A Német Autóipari Szövetség (VDA) által január végén digitális formában megtartott sajtókonferencián Hildegard Müller, a szervezet elnöke átfogó programot sürgetett Németország, mint termelési telephely erősítése és a versenyképesség javítása érdekében. Ennek során olyan konkrét cselekvési területeket nevezett meg, melyek kulcsfontosságúak Németországnak a világ autóiparában és tágabb értelemben a világgazdaságban betöltött szerepe biztosításához.
Az ipari telephelyi feltételekkel kapcsolatos németországi célkitűzéseket nem lehet az elmúlt évben történtek vizsgálata nélkül meghatározni: a világjárvány, az ukrajnai háború, az ellátási láncok feszültségek, az energiaválság és más globális konfliktusok komoly kihívások elé állították az embereket, a vállalkozásokat és az egész ipart.
A korábban követett gazdasági modell ma már nem garantálja automatikusan a jólétet, figyelmeztetett Hildegard Müller. A geopolitikai fejlemények kíméletlenül feltárták Németország telephely gyengeségeit is: „Miközben nemzetközileg intenzív verseny kezdődött az üzleti telephelyekért, Németország most - a folyamatos válságkezelés mellett - azzal szembesül, hogy a gazdaság- és geopolitikát ezentúl még inkább át kell gondolni és stratégiai szempontból fejleszteni".
A VDA elnöke szerint a politika és a gazdaság szereplőinek a korábbinál nagyobb lendülettel kell előmozdítaniuk a klímasemlegességre való áttérést. Németország csak a világgazdaság egyik vezető nemzete sorában tud nagyobb globális felelősséget vállalni és az éghajlatvédelemben képviselt meggyőződését nemzetközileg is kifejezésre juttatni.
Hildegard Müller kulcsfontosságúnak nevezte a politikának és a társadalomnak az ipar melletti elkötelezettségét: „Egy ambiciózus, a versenyképesség javítását és telephelyi feltételek fejlesztését szolgáló program nélkül fennáll a veszélye annak, hogy globális szinten tartósan pozíciót veszítünk, ami negatív következményekkel járna a jólétre, a foglalkoztatásra és az éghajlatvédelemre egyaránt."
2023-ban a telephelyi feltételek fejlesztését és a versenyképesség javítását politikai prioritásként kell kezelni. Ennek biztosítása szempontjából a VDA elnöke öt kulcsfontosságú cselekvési területet mutatott be.
1. Energiapolitika
Az iparnak széndioxidmentes és egyben megfizethető energiára van szüksége. Ezért fontos, hogy a politika ne csak az energiaválság akut hatásaival foglalkozzon, hanem biztosítsa a hosszú távú stratégiai ellátást is.
Az energiának megfizethetőnek kell lennie. Döntő fontosságú lesz az energiahordozók iránti kereslet minden rendelkezésre álló lehetőséggel történő kielégítése, s az, hogy az adókedvezmények bürokráciamentesen és minél gyorsabban a vállalatokat sújtó terhek könnyítéséhez vezessenek. „Minél inkább drágul az energiabeszerzés és az energiatermelés, annál inkább gondoskodnia kell az államnak arról, hogy az egyéb költség- és adóterhek csökkenjenek."
Az energiához való hozzáférés már régóta kulcsfontosságú kérdés a nemzetközi versenyben. Ezért Berlinnek és Brüsszelnek a jövőben következetesebben kellene együttműködnie a nemzetközi energiaügyi partnerségek előmozdítása és megkötése érdekében.
2. Digitális és analóg infrastruktúra
A kölni IW gazdaságkutató intézet felmérése szerint a németországi vállalatok 79 százaléka úgy látja, hogy jelenleg az infrastruktúra nem megfelelő volta akadályozza üzleti tevékenységét. A lezárt autópályák, a vasúti hálózat meghibásodása vagy a tengeri kikötőkben kialakult forgalmi dugók akadályozzák a vállalatok tevékenységét. Ezért Németország infrastruktúrájának ismét központi jelentőséget kell kapnia, hogy visszatérjen a korábbi helyzeti előny, hozzájárulva gazdaság hatékonysága növeléséhez és az átalakulási folyamat sikeréhez.
Az elektromobilitás felfutása során világossá vált: a töltési lehetőségek megbízható infrastruktúrája képezi az alapját annak, hogy az emberek bízzanak a közlekedési átállásban. A töltést méltányos áron és klímasemleges energiával kell biztosítani, ugyanakkor ma még nagy a szakadék a célok és a valóság között.
Emellett a vállalkozásokat a kommunikációs hálózat gyöngeségei is nagyban hátráltatják. Az IW által megkérdezett vállalatok több mint kétharmada szerint a problémák egy része a kommunikációs infrastruktúrában rejlik. Ahhoz, hogy a kihívást jelentő gazdasági célokat el tudják érni, nemcsak kiváló analóg, hanem digitális infrastruktúrára is szükség van és ennek biztosításához a maga teljesítményével a kormányzatnak is sürgősen fel kell zárkóznia.
3. A bürokratikus folyamatok gyorsabb leépítése
A lassú és bürokratikus engedélyezési eljárások egyre nagyobb kihívást jelentenek az ipar számára, ezért itt is sürgős reformra van szükség. Különösen a bonyolult engedélyezési eljárások és a jelentéstételi követelmények jelentenek terhet a kis- és középvállalkozások számára, s ez alól az autóipar sem kivétel. A hosszadalmas, bonyolult eljárások a beruházási tevékenység hatalmas akadályává váltak. Nagy még különbség az üzleti valóság és a szövetségi kormány azon állítása között, hogy felgyorsítanák a tervezési és engedélyezési eljárásokat. Az autóipar követelése, hogy az ipar és a kis- és középvállalatok jobb fejlődése érdekében a német adórendszert és az engedélyezési eljárásokat sürgősen tegyék digitálisabbá, egyszerűbbé és gyorsabbá.
4. Nyersanyagellátás
Napjainkban a nyersanyagok döntő fontosságúak egy-egy ipari helyszín globális versenyképessége szempontjából. Az autóipar már régóta következetesen halad az alternatív meghajtási rendszerek felé - a személygépkocsi-ágazatban elsősorban az elektromobilitás felé.
Az akkumulátorokhoz lítiumra, nikkelre, grafitra és kobaltra, az elektromotorok gyártásához pedig ritkaföldfémekre van szükség. Minden előrejelzés szerint azt mutatja, hogy az ezek iránti kereslet óriási mértékben fog növekedni: a fent említett akkumulátor-alapanyagok esetében legalább négyszeresére, egyes esetekben hétszeresére. Tehát új nyersanyagbázisra van szükség ahhoz, hogy az ipar az éghajlatvédelem irányába mozduljon el.
Hildegard Müller Berlinhez és Brüsszelhez intézett felhívása szerint „a nyersanyaghiány megelőzése nemcsak geológiai, hanem mindenekelőtt gazdaságpolitikai kihívás. Ennek a kulcsfontosságú felismerésnek nagyobb politikai lendületet kell adnia: Európának stratégiai nyersanyag-ügynökségre van szüksége." Az ágazat megtette a megfelelő kezdeményezéseket, egyes projektek megvalósítása is megkezdődött, a labda most a politikusok térfelén pattog!
5. Nemzetközi kereskedelmi megállapodások
Ahhoz, hogy Németország mint ipari helyszín új lehetőségeket biztosítson a globális nyersanyagpiacon, paradigmaváltásra van szükség. Ezért Berlinnek és Brüsszelnek közösen fel kell lépnie az energia- és nyersanyag-ellátás kérdésében, hogy partnerségi kapcsolatokkal biztosítsa az ellátást és garantálja a nemzetközileg versenyképes árakat. „A számos de-globalizációs forgatókönyvre adott európai válasz egy világos re-globalizációs menetrend kell, hogy legyen. Ez sokkal szélesebb alapokon, áru- és kereskedelmi megállapodásokon, valamint energetikai partnerségeken alapszik”.
Ezek az együttműködések alkotják a gazdaság válságálló, szilárd és sikeres átalakításának tartóoszlopait, emellett segítenek Németországnak csökkenteni a függőségeket és rugalmasabbá válni. A cél az, hogy minél több nemzetközi kereskedelmi megállapodás jöjjön létre a világ minél több régiójában. Ebbe az afrikai országok mellett az Öböl-menti országoknak, Brazíliának és Indiának is bele kell tartozniuk.
Ezek azok a pontok, melyek fontosak és kifizetődők annak biztosítása érdekében, hogy Németország és Európa nemzetközileg is releváns maradjon, s példaképül szolgálhasson az éghajlatvédelem és az értékek tekintetében. Az előremutató és éghajlatbarát technológiák világméretű exportja a lehető legnagyobb hozzájárulás, amit Németország a globális klímavédelemhez nyújthat, s kívánatos lenne, hogy a német ipar álljon e küldetés középpontjában, fogalmazott a szervezet évnyitó sajtótájékoztatóján Hildegard Müller, a Német Autóipari Szövetség elnöke.
Kormányon belüli vita az autópálya-bővítésről vs. klímavédelemről
A közlekedési infrastruktúra, közelebbről az autópálya-hálózat bővítése jellemzően az a terület, amely az érintett pártok természetéből adódó nézeteltéréseket vált ki a szociáldemokrata párt, a Zöldek pártja és a liberálisok alkotta „közlekedésilámpa-koalíció” fejlesztési politikájában. Az FDP azt szeretné, hogy az autópályák bővítése kapjon nagyobb prioritást, míg a Zöldek ezt elutasítják.
A koalíciós pártok vezető tisztségviselői legutóbbi, január 26-i találkozóján nem/(sem) sikerült megállapodásra jutni arról, hogy a közlekedési ágazatban a gyorsított tervezési eljárások összeegyeztethetők-e és hogyan egyeztethetők össze az ottani éghajlati célokkal.
Volker Wissing szövetségi közlekedési miniszter és pártja, az FDP szerint az autópályák bővítése sürgősen szükséges ahhoz, hogy Németország továbbra is vonzó gazdasági telephely maradjon. Wissing szerint az autópályák az áruszállításban is nagyobb szerepet játszanak, mint a vasúti közlekedés. A bővítés elmaradása veszélyeztetheti a gazdaságot és a munkahelyeket.
Az autóipar emellett szoros kapcsolatokat ápol a gazdaság más ágazataival. A számos beszállító között olyan szektorok vannak, mint az acél-, az üveg- vagy a gumiipar. Emellett a biztosítási ágazat is profitál az autógyártásból és –szállításból, az állam pedig nemzeti és helyi szinten, például a társasági adón keresztül részesedik az autógyárak és azok beszállítói tevékenységéből.
Az FDP politikusa azt szeretné, hogy - a megújuló energiákhoz hasonlóan - az autópályák bővítését a jövőben "nyomós közérdekként" kezeljék, ami jelentősen felgyorsíthatja és egyszerűsítheti a tervezési projekteket. A Zöldek ezt elutasítják. Steffi Lemke zöldpárti környezetvédelmi miniszter – különböző környezetvédelmi szervezetekkel egyetértésben – ezzel szemben úgy véli, hogy a német autópályák gyors bővítése akadályozza az éghajlati célok elérését.
A közlekedési ágazatban különösen nagy a lemaradás a német kormány éghajlatvédelmi céljaitól. Bár Németország 2000 és 2021 között 27 százalékkal csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását, a közlekedési ágazatban csak 18 százalékos csökkenést sikerült elérni - derül ki az Éghajlatügyi Szakértői Tanács jelentéséből.
A szövetségi éghajlatvédelmi törvény előírja, hogy a közlekedési ágazatban az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2030-ig 85 millió tonna CO2-egyenértékre kell csökkennie. Összehasonlításképpen: 2021-ben a közlekedési ágazat mintegy 148 millió tonna CO2-t bocsátott ki. Valójában az ágazat kibocsátásának a jelenleginél 14-szer gyorsabban kellene csökkennie ahhoz, hogy a 2030-ra kitűzött éghajlatvédelmi célokat elérjék.
Az Éghajlatváltozási Szakértői Tanács elemzése szerint a közúti közlekedés a közlekedési ágazat teljes kibocsátásának 97 százalékáért felelős, (megjegyezve, hogy a mérlegben csak a belföldi légi forgalom szerepel, a hosszú távú légi utazások nem tartoznak ide).
Kétségtelen: minél fejlettebb az autópálya-hálózat, annál kényelmesebb bizonyos helyekre autóval eljutni nagyobb kerülő nélkül. Az eredmény: egyre többen választják közlekedési eszközként az autót, amely esetében - legalábbis a belső égésű motorok esetében – sokkal rosszabb egy főre jutó éghajlati terheléssel jár, mint a vonatozás.
A közlekedéstudomány ezt a korrelációt indukált forgalomnak nevezi, vagyis annak a jelenségnek, hogy a javuló úthálózat miatt többen használnak autót. Erre az összefüggésre a Zöldek is rámutatnak. Wissing közlekedési miniszter ezt másképp látja: a forgalmat nem az utak, hanem a társadalom igényei ösztönzik. Az emberek nem azért vezetnek, mert vannak utak, hanem azért, mert mobilak akarnak lenni.
A Zöldek felhívják a figyelmet arra, hogy nem csak a meglévő autópálya-kilométerek növekedése miatt növekvő autóhasználat lesz negatív hatással a CO2-kibocsátásra, hanem arra maga az építés is nyomot hagy: az aszfalt például bitument tartalmaz, amely az éghajlat-intenzív kőolaj-feldolgozás mellékterméke. Az autópályák alapozásához szükséges kavicsos homok kitermelése és az építkezés helyszínre szállítása szintén hatással van az éghajlati egyensúlyra.
Készítette:
Juhász Imre
volt külgazdasági szakdiplomata