Németországban október 3-án ünneplik a német újraegyesülés 35. évfordulóját. A szövetség és tartományok legmagasabb rangú vezetői részvételével megrendezésre kerülő központi ünnepségre az idén Saarbrückenben, a Saar-vidék fővárosában kerül sor.
Három és fél évtized mérlege
Az évforduló alkalmat kínál az elmúlt három és fél évtizedben végbement gazdasági fejlődés, s ezen belül a keleti tartományok felzárkózásának rövid értékelésére. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2024-ben a keleti tartományok egy főre jutó gazdasági teljesítménye 130, a nyugati tartományoké 30, így az össznémet gazdasági teljesítmény 40 százalékkal haladta meg az 1991. évit.
Megjegyezzük, hogy az 1991. évi teljesítménnyel való összevetés annyiban megkérdőjelezhető, hogy az újraegyesülés utáni első teljes év a volt NDK gazdasága átalakulásának első esztendeje volt, amely a GDP nagyfokú csökkenését és a munkanélküliség erőteljes emelkedését hozta, s ezért a 130 százalékos növekedési dinamika – bár igaz -, erős fenntartásokkal kezelendő.
Fentiek figyelembevételével kívánkozik kiemelésre, hogy 1991 és 2024 között a leggyorsabban, 163,2 százalékkal Türingia egy főre jutó GDP-je emelkedett, megelőzve Szászországot (141,7 százalék), Mecklenburg-Elő-Pomerániát (117,6 százalék) és Szász-Anhalt tartományt (117,2 százalék). Berlin gazdasági növekedése a jelzett időszakban megközelítette az 50 százalékot. A régi tartományok közül a legerőteljesebb növekedést Bajorország produkálta (46,2 százalék), megelőzve Baden-Württemberget (32,9 százalékot) és Alsó-Szászországot (28,1 százalék). Ez utóbbi már a régi tartományok 29,8 százalékos átlaga alatt teljesített, azaz a régi tartományok gazdasági növekedésének motorja egyértelműen a magyar-német gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokban kiemelkedő szerepet betöltő két délnémet tartomány volt.
2024-ben az egy lakosra jutó GDP nagysága 50.819 euró, ezen belül a nyugati tartományoké 52.966, míg a keletiekben 38.016 euró volt; utóbbi az össznémet mutató 74,8 százaléka.
Az egy lakosra jutó GDP tekintetében a két tartományi ranggal rendelkező városállamot, azaz Hamburgot (84.486 euró) és Brémát (59.785 euró) Bajorország (58.817 euró), Baden-Württemberg (57.214 euró) és Hessen (57.288 euró) követi. A leggyöngébb teljesítménnyel Szász-Anhalt (36 517 Euro), a 15. helyen Türingia (36 942 Euro) és Mecklenburg-Elő-Pomeránia (37 656 euro) rendelkezik. Így Bajorország egy lakosra jutó GDP-je 61 százalékkal magasabb a legszegényebb Szász-Anhalt tartományénál, illetve Szász-Anhalt egy lakosra jutó GDP-je nem több, mint a bajor mutató 62,0 százaléka.
Három és fél évtized gazdasági fejlődését vizsgálva nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a régi és az új tartományok gazdasági fejlettségi különbségét illetően a belátható jövőben jelentősebb mozgás, azaz a kiegyenlítődési folyamat markáns folytatódása aligha várható. Azaz: a keleti tartományoknak az össznémet, illetve a nyugatnémet gazdasági fejlettségtől való elmaradása – annak összes politikai következményével együtt - tartós jelenség marad.
Elfogadták a 2025. évi szövetségi költségvetést
A CDU/CSU és az SPD alkotta szövetségi kormány május eleji hivatalba lépése után több mint öt hónapot kellett várni ahhoz, hogy a szeptember 18-án 324 „igen” és 269 „nem” szavazattal elfogadja a 2025. évi szövetségi költségvetést. A szokatlan késlekedés oka az egykori „jelzőlámpa-koalíciót” alkotó pártok vezetőinek a költségvetéssel kapcsolatos nézeteltérésében keresendő, amely 2024 őszén Christian Lindner (FDP) szövetségi pénzügyminiszter menesztéséhez, az Olaf Scholz (SPD) vezette hárompárti kormány bukásához, a 2025 őszén esedékes választások ez év február végére történő előrehozatalához és a Friedrich Merz nevével fémjelzett, a CDU, a bajor CSU és az SPD alkotta koalíciós kormány megalakulásához vezetett.
A jókora késéssel elfogadott költségvetés már csak jó három hónapig érvényes. Mindezidáig ideiglenes költségvetés volt érvényben, amely az új költségvetési terv hatálybalépésével érvényét vesztette. Ezzel párhuzamosan már folyik a 2026-os költségvetés kidolgozása; a Bundestag szeptember utolsó napjaiban első olvasatban meg is vitatta a kormány tervezetét, s várhatóan november utolsó hetében szavaznak annak elfogadásáról.
A Lars Klingbeil (SPD) alkancellár, szövetségi pénzügyminiszter által előterjesztett büdzsé 2025-re 502,5 milliárd euró kiadást irányoz elő, ami körülbelül 25 milliárd euróval, 5,4 százalékkal több az előző évinél. A központi költségvetésben közel 82 milliárd euró nettó hitel felvételét tervezik, ehhez jönnek a hadsereg és az infrastruktúra fejlesztések számára létrehozott külön alapokból (Sondervermögen) előirányzott további keretek. Mindent egybe vetve a költségvetés ez évre tervezett kiadási többlete több mint 140 milliárd euróra emelkedhet.
Klingbeil pénzügyminiszter a költségvetés elfogadása nyomán pozitív gazdasági fordulatot vár. „Biztos vagyok benne, hogy most a gazdasági növekedés terén is fordulatot fogunk tapasztalni”, nyilatkozta az SPD társelnöke a szövetségi parlament döntése után.
Európa-szintű gazdasági követelések vs. lemaradás a Draghi-jelentés teljesítésében
Szeptember 18-án a négy nagy német vállalkozói szervezet, azaz az ipari és kereskedelmi kamara, az ipari szövetség, a munkaadói szövetségek egyesülése és a kézműipari szövetség elnökei megbeszélést folytattak Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével. A találkozó alkalmából a vállalkozói szervezetek az alábbi közös nyilatkozatban összegezték az európai gazdaság helyzetéről meghatározott véleményüket és a Bizottsággal szemben megfogalmazott követeléseiket:
„Európa hatalmas nyomás alatt áll. A magas energiaárak, a szakképzett munkaerő iránti nagy kereslet és a felesleges bürokrácia akadályozza az innovációt és a beruházásokat. A geopolitikai feszültségek, az fokozódó globális támogatási verseny és a multilaterális, szabályokon alapuló kereskedelmi rendszerrel szembeni növekvő kihívások hozzájárulnak a romló helyzethez.
Az Európai Unió számos telephelyének versenyképessége veszélyben van. Európának a világban betöltött szerepe megkérdőjeleződik. Az elmúlt hetek és hónapok tükrében mindenki számára világosnak kell lennie: Egy gazdaságilag legyengült Európa kevésbé képes érvényesíteni érdekeit és értékeit. Ezért a gazdasági erő visszaszerzésének kell az európai politika legfőbb prioritásának lennie.”
A német üzleti élet négy vezető szövetsége – a BDA, a BDI, a DIHK és a ZDH – határozott versenypolitikai programot sürget, s támogatja az Európai Bizottságot minden olyan döntését, amely ezt a célt szolgálja. Az EU ereje elsősorban gazdasági egységéből és a belső piacon belüli kedvező üzleti feltételekből fakad – és Németország központi szerepet játszik ebben. Egy erős Európához erős Németországra van szükség üzleti telephelyként. Fordítva, csak akkor lehet a német gazdaság ismét sikeres, ha az EU egésze sikeres. Egy évvel a Draghi-jelentés után látjuk, hogy a diagnózis helyes volt.
Az EU intézményeinek végre vállalkozásbarát és pragmatikus módon kell cselekedniük. Végre tettekkel kell teljesíteniük ígéreteiket, miszerint Európa versenyképességét erősítik. A verseny nem vár ránk. A német szövetségi kormánynak ambiciózusan és egyhangúlag kell támogatnia ezt az irányt.”
A német üzleti élet vezető szervezetei szerint a jövőorientált európai gazdaságpolitikának az alábbi öt területet kell magában foglalnia, (melyek részletei elérhetők az ipari és kereskedelmi kamara www.dihk.hu honlapján):
- A bürokrácia csökkentésének felgyorsítása - a versenyképesség erősítése
- Az energia megfizethető és biztonságos biztosítása
- A belső piac elmélyítése – a szakemberek mobilitásának megkönnyítése
- Piacok nyitása – az ellenállóképesség erősítése
- A közép- és kisvállalatok terheinek mérséklése – gyakorlatorientált szabályozások kidolgozása
„A német üzleti élet vezető szövetségei arra kérik az uniós intézményeket és a szövetségi kormányt, hogy gyorsan és határozottan cselekedjenek – a növekedésért, a versenyképességért és Európa erőteljes jövőjéért”, fejeződik be a DIHK, a BDI, a BGA és a ZDH közös nyilatkozata.
A nyilatkozatnak különös aktualitást kölcsönöz egy, a Deutsche Bank által ugyancsak szeptember közepén nyilvánosságra hozott, az European Policy Innovation Council agytröszt elemzésére hivatkozó tanulmánya, mely szerint az első évben az egykori olasz miniszterelnök, az Európai Központi Bank volt elnöke az Egyesült Államokkal és Kínával szembeni innovációs szakadék leküzdését szolgáló elképzeléseinek mindössze 11,2 százaléka valósult meg. Brüsszel kevés előrelépést tett a 383 ajánlás végrehajtásában; megjegyezve, hogy szeptember 4-ig a részleges előrelépéseket figyelembe véve, a javasolt menetrend mindössze egyharmada került a megvalósítás útjára.
A felülvizsgálat az egyes ágazatokban szembetűnő hiányosságokat is feltárt. A közlekedés és a kritikus nyersanyagok ágazata előrébb jár, míg az energetikát és a digitalizációt továbbra is súlyosan hátráltatják a politika, a szabályozás, valamint a széttöredezett tulajdonosi struktúrák. „Összességében az előrelépés egyenetlen. Nincsenek alapvető változások, bár már vannak lényeges reformok” – olvasható a Deutsche Bank tanulmányában.
Fél év folyamatos javulása után szeptemberben romlott az üzleti légkör
A müncheni gazdaságkutató intézet által számított, mintegy 9 ezer vállalat megkérdezésén alapuló ifo-index az augusztusi 88,9 pontról szeptemberben 87,7 pontra mérséklődött. Ami azért különösen figyelemre méltó, mert az üzleti légkör vállalati megítélése a 2024 decemberi 84,8 pontról folyamatosan, azaz megszakítás nélkül javult, s kilenc hónap elteltével tapasztalható visszaesés.
A vállalatok körében mind az aktuális üzleti helyzetük, mind a várakozásaik megítélése érezhetően romlott. Másként fogalmazva: visszaestek a gazdaság közeli fellendülésével kapcsolatos remények.
A főbb nemzetgazdasági ágazatok közül a feldolgozóiparban – a felmérés általános tapasztalataival összhangban – az aktuális üzleti helyzet megítélése kis mértékben romlott és a közeljövőre vonatkozó várakozások is szkeptikusabbak a korábbi felméréseknél. Az új megrendelések volumene csökkent, a beruházási javak gyártói körében korábban tapasztalt reménysugár elhalványult.
A szolgáltatási szektorban szintén érezhetően romlott a hangulat, ami az aktuális helyzet megítélésének romlásából, valamint az üzleti várakozások jóval pesszimistábbá válásából adódik. A kiskereskedelemben emelkedett, míg a nagykereskedelemben csökkent az üzleti légkör mutatószáma. Ezen belül a kiskereskedelemben az aktuális helyzet megítélése kis mértékben javult, miközben a közeljövőre vonatkozó várakozások romlottak. Az építőiparban az előző havi csökkenés után a hangulati index ismét emelkedett úgy, hogy a vállalatok üzleti helyzetükkel kapcsolatos megítélése némileg javult, s ez a következő hónapokra vonatkozó várakozások vonatkozásában sincs másként.
Dirk Schumacher, a frankfurti székhelyű Újjáépítési Hitelintézet (KfW) vezető közgazdásza „egyértelmű csalódásnak” nevezte az ifo-index csökkenését. A németországi optimizmus nyári halványulásának okai nemcsak az új amerikai vámokra és az erős euróra vezethetők vissza, amelyek megnehezítették az exportipar helyzetét, hanem a belpolitikára is – magyarázta Carsten Brzeski, az ING elemzője. Bár a különleges alapból származó befektetések végül elérik a gazdaságot, megnőtt a kockázata annak, hogy „a fiskális ösztönzőkön kívül nagyon kevés reformintézkedés várható a német versenyképesség strukturális megerősítésére”.
Christoph Swonke, a DZ Bank elemzője az amerikai vámok és a magas energiaköltségek terhei mellett a bénító bürokrácia növekedésfékező hatására is rámutatott. Az elfogadott infrastrukturális és védelmi költségvetési csomag „még nem ad elegendő lendületet a megkérdezett vállalatok körében a gazdasági fordulathoz” – magyarázta a szakértő, aki szerint „az ősz egyelőre valószínűleg továbbra is a sötét oldalát mutatja.”
Megállt a fogyasztói hangulat romlása
A nürnbergi GfK piackutató intézet és a NIM piaci döntések intézete szeptember végén nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményei szerint egyelőre megállt a németországi fogyasztói hangulat folyamatos romlása, a költekezési hajlandóság azonban továbbra is visszafogott, a magas árak sokak vásárlói hangulatára riasztó hatást gyakorolnak.
Rolf Bürkl, a NIM szakértője szerint a 2000 fogyasztó körében végzett felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a jövedelmi várakozások növekedése nyomán „megállt a fogyasztói hangulat csökkenő tendenciája – legalábbis egyelőre. Hogy ez egy tartós fordulat kezdetét jelenti-e, több mint bizonytalan” – figyelmeztetett a kutató, rámutatva arra, hogy a fogyasztói bizalom továbbra is rendkívül alacsony szinten van. „A geopolitikai helyzet, a munkahelyekkel kapcsolatos aggodalmak és a növekvő inflációs félelmek jelenleg fékezik a fogyasztói hangulat széleskörű fellendülését.”
Az OECD ez évre 0,3, a jövő évre 1,1 százalékos növekedést vár
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szeptember közepén nyilvánosságra hozott előrejelzése szerint a GDP globális növekedése a múlt évi 3,3 százalékról az idén 3,2, 2026-ban pedig 2,9 százalékéra mérséklődik, melynek oka a magasabb vámokban és a politikai természetű bizonytalanságok továbbra is magas szintjében, s ezeknek a beruházások és a kereskedelem alakulására gyakorolt fékező hatásában keresendő.
Az euróövezet növekedése az idén várhatóan eléri az 1,2 százalékot, ami jövőre 1,0 százalékra mérséklődik. „Németországban az expanzív fiskális politika valószínűleg fellendíti a gazdaságot, de a várható franciaországi és olaszországi konszolidáció fékezi az euró-övezet gazdasági teljesítménye növekedését” – olvasható az OECD előrejelzésében, amely Franciaország esetében, (melynek hitelminősítése magas államadósság és költségvetési válság miatt romlott), a párizsi székhelyű szervezet 2025-re 0,6, a jövő évben pedig ennél valamivel erőteljesebb, 0,9, Olaszországban pedig mind az idén, mind pedig jövőre 0,6 százalékos növekedést prognosztizál.
Ugyanezen előrejelzés szerint a német gazdaság két egymást követő év recessziója után az idén csak szerény, 0,3 százalékos növekedésre számíthat, 2026-ra pedig a júniusban jelzettnél 0,1 százalékponttal szerényebb, 1,1 százalékos növekedés várható.
IW: az idén már nem lesz talpra állás…
A kölni IW gazdaságkutató intézet koraőszi előrejelzése szerint bizonyosra vehető, hogy a német gazdaság az idén már nem fog talpra állni; enyhe élénkülés, amikor a bruttó hazai termék alig fogja meghaladni az 1 százalékot, majd csak 2026-ban várható. A gazdasági teljesítmény a szövetségi kormány által vártnál szerényebb voltának okai az energia- és a foglalkoztatási költségek magas szintjében, a túlzott szabályozásban, a geopolitikai bizonytalanságokban és a protekcionista tendenciák a német gazdaságra gyakorolt hatásában keresendők.
A Donald Trump, az Egyesült Államok és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke által létrehozott vámmegállapodás után és ellenére a német gazdaság különösen megszenvedi az amerikai külkereskedelmi politika kiszámíthatatlanságát. Az export mennyisége az idén kb. fél százalékkal elmarad a múlt évitől, s jövőre a legjobb esetben is csak kis mértékű növekedés várható.
A bizonytalan globális helyzet és a szövetségi kormány által kilátásba helyezett reformok elmaradása, de legalábbis késlekedése érezhetően lassítja a beruházásokat. A bruttó állóeszköz-felhalmozás 2025 első felében 1,7 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben; s a beruházási szint mintegy 11 százalékkal a 2019-es szint alatt van. A gépi– és berendezés-beruházások ez évre valószínűsített 2,5 százalékos csökkenése különösen súlyos, az IW szakértői szerint ugyanakkor ez nagyban befolyásolja majd a következő évek, sőt évtizedek gazdasági növekedése lehetséges mértékét.
Az építési beruházások volumene az idén újabb 1,7, a lakásépítésé pedig ennél is meredekebben csökken, s az állami beruházási alapok csak 2026-ban fognak pozitív hatást gyakorolni a gazdaság fejlődésére.
A fogyasztás is csak lassan áll helyre: a magánfogyasztásra fordított kiadások az idén gyöngén, reálértékben mindössze kb. egy százalékkal emelkednek. Sokan azért takarékoskodnak, mert attól félnek, hogy elveszítik a munkájukat.
A munkaerőpiaci helyzet egyelőre nem javul. A foglalkoztatottak száma 46 millió körül stagnál, a munkanélküliségi ráta pedig továbbra is magas. Az olyan, az állami költségvetés pozíciói javítását szolgáló intézkedések, mint a „Bürgergeld” nevű „állampolgári juttatás” reformja legkorábban 2026-ban lépnek hatályba.
A különleges infrastrukturális alaptól remélt pozitív hatások lassan valósulnak meg. Németország továbbra is beruházási és strukturális válságban van. Michael Grömling, az IW kutatási igazgatója szerint „ha a szövetségi kormány végre ősszel a helyes reformpályát választja, a dolgok jövőre újra fellendülhetnek”, ehhez azonban sürgősen a társasági adó reformjára, jelentős bürokratikus könnyítésekre és célzott beruházási ösztönzőkre van szükség.
…a vezető gazdaságkutató intézetek szerint ingatag lábakon áll a német gazdaság
A berlini DIW, a müncheni Ifo, a kieli IfW, a hallei IWH és az esseni RWI gazdaságkutató intézetek szeptember utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott közös előrejelzése szerint sem várható egyelőre tartós fellendülés a német gazdaságban. Két év recesszió után 2025-re a szakértők mindössze szerény, 0,2 százalékos növekedést várnak, míg a következő két évre a GDP 1,3, illetve 1,4 százalékos növekedését prognosztizálják.
A német gazdaság lassan kitör a mélypontról, írják az intézetek szakértői őszi jelentésükben – átfogó strukturális reformok végrehajtására felszólítva a szövetségi kormányt. „A német gazdaság még mindig ingatag lábakon áll” – fogalmazott Geraldine Dany-Knedlik, a közös gazdasági előrejelzést koordináló berlini DIW kutatási igazgatója. „A következő két évben érezhetően talpra fog állni, azonban a tartós strukturális gyengeségek miatt ez a lendület nem fog tartós lenni.”
A vezető gazdaságkutató intézetek szerint amennyiben „az ország gazdasági pozícióját erősítő alapvető reformok nem valósulnak meg, romolnak annak kilátásai. S ha a német gazdaság a belátható jövőben érezhető lendületet vesz, a strukturális problémák miatt a közép- és hosszú távú növekedési kilátások mégis tovább romolhatnak. Különösen a német áruk iránti külföldi kereslet gyengül. „A nemzetközi szabványokhoz képest magas energia- és egységnyi munkaerőköltségek, a szakképzett munkaerő hiánya és a versenyképesség további csökkenése továbbra is fékezi a hosszú távú növekedési kilátásokat.”
A kutatói műhelyek szerint több ösztönző intézkedésre van szükség a munkavégzéshez, különösen az alacsony jövedelműek körében. Továbbá Németországnak nem szabad szigorúbban szabályoznia saját vállalatait, mint azt partnerországai teszik, figyelmeztetnek a kutatói műhelyek, különösen az éghajlatvédelmi intézkedésekre utalva.
A kutatók tucatnyi intézkedést javasolnak a kormánynak a Merz kancellár által többször is bejelentett „reformok őszére”. Ezek közé tartozik a nagyobb hatékonyság a kormányzat minden szintjén, az adminisztrációval foglalkozó személyzet csökkenése, a termelékenységnek a digitalizáció által történő növelése, valamint az egészségügyi rendszer hatékonyságának javítása. Emellett meg kell szüntetni a korai nyugdíjazás ösztönzőit. A munkaerőpaci előírások egyszerűsítésére és a külföldi képesítések tágabb elismerésére van szükség a szakképzett munkaerő vonzása érdekében.
Emellett a kutatók szigorúbb fiskális politikát sürgetnek - különös tekintettel arra, hogy a költségvetési megszorítások célszerűbbek, mint az adó- és járulékemelések. Emellett az infrastruktúra fenntartása és felhasználása finanszírozásába jobban be kell vonni azok felhasználóit.
A kamarai értékelés szerint „a német gazdaság helyzete továbbra is súlyos”
Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója szerint „a német gazdaság helyzete továbbra is súlyos”, mivel a vezető gazdaságkutató intézetek a következő évre is csak „szerény” növekedést jósolnak. „Erős fellendülésre nem lehet számítani. Nemcsak az amerikai vámpolitikát övező bizonytalanságok, hanem a szövetségi kormány eddigi félszívű reformlépései is értetlenséget keltenek és csökkentik a vállalatok beruházási hajlandóságát.” Már pedig „a vállalatok arra számítanak, hogy a kormány végre elkötelezi magát egy olyan világos, hosszú távú gazdaságpolitikai irányvonal mellett, amely gyorsan érezhető adó-, energiaköltség- és bürokráciacsökkentésben ölt testet” – mondta a kamara vezető tisztségviselője.
„A társasági adóreform csak 2028-ban történő megkezdése, az áramárak csökkentésének egyes ágazatokra történő korlátozása, valamint az ellátási láncról szóló törvény marginális módosításai messze nem elegendők.” A következő hetek döntései „nagy mértékben meghatározzák majd, hogy a vállalatok hisznek-e a jövő üzleti helyszínként, és újra befektetnek-e itt” – mondta Melnikov. „Az évi 900 milliárd eurós beruházások mintegy 85 százaléka a magánszektorból származik – ezért a vállalati bizalom elengedhetetlen a növekedéshez.”
„A magasabb adókról … folytatott viták további bizonytalanságot táplálnak, s bizalomvesztést okoznak a vállalkozások telephelyi döntéseivel kapcsolatban. A koalíción belüli, az egyértelmű gazdaságpolitikai irányról alkotott konszenzust nem árnyékolhatják be az elosztásról szóló viták.” A DIHK ügyvezető igazgatója világossá tette, hogy „az elosztást megelőzően a jövedelemtermelésre, a beruházásokra és – három év recesszió és stagnálás után – a pozitív növekedési ütemre kell összpontosítani. Az üzleti feltételek javítása abszolút prioritás.
Ellenkező esetben Németországot a vállalatok vonzóbb telephelyekre történő költözésének hulláma fenyegeti. A csődök már most tíz év legmagasabb szintjén vannak.”
A Szövetségi Bank elnöke szerint fel kell gyorsítani a reformokat
Joachim Nagel, a Bundesbank elnöke egy még szeptember közepén nyilvánosságra hozott nyilatkozatában szintén a reformintézkedések felgyorsítására szólított fel mind Németországban, mind – tágabb dimenziókban - Európában. A jelenlegi kihívásokra a válasz nem lehet kevesebb Európa; „a válasz a több Európa, hogy hatékonyabbá váljunk” – mondta a bankelnök.
Oliver Bäte, az Allianz biztosítócsoport vezérigazgatója szintén a tervezett projektek végrehajtására szólította fel a szövetségi kormányt. Jelenleg nincs egyértelmű terv arra vonatkozóan, hogyan fogják a hatalmas mennyiségű magántőkét infrastrukturális beruházásokra felhasználni. „Egyébként pedig az állam nem költhet tartósan több pénzt, mint amennyit megkeres” – figyelmeztetett az Allianz vezérigazgatója.
Christian Sewing, a Deutsche Bank vezérigazgatója, a Német Bankszövetség (BdB) elnöke szerint Németország elsősorban a saját útját állja a sürgős reformok terén. „Németország számára a legnagyobb gazdasági kockázatot nem a vámok és más kereskedelmi akadályok jelentik, hanem a gyávaságunk, az óvatosságunk, a lassúságunk” – mondta Sewing a szeptember elején Frankfurtban rendezett „Handelsblatt Banking Summit” bevezető előadásában. „Nem a képesség hiányzik, hanem a bátorság és a változás iránti egyértelmű elkötelezettség. A szövetségi kormánynak gyorsan további strukturális reformokat kell kezdeményeznie: a bürokrácia csökkentését, a gyorsabb jóváhagyásokat, az energiaárak csökkentését, a szociális rendszerek reformját és a munkaerőpiac nagyobb rugalmasságát. „Sürgető a bejelentett reformok végrehajtása”, mondta a német magánbankok elsőszámú reprezentánsa, hangsúlyozva, hogy Németországnak „vezető szerepet kell vállalnia az európai gazdaságpolitikában”.
Az autó- és acélgyártás a gazdaságpolitika középpontjában
A német gazdaság könnyűnek továbbra sem nevezhető helyzetében némi reménysugarat jelent, hogy Friedrich Merz (CDU) szövetségi kancellár a közelmúltban kiemelt politikai támogatást helyezett kilátásba a német autó- és acéliparnak. „Mit tehetünk azért, hogy ezeket az iparágakat Németországban tartsuk, s hogy jó kilátásokat nyissunk meg számukra? – tette fel a kérdést, különös tekintettel arra, hogy a technológiai fejlődés kulcsfontosságú a német
gazdaság jövője szempontjából. „Jólétünk és biztonságunk nagymértékben függ attól, hogy élen járjunk a világban jelenleg zajló technológiai fejlesztésekben, s ne lélegzetvisszafojtva kövessük azokat”, fogalmazott a kancellár, különös hangsúllyal rámutatva a gépiparra, a robotikára, az autóiparra, a vegyiparra, a biotechnológiára és az orvostechnológiára, a mesterséges intelligenciával és a kvantumtechnológiával kombinálva.
Friedrich Merz a Német Gép- és Berendezésgyártók Szövetsége (VDMA) által szeptemberben rendezett ágazati konferencián az üzleti közösség bizalmát kérte a szövetségi kormány iránt. „Tudjuk, hogy a problémákat országunk politikai központjából kell megoldanunk” – mondta a kancellár, hangsúlyozva, hogy „olyan stabil kormányunk van, amely elfogadta a megbízatást, hogy sikeresen vezesse ezt az országot.”
Beszédében a kancellár azzal a kéréssel fordult a VDMA-hoz, s rajta keresztül a mintegy egymillió főt foglalkoztató ágazat vállalataihoz, hogy azok kritikusan, de a szükséges bizalommal támogassák a kormányt. A CDU-SPD koalíció egyetért abban a célkitűzésben, hogy Németországot ismét versenyképes telephellyé tegyék, s hogy a feldolgozóipart az országban kell tartani. Ennek szellemében a kancellár ígéretet tett a meglévő szabályozások lebontására. „Októberre olyan kabinetülést tervezek, ahol egyetlen új törvényt sem fogadunk el, hanem egy sor meglévő törvényt és rendeletet hatályon kívül helyezünk.”
Bertram Kawlath, a VDMA elnöke az alapvető reformok végrehajtására felszólítva a kormányt súlyosnak nevezte a foglalkoztatottak létszámát tekintve legjelentősebb iparág helyzetét. A politikusok reformokkal kapcsolatos tétovázása egyre súlyosabb. „Egyre több vállalat néz szembe mélyreható megszorításokkal.” A csődök száma a gép- és berendezés-gyártásban is emelkedik, ami munkahelyek elvesztéséhez vezet. Kawlath konkrétan az adók és illetékek csökkentését, a bürokrácia csökkentését és az engedélyezési folyamatok felgyorsítását szorgalmazta.
Készítette:
Juhász Imre
volt gazdasági szakdiplomata
