyártóira és exportálóira is. A fémiparban érezhetően visszafogottabbak lettek a szkeptikus hangok, de a külföldi eladások növekedése még nem várható. A gép- és berendezésgyártók és -exportőrök körében hosszú hónapok óta először erősödtek meg a derűlátás jelei, s az autóipari vállalatok is az exportforgalom bővülésében bizakodnak.
Az üzleti várakozások enyhe javulása ellenére számos közgazdász szakértő továbbra is kritikusan ítéli meg a gazdaság helyzetét. Alexander Krüger, a Hauck Aufhäuser Lampe magánbank vezető közgazdászának az ARD által idézett nyilatkozata szerint „valójában nincs ok a bizakodásra”, a várakozások ugyanis elsősorban az ukrajnai háború megszokássá válása és az újabb rossz hírek elmaradása miatt derültek fel, s „a gazdaság a szűk keresztmetszetek csökkenése ellenére sincs túl a nehezén”.
Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza szintén óvatos: szerinte az erősen exportorientált Németország esetében továbbra is megvan egy gazdasági visszaesés veszélye, de egy nagy, klasszikus recessziótól nem kell tartani. Klaus Wohlrabe, az Ifo konjunktúra-felmérésekért felelős osztályvezetője szerint – a szövetségi kormány január végén közzé tett éves gazdasági jelentésével és az Európai Bizottság február közepén nyilvánosságra hozott előrejelzésével ellentétben, Krämerrel nagyjából egyetértve - „a német gazdaság nem fogja elkerülni a recessziót, bár az enyhe lesz”.
Innovációval és a termelékenység növelésével a háborús károk enyhítéséért!
Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnökének a közelmúltban a „Rheinische Post”-nak adott nyilatkozata szerint az orosz-ukrán háború és az energiaköltségek ebből adódó robbanásszerű emelkedése 2022-ben a GDP közel 2,5 százalékának megfelelő, 100 milliárd eurós veszteséget okozott a német gazdaságnak, s ezek a költségek a következő években tovább fognak növekedni. Németországot ugyanis gazdaságilag jobban érinti a válság, mert nagyobb mértékben függött az orosz energiától, magas az energiaigényes iparának aránya, és rendkívül függ az exporttól és a globális ellátási láncoktól" - magyarázta a DIW elnöke.
„Németországot, mint üzleti telephelyet, még nem érte jóvátehetetlen kár, de ez könnyen bekövetkezik, ha a vállalatok nem gyorsítják fel az ökológiai, gazdasági és digitális átalakulást” - folytatta Fratzscher, aki szerint a magasabb energiaárak a következő tíz évben jelentős versenyhátrányt jelentenek majd, s ezt a politikának és a gazdaság szereplőinek több innovációval és termelékenységgel kell kompenzálniuk. A szövetségi kormánynak semmilyen körülmények között sem lenne szabad „a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása masszív támogatásának útját folytatnia. Az energiaár-sokk fájdalmas, de egyben szükséges ébresztő, amely remélhetően gyorsabb átalakulásra készteti a gazdaságot."
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata