A magyar gazdaságról szóló viták rendszerint makroökonómiai mutatók mentén zajlanak: növekedés, beruházás, infláció, költségvetés, foglalkoztatás. Ezek valóban fontosak, de nem mutatják meg, hol keletkezik valójában a gazdasági teljesítmény, és ami ennél is lényegesebb: merre tart, és merre tarthat a fejlődési pálya.
Meggyőződésünk, és ebben széleskörű konszenzust érzékelünk, hogy Magyarország ma stratégiai válaszút előtt áll. A következő három-öt év döntései nem technikai részletkérdések lesznek, hanem arról szólnak majd, hogy tudatosan vállaljuk-e egy mélyebb, hosszabb távú pályaváltás rövid távú terheit és kockázatait egy fenntartható, magasabb növekedési pályáért cserébe – vagy a stagnálás menedzselését választjuk. A mi határozott álláspontunk, hogy a gazdaság a létező kereteit kitöltötte, mostantól a kereteket kell kitolnia, váltanunk kell.
A közgazdaságtan ismert törvényein túl ehhez a váltáshoz érdemes megvizsgálnunk azokat az új gondolatokat is, amelyek a közgazdaságtanban megjelentek az elmúlt időszakban.
Ezeket legjobban a London Consensus című, 2025-ben megjelent tanulmánykötet foglalja össze, mely szerint a 20. század végére kialakult gazdaságpolitikai gondolkodás egyik alapvető tévedése az volt, hogy a jólét kérdését az elosztás problémájára szűkítette. A neoliberális ortodoxia szerint elegendő a növekedést biztosítani, a pozitív hatások pedig az adórendszeren és a jóléti államon keresztül „lecsorognak”, azaz a termelési és az újraelosztási rendszerek szétválaszthatóak.
A teljes cikk itt olvasható: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20260402/palyamodositas-kontra-stagnalas-a-magyar-gazdasag-elott-allo-strategiai-dontesek-828048
