AA

Osztrák gazdaság: folytatódott a versenyképesség romlása, bizonytalanságok terhelik a jelent és a közeljövő kilátásait  

2024. július 04.

Jó fél évtized óta folyamatosan, s egyben fölöttébb figyelemre méltó mértékben romlik az osztrák gazdaság versenyképessége. A Lausenne-i székhelyű Menedzsment és Vezetési Tanulmányok Üzleti Iskolája (IMD „Business School for Management and Leadership Courses”) 67 országra kiterjedő felmérése alapján Ausztria 2020-ban a vizsgált országok között még a 16., 2021-ben a 19., 2022-ben pedig a 20. helyet foglalta el, tavaly lecsúszott a 24., az idén pedig a 26. helyre. (Az idei felmérés szerint a világgazdaság legversenyképesebb országa Szingapúr, a 2. és a 6. helyezettek sorrendjében megelőzve Svájcot, Dániát, Írországot, Hongkongot és Svédországot. Magyarország pozíciója két év alatt 15 helyet romlott, a 2022. évi 39. helyről az 54. helyre csúszott vissza.)

 

Ausztria versenyképességi helyezéseinek alakulása 2020 és 2024 között

 

Megnevezés/Év

2020

2021

2022

2023

2024

Összesített helyezés

16

19

20

24

26

Ezen belül

 

 

 

 

 

Infrastruktúra

10

12

10

15

14

Üzleti hatékonyság

16

18

18

26

29

Gazdasági teljesítőképesség

15

20

24

22

33

Politikai keretfeltételek

25

29

34

36

40

Forrás: IMD WCR-Ranking, idézi: Die Presse/Economist, 2024. jún. 19.

 

Mint a fenti táblázatban látható, az infrastruktúra tekintetében Ausztria helyezése fél évtized alatt a 10. helyről a 14., az üzleti hatékonyság tekintetében a 16. helyről a 29., a gazdasági teljesítőképesség megítélésében a 15. helyről a 33., a politikai keretfeltételeket illetően pedig a 25. helyről a 40. helyre esett vissza, egyszóval romlott.

 

„Ausztria évről évre veszít a versenyképességéből”, figyelmeztetett Georg Knill, a tagok önkéntes tagsága elvén működő, 4.200 tagvállalatot számláló Ipari Egyesülés (VE) elnöke; nem is most, az idei országlista nyilvánosságra hozatala után, hanem már a múlt télen, a szociális partnerek kollektív szerződésekről folytatott tárgyalásai kapcsán.

 

Az erősen exportorientált osztrák ipar nagyban megszenvedi a globális kereslet visszaesését, ugyanakkor a magas energia- és személyi költségek nyomást gyakorolnak a jövedelmezőség alakulására. Vannak olyan iparvállalati vezetők, akik szerint most, amikor de-indusztralizáció fenyegeti Európát, a bécsi szövetségi kormány túlságosan keveset tesz Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely megőrzéséért. Ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt időszakban erősödött egyes nagy osztrák vállalatok termelési tevékenysége külföldre, többek között Indiába és Kínába telepítése, s ezzel párhuzamosan súlyosbodott a hazai gyárakban foglalkoztatott munkavállalók létszámának csökkentése.  

 

Az elmúlt évi pozícióvesztéshez nagyban hozzájárult a gazdaság teljesítőképességének romlása, az egy évvel ezelőtti 22. helyről a 33. helyre történt zuhanása, ami „a magas infláció, valamint a belső gazdaság ebből fakadó visszaesésének következménye”. „A drágulás tartós méreg a telephely számára”, idézte a Die Presse országos napilap Jürgen Janger, a bécsi Wifo gazdaságkutató intézet szakértőjének véleményét; aki szerint „a versenyképesség szempontjából a legfőbb prioritásnak kell lennie, hogy az infláció gyorsan tovább csökkenjen, s ezáltal a költségek mérséklődjenek”.

 

Nem kevésbé aggodalmat keltő a politikai keretfeltételek romlása, azaz Ausztriának az öt évvel korábbihoz képest 15 helyezéssel, a 40. helyre történt visszaesése. Ezen belül az adópolitikát illetően az alpesi köztársaság a sereghajtók között, a 64. helyen található. Alig van még egy olyan ország, ahol ilyen magas szinten adóztatnák a munkát; ugyanakkor a bérek járulékos költségeinek csökkentésére, „a stagnáló gazdaság hóna alá nyúlására irányuló” követeléseket a politika továbbra sem hallgatta meg.

 

Jose Caballero, az IMD szakértője szerint Ausztriában nagy hiányosságok tapasztalhatók a rugalmasságot illetően - legyen szó akár a vállalati-vállalkozói szféráról, a politikáról és a társadalomról. Erre példaként említhető többek között a nők alacsony részaránya a menedzseri pozíciókban, valamint a női foglalkoztatási ráta javításának lehetőségében.

 

A termelékenység tekintetében Ausztria kis mértékben ugyan veszített a versenyképességéből, de az még mindig elfogadható szinten van. Ez a mutató az elmúlt évek költségemelkedései ellenére viszonylag stabil maradt. Caballero szerint Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely helyzete tulajdonképpen nem lett rosszabb, de más országoké erőteljesebb fejlődést mutat; ezzel magyarázható az osztrák pozíció más térségekkel összehasonlítva bekövetkezett romlása.   

 

Ausztria számára fontos telephelyi tényező az infrastruktúra, különösen az egészségügy és a környezetvédelem, továbbá a tudományos tevékenység területén. A vállalatok kutatási tevékenysége olyan magas szinten van, mint amilyenre aligha akad példa a világban; ugyanakkor az a tény, hogy egyetlen osztrák egyetem sem szerepel a nemzetközi rangsorokban, olyan hátrányt jelentenek Ausztria, mint gazdasági-ipari telephely számára, ami feltétlenül korrekciót igényel, olvasható az IMD idei versenyképességi tanulmányának az osztrák gazdaságról szóló fejezetében.    

 

Ausztria recesszióval néz szembe a választások évében

A bécsi Wifo és IHS gazdaságkutató intézetek vezető tisztségviselői hamar lehűtötték az alpesi köztársaságban a nyári konjunktúra-jelentésük nyilvánosságra hozatala előestéjén Hollandia ellen játszott, s 3:2-es osztrák győzelemmel zárult EB-mérkőzés után keletkezett jókedvet. A két kutatóintézet ugyanis – nem először az elmúlt időszakban - ismét lefelé módosította a 2024. és a 2025. évi konjunktúra-előrejelzését, mintegy alátámasztva az IMD írásunk első részében ismertetett jelentését, mely szerint Ausztria továbbra is veszít versenyképességéből.

 

Tavaly októberben a Wifo kutatóintézet még 1,2 százalékos gazdasági növekedést várt az idei évre, amit decemberben 0,9, ez év márciusában pedig mindössze 0,2 százalékra mérsékelt. Gabriel Felbermayr, a Wifo elnöke a nyári konjunktúra-előrejelzés bemutatásakor – néhány hónappal az őszi szövetségi parlamenti választások előtt, a reálbérek egyértelmű emelkedése ellenére, jórészt a nagy-számú bizonytalansági tényező hatására - már a gazdasági teljesítmény stagnálásáról beszélt, felvillantva az osztrák gazdaság recesszióba csúszásának lehetőségét. Az IHS annyiban derűlátóbb, hogy nem stagnálást, hanem – a korábbi fél százalékos növekedési előrejelzéssel szemben – a GDP egyelőre 0,3 százalékos bővülését valószínűsíti. 

 

„2025-re már fellendülést várunk, de az egy főre jutó reális gazdasági erő csaknem 1 ½ százalékkal elmarad a 2019. évitől, miközben az euró-övezet mutatója jó 3 százalékkal meghaladja azt”, mondta Felbermayr. Az infláció az év folyamán gyorsabb ütemben mérséklődik és a negyedik negyedévben 3 százalékra csökken. A munkanélküliségi ráta kis mértékben meghaladja a korábban feltételezettet.

 

A reálbérek erőteljes emelkedése ellenére a fogyasztás szerény mértékben bővül. Ez az alapvető oka annak, hogy az éves gazdasági növekedési előrejelzést nulla százalékra mérsékelték. A reálbérek emelkedése – stabil munkaerőpiaci feltételek mellett, fogyasztásorientált fellendülést feltételezve – 2025-ben 1,5 százalékos gazdasági növekedését eredményezhet, de ez 3 tizeddel elmarad mind a korábban feltételezettől, mind az euró-övezet átlagától.

 

A 2021-2023. között tényadatok, továbbá a WIFO és az IHS 2024 júniusi előrejelzése: infláció, gazdasági növekedés, egy főre jutó GDP bővülése, munkanélküliségi ráta

   

 

A háztartások és a vállalatok még mindig „masszív bizonytalanságokkal” szembesülnek. Még mindig érezni az inflációs sokkot, emellett a csődök nagy száma folytán erősödik a munkanélküliségtől való félelem. Ehhez jönnek olyan politikai természetű bizonytalanságok, mint az egyéni mobilitás, továbbá a magánépítkezések jövője. A megtakarítási ráta 10,4 százalék, 2,5 százalékponttal meghaladva a 2010 és 2019 közötti időszak átlagát, egyben mérsékelve a belföldi kereslet alakulását, s annak a gazdasági növekedésre gyakorolt serkentő hatását.

 

A bizonytalanság és pesszimizmus a vállalatok körében is rekordmagasságra emelkedett. Az energia- és klímapolitika, a kereskedelempolitika, a munkaerőellátottság jövőbeni alakulása, az új és gyakran túlságosan bürokratikus szabályozások és a szociális partnerek túlságosan magas bérekről szóló megállapodásai mind-mind olyan tényező, amelyek fékezik a vállalatok beruházási aktivitását. A bruttó állóeszköz-beruházások – a jövő növekedési kilátásait illetően aggodalomra okot adó módon - a múlt évi 1,3 százalékos visszaesés után az idén újabb 2,4 százalékkal tovább csökkennek.

 

Az osztrák ipar versenyképessége a magas bérrendezések miatt komoly nyomás alá került. A többi 13, magas életszínvonalat biztosító uniós tagországgal összehasonlítva a fajlagos munkaerőköltségek 2019 óta 11 százalékponttal emelkedtek. Ez különösen érvényes Németországgal szemben, ahol a válság idején visszafogták a béreket. „Ott a bérek 2019 és 2025 között 23, nálunk viszont 32 százalékkal, azaz a németországinál csaknem 10 százalékponttal magasabb ütemben emelkednek.” Az euróövezeten kívül a gyenge euró némi enyhülést hoz, ez viszont terhet jelent a hazai vásárlóerő alakulására.

 

A gyenge gazdaság és a rekordinfláció a költségvetés alakulására, annak hiányára is rányomja bélyegét. A jelenlegi becslések szerint az állami költségvetésnek a GDP-hez viszonyított hiánya – a márciusban jelzett 2,9 százalékkal szemben – eléri a 3,2 százalékot. A következő évekre vonatkozóan azonban a Wifo némileg pesszimistább, „2028-ig - feltételezve, hogy a politika változatlan marad - nem fogunk ismét a 3%-os maastrichti referenciaérték alá kerülni”. Ez azt jelenti, hogy Ausztria mind az új, mind a régi uniós fiskális szabályokat legalább öt éven keresztül megszegné, megkockáztatva egy túlzottdeficit-eljárás beindítását. A Wifo elnöke szerint egyébként „nagyon valószínű, hogy a következő év és egyszersmind új törvénykezési időszak elején megszorító csomagra lesz szükség.

 

Kockázatot jelent az Oroszországból érkező gázszállítások esetleges megszűnése, ami – a más viszonylatból történő vásárlások folytán – a szállítási volumenek tekintetében nem okozna nagy gondot, de valószínűleg magasabb árakhoz és nagyobb áringadozáshoz vezetne Európában, negatívan érintve annak gazdaságát. Emellett a Wifo azzal számol, hogy az akár Franciaországban, akár az Egyesült Államokban, továbbá a világ konfliktusközpontjaiban - Ukrajna, Tajvan – megjelenő politikai kockázatok nem eszkalálódnak.

 

Az őszi szövetségi parlamenti választások után hivatalba lépő szövetségi kormánynak a költségvetési konszolidáció irányába kell elmozdulnia. A gyorsan végrehajtható intézkedések sorában bizonyos hatékonysági intézkedések megvalósítása érdemel kiemelést – például a munkanélküli-biztosításban, a támogatások és a segélyek mindenféle formájának csökkentése, a közszférában a bérek mérsékelt emelkedése, valamint a nyugdíjrendszerhez nyújtott támogatások visszafogása formájában. Emellett valószínűleg szükség lesz egyes, az infláció által elértéktelenedett fogyasztási adók, pl. az üzemanyagadó emelésére, melyhez 2011 óta nem nyúltak, jóllehet a fogyasztói árindex 2011 óta 40 százalékkal emelkedett.

 

Emellett a következő kormánynak nem csak a költségvetéssel, hanem az osztrák gazdaság hosszú távra szóló növekedési kilátásaival is foglalkoznia kell. Miután a költségvetési mozgástér helyreállt, többet kell tenni (áldozni) a kutatás-fejlesztésért. Egyes reformokat, amelyek nem kerülnek pénzbe, prioritásként kell kezelni. Határozott és hatékony küzdelmet kell vívni a bürokrácia ellen, emellett határozott elkötelezettségre van szükség az EU belső piacának elmélyítésére és a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokra. De ami talán a legfontosabb: egy világos, következetes program kidolgozásával és végrehajtásával enyhíteni kell az állampolgárok és osztrák gazdasági szereplők életét és tevékenységét nagyban meghatározó bizonytalansági tényezőket, figyelmeztetett a bécsi Wifo gazdaságkutató intézet konjunktúra-előrejelzése június végi bemutatásakor Gabriel Felbermayr, az intézet elnöke.

 

Nyilvánvaló, hogy az osztrák gazdaság 2025 előtt nem fog igazán fellendülni: a Wifo jövőre a GDP 1,5, az IHS pedig 1,6 százalékos növekedését valószínűsíti. Ez is feltételezi azon remény teljesülését, hogy az iparban lévő készletek oly mértékben csökkennek, s megjelenik a többet termelés igénye és szükségessége. Szerencsés módon a világgazdaságban is van némi élénkülés, az euróövezet és Kína gazdasági teljesítménye a közelmúltban – bár szerény mértékben - ismét lendületet kapott.

 

Budapest, 2024. június 27.

Készítette: 

Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
korábbi nagykövetségi tanácsos

Kapcsolódó tartalmak

Tudjon meg többet.
2024. július 18-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Központi Statisztikai Hivatal jelentős együttműködési megállapodást kötött, amely célja a Magyarországon működő vállalkozások versenyképességének javítása és a vállalkozások széleskörű ...
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Vállalkozásfejlesztési Projektjének keretében 2024. szeptember 16-18. között támogatott részvételi lehetőséggel üzleti delegációt szervez Csehországba, Prágába.
X public.szechenyi.title