A nyár beköszöntével továbbra is a gazdaság élénkülésére való vágyakozás és várakozás jellemzi a német gazdaság szereplői hangulatát. Az állapotok bizonytalanságát jól jellemzi, hogy miközben
- a vezető gazdaságkutató intézetek május első felében nyilvánosságra hozott közös előrejelzésükben a bruttó hazai termék 0,1 százalékos emelkedését prognosztizálták,
- a szövetségi kormány és a kormányzat mellett működő független szakértői tanács pedig annak stagnálását feltételezi,
- a kölni gazdaságkutató intézet a GDP újabb, 0,2, míg a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) – több mint 23 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalat megkérdezésén alapuló konjunktúra-felmérésének eredményei alapján - 0,3 százalékos visszaesését valószínűsíti.
A gazdasági teljesítmény kétéves folyamatos visszaesése után a német gazdaságban továbbra sem jelentek meg az élénkülés, netán a tartós fellendülés jelei. Az ipari és kereskedelmi kamarák által áprilisban, azaz még az új koalíciós kormány hivatalba lépése előtt készített felmérés eredményei szerint a vállalatok hangulata összességében továbbra is rossznak nevezhető. „Egyik mutatónk sem pozitív. Még nem látszik a gazdasági fellendülés… A vállalatok előtt álló kockázatok rávilágítanak arra, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a gazdaságpolitikában”, fogalmazott Helena Melnikov, a DIHK ügyvezető igazgatója a felmérés eredményeinek május végi berlini bemutatásakor. Az első negyedév annyiban biztató eredménye ellenére, hogy a gazdasági teljesítmény 0,4 százalékkal meghaladta az előző negyedévit, egyelőre nem múlt el teljesen a recesszió veszélye.
„Mindent meg kell tennünk, hogy 2025 ne legyen elvesztegetett év”, figyelmeztetett a kamara ügyvezető igazgatója. Aki szerint a február végi szövetségi választások és az új kormány május eleji hivatalba lépése után „a gazdaságpolitikában ígért irányváltásnak most már a vállalatoknál is meg kell jelennie. Eddig azonban a vállalatok ebből még semmit sem éreznek. Ezért gyorsan – még a nyári szünet előtt – pozitív impulzusokra van szükség a gazdaság számára és a vállalatok most ezekre várnak.”
Az aktuális helyzet és az üzleti- és exportvárakozások megítélése, beruházási és foglalkoztatási tervek
A kamarai felmérés szerint a német vállalatok üzleti helyzete 2025 tavaszán/kora nyarán továbbra is feszült. Olyan tartós terhek nyomják a hangulatot, mint a magas termelési költségek, a gyönge bel- és külföldi kereslet, valamint a gazdaságpolitikai bizonytalanságok. Ehhez jönnek a világpolitikai feszültségek és a washingtoni kormányzat ingatag, de összességében erősen megszigorított vámpolitikája, amelyekkel Németországban különösen a külföldön aktív vállalkozások szembesülnek. Mindent egybe vetve a felmérésben részt vevő vállalatok 25 százaléka számolt be jó, ugyanennyi rossz üzleti helyzetről, a két csoport összevetéséből adódó nullszaldó a koronavírus-járvány, (közelebbről a 2021 eleji -3 százalékpont) óta a legalacsonyabb érték, a +20 pontos hosszú távú átlagról nem is beszélve.
A vállalatok méretét tekintve egyértelmű, hogy különösen a közép- és kisvállalatok érzik a gazdasági visszaesést, miközben a nagyobb, legfeljebb ezer főt foglalkoztató cégek körében a jelenlegi üzleti helyzetüket jónak nevező vállalatok aránya 6, míg az ezer főnél magasabb létszámot foglalkoztatóké 7 százalékponttal meghaladja a helyzetüket rossznak nevező vállalatok arányát.
A vállalatok üzleti várakozásai az utóbbi hónapokban figyelemre méltó mértékben javultak, de összességében továbbra is borúlátók maradtak. A vállalatok körülbelül egynegyede negatív jövőbeli kilátásokkal rendelkezik (26 százalék, szemben az év eleji 31 százalékkal); miközben azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek a következő tizenkét hónapban javuló üzletmenetre számítanak, 14-ről 16 százalékra, ennek megfelelően a várakozások egyenlege -17-ről -10 százalékpontra emelkedett. Ami megegyezik az előző évi értékkel, s jóval elmarad a 3 százalékpontos sokéves átlagtól.
A bizonytalan gazdaságpolitikai keretfeltételek még mindig óvatosságra késztetik a vállalatokat, amihez hozzájön a gyenge belföldi konjunktúra, a nem kevésbé gyönge külföldi kereslet és olyan strukturális problémák, mint a növekvő munkaerőköltségek és az energia- és nyersanyagárak továbbra is magas szintje. Emellett a kiszámíthatatlan amerikai kereskedelempolitika is terhet jelent a világ-, s ezen belül az exportorientált német gazdaság számára.
A vállalatok mérete tekintetében vegyes a kép. Az ezer főnél magasabb létszámot foglalkoztató nagyvállalatok körében a pozitív várakozások dominálnak, miközben a kisebb létszámú, különösen a 20 főnél alacsonyabb létszámot foglalkoztató vállalatok körében az átlagnál jóval borúsabbak a várakozások.
A kamarai felmérés szerint a gazdaság számos területén továbbra is nagy nyomás nehezedik a vállalkozásokra. 2022, az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kiteljesedése óta a vállalkozások által leküzdendő üzleti kockázatok jelentősége számottevő mértékben súlyosbodott, s nem csak a bel- és külföldi kereslet kedvezőtlen alakulásából konjunkturális kockázatok, hanem olyan strukturális problémák is nehezítik a gazdaság szereplői helyzetét, mint a bizonytalan gazdaságpolitikai keretfeltételek, a megnövekedett munkaerőköltségek és az energia- és nyersanyagárak továbbra is magas szintje. A felmérésben összesen nyolc különböző üzleti kockázat közül lehet választani, ebből egy-egy vállalat átlagosan kereken 3,0 kockázatot nevezett meg, ami kissé alacsonyabb, (azaz kedvezőbb) az év eleji, 3,1-es mutatónál.
Azt, hogy a négy fő gazdasági ágazaton belül a vállalatok hány százaléka nevezett meg egyes, a tevékenységüket érintő üzleti kockázatokat, az alábbi táblázat tartalmazza.
A legfontosabb üzleti kockázatok ágazatonként
(Az egyes kockázati tényezőket megnevező vállalatok aránya, %; egy vállalat több kockázati tényezőt is megnevezhetett)
Az ipari vállalkozások exportkilátásait vizsgálva megállapítható, hogy a német ipar nemzetközi szinten teret veszít, azaz nehéz és bizonytalan helyzetbe került. „Különösen az amerikai kormány vámtervei terhelik a globális kereskedelmi kapcsolatokat és nemcsak a globális növekedést, hanem a német exportkilátásokat is visszafogják”, olvasható a felmérés eredményeit összegző tanulmányban.
Számokban kifejezve: az elkövetkező tizenkét hónapban a német iparvállalatok 29 százaléka exportja csökkenésével számol, s csak közel egy ötöd, (19 százalék) számít növekedésre. Az ebből adódó -10 százalékpontos különbség 5 százalékponttal rosszabb, az egy évvel korábbi -5 százalékpontnál, s jóval kedvezőtlenebb a +15 százalékpontos sokéves átlagnál. Vállalati nagyság szerint az év elejéhez képest az exportvárakozások kivétel nélkül valamennyi csoportban romlottak úgy, hogy az exportjuk növekedésére számító vállalatok aránya már csak az ezer főnél magasabb létszámú vállalatoknál haladja meg az export csökkenésére számítókét, az összes többi kategóriában az export csökkenésére számítók vannak többségben.
A német vállalatok belföldi beruházási szándékait továbbra is visszafogottság jellemzi: miközben a beruházásaik növelését tervező vállalatok aránya 24 százalék, a beruházásaik csökkentését tervezőké 31 százalék. Az ebből adódó -7 százalékpontos különbség enyhe javulást jelent az év eleji -10 százalékponthoz képest, de továbbra is elmarad a +3 százalékpontos sokéves átlagtól.
A vállalatok aggódnak a belföldi és külföldi kereslet alakulása miatt és olyan üzleti kockázatokat is, mint az energia- és nyersanyagárak, valamint a munkaerőköltségek alakulása, jelentős beruházási akadálynak tekintik. Beruházási terveiket illetően az ezer főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalatok a leginkább expanzívabb, miközben a közép- és kisvállalkozások jóval visszafogottabbak. A leggyakoribb beruházási motiváció a pótlási igény (67 százalék), sorrendben második a racionalizálás (33 százalék), harmadik a termékinnováció (28 %). Ezzel szemben kapacitásbővítés céljából csak a vállalkozások 19 százaléka kíván befektetni, amelynél alacsonyabb, 15 százalékos mutatót csak 2003 őszén tapasztaltak.
.Az iparban a beruházási tervek ugyan erőteljesebben javulnak, mint a gazdaság egészében, de a -12 százalékpontos egyenleg továbbra is elmarad mind a -7 százalékpontos nemzetgazdasági átlagtól, mind az iparra jellemző +5 százalékpontos sokéves átlagtól.
A vállalatok foglalkoztatási terveit illetően: létszáma bővítését csupán a vállalatok 13 százaléka tervezi, miközben 22 százalék csökkenéssel számol. A két mutató összevetéséből adódó -9 százalékpontos különbség egy pontnyi javulást jelent az év eleji, 3 százalékpontot pedig a 2024 őszihez képest; mindeközben a 2024 nyár elejinél két százalékponttal kedvezőtlenebb, a -1 százalékpontos sokéves átlagról nem is beszélve.
Helena Melnikov, a DIHK ügyvezető igazgatója szerint a felmérés eredményei egyértelmű jelzéseket tartalmaznak a politikusok számára. „Sürgősen olyan konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek hozzájárulnak az eljárások felgyorsításához, a költségek csökkentéséhez és a nemzetközi partnerségek kialakításához.” A nyári szünetig lehetséges lenne például az áramadónak az európai minimumszintre csökkentése, továbbá számos, a bürokrácia leküzdését szolgáló konkrét és hatékony intézkedés jogszabályba foglalása. „Csak közös erőfeszítéssel tudunk kilábalni erről a mélypontról és megfordítani a helyzetet. Most az új szövetségi kormány kezében van a döntés”, hangsúlyozta a kamara vezető tisztségviselője.
Intézkedéscsomag a koalíciós szerződés teljesítéséért
A CDU, a CSU és az SPD vezető tisztségviselőiből álló koalíciós bizottság május utolsó hetében, az új szövetségi kormány megalakulása utáni első ülésén megállapodás született a koalíciós szerződésben megfogalmazott tervek „prioritásként” történő kezeléséről és megvalósításáról. A szövetségi kormány „azonnal programja” négy oldalon mintegy 60 pontot tartalmaz.
A koalíciós partnerek úgy vélik, hogy a befektetéseknek egyszerűbbé, gyorsabbá és bürokráciamentessé kell válniuk. Ehhez „nyárig” felül kell vizsgálni a tervezési, építési, környezetvédelmi, közbeszerzési és eljárási jogot – a szövetségi hadsereg beszerzéseitől a megújuló energiák fejlesztésén és a közjegyzői okiratokon át a mezőgazdasági műtrágyázási szabályokig bezárólag.
A koalíciós partnerek a beruházások közé sorolják az adósságfék feloldásával létrehozott 500 milliárd eurós külön alap létrehozásáról szóló törvényt is, amelynek célja az infrastruktúra-fejlesztés és a klímasemlegesség. A pénzügyminisztérium korábbi információi szerint a kormányzat gazdasági programját június 25-én, a 2025-ös költségvetési tervezetével együtt terjesztik a szövetségi törvényhozás elé.
Ekkor kerül napirendre a tartományok 100 milliárd eurós részesedéséről szóló törvény is, valamint az úgynevezett beruházási ösztönző, amely 30 százalékos értékcsökkenést biztosít 2025-ben, 2026-ban és 2027-ben az úgynevezett berendezés-beruházásokra, például új gépekre, eszközökre és járművekre. Ezenkívül 2028-tól öt lépésben, egy-egy százalékponttal csökkenteni fogják a társasági adót.
A két gyenge év után a gazdaság fellendítése érdekében több reformot is bevezetnek. „…csökkentjük az energiaköltségeket, mérsékeljük a háztartások és a vállalkozások adóterheit, és eltöröljük a bürokratikus akadályokat” – áll a dokumentumban, amely felsorolja többek között a koalíciós megállapodásban szereplő olyan terveket is, mint az éttermekben felszolgált ételek áfájának csökkentése, az elektromos autók utáni adókedvezmény, a munkaidőre vonatkozó előírások rugalmasabbá tétele és az áramadó csökkentése.
A koalíciós kormány a nyugdíjrendszer korszerűsítésével kapcsolatos terveit „egy nagy nyugdíjcsomagban” kívánja összefoglalni. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy azoknak a munkavállalóknak adózási előnyöket kívánnak biztosítani, akik a nyugdíjkorhatár elérése után tovább dolgoznak.
A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) „jó kezdetnek” értékeli a fekete-vörös koalíciós bizottság által most elfogadott programot. „A koalíciós bizottság zöld utat adott a német gazdaság terhei első könnyítéseinek, amelyeknek gyorsan érezhető hatást kell gyakorolniuk a vállalatok mindennapi működésére” – kommentálta Peter Adrian, a DIHK elnöke a május 28-i megállapodást. „Bár ez önmagában még nem elegendő a gazdaságpolitikában szükséges fordulat eléréséhez, a következő hetekre bejelentett intézkedéscsomag fontos első lépés.”
A DIHK elnöke szerint a jelenlegi akut bizonytalanságban a világos és gyors döntések meghatározó jelentőségűek. „A politikának vissza kell nyernie a gazdaság szereplői körében elvesztett bizalmat. A vállalatoknak újra szükségük van a gazdaságpolitikai megbízhatóságot biztosító világos irányvonalba vetett bizalomra, hogy Németországba fektessenek be. Ellenkező esetben nem lesz önfenntartó fellendülés.”
Adrian emlékeztetett arra, hogy a Németországban évente megvalósuló 900 milliárd eurós beruházások nagy részét – közel 90 százalékát – magánvállalkozások és háztartások finanszírozzák. „Az idő sürget: a harmadik recessziós év lehetősége reális veszély. Ezért még fontosabb, hogy határozottan ellenintézkedéseket tegyünk. A jelenlegi döntések jó kezdetnek számítanak – ezeket most gyorsan további tetteknek kell követniük.”
A legsúlyosabb kihívás a szakemberhiány
Ulrike Malmendier szerint a május elején elfogadott koalíciós szerződést nagy támaszt jelent a német gazdaság előtt álló problémák leküzdésében, (megjegyezve, hogy a kormányzat gazdasági csomagterve – mint már említettük - június 25-én kerül a Bundestag napirendjére).
A szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács tagja egy, az ARD Tagesschau munkatársának adott interjúban úgy fogalmazott, hogy a német gazdaság fő problémája a szakképzett munkaerő hiánya, amelyre a bevándorlás növelésével és a teljes munkaidőben való foglalkoztatás jobb ösztönzésével „már 30 éve megoldást lehetett volna találni”. Gondoskodni kell arról, hogy aki olyan helyzetben van, s kész arra, akár a nyugdíjkor elérése után is dolgozhasson, ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy „olyan emberekre szükség van külföldről, akik készek Németországban dolgozni”.
Ez a téma valószínűleg azért, mert keveredik a „migrációs problémával”, nem kapott elegendő hangsúlyt a kormányzat programjában. Piacorientált szemléletben biztosítani kellene a cégeknek, hogy ha valakit találnak Indiában vagy Argentínában, akik szívesen jönnének Németországba és a képzettségük is megfelelő, lehetőség nyíljon a foglalkoztatásukra. Emellett el kell érni, hogy „a munka kevéssé legyen nagy ellenségkép. A munka sok örömöt is okozhat.”
A foglalkoztatási helyzet minden nap egy kicsit súlyosbodó probléma. Kérdés: mi lesz 2030-ban vagy 2035-ben, amikor az úgynevezett baby boomerek – egy létszámában nagyon erős generáció – nyugdíjba vonulnak. Nagy kihívás lesz, s „majd meglátjuk, hogyan fogjuk továbbra is biztosítani a szolgáltatásokat, s hogyan fogjuk finanszírozni a nyugdíjakat, ha nem változtatunk semmit”, fogalmazott Ulrike Malmendier, a független szakértői tanács tagja.
A görögök évi 136 órával többet dolgoznak, mint a németek
A német gazdasági közéletben az utóbbi időben a négynapos munkahét bevezetéséről fel-felbukkanó vitára reagált egy, a kölni IW gazdaságkutató intézet által májusban nyilvánosságra hozott tanulmány. Amely szerint a német munkavállalók évi átlagban 1036 órát dolgoznak, ami OECD-összehasonlításban rendkívül alacsonynak számít. Összehasonlításul: a görögök átlagosan 1172 órát dolgoznak évente, 136 órával többet, mint a németek. Erre reagált Friedrich Merz (CDU) első kormánynyilatkozata, mely szerint „nem leszünk képesek fenntartani az ország jólétét, a munka és magánélet egyensúlyát a négy munkanapos hét bevezetése esetén”.
Az IW tanulmánya szerint az év folyamán ledolgozott munkaórák tekintetében Németország az OECD-országok között alulról nézve a harmadik helyen áll, s csak Franciaországban és Belgiumban dolgoznak kevesebbet, 1027, illetve 1021 óra körül. Lengyelországban ezzel szemben egy átlagos munkavállaló 1304 órát dolgozik egy évben, Új-Zélandon pedig több mint 1400 órát.
Amellett, hogy Németországban az egy főre jutó munkaórák száma stagnál, problémát jelent, hogy a munka teljes volumene csökkenni fog. Az IW előrejelzései szerint 2036-ig közel 20 millió baby boomer fog nyugdíjba vonulni, ami a szakképzett munkaerő hiányához fog vezetni. A szakképzett munkaerő biztosításának kompetencia központja (Kofa) szerint márciusban minden harmadik, összesen 387 ezer üres álláshely betöltetlen maradt.
Az, hogy az egyéni munkaidő növelése mennyire segíthet, nemcsak politikai kérdés, hanem a közgazdászok között is vitatott terület. Az IW például javasolta egyes munkaszüneti napok eltörlését, továbbá az olyan „hamis ösztönzők” megszüntetését, mint a 63 éves korban történő nyugdíjba vonulás lehetősége. Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet elnöke ezzel szemben azt állítja, hogy a munkaerőhiányt csak több jól képzett munkavállaló bevándorlásával, valamint több nő és menekült a foglalkoztatottak körébe történő bevonásával lehet megoldani.
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
