Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy az mkik.hu honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében cookie-kat alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
bővebben
Elfogadom
AA

A gazdasági tevékenység feltételeinek összehasonlítása családi vállalkozások szempontjából

2021. január 22.

A müncheni székhelyű Családi Vállalkozások Alapítványa (Stiftung Familienunternehmen) megbízásából a mannheimi ZEW gazdaságkutató intézet a közelmúltban ismét elkészítette 21, többségében európai ország, (köztük a visegrádi országok) gazdasági telephelyi feltételei alapján összeállított rangsorát. A 18, a kutatásban figyelembe vett európai országon kívül az Egyesült Államok, Kanada és Japán telephelyi adottságait vizsgálták a kutatók.

A családi ellenőrzés alatt álló vállalkozásoknak a német magángazdaság vállalatai körében elért részaránya meghaladja a 90, ezen belül a közvetlenül a tulajdonosok által vezetett vállalkozásoké a 86 százalékot. Az alapítvány adatai szerint ennél a vállalati körnél dolgozik az összes németországi foglalkoztatott 58 százaléka, s ugyanezen vállalati kör bonyolítja le a német gazdaság teljes forgalma 52 százalékát.

A családi vállalkozások közé tartozik – többek között - a Volkswagen, a BMW, a Robert Bosch, a Continental, továbbá a Lidl és a Kaufland kiskereskedelmi hálózatokat magában foglaló Schwarz-, valamint az Aldi-csoport. Az 500 legnagyobb létszámú családi vállalkozás 2016-ban a világ országaiban 5,1, (ezen belül Németországban 2,54) millió főt foglalkoztatott, míg az 500 legnagyobb éves forgalmat lebonyolító vállalat ugyancsak 2016. évi teljes forgalma megközelítette az 1.100 milliárd eurót.

 

A fenti adatok a családi vállalkozásoknak a német és – túlzás nélkül állítható – az európai gazdaságban betöltött kiemelkedő szerepét (és egyben befolyását is) igazolja. Ami alapján nyilvánvaló, hogy célszerű komolyan venni a ZEW által kétévente elkészített tanulmányt, a www.familienunternehmen.de címszó alatt elérhető, több mint 300 oldalas tanulmány főbb megállapításait.   

Az országlistán az első helyre az Egyesült Államok lépett elő.  

A Családi Vállalkozások Alapítványa megbízásából elsőízben 2006-ban készült az egyes országok telephelyi feltételei alapján összeállított országsorrend, s amit 2021 első napjaiban nyilvánosságra hoztak, az immáron a nyolcadik felmérés. A ZEW kutatói által végzett vizsgálat eredményei alapján többek között arra vonatkozóan is levonhatóak következtetések, hogy a vizsgált európai és az Európán kívüli országok mennyire lehetnek majd rugalmasak a koronavírus-járvány miatt kitört válság leküzdését követően.

A családi vállalkozások szempontjából meghatározó jelentőségű hat legfontosabb feltétel – „adók”, „bérköltségek, termelékenység, humántőke”, „szabályozás”, „finanszírozás” „infrastruktúra és intézmények” és „energia” – alapján a vizsgált 21 ipari ország összesített rangsorában az első helyre – a 2018. évi felmérés során első helyezett Egyesült Királysággal helyet cserélve – az Egyesült Államok került.

A britek nem csak a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokáról léptek le, hanem a minősítés szempontjából fontos pontszámok tekintetében is figyelemre méltó veszteségeket szenvedett el. A kutatók által számított országindex és az Egyesült Királyságnak az éllovas helyéről történt lecsúszása fontos és kellemetlen üzenetet hordoz: egyértelműen azt igazolja, hogy a brexit nagy károkat okozott a telephelyi feltételekben. „Jól tükröződik a zavaros brexit-folyamatból adódó fokozott pénzügyi és politikai bizonytalanság”, olvasható a felmérés eredményeit összegző tanulmányban, melynek szerzői megjegyzik, hogy „nagyon hosszú út áll a jövőbeni brit kormányok előtt, ha teljesíteni akarják a brexit híveinek azon ígéretét, hogy az országot az EU-n kívül új gazdasági fénykorba segítik. Az elmúlt két év tendenciája ennek épp a fordítottját mutatja.” 

Hollandia és Kanada megőrizte két évvel korábbi harmadik és negyedik helyezését, míg az ötödik helyre – a két évvel korábbihoz képest egy-egy helyet visszacsúszó Svájcot és Svédországot megelőzve - Dánia lépett elő. A sorrendben nyolcadik Írország és a kilencedik Ausztria egy-egy helyezést javított, míg Finnország két helyet rontott és visszacsúszott a 10. helyre. 

A középmezőnyben a 11. helyet Csehország, a 12. helyet Lengyelország, a 14. helyet Magyarország, míg a 16. helyet Szlovákia foglalja el úgy, hogy közéjük a két évvel korábbival azonos, 13. helyre Belgium, a 15. helyre pedig a két évvel korábbi helyezéshez képest egy helyet javítva Portugália került.  

A vizsgált országok sorában a szerzők által használt megnevezés szerint „kelet-európai”, (azaz a visegrádi) országok jóval kedvezőbb helyzetben vannak, mint a dél-európaiak. A térség pénzügyi stabilitása és a viszonylag korszerű infrastruktúra az Európai Unió által nyújtott nagyvonalú pénzügyi támogatásainak köszönhető.

Az idestova másfél évtizedes történetre visszatekintő felmérés során Németország pozíciója öt, ezen belül a két évvel korábbi pozícióhoz képest három helyezést romlott:  a vizsgálat története során a legrosszabb eredményt elérve a 17. helyre csúszott le és a 21 vizsgált ország közül csak Franciaországot, Spanyolországot, Japánt és Olaszországot előzi meg.             

Spanyolország és még inkább Olaszország esetében az országlista végén való elhelyezkedés összhangban van azzal, miért szenved el igen súlyos károkat a két ország gazdasága.  A következő időszakban az Európai Unió jelentős forrásokat bocsát a világjárvány által különösen érintett két ország rendelkezésére, ugyanakkor felértékelődött a válságból való kilábalást szolgáló prioritások az adott kormányzatok által való pontos meghatározása. Az infrastruktúra hiányosságai mellett súlyos kihívásokat jelent az oktatási rendszer gyenge teljesítménye, valamint a termék-, az áru- és a munkaerőpiac túlszabályozása. Ha az említett két ország nem használja ki optimálisan a rendelkezésére bocsátandó forrásokat, s ezzel elszalasztja a szükséges reformokat, az euróövezetben jelentős mértékben megnőhet az új adósságválságok kockázata, figyelmeztetnek a ZEW szakértői.

Németország a sereghajtók között

2005 novemberében, Angela Merkel szövetségi kancellár hivatalba lépésekor a gazdaság szereplői erős kritikával fogadták a CDU, a CSU és az SPD alkotta kormány akkori koalíciós szerződését. „Kevés a reform, sok az adóemelés“ – fogalmazott Ludwig Georg Braun, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetsége (DIHK) akkori elnöke.

Ez a bírálat ma, másfél évtized elteltével is helytálló. A ZEW kutatói szerint „a kancellár asszony gazdaságpolitikai mérlege silányan néz ki“. 2006-ban a szövetségi köztársaság a vizsgált országok között a 9. helyet foglalta el, s Németország öt hellyel történt lecsúszása akkor is figyelemre méltó és a német gazdaságpolitika irányítói számára elgondolkodtató jelenség, ha az évek során bővült a vizsgálódásba bevont országok száma.

Németország, mint gazdasági telephely „versenyképessége annak több mint egy évtizede tartó folyamatos eróziója folytán folyamatosan romló helyezést szenved el. Az eredményeknek ébresztően kell hatniuk”, fogalmazott Rainer Kirchdörfer, a tanulmány elkészítését megrendelő Családi Vállalkozások Alapítványának elnöke, hozzátéve: „most nagyon sürgető lenne oda eljutni, hogy Németország ismét versenyképessé váljon”.    

Európa vezető hatalma magas pénzügyi színvonalat mutat és az állami és magánszektor nagyfokú stabilitása folytán a „lockdown” heteiben tapasztalt drámai termelési veszteségek ellenére sem következett be tartós összeomlás a befektetők és a fogyasztók bizalmában, emellett a gazdasági mentő- és ösztönzési csomagok révén lehetőség van az aktív válságkezelésre. Ezen pozitívumok hatását ugyanakkor nagyban visszaveti az adózási feltételek versenyképességének fokozatos romlása.

Németország telephelyi gyöngeségei ugyanis mindenekelőtt az „adózás” és a „bérköltségek, termelékenység és humántőke” elnevezésű kategóriában jelennek meg. A vállalatok adóterhelése más európai és amerikai versenytársakkal összehasonlítva egyre nagyobb hátrányt jelent, olvasható a felmérés eredményeit összegző tanulmányban, s hosszútávon elengedhetetlen lenne a társasági adó „egy átfogó adóreform” formájában megvalósuló csökkentése. 

Az adóterhek magas szintje hátrányt fog jelenteni a koronavírus-járvány után is, amikor pedig a gazdasági társaságok saját tőkéjének erősítése prioritást kell, hogy élvezzen. Emellett fennáll annak veszélye, hogy a válság kapcsán megnövekednek a vállalatokra a szabályozás oldaláról háruló terhek, még nagyobb rugalmasságot követelve a gazdaság szereplői részéről.

Az infrastruktúra minőségét, (közelebbről a közlekedési utakat és az információs technológiát) tekintve Németország szintén egyre nagyobb hátrányba került a versenytársakkal szemben. Az energiaszolgáltatásért fizetett árak magas szintjének pedig az a következménye, hogy Németország az energia területén szintén az átlag alatt teljesít. Ezzel szemben pozitívak a finanszírozással kapcsolatos tapasztalatok: az állam és a magángazdaság pénzügyi stabilitása „a koronaválság idején reá háruló óriási finanszírozási terheket elviselve egyértelműen rászolgált az elismerésre”.

Országrangsor – a fontosabb feltételek szerint

A hat vizsgált feltételrendszer közül az „adózás” fejezetben – a két évvel korábbi felméréshez hasonlóan – a visegrádi országok foglalják el az első négy helyet Szlovákia, az egy hellyel előlépett Magyarország, az egy helyet visszacsúszott Csehország és Lengyelország sorrendben. A huszonegy vizsgált ország közül az utolsó előtti helyen álló Németország csak Japánt előzi meg.

A ZEW szakértői hangsúlyozták, hogy Németország a vállalatok adóterhelése tekintetében hátrányba került az európai és amerikai versenytársakkal szemben; elég a Franciaországban és az Egyesült Államokban végrehajtott adóreformra gondolni. Németországnak követnie kellene a versenytársai által bejárt utat, hogy legalább mérséklődjön a versenytársaival szembeni lemaradása.

A „bérköltségek, termelékenység, humántőke, Pisa-eredmények és a felnőtt lakosság képzettsége” tekintetében változatlanul Kanada és Írország az első két helyezett, míg az Egyesült Államok – helyet cserélve a képzeletbeli dobogóról egy helyet lecsúszott Egyesült Királysággal – a 3. helyre került. A visegrádi országok a lista második felében találhatóak: Lengyelország négy helyezést előre lépve a 11., Csehország egy helyezést előre lépve a 17., Magyarország – közvetlenül Németország mögött – a 19., míg Szlovákia a sereghajtó Olaszországot megelőzve a 20. helyre lépett elő.

A (foglalkoztatásra, a külkereskedelmi tevékenységre, a cégalapításra és –működtetésre, valamint a beleszólási feltételekre vonatkozó) „szabályozás” tekintetében az első két helyen Egyesült Államok és Írország helyet cserélt, míg Kanada a 3. helyről a 4. helyre szorította le az Egyesült Királyságot. Németország – közvetlenül Magyarországot megelőzve – változatlanul a 12. helyet foglalja el, a visegrádi országok közül Szlovákia a 16., Lengyelország – a két évvel korábbi pozícióhoz képest négy helyet rontva – a 17., míg Csehország a 19. helyen található.

A „finanszírozási és hitelezési feltételek”-et illetően Németország leszorította az élről a két éve még éllovas Egyesült Államokat, míg a 3. helyet ismét Kanada foglalja el. A visegrádi országok közül Csehország az előkelő 5., Lengyelország a 7., Szlovákia a 11., Magyarország pedig – a két évvel korábbival megegyezően – a 15. helyen keresendő.

A vállalatközeli infrastrukturális feltételeket (közlekedési és távközlési infrastruktúra) és a jogi intézményi környezetet (jogbiztonság, korrupció elleni harc, bűnözés alakulása és politikai stabilitás) magában foglaló „infrastruktúra és intézmények” fejezetben az európai országok, (nevezetesen Hollandia, Dánia, Svájc és Finnország)

„taroltak”, míg a legjobb Európán kívüli Japán a 8. helyről az 5. helyre lépett elő. A 8. helyezett Németország két helyet rontott a 2018. évihez képest, miközben a visegrádi országok a sereghajtók közé tartoznak: Csehország a 16., Magyarország a 18., Lengyelország a 19., Szlovákia pedig az utolsó, 21. helyet foglalja el.

Végül (az energiahordozó-árak alakulására, az áramszolgáltatás biztonságára, az energiaimporttal kapcsolatos kockázatokra és a klímacélokra kiterjedő) „energetika” fejezetnél az első helyet változatlanul az Egyesült Államok, a másodikat – a két évvel korábbihoz képest négy helyet javítva – Dánia, a 3. helyet pedig Csehország foglalja el. Magyarország a 4. helyről a 7. helyre, Lengyelország a 9. helyről a 11. helyre, Szlovákia pedig a 14. helyről a 16. helyre csúszott vissza úgy, hogy mindeközben Németország a 16. helyről a 14. helyre lépett előre.

A német gazdaság a válság előtti szintet csak 2022-ben fogja újra elérni

A Szövetségi Statisztikai Hivatal január közepén nyilvánosságra hozott első számítási eredményei szerint Németország gazdasági teljesítménye az elmúlt évben 5 százalékkal csökkent a 2019. évihez képest, azaz - az Európai Bizottság által az unió 27 tagállamára a múlt év őszén becsült 7,4, illetve az euró-övezet országaiban feltételezett 7,8 százaléknál szerényebb mértékben esett vissza. Ugyanezen számítás szerint a főbb gazdasági tevékenységek közül a feldolgozóipar teljesítménye 9,7, a sport-, szabadidős- és kreatív tevékenységet magában foglaló „egyéb szolgáltatások“ bruttó értékteremtése pedig még ennél is nagyobb mértékben, több mint 11 százalékkal esett vissza; miközben 1,4 százalékos növekedést csak az építőipar realizált.   

Siegfried Russwurm, a Német Ipari Szövetség (BDI) január 1-jével hivatalba lépett új elnöke szerint nyilvánvaló, hogy a német gazdaság teljesítménye csak 2022 első félévében fogja elérni a koronaválság előtti szintet, mivel az idén csupán 3,5 százalékos növekedés várható. „A koronajárvány elhúzódása miatti bizonytalanság nagy, a gazdasági helyzet nehéz marad“, fogalmazott a német ipar elsőszámú reprezentánsa, hozzátéve, hogy Németországnak egy 2030-ig szóló növekedési programra lenne szükség. A koronaválság még indokolttá teszi a német ipar szerkezetváltására vonatkozó követelést, amihez „kevesebb teherre, kevesebb bürokráciára, kevesebb adóra, illetve jobb infrastruktúrára és több innováció- és invesztíció-ösztönzésre lenne szükség“. Az mindenesetre bizton megállapítható, hogy a BDI elnöke által megfogalmazott követelmények tökéletes összhangban vannak a mannheimi gazdaságkutató intézet által a Családi Vállalkozások Alapítványa megrendelésére készített felmérésnek a német gazdaságra vonatkozó megállapításaival.     

Készítette:
Juhász Imre,
az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) munkatársa,
volt külgazdasági szakdiplomata 

Kapcsolódó tartalmak

Tudjon meg többet.
Hírek a külkereskedelem szempontjából fontosabb országok aktuális gazdasági helyzetéről, az országokat érintő, legfontosabb intézkedésekről és az esetleges áruforgalmi korlátozásokról.
A várakozásokkal ellentétben az eredmény jelentős mértékben, 48%-kal nőtt 2019-hez képest és elérte a 4 Mrd eurót.