A január évi rendszerességgel visszatérő eseménye a wiesbadeni székhelyű Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) első, a német gazdaság előző évi fejlődéséről szóló számításainak berlini nyilvánosságra hozatala. A hivatal vezetői által ekkor ismertetett adatok természetesen előzetes jellegűek, a következő hetekben, hónapokban zajló feldolgozás során még változhatnak, de ezúttal is nagyjából-egészéből visszaigazolták az előzetes várakozásokat a bruttó hazai termék alakulásától, a külkereskedelmi forgalom, a beruházások és a foglalkoztatás alakulásán keresztül az állami pénzügyekig bezárólag.
Két év recesszió után kissé magához tért a német gazdaság
A Destatis első, az inflációval korrigált adatai szerint a bruttó hazai termék mennyisége – a 2014 és 2024 közötti 0,9 százalékos átlagos éves növekedéssel szemben, a 2023. évi 0,9 és a 2024. évi 0,5 százalékos visszaesést követően – 2025-ben 0,2, a naptárhatásokkal kiigazítva 0,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Azaz – ezek szerint – továbbra sem érte el a 2022. évit, s mindössze 0,2 százalékkal haladta meg a 2019. évit, azaz a koronavírus-járvány előttit.
A bruttó hazai termék alakulása Németországban
2014 és 2025 között a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai alapján
„Két év recesszió után a német gazdaság enyhén ismét növekedett. Ez a növekedés elsősorban a magánháztartások és a kormányzat megnövekedett fogyasztási kiadásainak tudható be” – mondta Ruth Brand, a statisztikai hivatal elnöke, aki szerint „ezzel szemben az export ismét csökkent. Az exportszektor erős nehézségekkel nézett szembe a magasabb amerikai vámok, az euró felértékelődése és a kínai verseny fokozódása miatt. A beruházások továbbra is gyöngén alakultak, azaz a német gazdaság szereplői kevesebbet fektettek be mind a berendezésekbe, mind az építményekbe, mint az előző évben.”
A 2025. évi növekedést kizárólag a belföldi kereslet hajtotta. A magánháztartások fogyasztási hajlandósága ismét megnőtt, mivel a bérek emelkedtek, és az infláció stabil maradt. Emellett a kormány növelte kiadásait.
A feldolgozóipar olyan volumenhordozó ágazatai, mint az autóipar és a gépipar, különösen súlyos veszteségeket szenvedtek el. Mindkét ágazat fokozott versennyel nézett szembe a globális értékesítési piacokon. A vegyiparban és más energiaigényes ágazatokban a gazdasági aktivitás az előző évek már amúgy is alacsony szintje alá esett vissza.
Konkrét számokban kifejezve: miközben a magánfogyasztásra fordított kiadások mennyisége 1,4, a kormányzati fogyasztásoké pedig 1,5 százalékkal bővült, ezzel szemben a bruttó állóeszköz-felhalmozás összességében 0,5 százalékkal, az építési beruházások pedig 0,9 százalékkal tovább mérséklődtek. A tartósan magas építési árak valószínűleg hozzájárultak számos lakásépítési projekt lemondásához. Ezzel szemben többet fektettek be nem lakóépületekbe, például utakba, hidakba, gyárakba és irodaépületekbe. A berendezésekbe – gépekbe, szerszámokba és járművekbe – történő beruházások még meredekebben, az inflációval korrigálva 2,3 százalékkal estek vissza az előző évhez képest.
A német külkereskedelem számára viharos évnek számító 2025-ben az export mennyisége 0,3 százalékkal ismét visszaesett úgy, hogy az áruexport az inflációval korrigálva 0,7 százalékkal csökkent, ezzel szemben a szolgáltatásexport 1,1 százalékkal meghaladta az előző évit. A német export-gazdaság kulcsfontosságú ágazatait érintette a válság: a 2025 októberéig rendelkezésre álló adatok szerint kevesebb gépjárművet és járműalkatrészt, gépet és vegyipari terméket exportáltak, mint egy évvel korábban.
A fellendüléssel kapcsolatos reményeket szerte foszlatta Donald Trump amerikai elnökké való újraválasztása, akinek az agresszív vámpolitikája különös terhet jelent Németországra, mint jelentős exportőr nemzetre. Az amerikai vámok mellett az új kínai riválisok fokozódó versenye is problémákat okoz a német exportőröknek, különösen az autóiparban és a gépiparban. Kína ugyanis, amely korábban a német termékek, például az autóipar termékeinek készséges vevője volt, mára nemcsak különböző területeken versenyez Németországgal, hanem meg is előzi azt.
A behozatali oldalon az exporttól teljesen eltérő a helyzet. Két év visszaesése után az import mennyisége meredeken, 3,6, ezen belül az áruimport 5,1 százalékkal emelkedett úgy, hogy a növekmény elsősorban a gépek, az elektromos berendezések, a gyógyszeripari termékek és az élelmiszerek termékcsoportban jelentkezett. A szolgáltatások importja ezzel szemben csak 0,2 százalékkal bővült, ami alacsonyabb az előző évek növekedési üteménél. Az áruforgalomban elért exporttöbblet 110 milliárd euróra esett vissza, ami alacsonyabb, mint – 2022 kivételével - az elmúlt bő két évtizedben bármikor.
A foglalkoztatottak száma 2006 óta – a koronavírus-járvány időszakát leszámítva – csaknem két évtizeden keresztül folyamatosan emelkedett úgy, hogy 2025-ben a foglalkoztatottak száma elérte a 46,0 milliót, azaz szinte megegyezett az előző évivel. A növekedés azonban 2024 eleje óta jelentősen veszített lendületéből, sőt 2025-ben teljesen megállt. A foglalkoztatottak száma tavaly csak a szolgáltatási szektorban nőtt, a feldolgozóiparban és az építőiparban viszont ismét csökkent.
Az előzetes számítások szerint a szövetségi kormány, a tartományok és az önkormányok költségvetése, továbbá a társadalombiztosítás egyaránt hiánnyal zárt. Ennek nagysága 107 milliárd eurót tett ki, ami közel 8 milliárd euróval alacsonyabb volt a 2024. évinél, ami az állami bevételeknek az 5,8, a kiadások 5,1 százalékos emelkedését meghaladó nagyságú emelkedésének köszönhető.
Az állami költségvetésnek a GDP-hez viszonyított aránya az előző évi 2,7 százaléknál alacsonyabb szintre, 2,4 százalékra mérséklődött, így – magától értetődően - továbbra sem érte el az az Európai Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott 3 százalékos referenciaértéket. Az állami kiadásoknak a GDP-hez viszonyított nagysága 50,3 százalékra emelkedett, azaz a 2020/2021. évet érintő koronavírus-járvány óta először haladta meg az 50 százalékot.
Szakértői értékelések
A gazdasági teljesítmény elmúlt évben tapasztalt mérsékelt ütemű növekedése arra utal, hogy a német gazdaság lassan kezd kilábalni a történelmi válságból. A szakértők egybe hangzó véleménye szerint azonban a következő évek kilátásai továbbra is borúsak – kivéve, ha a politikai döntéshozók végre a mélyre ható társadalmi és gazdasági reformok útjára lépnek.
„A múlt évi általános gyenge növekedési ütem nem szabad, hogy elhomályosítsa azt a tényt, hogy a közelmúltban legalább kezdetleges jelek mutatkoztak a fellendülésre” – idézte a Handelsblatt Sonja Marten, a DZ Bank vezető közgazdásza nyilatkozatát.
„Egy a bruttó hazai termék növekedése nélküli hatéves időszak példa nélküli Németországban” – figyelmeztetett Nils Jannsen, a kieli IfW világgazdasági intézet munkatársa. Aki szerint egyetlen más G7-ország sem mutatott ilyen gyenge gazdasági növekedést, ráadásul Németország a növekedés üteme tekintetében az összes EU-tagállam mögött is elmaradt.
A gyenge növekedés a foglalkoztatás alakulására is hatással van. Andrea Nahles, a Szövetségi Foglalkoztatási Ügynökség (BA) elnöke arra számít, hogy a munkanélküliek száma 2026 januárban ismét meghaladja a hárommilliós határt. Bár ez a szakképzett munkaerő hiánya miatt messze van a korábbi csúcsoktól, a munkaerőpiacról érkező jelek mégis riasztóak, Nahles szerint soha nem volt még olyan nehéz új munkát találni, mint most, s még az egyetemi végzettségűek is jelentős kihívásokkal néznek szembe.
A kormányzati kiadások további növelése szintén táplálja a reményeket, hogy a német gazdaság az idén és a következő években jelentősen erősebben fog növekedni. „Szerencsére 2025 előreláthatólag az utolsó év lesz ilyen gyenge gazdasági teljesítménnyel” – fogalmazott Sebastian Dullien, a szakszervezetekhez közeli IMK gazdaságkutató intézet munkatársa. „Az idei évben az infrastrukturális és klímavédelmi különalap, valamint a megnövekedett védelmi kiadások hatásai először válnak észrevehetővé a növekedés szempontjából” – mondta a szakértő.
A Handelsblatt által idézett közgazdászok arra számítanak, hogy Európa legnagyobb gazdaságának teljesítménye az idén 0,9 és 1,2 százalék között fog növekedni. A némileg erősebb növekedés azonban nagyrészt különleges tényezőknek köszönhető, és a magasabb államadósság finanszírozza. Például az idén sok ünnepnap hétvégére esik, ami viszont élénkíti a növekedést. Ha ezt a hatást az állami beruházások bővülésével párosítjuk, akkor a 2026. évi növekedés 0,7 százalékpontja önmagában e két tényezőnek tulajdonítható. A gazdaság organikus növekedése azonban továbbra is gyenge.
Geraldine Dany-Knedlik, a berlini DIW gazdaságkutató intézet vezető szakértője szerint „a fellendülés jóval gyengébb, mint az a korábbi fellendülések során volt. Két évnyi visszaesés után a stabilizáció jeleit látjuk, de egy erőteljes újra indítást még nem.”
A közgazdászok sajnálják, hogy a német kormány nem hajt végre társadalmi és gazdasági reformokat, amelyek vonzóbbá tennék Németországot, mint termelési telephelyet. Számos tanulmány szerint a német gazdaság az elmúlt években elvesztette versenyképességét. A társasági adók viszonylag magasak, a társadalombiztosítási járulékok idén rekordszintet értek el, és a vállalatok a bürokrácia sűrűjével küzdenek. Ezen hátrányok miatt a külföldi vállalatok az utóbbi időben nagyon keveset fektettek be Németországba.
„Sokat elárul, hogy a gazdasági teljesítmény már csak annyira magas, mint a járvány előtt volt” – mondta Alexander Krüger, a Hauck Aufhäuser Lampe vezető közgazdásza, aki nem lát általános stratégiát a politikai döntéshozók részéről, „hogyan állják meg a helyüket a változó világban”. Az EU még mindig nem talált választ Kína agresszív iparpolitikájára, annak ellenére, hogy sok közgazdász most arra ösztönzi a politikai döntéshozókat, hogy tegyenek határozottabb lépéseket Peking tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataival szemben. Az EU viszonylag tehetetlennek tűnik Trump vámpolitikájával szemben is.
A reformokra vonatkozó politikai akarat hiánya ismét visszaüt a gazdaságra.” Friedrich Merz szövetségi kancellár (CDU) „reformok őszéről” beszélt, de a társadalombiztosítási rendszerek átalakítására irányuló döntő reformok még nem valósultak meg, részben azért, mert a CDU/CSU és az SPD eltérő nézeteket vallanak. A szövetségi kormányon belül nézeteltérés van többek között abban, hogy a 2028-ra tervezett társaságiadó-csökkentést előre kellene-e hozni a rossz gazdasági helyzetre tekintettel. A CDU/CSU támogatja, az SPD ellenzi.
Helena Melnikov, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) ügyvezető igazgatója szerint „a kisebb reformok őszét most a valódi reformok évének kell követnie, hogy vállalataink visszanyerhessék elvesztett versenyképességüket”.
A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet a közelmúltban egy 15 éves stagnálás veszélyére figyelmeztetett. A versenyképesség elvesztése, a növekvő protekcionizmus és a kínai verseny fokozódása mellett az egyik ok a társadalom elöregedése és egyes szakmákban a szakképzett munkaerő ebből fakadó hiánya.
Karácsony előtt a Német Szövetségi Bank 0,7 százalékról 0,6 százalékra mérsékelte 2026-ra vonatkozó növekedési előrejelzését, megjegyezve, hogy a gazdasági tevékenység üteme 2026 második negyedévétől várhatóan felgyorsul, s ezért 1,3 százalékra emelte 2027-re vonatkozó előrejelzését.
A Bundesbank visszafogott növekedési előrejelzése egybeesik más elemzésekkel. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet is lefelé, 0,8 százalékra módosította 2026-ra vonatkozó növekedési előrejelzését. „A német gazdaság csak lassan és költségesen alkalmazkodik a strukturális változásokhoz innovációk és új üzleti modellek révén” – mondta Timo Wollmershäuser, az ifo gazdasági előrejelzésekért felelős osztályának vezetője.
A szigorú kormányzati kiadási és hitelezési szabályok miatt a beruházásokat évtizedekig elhanyagolták. Ez számos nehézséghez vezetett, kezdve a romló infrastruktúrától a lassan haladó digitalizációig. Friedrich Merz és pártja, a CDU, 2025 februárjában részben azért nyerte meg a választásokat, mert nagyszabású beruházási offenzívát ígért. A költségvetési fékeket lazították, hogy a következő tíz évben akár egy billió euró értékű beruházási terveket valósíthassanak meg a védelem és az infrastruktúra területén.
Merz beruházási offenzívájának potenciális sikere számos gazdasági előrejelzésben központi szerepet játszik 2026-ra vonatkozóan. Joachim Nagel, a Német Szövetségi Bank elnöke úgy véli, hogy a növekedés 2026 második negyedévétől emelkedni fog, főként a kormányzati kiadásoknak és az export fellendülésének köszönhetően.
Üzenet az iparból és a bankvilágból
A Német Ipari Szövetség (BDI) év eleji nyilatkozata szerint Európa vezető hatalmának gazdasága története egyik legsúlyosabb válságába került. A helyzet drámai, melynek oka a politikai cselekvés lassúságában és elégtelenségében keresendő. A politikusok a reformok őszére tettek ígéretet, „ehelyett bénító mellékügyeket és a részletekben elvesző vitákat kaptunk. Megrendült a gazdaságnak a kormányzat reformképessége iránti bizalma. 2018 óta az értékteremtés csökken, a beruházások külföldre helyeződnek át, s munkahelyek szűnnek meg. Most a megígért növekedési intézkedések és a fájdalmas strukturális reformok merész végrehajtására”, azaz alacsonyabb energiaköltségekre, kevesebb bürokráciára, a foglalkoztatáshoz kötődő költségek csökkentésére, több beruházásra, több szabadkereskedelemre és több szakképzett munkaerő megnyerésére van szükség.
Christian Sewing, a Deutsche Bank a Német Bankszövetség (VDB) elnöki tisztét is betöltő vezérigazgatója a pénzintézet évnyitó fogadásán tartott beszédében arra figyelmeztetett, hogy – mint fogalmazott – „mélyreható reformok nélkül azt kockáztatjuk, hogy Németország potenciális növekedése az évtized végére a nullára csökken”. A 2026-ra tervezett öt tartományi választásra utalva pedig azt mondta, hogy „a populista erők további felemelkedése nehéz terhet jelentene – mind a demokratikus intézményeink, mind a gazdaságunk számára.”
Sewing szerint abban a Németországban, ahol az emberek kevesebbet dolgoznak, mint sok más országban, teljesítmény-orientáltabb gondolkodásmódra, a munka és a magánélet egyensúlyának biztosítására van szükség. A szövetségi kormány már kezdeményezett reformokat és a további reformok iránti szándéka is nyilvánvaló. De egy átfogó, fenntartható fellendüléshez többre – „nagyobb sebességre és mindenekelőtt több magánkezdeményezésre” lenne szükség, tette hozzá a Deutsche Bank vezérigazgatója.
Aki az egységes piac kiteljesítésén keresztül erősebbé váló Európát kulcsfontosságú mozgatórugónak nevezte. Véleménye szerint több szabadkereskedelmi megállapodás, továbbá – magában a szövetségi köztársaságban - egy olyan „radikális reformprogramra” lenne kívánatos, amely magában foglalja „a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét, a szociális rendszerek, különösen a nyugdíjak reformját, valamint a vállalatok adóterhelésének gyors mérséklését”.
Készítette:
Juhász Imre
volt gazdasági szakdiplomata
