Németországban a megalakulása utáni első 100 nap során a CDU/CSU és az SPD alkotta szövetségi kormány egyelőre adós maradt számos, a gazdaság élénkülését szolgáló jogszabály kidolgozásával és a törvényhozás elé terjesztésével. Ezek után továbbra is nagy a bizonytalanság a bruttó hazai termék (GDP) mennyiségének idei alakulása körül, sőt a gazdasági előrejelzések készítésével foglalkozó intézmények még a változás előjelét illetően sem teljesen egységesek. A helyzetet tovább bonyolítja az Egyesült Államok és az Európai Unió részleteiben még számos ponton tisztázatlan, sok-sok egyeztetést és pontosítást igénylő vámmegállapodása, ami – annak összes hátránya ellenére – talán még mindig jobb annál, mintha nem jött volna létre.
x x x
A Szövetségi Statisztikai Hivatal augusztus első hetében nyilvánosságra hozott előzetes adatai szerint a német feldolgozóipar termelése 2025 júniusában az előző havihoz képest 1,9, míg az előző év júniusihoz képest 3,6 százalékkal mérséklődött. A rendelések volumene – tehát az ár-, a szezonális- és a naptárhatásokkal ugyancsak kiigazítva – 2025 májusáról júniusra 1,0 százalékkal csökkentek; míg 2024 júniusához képest enyhe, 0,8 százalékos növekedés volt tapasztalható.
„A lefelé irányuló tendencia töretlen” – kommentálta a fejleményeket Jupp Zenzen, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) szakértője. „Az ipari termelés az elmúlt öt év legalacsonyabb szintjére zuhant”, fogalmazott a kamarai tisztségviselő. Aki szerint a rendelésállomány kedvezőtlen alakulását látva „nincs remény arra, hogy a német ipar két év recesszió után hamarosan kilábalna a válságból. A bürokrácia, a magas telephelyi költségek és a hosszadalmas engedélyezési eljárások továbbra is érezhetően gátolják a növekedést. Emellett a vállalatok érzik az amerikai kereskedelempolitika következményeit. Ebben a tekintetben továbbra is nagy a bizonytalanság.”
Németország áruexportja 2025 első hat hónapjában (785,6 milliárd euró) 0,6, behozatala pedig (681,1 milliárd euró) 5,0 százalékkal haladta az egy évvel korábbit. Figyelemre méltó, hogy
- a főbb exportpiacok közül mind az Egyesült Államokba (78,9 milliárd euró, -3,1 százalék), mind a Kínába (41,7 milliárd euró, -13,5 százalék), mind pedig az Egyesült Királyságba (40,0 milliárd euró, -0,7 százalék) irányuló kivitel értéke elmaradt a 2024 első félévitől,
- miközben mind a Kínából (83,3 milliárd euró, +11,2 százalék), mind az Egyesült Államokból (47,6 milliárd euró, +3,5 százalék), mind pedig az Egyesült Királyságból (19,5 milliárd euró, +1,1 százalék) származó behozatalé meghaladta azt.
A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet felmérése szerint júliusban az abban részt vevő vállalatok 36,7 százaléka nyilatkozott úgy, hogy túl kevés megrendeléssel rendelkezik. Ez az arány alig kedvezőbb az áprilisban mért 37,3 százaléknál, s jelentősen meghaladja a hosszú távú átlagot. „A kis előrelépések ellenére még nem értük el a mélypontot” – fogalmazott Klaus Wohlrabe, az ifo kutatásvezetője, aki szerint „a megrendelések tartós hiánya továbbra is központi akadályt jelent” a vállalatok széles köre számára.
Az iparban a megrendeléshiánnyal küzdő vállalatok aránya – az általános tendenciával ellentétben - 36,8 százalékról 38,3 százalékra emelkedett. A német gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepe miatt különösen fájdalmas, hogy az autóiparban ez az arány 35,4 százalékról 42,6 százalékra emelkedett, miközben a gépiparban (46,1 százalék) és az elektromos berendezések gyártói (40,6 százalék) körében szintén meghaladja az ipari átlagot.
A rendeléshiány által sújtott vállalatok aránya a német feldolgozóiparban és az egyes feldolgozóipari ágazatokban 2025 júliusában, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet felmérése szerint
Mindeközben a szolgáltatási szektorban a rendeléshiányra panaszkodó vállalatok aránya az áprilisi 32,3 százalékról 29,9 százalékra, míg a nagykereskedelemben a vállalkozások 67,1 százalékról 66,2 százalékra, ezzel szemben a kiskereskedelemben 50,6 százalékról 51,0 százalékra emelkedett a kereslet alakulásával elégedetlen vállalatok aránya.
Az ifo felmérése során – az áprilisi felméréshez hasonlóan - az iparvállalatok mintegy negyede jelezte, hogy versenyképessége romlott az EU-n kívüli országokkal szemben. Számottevő változás az Unió belső piacán sem látszik, bár ott a versenyképességük romlását jelző vállalatok aránya kis mértékben, 13,4 százalékról 12,0 százalékra mérséklődött. „A német ipar strukturális hátrányokkal küzd – például az energiaárak, a szabályozás és a beruházási feltételek terén” – mondta Klaus Wohlrabe, megállapítva, hogy „ezek miatt sok vállalat veszít globális szinten”.
A helyzetet súlyosbítja, hogy az utóbbi időben egyetlen ipari ágazatban sem javult a versenyképesség. Különösen súlyosan érintett a gépipar, ahol a romló versenyképességű vállalatok aránya 22,2 százalékról a felmérések történetében legmagasabb szintnek számító 31,9 százalékra emelkedett. A vállalati jelzések szerint a villamosiparban is erősödött a versenynyomás, miközben az autóiparban a júniusi 33,0 százalékról 16,1 százalékra csökkent a versenyképességük alakulásáról negatívan nyilatkozó vállalatok aránya.
„A német ipar számára a nemzetközi versenyben továbbra is hatalmasak a kihívások” – mondta az Ifo kutatásvezetője. Az Egyesült Államok és az Európai Unió között a vámvitában elért ideiglenes megállapodás után a német vállalatoknak 15 százalékos strukturális felárral kell számolniuk az amerikai versenytársaikhoz képest, de egyelőre még nem világos, hogy ez új kereskedelmi kapcsolatokkal kompenzálható-e”, fogalmazott a müncheni szakértő.
100 nap alatt 118 elfogadott projekt, a többség mégis elégedetlen a kormánnyal és a kancellárral.
Steffen Meyer szóvivő-helyettes szerint a május 6-án megalakult szövetségi kormány az első 100 nap során 118 projektet, ezen belül 57 törvényjavaslatot indított el.
Meyer a sajtótájékoztató során kiemelte a gazdaság élénkítését célzó egyes kezdeményezéseket, az elektromobilitás támogatását és a szövetségi kormány high tech programját. Emellett a kormány a szigorított határellenőrzésekkel megkezdte a „migrációs fordulatot”. „Az első lépés megtörtént, s számos területen beindult a politikai változás” – fogalmazott a szóvívő.
A Bild am Sonntag megrendelésére az Insa közvélemény-kutató intézet által a közelmúltban készített felmérés során a válaszadók 60 százaléka elégedetlenül, s csak 27 százalék nyilatkozott elégedetten a kormányzat munkájáról, míg 13 százalék nem nyilatkozott. Június elején, vagyis körülbelül egy hónappal a fekete-vörös koalíció hivatalba lépése után az elégedetten nyilatkozók aránya még elérte a 37 százalékot, (ami 10 százalékkal magasabb az augusztusban mért aránnyal), míg 44 százalék volt elégedetlen, (ami viszont 16 százalékponttal alacsonyabb a legutóbbinál).
Hasonlóan alakult a kormányfő tevékenységének megítélése: a válaszadók csupán 30 százaléka elégedett a kancellár munkájával, 59 százalék viszont kritikus Friedrich Merz tevékenységét illetően. A „Bild” szerint 2022 márciusában, 100 nappal Olaf Scholz (SPD) akkori kancellár hivatalba lépése után az elégedettek aránya (43 százalék) kis mértékben még meghaladta az elégedetlenekét (41 százalék).
Karsten Seibel, a Business Insider Deutschland szakírója egy, a közelmúltban megjelent emlékeztetett arra, hogy Friedrich Merz nagy ígéretekkel és milliárdos tervekkel lépte át a kancellári hivatal kapját, de 100 nap elteltével nyilvánvaló, hogy a kezdetben bizakodó hangulat megváltozott. Az új kormányzat tevékenységével kapcsolatos bizalom csökkent, aminek az okai az üzleti élet képviselői szerint a berlini kormánykoalíció mulasztásaiban keresendő.
Az új kormány megalakulása idején az általa kilátásba helyezett, az új utak, vasutak és iskolák építésére szánt milliárdos programok, valamint a magánbefektetésekre vonatkozó amortizációs szabályok módosítása nyomán nőtt a vállalkozók és a befektetők bizalma, az üzleti hangulat javult, amit – egyebek között – a müncheni Ifo intézet és a takarékpénztárak vállalatvezetők körében végzett felmérései is alátámasztottak. De Friedrich Merz kancellársága 100 napja után ebből nem sok maradt, a tőzsdei szereplők ma jóval borúlátóbban tekintenek a német gazdaságra a néhány héttel korábbinál.
A mannheimi székhelyű Közép-Európai Gazdasági Kutatóközpont (ZEW) barométere a következő hat hónap gazdasági kilátásait illetően augusztusban a vártnál is nagyobb mértékben zuhant, (egyébként ez volt az első csökkenés három egymást követő emelkedés után). „A pénzügyi piaci szakértők csalódottak az bejelentett EU-USA kereskedelmi megállapodás miatt” – mondta Achim Wambach, a ZEW elnöke, megjegyezve, hogy ahhoz a második negyedév gyengébb vállalati eredményei is hozzájárultak. Különösen romlottak a kilátások a vegyiparban és gyógyszeriparban, de a gép- és berendezésgyártás, a fémipar és az autógyártás is súlyosan érintett.
Veronika Grimm közgazdász professzor egy, a Funke médiacsoportnak adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy a szövetségi kormány tevékenysége első 100 napja során még nem teljesítette az ígéreteit. „Németországnak végre el kell végeznie a házi feladatát, s mélyreható reformokat kell végrehajtania” – figyelmeztetett a szövetségi kormány mellett működő független gazdasági szakértői tanács tagja. Ehelyett pénzt osztogatnak – például nyugdíjakra, az agráripar számára biztosított kedvezményekre és a vendéglősöknek. „A fekete-vörös koalíció csökkenti a gázárat, de az áramadót nem csökkenti mindenki számára. Az az érzésünk, hogy még nincs meg a megfelelő irányvonal” – fogalmazott a szakértő. …ma már hatalmas lyukak tátonganak a költségvetésben – és inkább adóemelésekről beszélnek.” Németország „egyre távolabb kerül a versenyképességtől”.
Grimm adócsökkentéseket követelt a vállalkozások számára, valamint a fölösleges szabályozás leépítését – „a munka- és lakáspiac keretfeltételeitől a klímavédelmi szabályozáson át az adatvédelemig”. Ehelyett új bürokrácia épül fel, mint például a bérleti díjak korlátozásának meghosszabbítása vagy a kollektív szerződések betartását előíró törvény esetében. „A német vállalatokat egy igazi szabályozási dzsungel fékezi” – panaszkodott.
Az egyetemi professzoroktól sem kapott sok elismerést a kormányzat
A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet a fentiekben ismertetett felméréseken túlmenően 170 egyetemi professzort kért fel a fekete-vörös kormány eddigi tevékenységének értékelésére. A felmérés eredményei azt mutatják, hogy az abban résztvevő közgazdászok összességében nem túl jó véleménnyel vannak a május 6-án, a felmérés eredményei nyilvánosságra hozatalához képest éppen 100 nappal korábban megalakult kormány tevékenységéről.
A felmérés során a válaszadók
- 42 százaléka negatívan értékelte a kormányzat gazdaságpolitikai intézkedéseit,
- ezzel szemben csupán egynegyedük (25 százalék) értékelte azokat inkább pozitívan, s
- egyharmaduk (32 százalék) semleges álláspontot képviselt.
A pozitív értékelés okaként elsősorban a közberuházásokra való nagyobb összpontosítást említették, amely egy speciális alap létrehozásával valósult meg. Ugyanakkor 29, a felmérés során megkérdezett közgazdász jelezte, hogy nem tudna megnevezni egyetlen sikeres döntést sem a CDU/CSU és az SPD alkotta kormánykoalíció részéről.
A felmérés során a megkérdezettek elsősorban az anyák nyugdíjának kiterjesztését kritizálták, ezt követte az adósságfék átfogó reformja, beleértve az infrastruktúra-fejlesztésre felhasználandó különleges alap létrehozását. Az elfogadott nyugdíjcsomagot és az általános reformkészség hiányát is sok, a felmérés során megkérdezett közgazdász bírálta. Az energiapolitikát illetően az pedig az a kritika dominált, hogy az áramadó csökkentése kizárólag a feldolgozóiparnak kedvez. Emellett a kormányt azzal vádolták, hogy túlzottan támaszkodik a fosszilis energiahordozókra, például a gázra.
A felmérésben részt vevő közgazdászok többsége csak korlátozott mértékben ismerte el a fekete-vörös kormány gazdaságpolitikai kompetenciáját: 53 százalékuk „közepesnek”, 26 százalékuk „inkább gyengének”, míg 5 százalékuk „nagyon gyengének” értékelte azt, miközben a válaszadók mindössze 14 százaléka tartja „inkább magasnak” Friedrich Merz kormánya gazdasági kompetenciáját.
Rövid távon a válaszadók fele inkább pozitív hatásokat vár a szövetségi kormány eddigi intézkedéseitől a konjunktúrára, míg 12 százalék inkább negatív hatásokra számít. A középtávú növekedési kilátásokkal kapcsolatban a szakértők szkeptikusabbak: 34 százalékuk inkább pozitív következményeket vár, míg 26 százalékuk negatív középtávú növekedési kilátásokkal számol.
A pozitív értékelés fő okaként gyakran az expanzív fiskális impulzust említik, vagyis azt, hogy az állam több pénzt pumpál a gazdaságba, mint amennyit abból kivon. Ez az infrastruktúra-fejlesztésre és a védelemre fordított további forrásokból adódik. Gátló tényezőként viszont a beruházások hosszú megvalósítási idejét és az új amerikai vámok negatív hatásait említik.
„Az adósságfinanszírozásra épülő fiskális politika elsősorban rövid távon fogja fellendíteni a gazdaságot” – mondta Niklas Poklas, az ifo szakértője. A fenntartható gazdasági növekedéshez azonban piacorientált strukturális reformokra lenne szükség, ugyanakkor „jelenleg még nem látszik ilyen reformok jele” – tette hozzá.
„A német gazdaság jelentős károkat fog szenvedni a vámmegállapodás következtében”
Augusztus 7. óta 15 százalékos vámtétel vonatkozik az Európai Unióból az Egyesült Államokba exportált áruk többségére. „Ez nem volt jó üzlet Európának” – mondta Andreas Scheuerle, a DekaBank közgazdásza, bár sokan – főleg a politikában – eleinte örültek ennek. Tény, hogy elkerülték a Trump által korábban kilátásba helyezett 30 százalékos vámemelést, de a létrehozott megállapodás jelentős romlást jelent a korábbi szabályokhoz képest.
Hasonlóan fogalmazott Bastian Hepperle, a Hauck Aufhäuser Lampe Privatbank szakértője, aki a ZEW-index alakulására hivatkozva úgy nyilatkozott, hogy „az USA vámdiktátuma után beköszöntött a kiábrándultság.” Bár egyelőre sikerült elkerülni a legrosszabbat, a vámmegállapodás mégis csak a helyzet romlását jelenti a korábbi állapothoz képest.
A megállapodást hónapokig tárgyalták az Európai Bizottság és az amerikai kormány szakértői. Friedrich Merz szövetségi kancellár szerint a Donald Trump, az Egyesült Államok és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke között július végén megszületett megállapodás a német gazdaság számára még mindig jobb, mint egy elhúzódó kereskedelmi háború. Az viszont nyilvánvaló, hogy „a német gazdaság jelentős károkat fog szenvedni ezeknek a vámoknak a következtében.”
Ugyanakkor túl egyszerű lenne Trump vámdiktátumát egyedül felelőssé tenni a hazai gazdaságban bekövetkezett újabb hangulatváltozásért. „A kormánynak ügyelnie kell arra, hogy ne csússzon ki a kezéből már a kezdetektől fogva a pozitív várakozás és a változás lendülete” – mondta Helena Melnikov. a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója még a vámmegállapodás megszületése előtt a „Business Insider Deutschland”-nak adott nyilatkozatában.
A gazdaság nagy része negatívan fogadta, hogy a szövetségi költségvetésben hirtelen nem maradt pénz a megígért általános áramadó-csökkentésre. „Ezzel nemcsak egy konkrét teherkönnyítési lehetőséget szalasztanak el, hanem a gazdaságpolitikai ígéretek hitelességét is elveszítik” – mondta Melnikov.
Azóta sok vállalkozó frusztrációja még tovább nőtt. Wolfgang Große Entrup, a Német Vegyipari Szövetség (VCI) ügyvezető igazgatója a kormány első 100 napos tevékenysége kapcsán „vegyes” eredményekről beszél. Aki szerint „Németország, mint gazdasági telephely megerősítésének igénye nem maradhat puszta szlogen”. A vállalkozások előtt álló kihívások napról napra növekednek, de a politikai hátszél eddig nem érte el a gyárak kapuit. A bürokrácia leépítésének nyoma sincs. Ehelyett inkább olyan intézkedések születtek, amelyek egyáltalán nem mozdítják előre a gazdaságunkat, mondta az ügyvezető igazgató.
„A szövetségi kormány új arcai és okos személyi döntései iránti kezdeti bizalom már rég elillant – helyébe egy olyan politika lépett, amely terv nélkül halmozza fel az adósságokat és a következő generációk rovására tovább duzzasztja az államot” – fogalmazott Thomas Hoppe, a fiatal vállalkozók szövetségének elnöke egy 40 év alatti családi vállalkozói fórumon. Aki szerint az elkövetkező száz napban a CDU-nak, a CSU-nak és az SPD-nek meg kell változtatnia a gazdaság hangulatát. Ennek középpontjában a szociális államot érintő első reformintézkedések és konkrét megtakarítási javaslatok kell, hogy álljanak.
Egyes közgazdászok szerint van esély arra, hogy a német gazdaság elkerülje a recessziót. Marc Schattenberg, a Deutsche Bank elemzője szerint a második negyedévben ugyan kissé visszaesett a gazdasági teljesítmény, „de a második félévben a német gazdaság várhatóan újra fellendül, nem utolsósorban az erős állami beruházási ösztönzőknek köszönhetően”.
Kamarai felmérés az USA-EU vámmegállapodásról
„Ez a megállapodás politikailag talán szükséges volt, de sok német vállalat számára még mindig keserű pirula”, fogalmazott Helena Melnikov, a DIHK ügyvezető igazgatója a július végén megkötött, részleteiben máig sem tisztázott keretmegállapodásról szóló felmérés eredményeinek nyilvánosságra hozatalakor.
Melnikov szerint a megállapodás „megkönnyebbülés helyet további terheket, azaz magasabb vámokat, több bürokráciát és csökkenő versenyképességet eredményez”. Az pedig különösen problematikus, még az sem biztos, hogy ez a kompromisszum egyáltalán fennmarad-e. „Semmi sem garantált: Pontosan ezért kell az Európai Bizottságnak a további tárgyalások során sürgősen a valódi gazdasági javulást szorgalmaznia.”
Az USA-EU megállapodás „megkönnyebbülés helyett sok német vállalat elsősorban egy dolgot jelzett: további aggodalmakat", fogalmazott a mintegy 3.500 vállalat megkérdezésén alapuló felmérés eredményeinek augusztus 6-i nyilvánosságra hozatalakor a DIHK ügyvezetője.
Mint a fenti grafikon mutatja a felmérés során
- az összes válaszadó 20 százaléka jelentős, további 38 százaléka közepes megterhelést vár a megállapodástól, ezen belül
- az Egyesült Államokban üzleti kapcsolatokat fenntartó vállalatok körében ugyanez az arány 30, illetve 44, összesen 74 százalék, míg
- az Egyesült Államokban üzleti kapcsolatokat fenn nem tartó vállalatok körében 6, illetve 32, összesen 38 százalék.
A felmérés során kiderült, hogy az abban részt vevő vállalatok közel háromnegyede (72 százalék) már korábban is érezte az amerikai kereskedelempolitika negatív hatásait. Ezen belül 15 százalék esetében ez a hatás különösen hátrányos volt. Kiváltképp azoknak a vállalatoknak a helyzete keserű, amelyek közvetlen üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek az Egyesült Államokban: közülük tíz vállalatból kilenc már most is negatív hatásokat tapasztal. Ezeknek a vállalatoknak a legnagyobb terhet a folyamatos kereskedelempolitikai bizonytalanságok, elsősorban a további vámintézkedésekkel kapcsolatos aggodalmak jelentik.
A kereskedelempolitikai bizonytalanságok a német vállalatok globális piaci stratégiájában is jelentős nyomot hagynak: az Egyesült Államokban üzleti tevékenységet folytató vállalatok 54 százaléka jelezte, hogy kevesebbet kíván kereskedni az Egyesült Államokkal; míg 26 százalékuk csökkenti vagy teljesen befagyasztja amerikai beruházásait.
Az amerikai üzleti tevékenységek jelenlegi kihívásai miatt a német vállalatok közel kétharmada egyre inkább új piacokra fordítja figyelmét. Közülük közel háromnegyed (73 százalék) számára erősödik az európai belső piac stabil és kiszámítható gazdasági térség jelentősége. Emellett az ázsiai-csendes-óceáni térség és az EU-n kívüli európai országok is egyre nagyobb figyelmet kapnak; s olyan piacok is mind vonzóbbá válnak, mint Mexikó és Kanada.
„Minden kihívás ellenére a transzatlanti piac továbbra is elengedhetetlen a német gazdaság számára” – hangsúlyozta a DIHK ügyvezetője. „A vállalatoknak most megbízható irányvonalra van szükségük.” A folyamatos irányváltások helyett végre stabilitásra van szükség – mind a gazdaságpolitikában, mind a kereskedelempolitikában. A politikusoknak pedig arról kell gondoskodniuk, hogy „újra a megbízhatóság és a kiszámíthatóság váljon a transzatlanti partnerség alapjává”.
A kölni gazdaságkutató intézet elemzése az USA-EU vámmegállapodás költségeiről
Az EU és az Egyesült Államok közötti előzetes megállapodás ellenére továbbra is nagy a bizonytalanság a kereskedelmi konfliktus további alakulását illetően. Ha a megállapodás végrehajtásra kerül és az EU-ból származó amerikai importra vonatkozó alapvám 15 százalékon marad, az a német gazdaság számára a GDP 0,4 százalékának, azaz évente átlagosan 16 milliárd eurónak megfelelő költséget jelent a 2025–2028 közötti időszakban.
Az amerikai kereskedelempolitikai fordulat továbbra is az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező a német és az uniós gazdasági fejlődés szempontjából, amiben nagy szerepet játszik, hogy a megállapodás után még sok bizonytalanság, ha úgy tetszik tisztázatlanság maradt.
A megállapodás
- 15 százalékos vámot tartalmaz az EU-ból az Egyesült Államokba szállított exporttermékek többségére,
- az EU vámjainak csökkentését az Egyesült Államokból származó importtermékekre, valamint
- az EU kötelezettségvállalását arra, hogy 750 milliárd dollár értékben importál energiaipari termékeket az Egyesült Államokból, s hogy
- 600 milliárd dollár értékben hajt végre beruházásokat ugyanott.
Az amerikai-európai vámkonfliktusban elért megállapodás rövid ideig megkönnyebbülést hozott a feszült helyzetben, mert – ahogy írásunk egy korábbi részében idézett nyilatkozatában Friedrich Merz szövetségi kancellár is fogalmazott - még egy ilyen aszimmetrikus megállapodás is jobb, mint a semmilyen megállapodás vagy a 30 százalékos, netán annál is magasabb vámokkal fenyegető eszkaláció. A megállapodásban rögzített 15 százalékos vámtétel bizonyos mértékű megkönnyebbülést hozott az európai autóipar számára, amely legutóbb 25 százalékos amerikai vámmal szembesült.
A megállapodás azonban korántsem végleges, ahogyan azt a következő napok vitái is megmutatták. Sok minden bizonytalan marad és a vámkonfliktus újbóli eszkalációjának kockázata sem szűnt meg. A megállapodás részletei nem tisztázottak, s különösen bizonytalan, hogy az EU energiaimportra és befektetésekre vonatkozó vállalásait hogyan fogják végrehajtani az Egyesült Államokban, hangsúlyozva, hogy az energiaimport és a befektetések nem az EU intézményeinek hatáskörébe tartoznak, hanem a magánszféra hajtja őket végre a piacgazdasági elveknek megfelelően.
Az EU–USA megállapodás számos elemzése rámutat arra, hogy mennyire irreális 750 milliárd dollár értékű energetikai import az Egyesült Államokból: részint technikai okokból, a kapcsolódó költségek miatt, részint pedig azért, mert ea ellentmond az EU dekarbonizációs és energiaellátás-biztonsági célkitűzéseinek.
Az Európai Unió 600 milliárd dolláros befektetési ígérete szintén kérdőjeleket vet fel, különös tekintettel arra, hogy az Atlanti-óceán két oldalán eltérő vélemények vannak arról, hogyan kell értelmezni ezt az ígéretet. Ugyanakkor a hosszú távú befektetési döntéseket a vállalatok az adott telephely tényezői alapján hozzák meg, figyelembe véve mind a célország fejlődési kilátásait, mind annak gazdaságpolitikai irányvonalát.
A kereskedelempolitikai konfrontáció jelenlegi iránya nemcsak az Egyesült Államok és kereskedelmi partnerei közötti kapcsolatokat fogja rontani, hanem – mint írásunknak a DIHK vállalatok körében készített felmérését ismertető részében már jeleztük - a közvetlenül az Egyesült Államokban üzleti tevékenységet folytató vállalatok mintegy negyede jelezte, hogy csökkenti vagy felfüggeszti oda irányuló befektetéseit.
„A Trump vámpolitikájával kapcsolatos történelmi törés jelentőségét aligha lehet túlbecsülni”, írta Michael Hüther professzor, a kölni IW gazdaságkutató intézet igazgatója és Galina Kolev-Schaefer, az intézet szenior szakértője. Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) 1947. október 30-i megkötése óta a világkereskedelmi tárgyalások során a politika a kereskedelmi akadályok csökkentésére vagy felszámolására irányult. A napjainkban bekövetkező fundamentális szemléletváltás kapcsán a két szakértő szerint „Németország a közeljövőben aligha számíthat arra, hogy az export a konjunktúra alappillérévé válik”.
Készítette:
Juhász Imre
volt gazdasági szakdiplomata
