„A német gazdaság élénkülése nyári szünetre vonult”

„Gyakorlatilag négy évünk növekedés nélkül telt” - mondta Michael Böhmer, a baseli székhelyű Prognos, Európa egyik legrégibb kutatói műhelyének ügyvezetője egy, a tutzingi politikai képzési akadémia és a starnbergi gazdaságfejlesztési társaság által „Németország értékelése: Hogyan térjünk vissza a siker útjára?” címmel a közelmúltban tartott rendezvényen. Melynek résztvevői a német gazdaság aktuális helyzetének megvitatásán túlmenően követeléseket is megfogalmaztak a politikával szemben.

2020-ban, a koronavírus-járvány első évében a bruttó hazai termék 3,8 százalékkal csökkent. A 2021-es és 2022-es rövid emelkedés után 2023 óta stagnál és a rendezvényen résztvevő szakértők a következő években további stagnálásra számítanak. Ennek oka, hogy az Európai Unió által az Ukrajna elleni agressziós háború miatt Oroszország ellen bevezetett szankciók energiaválságba sodorták Németországot. Az olaj és a gáz ára meredeken emelkedett, ami inflációt okozott, s negatívan hatott az egész gazdaságra. Ennek következtében a német gazdaság 2022/2023 telén recesszióba zuhant. Miután 2022-ben rekordszintet ért el, az inflációs ráta csökken, és várhatóan 2025-ben a referenciaértéknek tekintett  2 százalékos határ közelébe fog kerülni.

Az elmúlt évek válságai megviselték a német gazdaságot. Különösen a magas inflációs ráta és a megemelkedett energiaárak jelentettek kihívást a magánháztartások és a vállalatok számára. A szakértők a munkaerőpiac jövője miatt is aggódnak. A hosszú távú gazdasági fellendülés érdekében többek között több beruházást sürgetnek a zöld energiába és a szociális rendszerbe, s a közigazgatás korszerűsítését is sürgetőnek tartják.

Véleményük szerint a gazdaságból hiányzik az erősebb növekedéshez szükséges innováció és termelékenység is. Míg 2012-ben a globális szabadalmak 9 százaléka Németországból származott, addig 2020-ra ez az arány 7 százalékra csökkent. Ez a különbség csekélynek tűnhet, de Michael Böhmer szerint éppen ez a fokozatos romlás a probléma. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy a negatív fejlődést túl későn ismerik fel. Böhmer nagyobb termelékenységnövekedést szeretne Németországban, hogy a gazdaság újra mozgásba lendüljön. Ehhez az egy munkaórára jutó bruttó hazai terméknek növekednie kellene úgy, hogy a magasabb termelékenységi szinthez nem több munkaórára, hanem nagyobb hatékonyságra van szükség. Ezt például a vállalatokon belüli digitalizációval és modernizációs folyamatokkal lehetne elérni.

Az Ifo-index ismét romlott

A müncheni gazdaságkutató intézet 9.000 vállalat megkérdezésén alapuló konjunktúra-felmérésének legfrissebb, július utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott eredményei egyértelműen az üzleti légkör romlását, sőt – több hónapra visszatekintve – tendenciaszerű romlást mutatnak. Az aktuális üzleti helyzet és a közeljövőre vonatkozó várakozások alakulása alapján számított Ifo-index  a júniusi 88,6-ról 87,0 pontra, ezen belül az aktuális üzleti helyzet megítélésében 88,3-ról 87,1, míg az üzleti várakozások tekintetében még markánsabban, 88,8-ról 86,9 pontra mérséklődött. „A német gazdaság megrekedt a válságban”, olvasható a kutatók rövid értékelése a felmérés eredményeinek összefoglalójában.

Tágabb visszatekintésben még súlyosabb a helyzet: júliusban az üzleti légkör, s ezen belül a várakozások megítélése február óta a legalacsonyabb szintre esett vissza, míg az aktuális üzleti helyzet megítélésére vonatkozó mutató pedig – 87,1 pont – alig, mindössze 0,1 ponttal az év első két hónapjában számítottat. 

Az Ifo üzleti légkör alakulása 2023 és 2024 júliusa között

Forrás: ifo Konjunkturumfragen.

A gazdaság négy nagy területe közül a feldolgozóiparban különösen nagy mértékben romlott az üzleti légkör megítélése. Ezen belül az aktuális üzleti helyzet megítélése jelentősen, a közeljövő kilátásai kisebb mértékben romlottak. Folytatódott a vállalatokhoz belérkező rendelések csökkenése, a kapacitás-kihasználtság 77,5 százalékra esett vissza, ami 6 százalékponttal alacsonyabb a sokéves átlagnál.

A szolgáltatásokat és a kereskedelmet szintén az üzleti légkör romlása jellemzi, amelyhez mind az aktuális helyzet, mind az üzleti várakozások megítélése kedvezőtlenebb a korábbi néhány havinál. Az építőipar esetében az üzleti légkört jellemző mutató szintén csökkent, mivel a vállalatok aktuális helyzetüket rosszabbnak tartják a korábbinál, a várakozások szinte változatlanok maradtak, bár egyértelmű pesszimizmus jellemzi őket.

Ugyanezen felmérés szerint a német exportőrök hangulata júliusban némileg szintén romlott. „Az exportágazatból jelenleg hiányzik a lendület” – fogalmazott Klaus Wohlrabe, az ifo kutatásvezetője, aki szerint egyelőre„kevés jele van az érdemi javulásnak”.

A külkapcsolatok szempontjából volumenhordozónak számító ágazatok közül az adatfeldolgozó berendezések és elektronikai termékek gyártói az exportüzletág növekedésére, míg a vegyipari vállalatok, valamint a gumi- és műanyaggyártók változatlan exportüzletre számítanak. Az autóipar visszaesést szenved el, exportforgalma csökkenését valószínűsíti, s ugyanez vonatkozik a fémgyártókra és -feldolgozókra is.

Öröm lehet az ürömben, hogy a nürnbergi székhelyű GfK és NIM piackutató intézetek szerint júliusban figyelemre méltóan javult a német fogyasztók hangulata. „A fogyasztói légkörrel kapcsolatos júliusi derűlátás elsősorban a németek megnövekedett jövedelmi várakozásainak köszönhető. Ebben azonban valószínűleg szerepet játszott a németországi labdarúgó Európa-bajnokság által a lakosság széles körében keltett eufória is” - mondta Rolf Bürkl, a NIM fogyasztói szakértője. „Azt azonban még nem tudni, hogy ez a hatás tartós jelenség marad-e vagy csak egy rövid ideig tartó fellángolásról van szó.”

Ha a fogyasztói klíma javulása csak rövid időre szóló fellángolás marad, a hullámvölgyből való kilábalás hosszú és fáradságos út lesz. A német háztartások többsége jelenleg reáljövedelem-növekedést könyvelhet el a béremeléseknek és az infláció enyhe csökkenésének köszönhetően, ugyanakkor a fogyasztók szempontjából vissza kell térnie a tervezési biztonságnak, hogy javuljon a nagyobb vásárlási hajlandóság. A piackutató intézetek szakértői azonban egyelőre mégis inkább attól tartanak, hogy az eufória hamar alábbhagyhat és a gazdaság élénkülése csak a jövő évben fog felgyorsulni.

A Deutsche Bank „teljes stagnálásra” figyelmeztet

Robin Winkler, Németország legnagyobb, (15 egymást követően nyereséges negyedév után 2024 második negyedévében veszteséget elszenvedett) hitelintézetének vezető közgazdásza szerint „az ország gazdasági fellendülése nyári szünetet tart”. 

A Deutsche Bank volt az első olyan nagybank, amely a 2024. évi gazdasági növekedési előrejelzését – kétségkívül kis mértékben -, de 0,2 százalékra mégis csak csökkentette. Az igazán rossz hírt azonban az Ifo konjunktúra-jelentésével azonos napon nyilvánosságra hozott növekedési prognózis következő mondat tartalmazta, mely szerint „a kockázatok a teljes stagnálás felé tolódtak el”.

Romanus Otte, a Business Insider szakírója szerint a „teljes stagnálás azon finom tavaszi láz hattyúdala”, ami az év eleje óta a német gazdaságban kialakult. Január és március között a gazdaság teljesítménye meglepő módon, 0,2 százalékkal meghaladta az előző negyedévit. Az erőteljesen emelkedő reáljövedelmek több fogyasztást ígértek. A német exporttöbblet elérte a válság előtti rekordot. Még az ipar is óvatosan azt jelezte, hogy minden rendben van. A vezető gazdaságkutató intézetek júniusban nyilvánosságra hozott előrejelzéseikben 2024-re a GDP 0,2 és 0,4 százalék közötti, 2025-re pedig 1,5 százalékos bővülését valószínűsítették úgy, hogy növekedésserkentő tényezőnek mindenek előtt a reáljövedelmek emelkedését, az export bővülését és a kamatlábak csökkenését jelölték meg.

Majd jött a durva ébredés. „A második és harmadik negyedév adatai azt jelzik, hogy a németországi gazdasági fellendülés a nyár folyamán veszített lendületéből” - írták a Deutsche Bank Research (DBR) elemzői. Az ipar szenved a gyenge beruházásoktól, míg „a magánfogyasztás – mint Robin Winkler, a bank vezető közgazdásza fogalmazott – továbbra is csalódást keltő”. A németek (még) nem merik elkölteni a pénzüket. Inkább megtakarítják. „Összességében a legfrissebb adatok és a globális kilátások nem elég jók ahhoz, hogy alátámasszák a 2024-re vonatkozó korábbi növekedési előrejelzésünket” – hangzik a Deutsche Bank kijózanító megállapítása.

A gazdaságot a „növekvő gazdaságpolitikai bizonytalanság belföldön és külföldön” egyaránt nyomasztja. „A német kormány költségvetési tárgyalásai zajosak voltak, és a bejelentett növekedési csomag inkább további politikai vitákhoz vezetett, mint új lendülethez”. Külföldön az amerikai elnökválasztással kapcsolatos kockázatok növekednek. „Az amerikai növekedés valószínűleg elérte a csúcspontját, a kínai növekedés pedig az év eleje óta lassult”.

A remény továbbra is a magánfogyasztásnól táplálkozik. Az infláció 2023-ban valószínűleg csak 2,2 százalékos lesz, miközben a kollektív bérek 5,7 százalékkal emelkednek. A reálbérek tehát körülbelül 3,5 százalékkal nőnek majd. A fogyasztás azonban csak lassan élénkül, a lassan javuló fogyasztói bizalom pedig még mindig alacsonyabb a világjárvány előttinél. A vásárlási hajlandóság továbbra is különösen gyenge, miközben a megtakarítási ráta magas.

„Tekintettel a rendelkezésre álló reáljövedelem erőteljes növekedésére, továbbra is legalábbis óvatosan optimisták vagyunk a magánfogyasztás élénkülését illetően az év második felében” - írják a Deutsche Bank. Azt azonban csak a következő hónapok fogják megmutatni, hogy ez az optimizmus meghozza-e gyümölcsét.

A mannheimi székhelyű Európai Gazdaságkutatási Központ által számított július közepén nyilvánosságra hozott ún. ZEW-mutató szerint – a Deutsche Bank megállapításaihoz hasonlóan - a német gazdaság változásával kapcsolatban a tavaszi hónapokban tapasztalt pozitív várakozások újfent halványulni, a gazdaság lendületvesztésére utaló jelek pedig erősödtek. Ehhez hozzájárult a német export vártnál nagyobb mértékű májusi visszaesése, a Franciaországban Macron elnök által kezdeményezett, június végére kiírt parlamenti választások körüli politikai bizonytalanság, valamint az Európai Központi Bank jövőbeli monetáris politikájával kapcsolatos bizonytalanság” – idézi a Business Insider Achim Wambach, a ZEW elnöke nyilatkozatát.

A lendületvesztésre vonatkozó érvelést látszik igazolni, hogy a Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) július közepén nyilvánosságra hozott előzetes adatai szerint 2024 májusában a feldolgozóipari rendelésállomány reálértéken számolva 0,4 százalékkal csökkent az egy hónappal korábbihoz képest, míg az egy évvel korábbinál 5,4 százalékkal volt alacsonyabb.

A rendelések májusi csökkenéséhez a magyar gazdasággal szoros kapcsolatban álló autóiparban bekövetkezett fejlemények is nagyban hozzájárultak, mert ott - szezonálisan és naptárhatással kiigazítva – a csökkenés mértéke az áprilisihoz képest 0,8 százalék, (azaz a  feldolgozóipari átlag visszaesésének kétszerese); megjegyezve, hogy ebben az ágazatban a rendelésállomány már a 16. egymást követő hónapban csökkent.

A költségvetés elkészítése egy növekedési programmal párosult

A kutatóintézetek által a jövő évre általában 1,5 százalékra becsült gazdasági növekedés mellett, az adósságfék betartásáról vagy módosításáról folytatott viták közepette a berlini koalíciós kormány július közepén, a nyári szabadságolások előtti utolsó ülésén elfogadta a jövő évre szóló szövetségi költségvetés tervezetét, amely az ősz folyamán kerül a törvényhozás elé.

A 2025-ös szövetségi költségvetés tervezete 480,6 milliárd eurós kiadást irányoz elő, melynek a finanszírozásához 43,8 milliárd euró új hitelt kell felvenni. Ezzel éppen, hogy teljesíti az alaptörvényben rögzített adósságfék követelményeit; megjegyezve, hogy ez egyes tárcák esetében kemény, mondhatni fájdalmas megszorításokkal járt.

A költségvetés készítése során a minisztériumok többsége érezte úgy, hogy a pénzügyi kormányzat alaposan megkurtította őket. Emellett az utóbbi időben, az Ukrajnában zajló háború árnyékában a védelemre fordítandó előirányzat elégséges voltával kapcsolatos kérdőjelek is megerősödtek. Egyébiránt a németországi beruházások szükségességére való tekintettel a gazdaságkutató intézetek és vállalkozói szervezetek túlnyomórészt az adósságfék reformja, azaz újragondolása mellett foglaltak állást.

A kormány által beterjesztett költségvetés, amely az ősz folyamán kerül a szövetségi törvényhozás napirendjére, még mindig milliárdos nagyságrendű bizonytalanságokat tartalmaz, amelyek egy része csak a költségvetés végrehajtásakor oldódik meg úgy, hogy az a kormányzat reményei szerint egyes tételek csökkentésével, netán elmaradásával, azaz egyes, a költségvetésben előirányzott pénzek el nem költésével lesz lehetséges.

Tekintettel arra, hogy Németországban – a GDP múlt évi visszaesése után - az idén csak minimális növekedés várható, a jövő évi költségvetési tervezet kapcsán a szövetségi kormány elfogadott egy további előterjesztést az erőteljesebb gazdasági növekedés érdekében. A Németország, mint üzleti helyszín megerősítését célzó, 49 egyedi intézkedésből álló program célja az ország vonzóbbá tétele a vállalatok és a befektetők, valamint a külföldi szakképzett munkaerő számára.

 „A növekedési kezdeményezéssel fontos gazdaságpolitikai lendületet adunk ahhoz, hogy Németországot, mint üzleti helyszínt vonzóbbá tegyük” – fogalmazott Christian Lindner (FDP) szövetségi pénzügyminiszter. Aki szerint „új mozgásteret a költségvetésben csak nagyobb gazdasági növekedéssel lehet teremteni. Ehhez növelnünk kell a versenyképességünket és erősítenünk kell az innovációs erőnket.” Tervben van – többek között - a beruházások értékcsökkenésével és a kutatási támogatásokra vonatkozó feltételrendszer javítása, a bürokrácia csökkentése és az energiaigényes vállalatok villamosenergia-árakkal kapcsolatos terheinek mérséklése.  

Az intézkedéscsomag elsősorban a német gazdaság teljesítménye bővülését hivatott elősegíteni. A koalíciós partnerek arra számítanak, hogy az jövőre mintegy fél százalékpontos pótlólagos gazdasági növekedést generál, ami 26 milliárd euró plusz gazdasági teljesítményt jelentene. Más kérdés, hogy a közgazdász társadalom számottevő része szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy ez az intézkedéscsomag végrehajtásával egyáltalán megvalósítható-e.

A kormány arra akarja ösztönözni az embereket, hogy önkéntesen többet és hosszabb ideig dolgozzanak. Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy különösen a nőket kellene jobban integrálni a munkaerőpiacra, ők azonban gyakran részmunkaidőben dolgoznak.

Az elmúlt időszakban különösen az váltott ki éles kritikát, hogy a kormánykoalíció erősíteni akarja a külföldi szakmunkások Németországba érkezésének ösztönzését. A tervek szerint az érkezésüket követő első három évben adókedvezményt kapnának, és így hosszú távon Németországhoz kötnék őket. Az első három évben a bruttó fizetés 30, 20, majd 10 százaléka lesz adómentes. A kezdeményezés bírálói úgy látják, hogy ez társadalmilag igazságtalan, s különben is a politikai spektrum szélén álló, (értsd: szélsőséges) pártokat erősítheti a Brandenburgban, Szászországban és Türingiában szeptemberben esedékes tartományi választásokon. Ugyanakkor a cél az, hogy a menekültek könnyebben tudjanak munkába állni, s így korábban megálljanak a saját lábukon. Ha pedig a bevándorlási hatóságok két héten belül nem döntenek másként, a munkavállalási engedélyt megadottnak tekintik.

Ezzel szemben Clemens Fuest, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet elnöke egy, az Augsburger Allgemeine c. lapnak adott nyilatkozatában a külföldi szakképzett munkaerő munkavállalása adókedvezményekkel történő ösztönzését „hatékony intézkedésnek” nevezte Afelmerült kritika indokolatlan, s különben is vannak jó példák, amelyek eredményesen működnek, például Hollandiában.

A hárompárti kormánykoalíció nagyobb teret kíván teremteni a magán-beruházásoknak - például a beruházások gyorsított amortizációjával és magasabb kutatási támogatással. Az Újjáépítési Hitelintézet (KfW) eszközöket kap például a gyártókapacitások bővítésének támogatására, ami szövetségi garanciákat és támogatott hiteleket jelent majd. Létrejön egy tőkeátalakítási alap is, amely különösen a közép- és kisvállalatokra összpontosít.

Fuest az idézett nyilatkozatában azzal vádolta a kormányt, hogy alapvető hibákat követ el gazdaságpolitikájában, s nem koncentrált eléggé a növekedésre. „A politikai döntéshozók jelenleg túl keveset tesznek a három alapvető területen, a jövedelemszerző foglalkoztatás, a beruházások és az innováció terén” - folytatta. Ezeken a területeken „mindenhol lemaradásban vagyunk, és ez nem jó”. A túlórák adómentessége helyett a politikusoknak a részmunkaidősök és az állampolgári juttatásban részesülők munkavállalásának ösztönzésén kellene elgondolkodniuk, hogy többet dolgozzanak - mondta az Ifo elnöke.

A gazdasági szervezetek elégedetlenek a kormányzat növekedés ösztönzését szolgáló kezdeményezéseivel

A német gazdaság csúcsszervei helyesnek, de nem tartják elégségesnek a szövetségi kormány növekedésösztönző programját. Siegfried Russwurm, a Német Ipari Szövetség (BDI) elnöke szerint „a növekedési kezdeményezés egy sor olyan pontot érint, amelyet már régóta követelünk. Ez a pozitív oldal.

Még nem tudni, hogy ez a növekedési kezdeményezés végül mikor emelkedik törvényerőre. A korábbi, fél évvel ezelőtt elfogadott, a növekedési lehetőségekről szóló törvény tapasztalatai azt mutatják, hogy „egyelőre óvatosnak kell lennünk a bejelentésekkel.”

 „Ha a bizalom egyszer sérült, azt nagyon nehéz visszaszerezni” – figyelmeztetett Rainer Dulger, a Munkaadói Szövetségek Egyesülésének (BDA) elnöke. „Ezt nem lehet egy mini csomaggal elérni. Tíz vagy húsz csomagra lesz szükség ahhoz, hogy ez ismét a helyes útra kerüljön.” Az illetékeseknek a versenyképességet kell politikai gondolkodásuk és tetteik középpontjába állítaniuk. „A szövetségi kormánynak olyasmit kell adnia, amit oda tudunk vinni a vállalatokhoz, és azt mondhatjuk: nézzék, ez most mindannyiunknak segít előre lépni, ez tényleg jót tett nekünk.”

A versenyképesség javítása magában foglalja a mindenki számára megfizethető áramot, a mindenki számára megfizethető lakhatást, a mindenki számára elérhetőbb nettó jövedelmet. És a bürokráciával kapcsolatos dolgok megkönnyítését a vállalatok és a munkavállalók számára. S ez annak megértését is magában foglalja, hogy „a digitalizáció lehetőség és nem teher”.

A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) is meglehetősen szkeptikusan áll a közlekedésilámpa-koalíció tervezett növekedési csomagjához. „A  szövetségi kormány elismeri, hogy szükség van a cselekvésre, de kevés esélyt látok azonban arra, hogy a tervezett intézkedések a fenntartható növekedés irányába fordítják a folyamatokat” - mondta Peter Adrian, a DIHK elnöke a dpa hírügynökségnek. Konkrétan bírálta a vállalatok túlzott adóterheit, amelyek nemzetközi összehasonlításban „a csúcson vannak”, s ez vonatkozik az áramköltségekre is.

Az adósságfék a költségvetésről folytatott vita középpontjába került

A 2021 ősze óta hatalmon lévő három, különféle gazdaságpolitikai filozófiát képviselő párt „közlekedésilámpa-koalícióján” belül – képletesen szólva – késhegyre menő viták folytak a 2025. évi állami költségvetés tervezetének előkészítésekor a szövetségi köztársaság alaptörvényében rögzített adósságfék betartásáról vagy be nem tartásáról.

A 2009-es pénzügyi válság után bevezetett és 2011-ben életbe léptetett szabályozással kapcsolatban sok közgazdász, a közgazdász társadalom alighanem többsége úgy véli, hogy Németország adósságszabályai már nem felelnek meg a célnak. Németországnak korszerűsítenie kell leromlott vasúti infrastruktúráját és útjait, el akar távolodni a fosszilis tüzelőanyagoktól, az orosz agresszió és fenyegetés hatására újra fel kell fegyvereznie a Bundeswehrt és csökkentenie kell a Kínától való függőségét.

Míg Olaf Scholz szövetségi kancellár (SPD) és Robert Habeck zöldpárti gazdasági és klímavédelmi miniszter a gazdaság megmentését a nagyobb állami kiadásokban látja, a harmadik koalíciós partner, Christian Lindner pénzügyminiszter, az FDP elnöke makacsul az útjukba állt.

A jövő évi költségvetésről folytatott hónapokig tartó tárgyalások során Lindner a védelmi minisztérium kivételével minden tárcánál megszorításokat erőltetett. Koalíciós partnerei erős nyomása ellenére a szabaddemokrata vezetésű pénzügyi kormányzatnak a költségvetés tervezetében végül sikerült betartania az alaptörvényben rögzített adósságféket. A járvány óta rendkívül vitatott mechanizmus a nettó új államadósságot az éves gazdasági teljesítmény 0,35 százalékában korlátozza.

Az adósságfék felpuhításának hívei azzal érvelnek, hogy Németországban az adósságállomány viszonylag alacsony szintje miatt nem kell annak destabilizálódásától tartania. Az adósságfék hatálya alá nem tartozó másodlagos költségvetésekkel együtt Németország teljes adósságállománya idén várhatóan a bruttó hazai termék 64 százalékát, ami jóval alacsonyabb a 82 százalékos uniós átlagnál, Franciaország 110, továbbá az Egyesült Államok 100 százalék körüli mutatójáról nem is beszélve.

A Christian Lindner vezette pénzügyi kormányzat fő szakmai támogatója Lars Feld, a freiburgi Walter Eucken Intézet főigazgatója, 2011 és 2021 között a szövetségi kormány mellett működő független szakértői tanács tagja, 2020-tól elnöke, aki 2021-ben távozott a testületből, s akiről a közelmúltban a költségvetési viták kapcsán a Bloomberg jelentetett meg portrét.

Feld az ordoliberalizmus egyik vezető szószólója, amely nagyon szigorú korlátokat kíván szabni a politikusoknak és az államadósságnak. Kritikusai szerint a pénzügyminiszter főtanácsadójaként tevékenykedő professzor olyan pénzügyi politikát alakított ki, amely megakadályozza, hogy a német gazdaság kitörjön a stagnálásból és ellenáll az olyan partnerek - például Franciaország és Észtország - felszólításának, hogy a védelmi kiadásokra közös adósságot vegyenek fel. „Ha manapság radikálisnak számít az, aki a rendezett államháztartás mellett áll ki, akkor komoly problémánk van" – idézi a Bloomberg Lars Feld érvelését.

Az eladósodás egzisztenciális problémává vált Európában. A világjárvány idején történt korlátlan hitelfelvétel után a befektetők és az állami szektor képviselői ismét nagyobb figyelmet fordítanak az államháztartásra. S ha a pénzpiacok elveszítik a bizalmat az eurózóna valamelyik tagjával szemben, az elindíthat egy lefelé tartó spirált. Franciaország és Olaszország túl nagy ahhoz, hogy Németország megmentse őket, fogalmazott Feld professzor, hozzátéve, hogy „azt sem lehet mindig elvárni az Európai Központi Bank siessen a megmentésükre”.

A Feld nevéhez fűződő piacbarát filozófia alkalmazásával Lindner elutasította a nehéz helyzetben lévő vállalatoknak szánt milliárdos támogatásokat, ellenezte az EU azon törekvését, hogy fokozatosan kivonja a belső égésű motorokat, érvelt az uniós ellátási láncról szóló törvény gyengítése és a munkanélküliek juttatásainak csökkentése mellett. A teljesség kedvéért ugyanakkor meg kell jegyezni: a legtöbb német politikus és közgazdász amellett érvel, hogy az adósságféket meg kell reformálni, ha akár ez, akár egy más összetételű kormány versenyképesebbé akarja tenni Németországot.

Budapest, 2024. július 26.

Készítette: 

Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata
korábbi nagykövetségi tanácsos