Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

Esélyek és kockázatok a Kínával folytatott kereskedelemben a kölni gazdaságkutató intézet tanulmánya alapján

2021. augusztus 05.

Ha egy ország erősen exportorientált, esély teremtődik arra, hogy az áru- és szolgáltatás-kivitel nagyban hozzájáruljon az adott nemzetgazdaság teljesítménye növekedéséhez, ugyanakkor túlzott kockázatok is keletkeznek azzal, ha valamely célország protekcionizmusa és belső válsága, netán a világgazdaságban lezajló de-globalizációs folyamat fékezően hat az adott exportőr ország gazdasága külpiaci pozícióira.

Jürgen Matthes, az IW kölni gazdaságkutató intézet szakértője egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban a külkapcsolatokra erősen ráutalt Németország példáján mutatta be a nemzetközi kereskedelemben rejlő esélyeket és kockázatokat. Emlékeztetve arra, hogy Németország áru- és szolgáltatás-kivitelének és –behozatalának a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 2019-ben elérte a 88 százalékot, egyben megjegyezve: aligha van még egy ilyen nagy, kereskedelmi szempontból nyitott ország a nagy fejlett ipari nemzetek sorában.

Elfogadva Németországnak a világgazdaságban betöltött kiemelkedő szerepét látni kell azt a versenynyomást, amely a saját országa áruinak exportját versenytorzító szubvenciókkal megtámogató kínai államkapitalizmus részéről a német gazdaság külpiaci értékesítési lehetőségeit veszélyezteti. Emellett a veszélyeztető tényezők közé tartoznak a de-globalizációs tendenciák, a protekcionizmus és a fontos célországban jelentkező válságok is.

A rendelkezésre álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy a globalizáció lelassulása már a koronavírus-válság megjelenése előtt megfigyelhető volt:

  • A 2010-es években a világkereskedelem ugyan bővült, de ennek mértéke elmaradt a világtermeléstől - miközben ugyanis a világkereskedelem 2012 és 2019 között csupán 29, a világtermelés ugyanezen időszakban 31 százalékkal bővült, s az utóbbi javára írható két százalékpontos különbség enyhe de-globalizációs folyamatot takar.  
  • A közvetlen beruházások össz-volumene évről évre csökkent. Számokban kifejezve míg 2016-ban meghaladta a 2 ezer milliárd US-dollárt, 2019-re 1,5 ezer milliárd dollárra mérséklődött, ráadásul a 2016-ra számított volumen alig haladta meg a 2007. évi 1,9 ezer milliárd dollárt.
  • És végül, de nem utolsósorban megszűnt a globális értékteremtési láncok expanziója, sőt némi visszafejlődés volt megfigyelhető. 

Már azt megelőzően, hogy a Trump-adminisztráció a protekcionizmus fegyveréhez fordult volna, (amely elsősorban Kína, de részben az EU, s azon belül különösen Németország ellen irányult), azaz nem sokkal a globális pénzügyi piaci válság után világszerte megerősödtek a piacra jutást nehezítő akadályok.

Emellett a 2008 óta eltelt időszakban a vártnál jóval gyakrabban fordultak elő a nemzetközi kereskedelmet sújtó válságok. Ezek közé tartozott a globális pénzügyi válság, az euró-övezetet érintő adósságválság, a Krim 2014. évi orosz annektálása utáni válság és azt követő szankciók, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépése, Trump protekcionizmusa, a Kínával kialakult geopolitikai rivalizálás felerősödése, végül pedig a koronavírus-válság. Ezek az egyes esetekben különösen nagy kár veszélyét jelentő fejlemények erőteljes befolyást gyakoroltak a német exportőr vállalatok tevékenységére, növelve azok bizonytalanságérzetét. A fejlődés ilyetén alakulása hatására a német exportmotor a 2010-es években egyértelműen elakadt a megelőző, 2000 és 2008 közötti időszakhoz képest.

A 2009. és 2020. évi mély, a forgalom számottevő visszaesésével járó válságai mellett az Olaszországban 2012-ben és 2013-ban, Oroszországban 2014-ben és 2015-ben, majd pedig a 2016. évi brexit-népszavazás után az Egyesült Királyságban bekövetkezett regionális válságok jelentős veszteségeket okoztak a német exportőröknek; s szerencse, hogy - hála az export nagyfokú diverzifikáltságának – mindez csak lassította, de nem blokkolta az export növekedését. 

Az IW kutatója szerint teljesen nyilvánvaló, hogy a protekcionizmus, a különféle függetlenedési tendenciák és a nagyfokú bizonytalanságok nyomán a német exportmodell a jövőben sem mentesül a rá háruló nyomás veszélyétől. Melynek nyomán a német vállalatok fokozott mértékben találkoznak majd azzal a csábítással, hogy az exportpiacok igényeit több helyszínen történő termeléssel, s kevésbé a Németországban gyártott termékek odaszállításával elégítsék ki.

Ez – mármint az export helyett a célországban folytatott termelés - különösen igaz a kínai viszonylatra, amely 2020-ban 96 milliárd eurós forgalommal, csaknem 8 százalékos részesedéssel Németország amúgy legfontosabb exportpiacának számított.

A termelői tevékenység Kínába történő kihelyezése mellett szól

  • az a közelmúltban létrehozott kétoldalú beruházási megállapodás, melynek nyomán javulnak az európai vállalatok számára a kínai beruházási feltételek, de ezzel párhuzamosan nem javulnak az export feltételei,
  • az a tény, hogy Kína mindinkább saját szabványait helyezi előtérbe, megnehezítve az Európából oda irányuló exportot, továbbá az, hogy
  • a kínai kormány egyébként is növeli az európai vállalatokra gyakorolt nyomást, hogy azok bővítsék ottani tevékenységüket, a kapcsolati rendszerükbe fokozottan vonjanak be helyi beszállítókat, ráadásul ezt különböző támogatásokkal, többek között építési területek kedvező feltételek mellett történő biztosításával és adókedvezményekkel is készek elősegíteni.

A német vállalatok maguk is mind nagyobb készséget mutatnak termelésük egy részének vagy egészének Kínába történő kihelyezésére. A német gazdaság számára Kína ugyanis nemcsak exportpiacként, hanem befektetési telephelyként is jóval fontosabb annál, mint ahogy az az Európai Unió más tagországai esetében megfigyelhető. 2018-ban az Európai Unió 27 tagországaiból Kínába érkezett 76 milliárd euró 44 százalékát a német vállalatok fektették be. A Kínában működő német kamarai szervezet legutóbbi felmérése szerint az abban részt vevő német érdekeltségű vállalatok 72 százaléka tervezi kínai beruházásai bővítését, sőt 43 százalékuk kutatási-fejlesztési tevékenységet is tervez oda telepíteni. 

Emellett várhatóan megnehezíti a Kínába irányuló export esélyeit az a körülmény, hogy a pekingi kormány középtávon mind erősebben törekszik az önellátásra és az autarkiára, így reagálva a mindenekelőtt az Egyesült Államokkal szemben kialakult geopolitikai konfliktusokra.

Kínában az innovatív német vállalatokra, mint a fejlett technológiák beszállítóira és a kutatási tevékenység főszereplőire tekintenek; de amikor már nem lesz szükség az adott külföldi cégekre, azokat egyszerű sakk-figuraként fogják kezelni a nagy geopolitikai sakktáblán. Ezt igazolják azok a szankciók, melyeket a közelmúltban vezettek be a ruházati iparban tevékenykedő nyugati vállalatok ellen, írja augusztus elején nyilvánosságra hozott tanulmányában a kölni gazdaságkutató intézet szakértője.

 

Készítette:

Juhász Imre
az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) munkatársa,
volt külgazdasági szakdiplomata 

 

Kapcsolódó tartalmak

Tudjon meg többet.
Hírek a külkereskedelem szempontjából fontosabb országok aktuális gazdasági helyzetéről, az országokat érintő, legfontosabb intézkedésekről és az esetleges áruforgalmi korlátozásokról.
Az alábbiakban található az aktuális online külgazdasági rendezvényeink listája. Várjuk a külpiacok iránt érdeklődő vállalkozások  jelentkezését!