Osztrák gazdaság: folytatódott a versenyképesség romlása, bizonytalanságok terhelik a jelent és a közeljövő kilátásait  

Jó fél évtized óta folyamatosan, s egyben fölöttébb figyelemre méltó mértékben romlik az osztrák gazdaság versenyképessége. A Lausenne-i székhelyű Menedzsment és Vezetési Tanulmányok Üzleti Iskolája (IMD „Business School for Management and Leadership Courses”) 67 országra kiterjedő felmérése alapján Ausztria 2020-ban a vizsgált országok között még a 16., 2021-ben a 19., 2022-ben pedig a 20. helyet foglalta el, tavaly lecsúszott a 24., az idén pedig a 26. helyre. (Az idei felmérés szerint a világgazdaság legversenyképesebb országa Szingapúr, a 2. és a 6. helyezettek sorrendjében megelőzve Svájcot, Dániát, Írországot, Hongkongot és Svédországot. Magyarország pozíciója két év alatt 15 helyet romlott, a 2022. évi 39. helyről az 54. helyre csúszott vissza.)

Ausztria versenyképességi helyezéseinek alakulása 2020 és 2024 között

Forrás: IMD WCR-Ranking, idézi: Die Presse/Economist, 2024. jún. 19.

Mint a fenti táblázatban látható, az infrastruktúra tekintetében Ausztria helyezése fél évtized alatt a 10. helyről a 14., az üzleti hatékonyság tekintetében a 16. helyről a 29., a gazdasági teljesítőképesség megítélésében a 15. helyről a 33., a politikai keretfeltételeket illetően pedig a 25. helyről a 40. helyre esett vissza, egyszóval romlott.

„Ausztria évről évre veszít a versenyképességéből”, figyelmeztetett Georg Knill, a tagok önkéntes tagsága elvén működő, 4.200 tagvállalatot számláló Ipari Egyesülés (VE) elnöke; nem is most, az idei országlista nyilvánosságra hozatala után, hanem már a múlt télen, a szociális partnerek kollektív szerződésekről folytatott tárgyalásai kapcsán.

Az erősen exportorientált osztrák ipar nagyban megszenvedi a globális kereslet visszaesését, ugyanakkor a magas energia- és személyi költségek nyomást gyakorolnak a jövedelmezőség alakulására. Vannak olyan iparvállalati vezetők, akik szerint most, amikor de-indusztralizáció fenyegeti Európát, a bécsi szövetségi kormány túlságosan keveset tesz Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely megőrzéséért. Ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt időszakban erősödött egyes nagy osztrák vállalatok termelési tevékenysége külföldre, többek között Indiába és Kínába telepítése, s ezzel párhuzamosan súlyosbodott a hazai gyárakban foglalkoztatott munkavállalók létszámának csökkentése.  

Az elmúlt évi pozícióvesztéshez nagyban hozzájárult a gazdaság teljesítőképességének romlása, az egy évvel ezelőtti 22. helyről a 33. helyre történt zuhanása, ami „a magas infláció, valamint a belső gazdaság ebből fakadó visszaesésének következménye”. „A drágulás tartós méreg a telephely számára”, idézte a Die Presse országos napilap Jürgen Janger, a bécsi Wifo gazdaságkutató intézet szakértőjének véleményét; aki szerint „a versenyképesség szempontjából a legfőbb prioritásnak kell lennie, hogy az infláció gyorsan tovább csökkenjen, s ezáltal a költségek mérséklődjenek”.

Nem kevésbé aggodalmat keltő a politikai keretfeltételek romlása, azaz Ausztriának az öt évvel korábbihoz képest 15 helyezéssel, a 40. helyre történt visszaesése. Ezen belül az adópolitikát illetően az alpesi köztársaság a sereghajtók között, a 64. helyen található. Alig van még egy olyan ország, ahol ilyen magas szinten adóztatnák a munkát; ugyanakkor a bérek járulékos költségeinek csökkentésére, „a stagnáló gazdaság hóna alá nyúlására irányuló” követeléseket a politika továbbra sem hallgatta meg.

Jose Caballero, az IMD szakértője szerint Ausztriában nagy hiányosságok tapasztalhatók a rugalmasságot illetően - legyen szó akár a vállalati-vállalkozói szféráról, a politikáról és a társadalomról. Erre példaként említhető többek között a nők alacsony részaránya a menedzseri pozíciókban, valamint a női foglalkoztatási ráta javításának lehetőségében.

A termelékenység tekintetében Ausztria kis mértékben ugyan veszített a versenyképességéből, de az még mindig elfogadható szinten van. Ez a mutató az elmúlt évek költségemelkedései ellenére viszonylag stabil maradt. Caballero szerint Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely helyzete tulajdonképpen nem lett rosszabb, de más országoké erőteljesebb fejlődést mutat; ezzel magyarázható az osztrák pozíció más térségekkel összehasonlítva bekövetkezett romlása.   

Ausztria számára fontos telephelyi tényező az infrastruktúra, különösen az egészségügy és a környezetvédelem, továbbá a tudományos tevékenység területén. A vállalatok kutatási tevékenysége olyan magas szinten van, mint amilyenre aligha akad példa a világban; ugyanakkor az a tény, hogy egyetlen osztrák egyetem sem szerepel a nemzetközi rangsorokban, olyan hátrányt jelentenek Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely számára, ami feltétlenül korrekciót igényel, olvasható az IMD idei versenyképességi tanulmányának az osztrák gazdaságról szóló fejezetében.    

Ausztria recesszióval néz szembe a választások évében

A bécsi Wifo és IHS gazdaságkutató intézetek vezető tisztségviselői hamar lehűtötték az alpesi köztársaságban a nyári konjunktúra-jelentésük nyilvánosságra hozatala előestéjén Hollandia ellen játszott, s 3:2-es osztrák győzelemmel zárult EB-mérkőzés után keletkezett jókedvet. A két kutatóintézet ugyanis – nem először az elmúlt időszakban - ismét lefelé módosította a 2024. és a 2025. évi konjunktúra-előrejelzését, mintegy alátámasztva az IMD írásunk első részében ismertetett jelentését, mely szerint Ausztria továbbra is veszít versenyképességéből.

Tavaly októberben a Wifo kutatóintézet még 1,2 százalékos gazdasági növekedést várt az idei évre, amit decemberben 0,9, ez év márciusában pedig mindössze 0,2 százalékra mérsékelt. Gabriel Felbermayr, a Wifo elnöke a nyári konjunktúra-előrejelzés bemutatásakor – néhány hónappal az őszi szövetségi parlamenti választások előtt, a reálbérek egyértelmű emelkedése ellenére, jórészt a nagy-számú bizonytalansági tényező hatására - már a gazdasági teljesítmény stagnálásáról beszélt, felvillantva az osztrák gazdaság recesszióba csúszásának lehetőségét. Az IHS annyiban derűlátóbb, hogy nem stagnálást, hanem – a korábbi fél százalékos növekedési előrejelzéssel szemben – a GDP egyelőre 0,3 százalékos bővülését valószínűsíti. 

„2025-re már fellendülést várunk, de az egy főre jutó reális gazdasági erő csaknem 1 ½ százalékkal elmarad a 2019. évitől, miközben az euró-övezet mutatója jó 3 százalékkal meghaladja azt”, mondta Felbermayr. Az infláció az év folyamán gyorsabb ütemben mérséklődik és a negyedik negyedévben 3 százalékra csökken. A munkanélküliségi ráta kis mértékben meghaladja a korábban feltételezettet.

A reálbérek erőteljes emelkedése ellenére a fogyasztás szerény mértékben bővül. Ez az alapvető oka annak, hogy az éves gazdasági növekedési előrejelzést nulla százalékra mérsékelték. A reálbérek emelkedése – stabil munkaerőpiaci feltételek mellett, fogyasztásorientált fellendülést feltételezve – 2025-ben 1,5 százalékos gazdasági növekedését eredményezhet, de ez 3 tizeddel elmarad mind a korábban feltételezettől, mind az euró-övezet átlagától.

A 2021-2023. között tényadatok, továbbá a WIFO és az IHS 2024 júniusi előrejelzése: infláció, gazdasági növekedés, egy főre jutó GDP bővülése, munkanélküliségi ráta

A háztartások és a vállalatok még mindig „masszív bizonytalanságokkal” szembesülnek. Még mindig érezni az inflációs sokkot, emellett a csődök nagy száma folytán erősödik a munkanélküliségtől való félelem. Ehhez jönnek olyan politikai természetű bizonytalanságok, mint az egyéni mobilitás, továbbá a magánépítkezések jövője. A megtakarítási ráta 10,4 százalék, 2,5 százalékponttal meghaladva a 2010 és 2019 közötti időszak átlagát, egyben mérsékelve a belföldi kereslet alakulását, s annak a gazdasági növekedésre gyakorolt serkentő hatását.

A bizonytalanság és pesszimizmus a vállalatok körében is rekordmagasságra emelkedett. Az energia- és klímapolitika, a kereskedelempolitika, a munkaerőellátottság jövőbeni alakulása, az új és gyakran túlságosan bürokratikus szabályozások és a szociális partnerek túlságosan magas bérekről szóló megállapodásai mind-mind olyan tényező, amelyek fékezik a vállalatok beruházási aktivitását. A bruttó állóeszköz-beruházások – a jövő növekedési kilátásait illetően aggodalomra okot adó módon - a múlt évi 1,3 százalékos visszaesés után az idén újabb 2,4 százalékkal tovább csökkennek.

Az osztrák ipar versenyképessége a magas bérrendezések miatt komoly nyomás alá került. A többi 13, magas életszínvonalat biztosító uniós tagországgal összehasonlítva a fajlagos munkaerőköltségek 2019 óta 11 százalékponttal emelkedtek. Ez különösen érvényes Németországgal szemben, ahol a válság idején visszafogták a béreket. „Ott a bérek 2019 és 2025 között 23, nálunk viszont 32 százalékkal, azaz a németországinál csaknem 10 százalékponttal magasabb ütemben emelkednek.” Az euróövezeten kívül a gyenge euró némi enyhülést hoz, ez viszont terhet jelent a hazai vásárlóerő alakulására.

A gyenge gazdaság és a rekordinfláció a költségvetés alakulására, annak hiányára is rányomja bélyegét. A jelenlegi becslések szerint az állami költségvetésnek a GDP-hez viszonyított hiánya – a márciusban jelzett 2,9 százalékkal szemben – eléri a 3,2 százalékot. A következő évekre vonatkozóan azonban a Wifo némileg pesszimistább, „2028-ig - feltételezve, hogy a politika változatlan marad - nem fogunk ismét a 3%-os maastrichti referenciaérték alá kerülni”. Ez azt jelenti, hogy Ausztria mind az új, mind a régi uniós fiskális szabályokat legalább öt éven keresztül megszegné, megkockáztatva egy túlzottdeficit-eljárás beindítását. A Wifo elnöke szerint egyébként „nagyon valószínű, hogy a következő év és egyszersmind új törvénykezési időszak elején megszorító csomagra lesz szükség.

Kockázatot jelent az Oroszországból érkező gázszállítások esetleges megszűnése, ami – a más viszonylatból történő vásárlások folytán – a szállítási volumenek tekintetében nem okozna nagy gondot, de valószínűleg magasabb árakhoz és nagyobb áringadozáshoz vezetne Európában, negatívan érintve annak gazdaságát. Emellett a Wifo azzal számol, hogy az akár Franciaországban, akár az Egyesült Államokban, továbbá a világ konfliktusközpontjaiban - Ukrajna, Tajvan – megjelenő politikai kockázatok nem eszkalálódnak.

Az őszi szövetségi parlamenti választások után hivatalba lépő szövetségi kormánynak a költségvetési konszolidáció irányába kell elmozdulnia. A gyorsan végrehajtható intézkedések sorában bizonyos hatékonysági intézkedések megvalósítása érdemel kiemelést – például a munkanélküli-biztosításban, a támogatások és a segélyek mindenféle formájának csökkentése, a közszférában a bérek mérsékelt emelkedése, valamint a nyugdíjrendszerhez nyújtott támogatások visszafogása formájában. Emellett valószínűleg szükség lesz egyes, az infláció által elértéktelenedett fogyasztási adók, pl. az üzemanyagadó emelésére, melyhez 2011 óta nem nyúltak, jóllehet a fogyasztói árindex 2011 óta 40 százalékkal emelkedett.

Emellett a következő kormánynak nem csak a költségvetéssel, hanem az osztrák gazdaság hosszú távra szóló növekedési kilátásaival is foglalkoznia kell. Miután a költségvetési mozgástér helyreállt, többet kell tenni (áldozni) a kutatás-fejlesztésért. Egyes reformokat, amelyek nem kerülnek pénzbe, prioritásként kell kezelni. Határozott és hatékony küzdelmet kell vívni a bürokrácia ellen, emellett határozott elkötelezettségre van szükség az EU belső piacának elmélyítésére és a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokra. De ami talán a legfontosabb: egy világos, következetes program kidolgozásával és végrehajtásával enyhíteni kell az állampolgárok és osztrák gazdasági szereplők életét és tevékenységét nagyban meghatározó bizonytalansági tényezőket, figyelmeztetett a bécsi Wifo gazdaságkutató intézet konjunktúra-előrejelzése június végi bemutatásakor Gabriel Felbermayr, az intézet elnöke.

Nyilvánvaló, hogy az osztrák gazdaság 2025 előtt nem fog igazán fellendülni: a Wifo jövőre a GDP 1,5, az IHS pedig 1,6 százalékos növekedését valószínűsíti. Ez is feltételezi azon remény teljesülését, hogy az iparban lévő készletek oly mértékben csökkennek, s megjelenik a többet termelés igénye és szükségessége. Szerencsés módon a világgazdaságban is van némi élénkülés, az euróövezet és Kína gazdasági teljesítménye a közelmúltban – bár szerény mértékben - ismét lendületet kapott.

Budapest, 2024. június 27.

Készítette: 

Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
korábbi nagykövetségi tanácsos